A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk elemzés

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
13531
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-31 Küldd tovább
  Letöltés

Szereplők: A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor…, Janó, a tót, tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők…

Helyszín: Budapest 1889

Molnár Ferenc 1878-ban született Budapesten. 29 éves korában, 1907-ben jelent meg „Pál utcai fiúk” című regénye.

Az író a regénybeli grundnak a közelében, a József körút 83. alatt lakott, amit emléktábla is jelez. Az 1919-es diktatúra idején még a nép mellé állt, s emiatt egy ideig hallgatásra kényszerült. A zsidóüldözések elején Amerikába vándorolt, és nem is tért vissza többé; 1952-ben New York-ban halt meg.

A társadalom valamennyi rétegéről volt mondandója, a maradandó teljesítménnyel szemben mégis a siker, a hatásosság vonzotta jobban. A Pál utcai fiúk a világirodalom egyik legszebb (többször megfilmesített) ifjúsági regénye lett. Molnár a magyar irodalom külföldön is széles körben elismert íróinak egyike. Azt azonban nem vitathatjuk el, hogy az írás inkább mesterség, mint hivatás volt számára. Az első világháborúban haditudósítóként jelentette meg írásait, majd Bécsbe, Svájcba, végül Amerikába emigrált, és a fasizmus előtörése után csak “vendégként” tért vissza hazájába.

Az ifjúsági irodalom egyik alapművének tartott regény 1907-ben jelent meg, s nem csak hazánkban, de a világon mindenütt nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja az is, hogy Bulgáriától kezdve Dél-Koreáig nagyon sok nyelvre fordították le. A józsefvárosi Füvészkertben játszódó történet ugyanis olyan mondanivalóval rendelkezik, hogy azok számára is érthetővé válik, akik a Föld más területén élnek.

Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, a Pál utcai fiúk. A témát saját gyermekkorának emlékeiből merítette, szereplőit élő figurákról, barátairól, osztálytársairól mintázta. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, s Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete.

A Pál utcai fiúk egyszerű nyelven képes szólni az egyéni ambíció és a közösségi érzés viszonyáról, a csapatokon belüli pozícióharcokról, a vezető, az áruló és az áldozat szerepeinek nehézségeiről, és lélektanilag hiteles szereplők és bonyodalmak segítségével plasztikussá tenni a szolidaritás, az igazságosság, az együttérzés és a becsület eszméinek fontosságát.

„A 28 éves Molnár Ferenc egy körúti kávéház karzatán ülve dolgozott az újabb és újabb részeken, és aligha sejtette, hogy éppen a legnagyobb karriert befutó magyar ifjúsági regényt írja. A következő évben a történet könyv formában is megjelent, és az 1910-es évek elejére már angolra és németre is lefordították. Százéves pályafutása során készült belőle némafilm, hangosfilm, filmsorozat, és számos országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. A könyv szereplői, a budapesti Józsefváros szülöttei ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei közé tartoznak. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.” (Vincze Attila Tamás, ma.hu)

A Pál utcai fiúk műfaja nevelődési regény, melynek középpontjában a hős felnőtté válása, egyben a felnőtt társadalomba való beilleszkedése áll. Jelen esetben Bokának felnőtté kell válnia ahhoz, hogy megtanulja: „a gyermekvilág milyen törékeny és múlandó”.

Bár a regény látszólag gyerekeknek szól gyerekekről, mégis több ennél: a felnőtté válás regénye. A regényben szereplő gyerekek a maguk képzeletvilágában a felnőttek világát utánozzák. Vezetőt választanak, törvényeket hoznak, gyakorolják a rájuk váró szerepeket. Úgy küzdenek a grundért, mintha a hazájuk lenne. Az iskola pedig a színhely, amely a felnőttek világára, az életre készíti fel a diákokat. A felnőtt világ pozitív értékei mellett, annak negatív jelenségei is fellelhetők gyermeki világukban. Ezek a jelenségek leginkább a vörösingesek csapatában találhatók meg. Gondoljunk a Pásztor testvérek „einstandjára”. A Pál utcaiak is szembesülnek a felnőtt világ negatívumaival, leginkább Geréb árulásakor.

A színhelyek közül a grund a legfontosabb, ez a „darabka föld” áll a regény cselekményének középpontjában. Az író személyes élményei alapján maga is kötődik a grundhoz. A második fejezet elején hosszabb leírást olvashatunk róla. A bemutatás egy összehasonlításra épül: a pesti és az alföldi diák játszóterének összehasonlítására. A Pál utcai fiúk úgy szerették a grundot, hogy készek voltak megküzdeni érte. Így kiáltottak: „Éljen a grund!” A hazaszeretet egyfajta megnyilvánulása ez. A vörösingeseknek a Füvészkert ért fel ugyanezzel. A két helyszín bemutatása mégis eltérő hangulatú. A Füvészkert félelmetes, rejtelmes, titokzatos világ a Pál utcaiak számára. Mindkét helyszín alkalmas arra, hogy gyerekek játékának színhelye legyen. Az író a Füvészkertet nagyobbnak mutatja be, mint amilyen az a valóságban. Ezzel is érezteti azt, hogy gyermeki képzelet akkorára nagyítja, amekkorára szükséges, így válhat a Füvészkert is izgalmas játéktérré. A regényben a három színhely: az iskola, a grund és a Füvészkert jelképpé válik. A grund a felnőtt társadalom pozitív értékeit, főként a becsületességet, a Füvészkert a félelmetes zárt világ lakóit, az iskola összeköti a gyermekek és a felnőttek társadalmát.

A szereplőket a cselekmény előrehaladtával ismerjük meg. Az egyik főszereplő Boka, gyors és határozott döntései, saját hibáinak beismerése, megfontoltsága vezéregyéniséggé teszik. A vörösingesek vezére, Áts Feri, Bokához hasonlóan rendelkezik olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy vezető lehessen. Gyors, határozott és igazságos amelyek által még a Pál utcai fiúk körében is tekintélyt szerez magának. A regény szereplői közül mégis egy szőke, félénk fiú válik igazán főszereplővé, hiszen minden tettének fontos szerepe van a mű cselekményében. Nemecsek, akit mindenki levegőnek nézett. Az örökös közlegény, aki engedelmeskedik mindenkinek. Boka az, aki megérti, a többiek csak a mű végén döbbennek rá, hogy milyen igazságtalanok voltak vele szemben. Boka bizalmába fogadja és szívesen osztja meg vele a titkokat is. Amikor a halálos ágyánál az öntudatlan kis beteg Nemecsek apának szólítja Bokát, – amikor még mindig a grund elvesztése a legfájóbb számára – akkor fejeződik ki legjobban kapcsolatuk lényege: Boka felnőtté válik, míg a kis Nemecsek gyermekként hal meg.

„A Pál utcai fiúk című ifjúsági regény íróját 18 évig Neumann Ferencnek hívták. A Molnár név felvett, ún. írói név. Állítólag egy kedvenc nagybácsi foglalkozása volt a molnárság. Nem mindennapi mesterség lehetett ez a Neumann családban. Jómódúak, nagyvárosiak, öntudatosan polgárok, zsidók, magyarok. A névválasztás az asszimiláció fénykorában és a millennium évében történt.

A Pál utcaiak és a vörösingesek ugyanebből a polgári miliőből kerülnek ki. Csak Nemecsek a Nagy Kivétel. Végül is ezek a srácok Neumann Feri osztálytársai a Lónyay utcai Református Gimnáziumból. Tudjuk, hogy az író Nemecseket Feiks Jenőről mintázta, aki szomszédgyerek volt a József körúton, lakótárs a párizsi diáktanyán és útitársainak egyike New Yorkban a „száműzetésben”.

Feiks Jenő grafikus volt és gyerekkönyveket is illusztrált.

Az író így nyilatkozott: „1906-banírtam folytatásokban egy ifjúsági lap, a Tanulók Lapja számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett.”

Jelentős gyermekirodalmi művek mindig sóvárgások és válságok mentén születnek. Önmagában a gyermekség motívumának irodalmi divatja ehhez sose volt elég. Az se ártott, ha valakiben életen át benne rejtőzött a gyerek, a kamasz. Kosztolányi 1934-ben írta Molnárról: „Őszen is hű maradt kamaszálmaihoz, s nem züllött se merevvé, se félénkké.”

És 1906-ban a csillagok állása is kedvezett a remekműnek. Divat a motívum, Molnárban ott a kamasz, és az a jókora válság sem hiányzott, ami elől visszamenekül a Pál utcába, Mária utcába.

A Pál utcai fiúkban mindvégig tavasz van, és süt a nap. A valóságban ősz van, amikor a regényt írja, az író életében sötét kétségbeesés és zűrzavar. Házassága a végét járja, és kiesik Vészi József főszerkesztő úr irodalmi kegyeiből is. Nemsokára a New York karzatán írja A Pál utcai fiúkat. Gyógyítja magát a gyerekkorral.

Művét néhány hét leforgása alatt vetette papírra: „… szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában.”

A Hét című folyóirat elfelejtett novellistája, Papp Mariska írta: „Szinte félek, tudjuk-e majd mi, árva ugari népek kellőképpen értékelni a munkát, mit nekünk Molnár Ferenc végzett, ahogy kialapozta szélesen, erősen, olyan művészi szépen, hogy tetőzetnek is beillenék – a modern gyermekirodalmat, egy külön, sajátos, eleven kis irodalmat, amilyen nekünk eddig nem volt.”

Molnár Ferenc kamaszkönyvében nemcsak a modern ifjúsági próza, a modern idők is polgárjogot nyertek. A regény térbeli világa a századvégen hirtelen világvárossá nőtt Budapest – valóságos terekkel, utcákkal. Mint tudjuk a grundot beépítették; a Mária és a Pál utca sarkán még napjainkban is az a bizonyos háromemeletes bérház szomorkodik. A hajdani Füvészkert egy része ma is botanikus kert, de nagy részének helyén az Üllői úti klinikák állnak. Nincs már meg a Rákos utca az Üllői út mellett, de Nemecsekék háza ott állhatott az Iparművészeti Múzeum közelében.

Nemecsek, a regénybeli tér, az idő is valóságos. És „sűrűn” kezeli a szerző. A tét nagy, mintegy 11-12 nap alatt játszódik a cselekmény. Mindettől nő a feszültség. Az író tudatosan igen gyakran pillant a regényvilág „órájára”.

Az író elfelejtette, hogy vasárnap is van a világon. De hát ez nem művészi tévedés. Molnárnak azt is elhisszük, hogy azon a héten valóban nem volt vasárnap. Márciusban játszódik a regény, és a Gittegylet pecsétjén ott áll az 1889-es év is.

De a regényvilága inkább a 90-es éveket ábrázolja. Tulajdonképpen azt az időt, amikor Molnár is kamasz volt, mint Bokáék. Akkoriban a hazafias érzelmeket nem akármilyen hőfokon élik, 1848 még elevenen él.

A Pál utcai fiúk nagy érzelmeket szólaltat meg, nagy érzelmekre hangol. A szabadságvágy, hazaszeretet, hősiesség, rendíthetetlen hűség, áldozatvállalás szomszédságában ott van a kicsinyes harag, az árulás, az alamusziság, az ügyetlenkedés, a bürokratikus merevség.

Molnár regényének egyik legnagyobb értéke, hogy benne minden a gyermeki világon belül jut szóhoz. A lélektani motiváció mértéke is a kamaszvilághoz igazodik. Nem lehet tehertétele a kalandosságnak. Nem lehet bonyolult sem. Molnár máig nehezen elleshető bűvészmutatványa, „hogy belülről hitelesíti az érzelmeket és érzelmi reakciókat, anélkül, hogy a külső körülményeket mesterségesen az érzelmek méretére növesztené.” A dolgok jelentősége a kamaszvilág értékrendje szerinti. Mérhetetlen fájdalomra ok, ha valakinek csupa kisbetűvel írják a nevét. De a halál, az túl van a fölfogható dolgok körén. Ahogy a regény egyik kitűnő értője, Nagy Péter írja, Molnár az iménti módszert Nemecsek halálakor a visszájára fordítja. „Itt az esemény nagy, s a gyermeki kísérő érzelmek értetlen kicsinyek;… a gyermekek mit sem értő, s mégis mindent sejtő érzelmi világának az ábrázolásával alkot mesterit…”

A regényvég megrendítő és feloldó, mert az átélt győzelem boldogsága elvehetetlen az olvasótól. De Nemecsek győzelme manapság megingott. A mai kamasz számára Áts Feri a hős. Rajta van mit csodálni, méltó ellenfél. A szeretetünkre is méltó. De a mai gyerek mintha csak azért szeretné, mert „tettre kész, ráhajtós, erős”.

Nemecsek Ernő manapság nem kell eléggé a gyerekvilágnak. Vigyáznunk kell rá!”

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Arany János – Tetemre hívás ballada elemzése

Arany János leghatásosabb műveit élete alkonyán, 1877-ben, a Kapcsos könyvbe...

Close