Hirdetés

Mikszáth Kálmán novellái

9 perc olvasás

Mikszáth az 1880-as évek elején robbant be a tót és palóc témájú novellákkal. Szülőföldjének patriarkális világát bensőségesen ábrázolta. A paraszti élet eszményített, idillikus, nosztalgikus rajza nála már keveredni kezd a helyzetelemző ábrázolásokkal, balladás, tragikus megjelenítésekkel. Ő volt a dzsentri első és igen pontos bírálója is. Belülről, országgyűlési képviselőként is ismerte a Monarchia értékválságos világát, a látottakat a rokonszenv, a humor és az elvszerű kritika változó arányú keverékével írta le. Mikszáth a Jókainál is jelentkező anekdotát írásművészete meghatározó műfajává fejleszti. Nagyepikai műveit is felfűzött, illetve kibontott anekdotákból komponálja. A kisepikában az önálló anekdota mellett a karcolat, a rajz, a zsánerkép és a nagynovella műfajaiban is megszólal, de ezek alapját is rendszerint anekdoták adják. Ábrázolásmódjára a szó eredeti értelmében vett elbeszélés és a karcolat a legjellemzőbb. Nagy megfigyelő volt, néhány jellegzetes vonással lényeget, karaktereket rajzolt. Egy- egy szereplőjét egy annak életelvét kifejező bölcs mondásával vagy egykori nevezetes tettének felemlítésével jellemzi. Érdekes, kalandos, tanulságos történeteket mesélt el. Élőbeszédszerű stílus, szubjektív előadásmód, a hangulatok virtuóz váltogatása jellemezte írásait. Ő a legnagyobb magyar elbeszélő. Fő közege a publicisztika. A lapok tárcáiban, állandó rovataiban közli számos rövidprózai írását, illetve több regényét is folytatásokban. Fő célja az érték felmutatása, az egyéniség, az egyedi színfolt ábrázolása, az egyre sivárabb, uniformizálódó világban. A hagyományos kultúrközösség, a tradíció nála önmagában is érték. Így A gavallérok művében érték maga a régi gesztusokat őrző nemesség, jóllehet az elszegényedés már látszik az eleganciát jelképező öltözet kopottságán, pecsétein. Jellemző hangneme a derű, a nosztalgia, a humor, illetve a hangnemek ötvözete. Mesterien von össze hangulatokat, esztétikai minőségeket, éles hang- és nézőpontváltásai rendkívül hatásosak. Műveinek tárgyköre a teljes magyar valóság, olykor reálisan, olykor eszményítve. Legkivált a kisemberek világában otthonos, de éles szemmel látja a kortárs Magyarország minden jellegzetességét. Hősei eleinte parasztok és egyéb vidéki karakterek, köztük már vannak különcök. Idővel főszerephez jut életművében a dzsentri. Ennek különc változata az úri svihák. Vannak polgár figurái is. A politika élő személyiségeiről is szól mint publicista, sőt némelyiküket beemeli az Új Zrínyiász című regényébe. Műveinek szerkezete is jellegzetes, a kis- és nagyepikában csaknem egyforma. Az expozíció nagy ívű és széles, sok anekdota megfér benne, olykor a terjedelem felét is kiteszi. A bonyodalom az egyik anekdotával indul el, amely így fő cselekményszállá lép elő. A kibontakozást a regényekben számos mellékszál és fordulat késlelteti, a novellákban a ritmus hamar és fokozatosan gyorsul. A tetőpont drámai, a kicsengés hatásos, a megoldást az elbeszélő olykor nem is részletezi. Mikszáth írásművészetét az irodalomtörténet a romantikából a realizmusba való átmenetként szokta értékelni. A világirodalomból Dickens áll hozzá a legközelebb. 1873-ban házasságot köt Mauks Ilonával.

Hirdetés


Mikszáth 1847 január 16-án született Szklabonyán Nógrád megyében.

Szülőföldjének sajátos színeit tájait hangulatát élete végéig őrizte. Vonzódott a különcökhöz, a történetekben rejlő konfliktushelyzeteket romantikus módon jellemfordulatokkal, hőseinek bogaras viselkedésével oldja fel. Történetei egyszerű emberekről szólnak. Regényei anekdotákkal vannak tele. Anekdota népi fogadtatású műfaj rövid, humoros, rejtett tanulság, segíti a valóság ábrázolását. Történelmi idilljeiben nem a sors fordító események, hanem a hétköznapok szerepelnek. A falu társadalmi problémáit nem mutatja be. Nem lázadnak a földesúr ellen. A beszélt nyelv jellemzői uralkodnak.

Sajátos színt képviselnek életművében a szatirikus rajzai, karcolatai. A karcolat sajtó műfaj, ironikus, kritizáló, tanulságos szépprózai műfaj. A Szegedi Naplóba írta ezeket. A korabeli dzsentri két típusát ábrázolta.

Az egyik az úri Don Quijote: az a dzsentri aki nem tudja vagy nem akarja érzékelni az idő múlását.  Régi vagyona nélkül is ragaszkodik értékrendjéhez. Úri allürjeihez.  Ez a fajta dzsentri jelenik meg a Gavallérokban, A Beszterce ostromában

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2

Címkék: magyar irodalom


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!