A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Metonimikus és metafórikus történetalakítás (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Sárarany)

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
5186
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-22 Küldd tovább
  Letöltés

A metonímia inkább a lírai alkotásokban megjelenő szókép, mely két egymáshoz közel álló fogalmat, jelenséget sűrít egy megnevezésbe térbeli, időbeli, rész-egész, ok-okozati összefüggés alapján. Rész-egész összefüggést találhatunk egyes regényeknél is, pl. MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. Az író kemény társadalom-kritikája ez a mű, melyben Noszty Feri és társai a dzsentri réteg egyes 121c25b elemei csak, de rajtuk keresztül bírálja az egész réteget. Feri, nemesi származású, de az idők folyamán elszegényedtek. Ám ezt nem akarják tudomásul venni, és élik tovább látszatéletüket (mulatozások, kártyázások), reménykedve abban, hogy valahogy majd csak sikerül pénzhez jutni. Erről a pénzkeresésről szól a történet, hiszen hozomány-vadászkodásba kezdenek. Nemcsak Feri képvisel valamilyen réteget a műben, hanem Tóth Mihály is, aki a dolgos polgár jelképe, aki megdolgozik vagyonáért, és nem tűri azt, hogy aljas csellel meglopják, csak azért, mert Feriék elszegényedett nemesek, amit nem akarnak belátni. Kicsit romantikusan tökéletes Tóth úr, nincs benne semmi rossz, az ideális jót képviseli.

Pár metaforikus képpel is találkozunk, melyek motívummá válnak, hiszen a regény folyamán többször is felbukkannak. Egyik legjellegzetesebb motívum a pók-metafora („a XIX. század pókja sokkal értelmesebb állat, mint aminő például egy őskori pók lehetett.”) ezt az író maga mondja, Noszty gondolatai közé téve, akkor, amikor Feri meglesi a ruhát cserélő Marit. A pók esete tovább foglalkoztatja, mintegy előreutalva saját tetteire: „ A pók fel s alá szaladgál a selyemnél is finomabb síneken…az motoszkál fejében (Ferinek), hogy a kis semmiházi pók, meg a nagy semmiházi, a vadász (=Feri), voltaképpen egy mesterségben dolgoznak most.” A regény végefelé ismét megjelenik a pók motívum, de itt már nagyobb jelentőségű, mert a fejezetnek a címe lett: Mit csinál a pók, ha a hálóját összetépik, mikor Tóth Mihály bejelenti, hogy nem adja lányát Ferihez; ekkor a új tervet találnak ki, „megbecsteleníteni”, kínos helyzetben láttatni Tóth Marit. De ez a „háló” sem bizonyult elég erősnek, hiszen nem tudták megfogni a nagy falatot (Tóth Mari-hozományát).

A metafora szintén egy olyan szókép, mellyel inkább a lírai alkotásokban találkozhatunk. Élőlények, tárgyak, gondolati dolgok azonosítása közös tulajdonságaik vagy hangulati hasonlóságuk alapján. Beszélhetünk teljes metaforáról, mely az azonosítottból és az azonosítóból áll; és az egyszerű metaforáról, mely csak az azonosítót tartalmazza.

MÓRICZ ZSIGMOND: Sárarany című regénye mélyebb értelmet, jelentéssíkot hordoz magában, mint csak maga a sztori. A regény témája a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sors. A regény fő problémáját, mondanivalóját maga az író így fogalmazta meg: „A Sáraranyban az volt az érzésem, hogy a falu népe éppen úgy tele van tehetséggel, mint bármely más társadalmi réteg, de a nép emberének tehetsége, az akkori viszonyok között, nem juthat felszínre…Ezt jelenti a szó sárarany, az az arany, mely sárként használódik el az emberi élet útjain.”. E regényben érezhető először ADY felszabadító hatása. A magyar ugar epikus párja a regény, az író itt prózában mondja ki, amit a magyar Ugar költője versben: „Ki magyar földön nagy sorsra vágyik/… rokkanva ér el az éjszakáig.”

A falu élete egyszerű, megszokott, változatosság nélküli, az ősöktől örökölt hagyományokhoz igazodó. Tavasztól őszig folyik az elkeseredett harc a földdel a mindennapi kenyérért. És ezt a harcot is századok alatt kifejlődött szokás diktálja. Az egyes embernek nem kell gondolkoznia, egyszerűen nincs miről. Ebben a megállapodott világban a főhős Turi Dani különös forradalmat robbantott ki, mindjárt házassága első évében gazdasági újítást csinált „háromezer forintnál többet szedett be egy olyan darab földről, ahol kétszáz forint ára búzánál több nem termett meg.” (mást vetett, mint ahogy szokás volt: káposztát, repcét- a búza helyett). Többet akart, a grófi uradalomból szeretne földet hódítani magának és falujának (elcsábítva a kegyelmes asszonyt, hasonlóan a többi fehérnéphez, akik csók fejében jártak hozzá dolgozni), ám gyilkosságban tetőződött Dani forradalmisága.

Turi Dani indulatai, szenvedélyei elsősorban társadalmi eredetűek. Nagyratörő tervei keresztülvitelében azonban szembetalálja magát nemcsak a grófi birtok által képviselt feudális hatalommal, hanem saját faluja szokásrendjével, hagyományaival, múltban megrekedt gondolkodásmódjával. Kitörési vágya miatt családi élete örökös harccá romlik „héja-násszá” férj és feleség között. A regény végén mindent elér, amire vágyott: megkapja a bérletet, a grófnőt is sikerül elcsábítani, mégsem boldog és elégedett: naggyá lett, s kisebbé a falu. Gyilkosságát indulatnak tekinthetjük, melyet megbánt, s nem akar még egyszer indulatainak csapdájába kerülni, de Borát meglátva ismét fellobban benne a tűz, a pusztító. A feudális hatalom az igazi oka Turi Dani bukásának, az építésre, alkotó munkára hivatott értékes néperő meddő elfecsérlődésének, sőt romboló ösztönné válásának. Az író a végül is legyőzött Turi Danival mondatja ki ezt a megrendítő igazságot: „az örök ítélet kezében van immár a fáklya, amely arra való volt, hogy világítson, s lőn gyújtogatóvá”.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az anekdotikus elbeszélés jellemzői (Beszterce ostroma, Egy magyar nábob)

A regény a polgári társadalom uralkodó műfaja. A XIX. sz....

Close