A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Katona József munkássága – Bánk bán

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
3024
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-21 Küldd tovább
  Letöltés

Katona József nemzeti drámánk megteremtője, aki sokféle szerepet játszott a pesti színházi élet kialakításába az 1810-es években. Fő művét, első változatában egy kolozsvári drámapályázatra küldte be (1815-ben). Végső alakjában a Bánk bán 1819-ben készült el.

A hazai drámairodalom Katona fellépéséig csak kevés jelentős alkotással dicsekedhetett. A korabeli divatos német lovagdrámák a Sturm und Drang szellemében íródtak. Kisfaludy Károly már a magyar nemzeti múlt drámai eseményeit vitte színre, de nem tudta elkerülni az érzelmes hazafiaskodás buktatóit. A Bánk bán jelentős mértékben a kortárs német irodalom (Schiller) hatása alatt született, sőt átvett szövegrészeket is tartalmaz. Katona művének magas fokú drámaisága Shakespeare világára is emlékeztet. A magánélet és a közélet összefonódott tragikuma, a gondolat és a tett konfliktusa, a bosszú kötelezettsége, a sejtés és a megbizonyosodás problémája stb. a dán királyfi alakját is felidézheti. A Bánk bán azonban minden külső hatással, drámatörténeti előzménnyel együtt a nemzeti sorskérdéseinket magas szinten ábrázoló, szerves kompozíciójú tragédia.

A mű középpontjában az idegen hatalom, a vele való szembefordulás és mindezek következményei állnak. Katona a nemzetfogalom tartalmának újragondolását is kezdeményezi: a király, a nemesség, a parasztság, valamint az idegenek helyzetét és szerepét külön-külön is értelmezi. A hazafiság tartalmát is árnyaltan vizsgálja.

1791. szeptember 11-én született Kecskeméten

1802-1807- a pesti és a kecskeméti piarista gimnáziumban tanul

1807-1810- az egyetemi tanulmányokra előkészítő filozófiai osztályokat végzi ugyanott

1810-1813- Pesten jogot tanul. A pesti magyar színtársulatnál statisztál, színészkedik, dramatizál, fordít és saját darabot ír. Szerelmes Széppataki Róza színésznőbe

1813-1814- drámái: István, a magyarok királya, Jeruzsálem pusztulása, Aubigny Clementina, Ziska, A rózsa- avagy a tapasztalatlan légy a pókok hálójában

1815- a társulat elhagyja Pestet. Katona ügyvédi vizsgát tesz. A Bánk bán első kidolgozását elküldi az Erdélyi Múzeum pályázatára (eredményhirdetés 1818-ban, a Bánk bán említése nélkül)

1819- a Bánk bán előadását a cenzúra betiltja, Katona átdolgozza a művet, könyv alakban 1820-ban jelenik meg

1820- alügyész majd főügyész Kecskeméten

1821- Mi az oka, hogy Mo.-ban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? c. tanulmánya a Tudományos Gyűjteményben

1830. április 16-án szívszélhűdésben meghal

 

Bánk tragikuma

1. Bánkra, a főszereplőre óriási terhek nehezednek. Országjárása során előzőleg személyesen tapasztalhatta az általános nyomort és elégedetlenséget, a királyi udvarba érkezve láthatja a dőzsölést, amely egyszerre ellentéte és oka az ország állapotának. A nemzet egészét érinti a jogtiprás, és Bánk, a király helyettese hivatalból is felelős az ország sorsáért. Az abszolutista zsarnokság azonban nem csupán a nemzeti szabadságot tapossa el, hanem a személyiséget is megtámadja. A Bánk bán az első mű a magyar irodalomban, amely a személyiség integritásáról, sérthetetlenségéről és becsületéről szól. A mű fő konfliktusát tehát az adja, hogy a haza és Melinda egyaránt veszélyben forog, és a szálak Gertrudis, a merániai származású királyné felé vezetnek. A szabadság és a becsület védelme, majd helyreállítása lesz tehát Bánk heroikus feladata. Ez pedig csak úgy volna teljesíthető, ha megváltoztatná azt a hatalmi rendszert, amelynek őréül II. Endre megbízta, és amely megbízatásának teljes lelkiismerettel eleget akar tenni.

2. Az első felvonásbeli expozíció során Bánk még csak veszélyekről értesül, nem látja tisztán a helyzetét és a feladatát. Az emberi tudat tragédiája: a teljes bizonyosság lehetetlensége. Bánk felismerései tehát csak részigazságok lehetnek. Betoppanásakor ugyan személyesen szerezhet tanúbizonyságot Gertrudis becstelenségéről, ő azonban azt is tudni akarja, hogy volt-e a porokról tudomása a királynénak, hogy tettette-e az álmosságot. Bánk csak sejtheti Gretrudis mögöttes szándékait, konkrét bűneit. A téves tudat tragédiája nyilvánul meg abban is, hogy Melinda egyetlen félreérthető gesztusát Bánk, a szerelmes férj azonnal félreérti. A gyarló ember áll tehát szemben a világ kiismerhetetlenségével.

3. Bánk feltétlenül és tökéletesen eleget kíván tenni államférfiúi és családapai, férj kötelezettségének, de még inkább erkölcsi parancsokra akar hallgatni, az abszolút becsület törvényét szándékozik követni. A haza dolgát és Melinda ügyét is ezért kívánja teljesen elfogulatlanul rendezni. Ehhez ragaszkodik akár élete árán is. Melindát megtagadja, vele együtt a gyermekét is megátkozza, majd odaveti a nádori jelvényt Gertrudis koporsójára.

4. “Itten Melindám, Ottan a hazám” – e két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot az expozíció végén. Nehezen dönt, de végül a hazát fenyegető veszélyt indul elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, sőt Peturt is térdre kényszeríti. Sorsának tragédiája azonban most az, hogy Ottó épp ezekben a percekben környékezhette meg Melindát. a két főmotívum, a haza és Melinda sérelem a továbbiakban is felváltva, váltakozó erővel késztetik előre, a bosszúállás irányába. a nagyjelenetben egyértelműen Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényező.

Az ötödik felvonásban Bánk majd annak önérzetes hangoztatásával lép színre, hogy tettét a haza “polgári háborútól” való megóvásáért követte el. A becsületét azonban nem tudja megvédeni, és a sorsát megbélyegző csapásként éri a védetlenül hagyott Melinda halála.

5. Bánknak meg kell menteni a haza és Melinda becsületét és ezzel együtt a magáét. Nem látja, hogy konkrétan mi a feladata: a veszélyek elhárítása, vagy a már megtörtént események megállítása, esetleg megtorlása, igazság szolgáltatása? Mindegyikre sor kerül, hiszen Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy ezt az utat lépésenként végig kell járnia és rendre késlekedéssel. Legvégül pedig még az önigazolásra, az önbecsület tisztázására is rá fog kényszerülni.

6. Késlekedésének az a fő oka, hogy világszemlélete ellentmondásos. Bánk egy középkori tragédia hős, de felvilágosodott gondolkodás is jellemzi. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy az ő jelenében, a XIX. század elején a feudális és felvilágosult szemlélet szövevénye könnyen okozhat politikai, magánéleti váltságot. Bánk ugyanis önérzettel védi meg hagyományos nemesi kiváltságait akár a királlyal szemben is. Többször jelenik meg a színen félig vagy egészen kivon kardal, fel-feltör benne a békevágy az emberszeretet. A békétleneket is azért fékezi meg, mert békét akar, mert a parasztok is benne bíznak. Bánk már nemzeti egységet akar képviselni. Az egész mű azt sugallja: olyan nemzeti egység és béke kívánatos, amelyben a személyes méltóság és sérthetetlenség is érvényesül.

Bánk nosztalgiával tekint vissza nemzeti függetlenség korára. Látásmódja egyúttal illuzórikus is, az eseményei és illúziói gyakran takarják el előle a valóságos történéseket. Az első felvonás végi monológjában Bánk még elveit és monológjait fogalmazza meg, de Ottó már a kezében tartja a porokat Melinda megbecstelenítéséhez, s utóbb kiderül: a Délvidéken már korábban megkezdődtek a zendülések. Bánkot a helyzete, jelleme, szemlélete és főképp a sorsa rendszerint megfosztja az adekvát cselekvéstől: az illúziós szándék, és a radikális tett konfliktusa nehezedik rá.

A IV. felvonásban, Gertrudishoz érkezve már mintha elszánta volna magát a véres tettre, de erőszakellenessége megint visszarettenti. Vádjait szenvedélyesen, de indulatainak nagyfokú fegyelmezésével olvassa a királyné fejére, és végül is csak önvédelemből öl, az életére orozva törő Gertrudis tőrét fordítja vissza a hátulról támadóra. Felrémlik előtte, hogy gyilkolni semmilyen körülmények között nem szabad. A sor büntetése az lesz, hogy az erőszaktól eleve idegenkedő Bánk mégis gyilkol, de az ezután elszabaduló erőszakhullám el fogja pusztítani a legdrágább kincsét, elvakultan megtagadott, de mindig rajongással szeretett Melindáját.

 

Az ötödik felvonás

A Bánk bán első négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gretrudis áll, az ő összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei játszódnak le, hanem a főszereplők tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott. Bánk pedig el kell, hogy szenvedje egyfelől az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfelől saját belső lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll saját lelki ítélőszéke előtt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik.

Lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul. Petur átka megrendíti, de még egyszer mindenki fölé magasodik: leteszi a kardját királya, Isten földi képviselője és a haza megszemélyesítője előtt. Tisztaságán azonban rögtön folt esik. Még súlyosabb tőrdöfés Bánk lelkébe: Solom “átkozott”-nak nyilvánítja őt és ezért méltatlannak a bajvívásra. Mind a hazafi, mind a férj bosszújának jogossága megkérdőjeleződött. Bánk önbecsülése, magabiztossága végképp megingott. A családi életbe, a magánszférába való visszavonulás lehetőssége pedig a következő percekben hiúsul meg: Tiborc Behozatja Melinda holttestét.  Bánknak tehát be kell látnia: megsértette a világrendet, amelynek őréül rendeltetett, Isten büntetése jogosan éri.

Melinda holttestének behozatala ugyanakkor Bánk sorspárhuzamát is jelzi II. Endréével, akinek egyrészt Bánk tetteit kell megítélnie, másrészt viszont felesége esetleges bűnösségével kell szembenéznie. A folt Gertrudis becsületén ráadásul a férjre is átszállhat – akárcsak korábban Melindáé Bánkra. Gertrudis mint királyné, mint esetleges bűnrészes Melinda megbecstelenítésében, és mint szeretett feleség méretik meg az V. felvonásban. Endre számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a magyar haza méltatlan uralkodója volt, hogy kizárólag saját dinasztiája érdekeit szolgálta. Ottó bűnös udvarlásával kapcsolatban azonban Endre semmit nem fog megtudni. Endrét a lelkiismeretes embert és államférfit elvakította ragaszkodása a felesége emlékéhez, egyenlőre erőtlenül vádaskodik saját emberi gyengeségével.

II. Endre tehát Bánkhoz hasonlóan szerető férj, felelősségteljes államférfiú és a becsületére kényes, igazságosságra törekvő ember. A tragikus feszültségek kiegyenlítődése a színpadon majd csak akkor jöhet létre, amikor a király személyes veszteségét ellensúlyozni tudja a haza érdeke, és ezzel együtt a felébredő emberi, emberbaráti érzés.

A mű záróképében kiegyenlítődés, megbocsátás és béke uralkodik. Izidóra bosszúszomja már sehonnan nem kap visszhangot, végül is elhallgat. Tiborcon a család bizalmasán kívül a feltétlen lojális Solom is irgalmat kér Bán számára.

Csak a liberális nemzeteszme érvényesülése segít megoldani a személyes tragédiákat, segíti diadalra az emberség parancsát. Az uralkodó mindezeknek a személyes biztosítéka, letétményese és őrzője. Az össznemzeti érdekeket képviselő nemzeti király a XIX. század eleji magyarság eszményképe lehetett. II. Endre az utolsó mondatok után nem jut el Gertrudis ravataláig, mert gyermekei kerülnek elébe, és átöleli őket. így a jövő királyaira esik az utolsó tekintet.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Iliász és Odüsszeia

A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az...

Close