A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Jókai Mór – Az arany ember

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4451
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-20 Küldd tovább
  Letöltés

1. Jókai Mór élete, pályaképe (Sárga rózsa)

1825. február 18-án született Komáromban, Jókay József ügyvéd harmadik gyermekeként. Nemesi származású. Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanul. Erre az időszakra tehető a reformkor kezdete, a nemesi kiváltságok léteznek, Jókai azonban nem a földből akar megélni, értelmiségi pályára lép (Polgárosodás szelleme: nemesi társadalom értelmiségi pályára kötelez). Édesapja 1837-ben meghal. Pápán megismerkedik Petőfivel. Még Kecskeméten tanul, amikor Zsidó fiú című drámájával az Akadémia pályázatán dicséretet nyer. 1846-ban első regénye: Hétköznapok: már itt is fölismerhetőek művészetének jellegzetességei, képzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora. Ekkor már végzett ügyvéd, de a siker hatására az Életképek című laphoz szegődik. Tagja a Tízek Társaságának, átveszi az Életképek szerkesztését. A márciusi napokban az ifjúság egyik vezére. Elveszi Laborfalvy Rózát, politikai küldetésben jár a bécsi fölékelőknél. Buda eleste után Debrecenbe megy a kormánnyal. Arad után bujdosni kényszerül a Bükkben, Tardonán rejtőzködik 5 hónapig.

Ebből az élményből születik meg 1850-ben az Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor találta meg igazi hivatását, amikor mások elhallgattak. Hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók. Álnéven Forradalmi csataképek című novelláskötet: a szabadságharc dicsőséges eseményeit idézi fel. A nemzeti összefogás írójaként kerüli a belső vitákról, meghasonlásról szóló témákat. Történelmi regényeivel (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon) a XVII. századi Erdély életét, a pusztítás borzalmait kívánta bemutatni, a magyarság hősiességének bemutatásával a nemzeti öntudatot kívánta felébreszteni. A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az érdekegyesítés célját mutatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című dilógiájában. Ez egy családregény, a társadalom körképét sűrítve mutatja be. Az egymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása igen jellemző a történelem fordulópontjain. Kárpáthy János, a nábob, még a maradiság ironikusan bemutatott képviselője, fia, Zoltán, már a legnemesebb liberális és hazafias eszmék hordozója.

1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője. 1863-ban átveszi A Hon szerkesztését; sajtóvétségért egy év börtön (egy hónap után szabadul).

Az új földesúrban a nemesi passzív ellenállás köré fon dicsfényt. A nemzeti bizakodást igyekszik serkenteni, amikor azt példázza, hogy volt ellenségeink közül a jószándékúak belátják tévedésüket, az önkényuralom hivatalnokai pedig vereséget szenvednek a becsület és a nemzeti érzés arcvonalai előtt.

1865-ben beválasztják a képviselőházba, melynek 31 éven át tagja marad (65-75 függetlenségi, 75-96 szabadelvű).

Az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiai a szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt hőseposza: a magyar nemzet sorsa azon múlott, hogy voltak árulók, akik megbontották a nemzet egységét. A nemzet ügyét tiszta személyek képviselik – negatívok velük szemben. A bukás okát isteni beavatkozásnak ábrázolja. A megírásban szerepet játszi: Tolsztoj: Háború és Béke (csatajelenet leírása, romantikai koncepció). És mégis mozog a föld! a reformkort előkészítő művészi és tudományos törekvések heroikus küzdelmeinek állít emléket. A Rab Ráby a felvilágosodás és a konzervativizmus harcait eleveníti fel. Ez Jókai  legjellegzetesebb témája: a polgárosodás kezdete, bemutatása. A Fekete gyémántok a nemzeti polgárosodás, a hazai kapitalizálódás átfogó ábrázolása. Romantikus vágyait fogalmazta meg: a főhős (köznemes) a modern társadalmi körülmények között nem süllyed dzsentrivé, hanem vállalkozóvá válik. Jókai abban reménykedik, hogy a nemzeti, a magyar kisüzem diadalt arathat a külföldi tőkére épülő nagyüzem felett. Az arany ember az illúziókkal való leszámolás, a kiábrándulás regénye. Felismerés, hogy tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. A főhős kettős életébe, két asszony közötti vergődésébe saját érzelmi valóságát sűríti Jókai. Kiuttalanságát pedig az jelzi, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti.

1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz. Fokozatos népszerűtlenség. 1896-ban lemond az alsóházban való szereplésről. Utolsó éveiben az írás már inkább kenyérkeresés volt. Kalandregényeket írt, ahol a történelem csak háttér. Már nem a nevelés a cél, hanem a szórakoztatás.

A kuruc korban játszódik például A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik meg a Sárga rózsa című elbeszélés. Fordulópont: hazajön Decsi Sándor a katonaságból; alapvető kérdés: mi volt a viszonya Klárikának Laca Ferkóval. Két legény: magyar nemzeti karakter jellemzése: (XIX. században: ez keletről származik Þ Az első fejezet címe A volgai lovas) nyugodt, racionális, szemérmes. Klárikának, mint idegennek a szembeállítása ezzel. Előtörténet: sorozás volt, Sanyi nem akart hazudni – elvitték. Laca Ferkó a puszta valódi gyermeke (civilizáció előtti ember értékei), de hazudik, amit pedig nem szabad a pusztán. Klárika kóros hazudozó (ha szerelmes, akkor sem tud igazat mondani), ő idegen. Ferkót a város bújtja fel hazugságra. Ami bűn az nem a pusztában terem, hanem idegenből jön. Az idegen erkölcs nem tiszta. Pusztai világban egyetemes erkölcsök, szigorú értékrend. Tradicionális világ. Ezt testesíti meg a mű (festő és kupec ellentétes funkció, festő dicséri, felértékeli a pusztát)

1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei: Nemzeti Kiadás). 1899-ben elveszi a szegény, 20 éves, zsidó Nagy Bellát; rokonai és a közvélemény elfordul tőle. 1904. május 5-én 80 évesen hal meg Budapesten.

 

2. A menekülő romantika Jókai: Az arany ember című regényében

Az arany ember 1872-ben jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egyre jobban megszilárdul (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is. Családi élete viszont válságba jutott. Feleségét 1869-ben méltatlan körülmények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Az arany ember az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen. A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegyében jelenik meg. Jókai a szabadságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki, a tiszta természetbe. Ez nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény.

A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. Timár is egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (furfangosság, becsapás) feltörekvő polgár. Karrierregény: alulról felemelkedő hős. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan, de a pénzét jóra fordítja. Úgy tűnik, hogy egy belsőleg jó ember meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki megérdemli. Pozitív értékei sajátos körülmények között jelennek meg. Tímár és Tímea neve összecseng: szóvarázs Þ összetartoznak. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet megzavarja, megakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget erősíti meg bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tímeának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki nem sikeres. A házasság is csak formai volt (K:229,416,503), megőrzi a gyermeki világát. Ő megőrzi az eszmei tisztaságát, de mivel belekényszerítik a valóságba, ettől boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabadversenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a pénz a felelős. A senki szigetén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli. A senki szigetének eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek; a természet világa az eszmény. Zárlat: a valós, szabadversenyes világban fel lehet emelkedni, de csak bűnök által és ezért nem lehet senki boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja.

A mű felépítése: Tímea és Tímár egymásra találnak a metafizikai világban, Tímea továbbra is abban él, de Tímár kilép a valós világba, hogy el tudja érni Tímeát. Ám, hogy elérje e magasztos célját, le kell mondania eszmei tisztaságáról, és emiatt Tímea már nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tímár rátalál az eszményi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tímea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát emeli ki a hitelesítési próbálkozás.

 

3. Durva- és finomszerkezet Az arany emberben

Egy műben a durva szerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a finomszerkezetben található információkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez.

Az 1872-ben kiadott Az arany ember című mű karrierregény. Egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. Tímár beleszeret Tímeába és tulajdonképpen minden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rátalálnia a lányra. Ám mikorra idáig eljut, akkorra Tímea már Kacsukába szerelmes. Ahhoz, hogy megértsük a cselekményszál eme egyik legnagyobb fordulatát, ahhoz Jókai jellemfestését kell megvizsgálnunk. Tímea, ki megtartja gyermeki ártatlanságát a metafizikai világban van otthon. Így Tímár szerencséje, gazdagsága nem képvisel számára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játssza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé. Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsétlen, a magát csak sodortatni hagyó Kacsuka. A többi jellem kidolgozása is nagyon érdekes. Tódor Tímár ellenpárja: ugyanazok történnek vele is (K: 447 Þ mind a két lányt Tódornak ígérik, de mégis Tímár kapja őket), de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom berendezkedése eleve rossz. Tódor mondja: gazembernek kevés pénze van, jómódúnak sok; ők nem, csak környezetük tehet róla. Itt ő az író szócsöve: bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. Jókai ezt komolyan is gondolja, meg nem is, mint a bűnös önmentségét. Nagyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is. Vannak azért mentségeik. Ilyen Athalie is. (K. 202) Elmegy Kacsukához, ezzel kockáztatva jóhírét, hogy megmondja, megvárja, míg meggazdagodik. Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie fölajánlja magát (“mindent mondó szemek”). Athalie szemében ez nemes, önmagát megtagadó, a világgal dacoló cselekvés, Kacsuka azonban ezt mind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz.

A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt kapnak az előre- és visszautalások. Ez a regény az egyik legkidolgozottabb ilyen szempontból. Az, hogy a cselekmény erre épül, az megváltoztatja azt. Maga a technika is megváltoztatja a jelentést. A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a szereplőket is így gyűjti össze. Mindegyikkel természetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olvasást. Első olvasásnál nem tűnnek fel, csak amikor oda érünk, amire előreutalt. (pl. K:7  senki szigetére utal, K:41). A sejtető előreutalás, mint neve is mutatja sejteni enged bizonyos cselekményeket, így a regény jelentésének megformálásában is nagy a szerepe. (K: 43; K:130  sejteti, hogy a kincs szerencsétlenséget okoz, a hold mindig megjelenik, ilyenkor Tímárban felüti fejét az önvád; K:63  harc a cicáért, ez előrejelzi a Tímárért folyó harcot;  ennek párbaja K:119  Tímea édességét csak Kacsuka fogadja el, Tímár már elment). Előkészítő előreutalás például a brazíliai ügynök és Dódi levele. Nem olvassák el azokat rögtön, így feszültséget okoznak. K:112 sárkányvérpasztella: ennek a szerelemnek vége; démonikussá teszi. Ez sejtető előreutalás. Utal arra is, hogy a gyilkossági kísérletnél megsebesíti Athalie Tímea homlokát. Végzetszerű, ennek így kellett történnie. Az egész konfliktus végzetszerű. Az előre- és visszautalások különösen nagy szerepet játszanak a regény jelentésében. Ezzel a történet végzetszerű lesz (eleve elrendelés).

A mű jelentése: az ember nem találhatja meg a boldogságát ezen a földön; ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Arany életrajza és pályaképe

1. Arany életrajza és pályaképe Arany János 1817. március 2-án...

Close