A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


García Marquez

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
2149
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-11 Küldd tovább
  Letöltés

García Marquez (gárszia márkesz) kolumbiai író. Kilencéves koráig szülőfalujában élt, szüleit alig ismerte, nagyszülei nevelték. “Egy nagy házban éltem (.. .) a nagyszüleimmel.

Nagyapám katona volt a kolumbiai polgárháborúban. Remek ember volt. A legjelentősebb személyiség, akit csak ismertem. Nyolcéves koromban halt meg… A nagyanyám? Hatásos jelenség volt. Mindig feketében járt. Tele volt mesés történetekkel. Ez ébresztette fel képzeletemet.”

Bogotában a jezsuitáknál tanult, majd újságíróként dolgozott. Sokfelé járt, hosszabb időt töltött Rómában, Párizsban, 1956-ban visszatért Kolumbiába, Caracasban, Bogotában dolgozott, 1961-ben Mexikóba, majd 1967-ben Barcelonába települt át.1977 óta Mexikóban él.

Korai írásaiban kritikusai Faulkner hatását mutatták ki. García Marquez történetei is egy költött településen, egy elképzelt kolumbiai kisvárosban, Macondóban vagy környékén játszódnak.

Regényei: Söpredék, 1955; Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, 1959; Baljós óra, 1962; Száz év magány, 1967; A pátriárka alkonya 1975; Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, 1981; Szerelem a kolera idején, 1985.

 

Száz év magány

García Marquez legjelentősebb regénye (1967) a Buendía család nemzedékeinek százéves történetét adja elő. Mégsem nevezhető egyszerűen családregénynek, a történet eseményei ugyanis történelemfilozófiai mélységekbe nyúlnak. “A Száz év magány nem csupán egy történet, hanem jóval több annál. A lázálmokban élő, vergődő és rettenetes Latin Amerika megjelenítése, azé az Amerikáé, ahol minden erőfeszítés veszendőbe megy, ahol történik ugyan ez meg az, de minden előre meg van irva” (G. M.). A latin-amerikai népek sorsán kívül a regény mélyrétegeiben az emberiség fejlődéstörténetének főbb vonulatai is elénk tárulnak.

Macondo alapításának és pusztulásának története egyúttal ősi mítoszok játékos, ironikus parafrázisa is. José Arcadio Buendía és felesége, Ursula vérfertőzés és gyilkosság miatt hagyja el szülőföldjét. A szituáció a Paradicsomból való kiűzetést, hosszú vándorlásuk pedig a zsidó nép Egyiptomból való szabadulását idézi. Igaz, hogy nem az “ígéret földje” felé tartanak, Macondo azonban nem kecsegtet kevesebb bőséggel és jóléttel, mint a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Amikor Macondo megpróbál kapcsolatot teremteni a környező világgal, ez betegséget, halált és háborút hoz rá. Egy észak-amerikai banántársaság megismerteti ugyan a könnyen szerezhető pénzzel, a jólét azonban nem tart sokáig: a társaság, miután kiszipolyozta a városkát, elköltözik, és nem hagy maga után mást, mint romokat a házakban is, a lelkekben is. Elnöke, a kapitalizmusnak ez a modern istensége, csaknem öt évig tartó esőt bocsát a városra. Az özönvíz s az utána következő szárazság megindítja a pusztulást.

A családregény a falu alapításától az utolsó Buendía száz évvel később bekövetkező vérfertőző szerelméig és haláláig tart. A történet generációk egymásutánját követi, háttere pedig egy falu históriája, melyen természeti és társadalmi csapások, esztelen szerelmek hullámzanak végig.

A regénynek szinte áttekinthetetlenül szövevényes a szerkezete. A cselekményt a figuráknak az a képessége viszi előre, amellyel megjelenésük pillanatában külön világot tudnak teremteni maguk köré, múltba visszafelé nyúlva és jövőbe előreutalva. Buendía ezredesről már a regény első harmadában tudjuk, hogy bár kivégzőosztag elé kerül, nem fog ott meghalni, hanem békében szenderedik jobblétre. Kalandjait ebben a bizonyosságban izguljuk-mosolyogjuk végig: 17 gyermeket nemz, akiket egytől egyig megölnek; 32 csatát vezet, végül el is veszti őket; diktátor lesz, majd haláláig kis aranyhalakat domborít ötvösműhelyében.

A szereplők lénye szinte fölolvad az általuk kavart, tobzódó eseményekben. A szép Remedíos külleméről, egyéniségéről csupán abból a hatásból sejtünk valamit, melyet megjelenése vált ki a férfiakból, s abból a kavarodásból, melyet különböző, akaratlanul előidézett kalandjai keltenek.

Bármennyire önkényesnek látszik a sok mesebeli fordulat, az író mindvégig érezteti, hogy a családregény szereplőinek életét mélyebb erők, a latin-amerikai történelem rejtett mozgatói szabják meg. Az egyes sorsok végül is beleolvadnak a falu felemelkedésének és hanyatlásának krónikájába. A regény ugyanis azt az objektív folyamatot jeleníti meg, ahogy a falu áldozatul esik a neokolonializmusnak, majd gazdasági felívelése után visszaesik egy barbár pusztulás korszakába. Ez alkotja a regény kompozíciójának alaprétegét.

A regény másik, alárendeltebb szerkesztési elve az a törvény, mely szerint a világ önmagát ismétli. Először csak Ursula nagymama hangoztatja, hogy minden esemény többször és ugyanúgy fordul elő a világban. Ezért is keresztelik az unokákat az apák, nagyapák nevére, ezért viselik három-négy generáción át ugyanazt a keresztnevet a családtagok. De ami Ursula esetében csak babonás hit, az egy-egy gyermek életében testi hasonlatosság, majd sorsának alakulását meghatározó, láthatatlan törvény. Melchiades titkos irataiba nemcsak a falualapító ős felejtkezik bele, hanem ezzel zárul a regény is, mikor a sokadik utód megfejti a titkot. Az öregkor bomlasztja José Arcadio Buendía elméjét – ezért kötözik egy fához az udvaron -, és ez az állapot kuszálja össze Ursula gondolatait is. A szerelem féktelen és csodás tombolásának egymás után esnek áldozatul a család generációi, mígnem megismétlik a regényt indító vérfertőző szerelmet.

A nevek ismétlődése, a generációk egymást követő rendjének hasonlósága azt a látszatot kelti, mintha a kinti idő rohamosan változna, ám az emberek élete mindig ugyanaz maradna. Mintha nem létezne a világ, élik magányos, befelé zárkózott életüket. Fernanda kizárja a világot házából; a pápának készülő gyermek hazatérése után bíborba öltözik és pezsgővel feltöltött medencében fürdik; második Aureliano – bármi történik is körülötte – szeretőjénél dáridózik, majd mikor az esőzés miatt tönkrejut, tombolajegyeket rajzol. Csak a regény egésze derít fényt arra, hogy még ezeket a magukba forduló sorsokat is mélyebb és jelentősebb erők mozgatják.

García Marquez úgy írja meg a történelmet, ahogy az emberek azt átélik, ahogy a köznapi eseményekben látják, s ahogy azt egymásnak elmondják, elmesélik. Tehát a már egyszer elbeszélésformát öltött valóságot írja meg.

Regényében csodálatos események történnek, valós és képzeletbeli események magától értetődően keverednek. Ez a látásmód a dél-amerikai társadalom állapotában gyökerezik. Itt a polgári átalakulás a társadalomnak csak egy szeletében ment végbe, a fennmaradó hányadot viszont magára hagyta, hagyományos formáit felbontotta, anélkül, hogy a modernizálás végigvitelével a maga képére formálná. A fejlődés egy ősi, alvó világra szakadt rá, kívülről kerítette be vonatsíneivel, ültetvényeivel, tömegtermelési cikkeivel és új típusú bordélyházaival – mint Macondót a banántársasággal megjelenő amerikai civilizáció. Csoda lett minden apróság, az emberek azonban nemcsak csodálkoznak, hanem saját elmaradottságukra, életük semmiségére is rádöbbennek: hirtelen valótlanná válik az életük. “Śgy látszik, Isten próbára akarta tenni Macondo lakosainak álmélkodóképességét, s addig penderitette őket ujjongás és csüggedés, kétség és megvilágosodás között, hogy végül már senki sem tudhatta biztosan, ho1 kezdődik és hol ér véget a valóság. ”

García Marquez ironikusan kezeli a fantasztikumot, túlrajzolja a mesés epizódokat, s így láthatóvá teszi valótlanságukat is, meg azt a mélyebb valóságtartalmat is, amit magukban rejtenek.

Az emberek tudatában élő fantasztikus mítoszok egybeötvözése a mindennapok sivár és kegyetlen valóságával e földrész “csodás valóságát” sajátos szellemiségét mutatja meg. Az író olyan nyelven ír, “mely fölér a magunkban hordott szörnyűségekhez”.

A szerző életének és munkásságának rövid ismertetése,valamint kiemelt műveinek elemzése után számítógépes feldolgozásban olvassuk el a kiemelt rövidebb műveket, illetve a nagyobb alkotások részleteit.Érdemes a szerző minél több művének az elolvasására időt szentelni , mert általa egy másik világot Dél-Amerikát ismerhetjük meg közelebbről!

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Charles Baudelair

A modern francia líra legelső nagy költője Charles Baudelaire (1821-1867)...

Close