Franz Kafka: Az átváltozás
FRANZ KAFKA, aki német nyelven írta műveit, Prágában született és élete java részét is itt töltötte. (1883-1924). Műveit halála után az író szándéka ellenére adta ki barátja, MAX BROD.
KAFKA kulcsmondatai a művek jobb megértését is szolgálják. Ilyenek például: „Az én környezetemben lehetetlen emberi módra élni” vagy „Anya jó volt hozzám, de … öntudatlanul vállalta a hajtó szerepét a vadászaton” (célzás apjával való rossz viszonyára).
Kétségbeesését fokozza a rabszolgaságnak érzett munka (a prágai Munkás Baleset-biztosító Intézetnél), zsidó volta, német nyelvűsége a cseh Prágában, végül az 1913-ban megállapított tbc-je (mely 1924-ben végzetesnek bizonyul).
Az átváltozás című művét 1915-ben írja. Már a novella első mondataiban találkozik az olvasó a fantasztikummal. Az, hogy mi volt az átváltozás oka, hogy miért lett Gregor Samsából ganajtúró bogár (így említi őt a takarítónő), sosem tudjuk meg. Ám ettől a perctói kezdve véges-végig úgy látunk mindent, ahogy a „féreg” tudatában megjelenik. (A névválasztást illetően érdemes megemlíteni, hogy sám jsa magányost jelent cseh nyelven.)
Mit tudunk meg Gregor Samsa előéletéről? Családját eltartó, maradi kispolgár volt, akinek szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. A megváltozott helyzetben az események gyorsan peregnek, Samsa hamarosan pusztulni, sorvadni kezd, míg végül a takarítónő lapátra söpri tetemét, s a család megkönnyebbül a szörnyű tehertől.
A novellát sokan magyarázzák, és igen sokféleképpen. Az egyik magyarázat szerint Samsa bűnös volt, ezért bűnhődik: nem tudta átlátni elviselhetetlen életét, s így nem tudott eljutni a változtatás gondolatáig sem, mielőtt még féreg volta megakadályozta volna döntési szabadságában.
Egy másik megközelítésben a novella a beteg Samsa lázálma, megint mások „antimesét” láttak Az átváltozásban, ahol a mesehős egyedüli lehetősége a tudomásulvétel.
De folyamodjunk KAFKÁHOZ, aki ezt mondja saját novellájáról: „Az álom leleplezi a valóságot, amely mögött elmarad a képzelet.” Barátai támadták ezért, szemére vetették, hogy csak a rosszat, a fenyegetőt, az érthetetlent ábrázolja. Kafka ekkor sokatmondó választ adott a vitában: „Az emberek megütköznek ezen a borzalmon, pedig csak azt mondtam el, mi történik manapság.”
KAFKA a maga abszurditásában ábrázolta a világot, ami azóta már nem is oly szokatlan számunkra (BECKETT, ÖRKÉNY stb.). A novella végén a tárgyilagos elbeszélői hang tudatja velünk az eseményeket, mely a maga paradox módján egy lezáró idill- ben ér véget (családi kirándulás).
MAX BRODtól tudjuk, hogy KAFKA asztaltársasága, mikor a szerző felolvasta a kész művet, először harsányan kacagott. Nem értették volna? Vagy nagyon is értették?
