A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Csokonai Vitéz Mihály szentimentalizmus, A tihanyi ekhóhoz, A Magánossághoz

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
12707
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-16 Küldd tovább
  Letöltés

Szentimentalista művek

A szentimentalizmus az érzelmeket, lelki folyamatokat vizsgálja és helyezi a középpontba. Az érzelmek szabadságát hirdeti, elismeri a személyes vonzalmon alapuló szerelem jogosságát. Hősei szenvedő, cselekvésképtelen szerelmesek. Jellemző rájuk a magányba, a természetbe történő menekülés. Csokonai költészetében a szentimentalizmus akkor jelent meg, mikor – néhány hónapos boldog együttlét után – elveszti szerelmét, Lillát. A boldogságot, örömöt felváltja a csalódottság, a kitaszítottság. Ez ad új irányzatot költészetének is, a rokokót felváltja a szentimentalizmus.

A tihanyi ekhóhoz 1803-ban került a Lilla-dalok közé. A strófaszerkezet itt is újszerű és bonyolult. Jellemző rá az erudíció (nagy tudásanyag felvonultatása, és találékonyság). Csokonainál nagy jelentősége van az ekhónak. A reneszánsz és a barokk idejében ez játék, itt a természet és a társadalom szembeállításának az eszköze. A mű elején hagyományosan, a kezdősor megteremti a vers alaphelyzetét, ahol az ekhó az Istennő, a későbbiekben a visszhang, mint természeti jelenség mutatkozik meg (nagyon realisztikus ábrázolásban). Minden versszak utolsó sora újra ismétli. Az ekhós szöveg megerősíti a költő gondolatmenetét, szerepe, hogy egyetértsen a költővel, együtt érezzen vele. Az 5. versszakban ezt emeli ki ellentéttel: a vaskeblű (durva, zord) sziklában van együttérzés, de az embereknek nincs szívük (emberi kitaszító világ és együttérző természeti világ). Sajátos költői magatartásforma figyelhető meg: a költő visszavonul a természetbe, a magányba. Megjelenik a műben a kollégiumi kicsapatása (4. versszak), és az is amikor Lilla elhagyja (6. versszak). Panaszkodik, a társadalmat okolja, megtisztul a társadalom szennyétől, megnemesedik, értékessé válik. Ebben a műben jelenik meg elsőként a gondolat, hogy a költészet örökértékű (de ezt csak az utókor fogja elismerni). Ez az eszme már a romantika felé mutat. Műfaját tekintve ez a mű elégia: azaz visszatekint saját életére, bemutatja a jelen helyzetet és panaszkodik. Ez a műfaj jellemző a szentimentalizmusra. A mű befejező gondolata a biztos hit, miszerint az utókor, a távoli jövő felismeri benne előfutárát.

A Magánossághoz című művét 1798-ban írta Kisasszondon, ihlette a közelben található őspark szépsége és magánya. A vers legelső és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugyan, tartalmi-érzelmi jelentésük azonban más. A magányosság megszemélyesített fogalom a műben, különböző allegorikus képekben jelenik meg. Nem fogható fel egységes allegorikus szerkezetként, mert csak néha jelenik meg más képben, ez sejtelmes hatást ad. Ebben a műben elvont fogalomhoz szól, saját életének eseményeit mondja el, panaszkodik. A természetbe való menekülésről szól, kerüli az embereket (szentimentális költői magatartás). A magányosság pozitív értékeket képvisel, a mozgalmas világ pedig negatív érték.

Lilla (Vajda Júlianna) elvesztése néhány hónapos szerelmi boldogságuk után szétzúzta a költő ábrándjait, visszavetette a komor életbe.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (2)


Ezt olvastad már?
Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban

Jövendölés az első oskoláról a Somogyban A cím utal Somogy...

Close