Csokonai Vitéz Mihály: Még egyszer Lillához című versének pozitivista megközelítése

Kollégiumi társai nem hiába hívták Csokonait „Cimbalomnak”, hiszen sokhúrú cimbalom, hangszer a költészete, amely éppolyan tökéletességgel bánik az ütemes-rímes versformával, mint az időmértékessel.

„Lantja kacag, zokog és felségesen őszinte, igaz.”

( Ady: Vitéz Mihály ébresztése)

Ahhoz, hogy megértsük a Még egyszer Lillához című Csokonai – verset foglalkoznunk kell annak keletkezési körülményeivel és a költő életével, melyről meglehetősen sok adalékot szolgáltat a szakirodalom. Fontos rávilágítani arra milyen hatalmas szerepet játszott Csokonai Vitéz Mihály életében Lilla.

A magyar nyelvű irodalom világirodalmi rangú egyénisége 1773. november 17-én látta meg a napvilágot Csokonai József és Diószegi Sára gyermekeként. Édesapja borbély-sebész, édesanyja szabómester, patrícius esküdtpolgár leánya. A fiú hamar kitűnt nyelvtehetségével, villámgyors felfogásával és hihetetlen memóriájával. Ezen tulajdonságok tették számára lehetővé, hogy tizenegy évesen már a Kollégium poéta-klasszisát végezte. 1793-ban jelentek meg első költeményei a Magyar Hírmondóban. Ezekben az években kezdődött szerelmi románca egy asszonnyal, aki nagy valószínűséggel Csokonai mesterének, Földi Jánosnak volt a hitvese. A tiltott és mélyen titkolt kapcsolat kiváltotta költészete legszenvedélyesebb műveit. Juliskához írt versei utóbb beépültek a Lilla-ciklusba, természetesen álnéven szerepeltetve (Laura, Rozália).

1797 tavaszán ismerkedett meg Vajda Júliával, akihez később számos versét írja, ám ezekben szíve hölgye már a Lilla „álnevet” viseli. A Még egyszer Lillához című  alkotása keletkezésének időpontja vitatott. A Lilla-kötet első, 1805-ös kiadásától fogva különböző nézetek alakultak ki a versek kronológiáját illetően. Talán nem véletlenül; hiszen maga Csokonai jelöl meg néhány költeményt kötetének előbeszédében, amelyek 1797 előtt, azaz a Lilla-szerelmet megelőzően keletkeztek. Ez a tény sok irodalmárt késztetett már arra, hogy megvizsgálja a Lilla-kötet többi versét. Így Nagy Gábor arra a következtetésre jutott, hogy a Csokonai által említett verseken kívül még számos Lilla-ciklusba tartozó versnek másvalaki az ihletője. Nagy Gábor első felvetése szerint 15 ilyen költemény található a kötetben. Megfigyelhető, hogy ezek közül 6-6-ot az első illetve harmadik könyv tartalmaz, és mindössze egy található a másodikban.

Ezen kívül Nagy Gábor még ide sorol két másik verset is, amelyet Csokonai állítólag egy bizonyos Eurydicéhez írt. Nagy Gábor szerint ezek a költemények már a Lilla-szerelem utáni időszakban keletkezhettek, valószínűleg 1802 szeptemberében. A vers címzettje, a többi Lilla-szerelmet megelőző költeménnyel ellentétben, teljesen biztos, hogy egy konkrét személy.

Csokonai a Várad melletti Félix-fürdőn találkozott egy fiatalasszonnyal, Sárosy Andrásné, Ilosvay Krisztinával. Az Eurydice név mögött az ő személye bújik meg. A bátortalan szerelmes és Az éjnek istenihez című versek ihletője volt ez az asszony.Csokonai hatvan versre tervezte a kötetet, de Nagy Gábor kutatása, különböző címjegyzékek és kéziratok alapján még számos verset soroltak a bizonytalan eredetű költemények közé, így mintegy a kötet fele számít „igazi” Lilla-versnek. De ezenkívül még számos elképzelés született a versek kronologizálásával kapcsolatosan. Ám Nagy Gábornak azt a megállapítását, miszerint a Még egyszer Lillához című vers sem a Lilla-szerelem éveiben keletkezett, több ténnyel is sikerült alátámasztania.

A költeménynek volt egy ősszövege. Erre az ősszövegre utaló nyomok találhatók a debreceni Kollégium Nagykönyvtárában, amely Csokonai saját kezű szövege. Mivel ez a Lilla – kötet cenzúrai példánya, nem alkalmas az ősszöveg rekonstruálására. Ezen kívül található még egy szöveg, amelynek még Lillához Távolról volt a címe. De még ezt a változatot sem tekintik a vers ősszövegének, feltehetőleg az is az előzőhöz hasonlóan mindössze három versszakból állt. Az itt előforduló megszólítás – Lili – könnyen lehetett Rózi, vagy Rózsi, akárcsak a többi 1793 és 1796 között keletkezett versében.

A Csokonai kutatók megosztott véleményéhez nagyban hozzájárult, hogy korai verseiben több név is előfordult megszólításként. A Laura név valószínűleg fiktív személyt jelöl. A kutatók véleménye azon a ponton -, hogy ki is bújik meg a Rózsi név mögött – megint csak eltér. Sokak szerint csupán fantáziaversek ezek, amelyek korábbi irodalmi példákon alapulnak. Ám egy elismert Csokonai – kutató, Juhász Géza debreceni professzor szerint a mű ihletője Földi Jánosné, Weszprémi Julianna. A fiatalasszony annak a felesége, aki bizonyítottan nagy hatással volt Csokonai pályájára.