Hirdetés

Camus: A pestis (1947)

21 perc olvasás

„Az embereknek, akik húszévesek voltak, amikor a hitleri uralom berendezkedett, ma egy atomháború által fenyegetett világban kell fölnevelniük gyermekeiket.  Azt gondolom, senki sem várhatja el tőlük, hogy optimisták legyenek. Biztosan minden generáció azt gondolja magáról, hogy a világ újjáteremtésére hivatott. De az én generációm tudja, hogy nem fogja újjáteremteni ezt a világot. Feladata talán még ennél is nagyobb: meg kell akadályoznia, hogy a világ széthulljon.

Hirdetés

Mindezek után ki várhatna el az írótól kész megoldásokat, szép erkölcsi tanokat? Az igazság titokzatos, megfoghatatlan, meghódíthatatlan. A szabadság veszélyes, és ugyanolyan nehéz, mint amilyen mámorító élni vele. E két cél felé kell  haladnunk, kínok közepette, de határozottan.” (RÉSZLETEK CAMUS STOCKHOLMI,  A NOBEL-DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG UTÁNI BESZÉDÉBŐL, 1957. DEC. 10.)

A negyvenes években a történelmi események Camus figyelmét a közösségi problémák felé fordították. A pestis keletkezésének élményi háttere az embereket elválasztó, a száműzetés érzését keltő háború és megszállás; ill. a közös harc és a szolidaritás érzésének átélése az ellenállásban. Camus személyes tapasztalata, hogy a már elidegenedett, 20. századi ember sem élhet idegenként, közönyösen a másik ember mellett csapások idején.

A „Defoe-követő” Camus számára természetes, hogy „valamilyen bebörtönzést másfajta bebörtönzéssel” ábrázoljon, a háborút a pestissel. (A regény alcíme: „avagy a Kaland”; eredetileg tervezett címe pedig a Foglyok volt.) Az író először konkrét történelmi eseményhez kötötte művét – „A pestis, amely szándékom szerint több szinten értelmezendő nyilvánvalóan az európai ellenállási mozgalomról is szól a nácizmus ellen. Ennek bizonyítéka, hogy anélkül, hogy név szerint is szerepelne, mindenki ráismert az ellenségre, Európa összes országában” -, de aztán „kizárta a történelmet”, „ahistorizált”: „A pestissel azt a légkört szeretném érzékeltetni, amely mindannyiunkra nehezedett, s a veszélynek és száműzetésnek atmoszféráját, melyben mindannyian éltünk. Ugyanakkor ezt az érzést az egész létre kívánom vonatkoztatni.”

1939-től 43-ig gyűjtötte az anyagot az író – irodalmi példaképeit és az orvosi szakirodalmat (a pestis tüneteinek leírásait) tanulmányozta -, és hét éven keresztül dolgozott regényén, melyben visszatérnek „állandó témái”: a börtön, a száműzetés, ill. a küzdés és az ellenállás. Camus feleletet keres a Közöny és a Sziszüphosz mítosza által felvetett problémákra – milyen viselkedési lehetőségei maradnak az embernek az abszurd világban -; ugyanakkor etikai szempontból a (megelőző műveinél regényszerűbb) Pestissel az író maga is előrelépést lát saját gondolkodásában: az ember és a világ viszonyát teljesen uraló abszurdum felismerésétől (Sziszüphosz, Közöny, Caligula) eljut az abszurd elleni tiltakozásig. („A Közöny az ember meztelenségét írja le az abszurddal szemben. A pestis az egyéni szempontok alapvető azonosságát ugyanazzal az abszurddal szemben. Ez egyfajta fejlődés, mely a többi műben még jobban megnyilvánul majd. De A pestis ezenkívül azt is megmutatja, hogy az abszurd semmire sem tanít meg bennünket”, Camus.)

Hirdetés

Az egységes, zárt szerkezetű alkotás szűken vett tárgya egy fiktív, de reálisan megjelenített orani pestisjárvány, tehát egy egyetlen városban dúló epidémia részletes orvosi-klinikai leírása (és erkölcsi, társadalmi hatásainak vizsgálata) egy képzelt eset ürügyén. Az általánosító mozzanatok a tér- és időviszonyok meghatározásában nyitottá, többjelentésűvé teszik a művet: a színtelen, semleges, „múlt nélküli”, kétszázezer lakosú algériai városban a kialakított szokásrendben unatkozó (viszont gazdagságra vágyó) lakók számára a járvány teszi nyilvánvalóvá (bűnös) gyanútlanságukat: akár veszélybe is kerülhetnek egy „zárt város” csapdájában. A napok, hónapok pontosan követhetők a csaknem egy évig tartó eseménysorban (áprilistól februárig), de az év meghatározatlan marad (194É); az emberek, „emlékezet és remény híján”, a jelenben „ütnek tanyát”; „valójában jelenné vált számukra minden”. („A pestis mindenkit megfosztott a szerelem [É] képességétől. A szerelem ugyanis egy csepp jövőt kíván, de a mi számunkra már csak a pillanat volt.”)

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!