Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. elemzés
A teljes mű itt elolvasható. A magyarokhoz I. A mű első változata 1796-ban keletkezett, végső formáját 1810-ben nyerte el. A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte a strófaszerkezetet is (alkaioszi). A vers szervezőelve: két idősíkot szembesít egymással – – múlt és jelen képei sorjáznak. Kulcsszava: az erkölcs – a régi (tiszta) és a mostani (megromlott). Ez az oka a nemzet hanytlásának.
I. 1.vsz. Már az első sor megszólítása („Romlásnak indult hajdan erős magyar”) kijelöli a témát: most és jelen szembeállítását. A szemrehányó két kérdés figyelmeztet a jelen magyarjainak felelősségére. (Nem látod… Nem látod…?)
II. 2-6.vsz. Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül: A múltból dicső, értékes példákat sorol fel – kp.i motívuma Buda várának helytállása– A múlt vérzivataros volt, külső és belső harcoktól terhes, Budáért sok vér hullt, nem volt könnyű, de a vár ellenállt az ostromoknak, tatárnak, töröknek, belső pártviszályoknak, testvérharcoknak (ezerszer véreidet magad tiportad, sok ádáz osrtom, vad tatár, ostromló török, Zápolya öldöklő százada, szent rokonvérbe feresztő…) – mert az erkölcs még a régi volt. A témát a 11-13.vsz-ban folytatja. Büszke öntudattal – patetikusan – sorolja a múlt dicső nagyjainak nevét: Attila, Árpád A múlt a kemény helytállás, a tiszta, nemes erkölcs, a harcra és tettre kész, serény magyarság szimbólumává válik.
III. 7-10. vsz Mindezek ellenpólusaként hangzik fel a komor tölgy-hasonlat: a jelen a lassú halál, a pusztulás kora. Mindennek okaiként a következőket hozza fel: – belső gyengeség – a jelen elpuhult nemzedéke – a tiszta erkölcs hiánya – a henyeség – a nyelv feledése, idegenek majmolása
IV. 13-14.vsz. A szemrehányó hang elégikusra vált: fájdalmasan kiált fel, amikor a történelem, a sors kiszámíthatatlan körforgásáról ír. Ez teszi a hajdani nagyot (Ilion, Karthago, Babylon) semmivé – s ezzel a nemzethalál vízióját vetíti előre. Befejezése pesszimista. Hangnem: A versben mindvégig megtartja a prófétai szerepet, hangnemet. E/2. személyben int, figyelmeztet, kárhoztat. Klasszicista és romantika felé mutató vonásai: – A műben nagy számban fordulnak elő a klasszicizáló, antik műveltségre utaló kifejezések (sybarita, Herkules, Ilion stb.) Erre utal a versforma is (alkaioszi stófák). – Ám a romantika felé mutat az erőteljes nyelv („energiás szavak”), a romantikus túlzások, a meghökkentő metaforák.
