A zenei vers (Baudelaire: Kapcsolatok, Rimbaud: A magánhangzók szonettje)

Charles Baudelaire: Kapcsolatok.

Szonett. Ezt a fajtát Petrarca teremtette. Az utolsó két sor ítélkezés-félét tartalmaz.

Az első vsz. alapján szimbolista programvers, mert az erdőről lehet szó: nyugalom. Az erdők nyitottsága az ég felé nyitottság. Az erdő hasonlítható inkább egy gótikus katedrálishoz. „Kapcsolatok”: eszme és anyag közötti kapcsolatok. Ezután folyamatosan szinesztézia.

Második vsz.: visszhang (hallott) egybering (látott) stb. Homályban hagyja a képeket.

Harmadik-negyedik vsz.: szaglás. Gyermeki hús, friss szag: kezdetek; végtelen kapuit: a vég. A végzetet már konkrétan határozza meg, nem szinesztéziával. A kezdeti homály kitisztul. Lehet romlottság is (a romlottság cél a dekadenciában). Akik merik vállalni a romlottságukat, azok nyitogatják a végtelen kapuit.

 

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje.

Kardos László nem tartja fontosnak azt, hogy melyik betűhöz milyen szín tartozik. Csak az a fontos, hogy milyen képek tartoznak a képekhez. Négy hagyományos értelmezés: – ábécéskönyv; – mitológia; – első színek, első betűk (fontossági sorrend); – grafikus kép.

Á: szurok, árnyak, far, bűz, szörnyű, öböl: halál, undorító, titokzatos.

É: halk, hűs, jégtű, hóvirág, tiszta, királyi, párás, sátor: nyugalmas, fenséges, titokzatos, hideg.

I: rőt, kihányt vér, görcs, düh, mámor, női ajk, kecs, vonagló: idegesség, nyugtalanság, pusztulás, szexualitás.

Ü: zöld, nyugodt, csönd, békés, isteni, nyáj, tenger, alkímia: nyugalmas, hatalmas, természetes, misztikus, titokzatos.

Ó: kék, szörnyű, ítélet, csönd, angyalok.

Á és É között ellentét.

É (párás, sátor) kapcsolat az ószövetségi vándorlással. I-hez kapcsolódik a Jelenések Könyve. I-t egyértelműen tudjuk kapcsolni a szexualitáshoz. Árnyak öble, bolyhos öv, far, lomha test: szerelem, de rovarhoz kapcsolja, tehát negatívan jelenik meg. Szexualitást összekapcsolja a betegséggel (tüdőbaj): kihányt vér. Egyértelműségeket megtöri a szavak egy része. Vér lehet élet és pusztulás is. Jégtű lehet szép is, meg vághat is. Ó-nál ellentétes értékek, van ami Á-hoz, van ami pedig É-hez kapcsolódik. Á-hoz: szörnyű, világok. É-hez: csönd, angyalok. Világok és angyalok harca a Jelenések Könyvéből való (mikor a sárkányt és angyalait levetik a földre). Kapcsolhatjuk az utolsó ítélethez. Az Á sorához tartozók a földhöz, a világhoz kapcsolódnak; az É sorához tartozók pedig metafizikai értékekhez. Ómega: „én vagyok az alfa és az ómega”: Jelenések Könyve. A hangsor teljessége utalhat a világ teljességére, valamint a nyelv teljességére. A-tól ómegáig = emberi nyelv; két része: emberi világ – angyali misztikum; bíró = költészet.

A második sornak vehetjük a szó szerinti jelentését: ő tudja a betűk jelentését, ennek elmondásához bátorság kell. Ezt csak így értelmezhetjük.

Gondolatmenet: vannak betűk, ezekhez tartoznak színek, melyek közötti kapcsolat titkos, szégyenletes. És most ő, mint költő kimondja ezeket. A titkokat a másodlagos jelentések szintjén közli. Rengeteg értelmezést hozhatnak ezek elő, tehát ez a próbálkozás nem járt sikerrel, nem tudta elmondani a titkokat. Ha: A-tól ómegáig = emberi lélek, akkor: állati ösztönök – tiszta lélek; bíró = költészet. Szerzői interpretáció: a szerző egy másik szövege ad segítséget ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Freud alapján ezek megfeleltethetők: állati ösztön = ösztönén; tiszta lélek = felettes én; bíró = személyiség. Teológiai értelmezés: A-tól ómegáig = világ; sátán – Isten; bíró = ember. Etikai értelmezés: A-tól ómegáig = emberi lélek; rossz – jó; bíró = emberi erkölcs.