Balassi szerelmi lírája

1578-ban szerelemre gyúlt a horvát bán felesége Losonczy Anna iránt.

1584 karácsonyán érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával. Ez a házasság csak hozományszerzésre irányult. Hűtlen feleségétől hamarosan elvált.

Ezután vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt. De a dúsgazdag asszony hallani sem akart Balassiról.

Balassi a szerelem költője volt, a korabeli európai szerelmi líra egyik legnagyobb tudósa, humanista poétája. Balassi szerelmes verseiben megmutatja, hogyan kell valakit igazán szeretni, miként kell könyörögni, ha kedvtelen és vad hozzá. Költészete tehát szerelmes versekből áll, de vallásos és vitézi énekek is találhatók benne.

Balassi alkalmas is volt a magyar szerelmi líra megteremtésére, hiszen a világbíró, győzhetetlen szerelmét érezte magában. A szebb élet kulcsát, mindannak az ellenkezőjét, mint amibe beleszületett, és amiben benne élt: a szerelemben látta. Ennek szolgálatába állította tollát, szerelmi versek írása közben vált nagy költővé, a szerelem ürügyén tudta a legtöbbet kifejezni kora és a reneszánsz lényegéből.

Fiatalkori udvarló költeményei és az 1570-es években keletkezett, Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő próbálkozásai voltak. Petrarca (Laura Babér) közvetlen hatása érezhető azokon az érett nagy verseken is, amelyet hiába küldözgetett Losonczy Annának, vagyis „Júliának”. A versek ugyan nem hozták meg a nagy szerelmi diadalt, Balassi viszont tudatos versciklussá, magyar „daloskönyvvé” szervezte költeményeit.(Júlia ciklus) Ezek a versek a boldog találkozás ujjongó örömétől, a lemondás teljes reménytelenségéig kísérik a költő érzéseit.

Júlia egyre elérhetetlenebbé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. Júlia lakóhelye is egy távoli idegen ország, elérhetetlen „paradicsom” ahová legfeljebb a darvak juthatnak el, de a gyászruhás, idegenben veszettül bujdosó zarándok soha.

A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes stílusú strófa szerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója egy belső érzelmi fejlődés menetet tükröző összefüggés-rendszere ezt a versciklust költészetének csúcspontjává avatja. Közvetlen élményelemek alig-alig találhatók már itt. A Júlia-költeményekben elragadott, ujjongó bókok sora jelenik meg.

1589-ben Losonczy Anna férjhez ment, a költőnek már vakmerő reményei sem lehettek. Összerendezett ciklussá formálta addig írt verseit, s boldogság helyett legalább azzal vigasztalhatta magát, hogy halhatatlan remekművet alkotott. A Júlia-versek leggyakrabban használt strófa szerkezete az úgynevezett Balassi versszak. A három 19-es szótagból álló strófát belső rímekkel kilenc rövidebb sorra bontotta.

Balassira még vártak nagy szerelmek, forró élmények külföldön (Coélia, Célia) és itthon (Fulvio, Bocsi Zsuzsanna), de ezeket mind élete mind élete egyetlen igaz szenvedélyéhez méri, ahhoz hasonlítja: a nagy boldogság helyett kisebb örömökkel kellett beérnie.