Az orosz realizmus

A realizmus a romantika mellett a XIX. század egyik mérvadó irányzata volt, s mindenekelőtt az orosz realizmus, ezen belül is főként az epika vált egyre népszerűbbé.

Legfőbb jellemzője, hogy a kor társadalmi viszonyait tipikus, azaz jellemző alakokon keresztül mutatja be. A realista írók tapasztalataik alapján írják le műveikben a világot, de beleépítik saját véleményüket, elgondolásaikat is. Az akkori orosz közember egy olyan országban élte mindennapjait, ami gazdasági és társadalmi fejlettségben ugyanúgy le volt maradva a nyugattól, mint napjainkban a fejlődő országok. A cári rendszer bürokratizmusa s az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz realizmus fő témája. Az orosz realista, illetve a realizmushoz közel álló írók művei jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem érdemes élni. Hőseik afféle fölösleges emberek, akik valamilyen magasabb elhivatottság nélkül, tétlenül, üresen tengetik életüket, nem használnak senkinek, semminek, képtelenek bárkit is boldogítani, s maguk is reménytelenül boldogok.

Gogol legismertebb, A köpönyeg című művében is egy ilyen felesleges embert, egy csinovnyikot, jelenít meg, Főhőse, Akakij Akakijevics életéből egy fordulópontot ragad ki, s bemutatja a fordulópont előtti, s utáni életét. Akakij egy kisszerű célt tűz ki maga elé, egy köpönyeget szeretne vásárolni. Ez a cél egyszerre szánalmas és egyszerre nevetséges. (=groteszk). A főhős elkezd gyűjteni új köpenyegére, ez ad értelmet az életének, s az addig megszokott monoton napjaiba változatosságot hoz. Mikor a ruha elkészült, Akakij egy csapásra népszerű lesz, meghívják egy névnapi ünneplésre, ám pont ez lesz a veszte, ugyanis hazafelé megtámadják és elrabolják tőle a köpönyeget, s egyben az életét is, hiszen Akakij belebetegszik ebbe, majd meghal.

Ezután a fantasztikus befejezés következik: a hivatalnok visszajár kísérteni, és addig cibálja le a pétervári járókelők bundáit, míg elégtételt nem vesz magán. Arról a „tekintélyes személyről” is lerántja a bundáját, aki hajdanán megalázta, semmibe vette.

Akakij a szó romantikus jelentése szerint nem igazi hős. Gogol arra akar rávilágítani, hogy micsoda társadalom az, ahol egy holt tárgy (azaz a köpönyeg) egyenértékű egy ember életével. Fontos szereplője a műnek a „tekintélyes személy” (állandósít), a tábornok. Az ő alakján keresztül mutatja be, hogy az emberi jelentéktelenség, kisszerűség nem a társadalmi hovatartozás függvénye.

Hiába helyezkedik feljebb, mint a főhős, éppoly kisszerű, értelemvilága éppoly leszűkült, mint a főhősé. Az ilyen emberek akkor boldogak, ha éreztetni tudják másokkal, hogy milyen fontosak és tőlük emberek függnek.