A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az istenek születése a görög mitológiában

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
8299
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-16 Küldd tovább
  Letöltés

Az egész mezopotámiai mondakört ezer szál kapcsolja a görög mitológiához és a Bibliában rögzített héber mítoszokhoz is.

A görög mitológiát is – természetesen – későbbi feldolgozásokból ismerhetjük meg: pl. a homéroszi eposzokból, az i. e. 5. századi tragédiaírók műveiből vagy még későbbi, római epikus és más jellegű alkotásokból. – A világ keletkezésével, az istenek születésével a legrészletesebben a görög Hésziodosz (i. e. 7. század) Theogonia (“Istenek születése”) című elbeszélő költeménye foglalkozik.

Mind a mezopotámiai sumér-akkád kiseposzok, mind a görög mitologikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre, s további fejlődése, tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca (theomakhia) árán valósult meg. A különböző istennemzedékek kegyetlen küzdelme után egy főisten győzelme végül is rendet, harmóniát teremtett a világban.

Hésziodosz szerint elsőnek jött létre Khaosz, a tátongó “Üresség”, majd őt követte Gaia (gája), a széles mellű Föld, és Erósz – a “Szerelem” – az első működő erő a világban, “ki a legszebb mind a haláltalanok közt, elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt”.

“Gaia először méltó párját hozta világra,

csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson,

és legyen Uranosz! áldott istenek égi lakása.

Aztán szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel,

hol dombos-völgyes tájékon laknak a Nümphák,

és ő szülte a zordon tenger végtelen árját,

Pontoszt, még szerelem nélkül…”

(Hésziodosz: Istenek születése. Magyar Helikon, 1974. 126-132. sor. Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása.)

Az Ég és a Föld első gyermekei voltak a legelső istenek. Először a hét titánt és leánytestvéreiket, a nyolc titaniszt szülte Gaia. Aztán a három küklópsz jött a világra. “Másban az isteni fajra hasonlítottak egészen, ám szeme egy nőtt csak mindnek, homlok közepében.” A Földnek és az Égnek még született három fiúsarja, a százkarú óriások: Kottosz, Briareósz, Güész.

“Két vállából száz roppant kéz lendül előre

mindegyiküknek s vállból még ötven fejük is nőtt

ormótlan testrészeik avval lettek egésszé,

és a hatalmas testekben félelmes erő volt.”

(150-153.)

Az Ég és a Föld első gyermekei kemény, durva óriások voltak, a még kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Az emberek rettegő félelmét, riadt döbbenetét testesítették meg a hatalmas és érthetetlen természeti erőkkel szemben.

Maga Uranosz is elborzadt szörnyszülött gyermekei láttán, s a küklópszokat meg a százkarú, ötven fejű óriásokat a Tartaroszba, az alvilág legsötétebb mélységébe taszította. Gaia ezért megharagudott férjére, s a titánokat lázította fel, hogy álljanak bosszút apjukon. A legfiatalabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, s megdöntve Uranosz hatalmát (megfosztotta férfiasságától), ő lett az istenek ura. Testvérét, Rheiát (reja) vette feleségül, de megszületendő gyermekeit – félve apja sorsától – egymás után lenyelte. Ezért Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta, elbújt Kronosz elôl Kréta szigetén. Zeusz születésekor egy követ pólyált be, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ is.

A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnőtt, mérget adott be Kronosznak, aki ettől sorban kihányta korábban elnyelt gyermekeit. Így látták meg másodszor is a napvilágot születésük fordított sorrendjében Zeusz halhatatlan testvérei.

Ezután Zeusz indított hadat Kronosz és a titánok uralma ellen. Tíz évig tartott a szörnyű háború. Ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartarosz foglyait hívja segítségül. Zeusz kiszabadította a küklópszokat és a százkarú óriásokat. Irtózatos harcban, melyet eget-földet rázó mennydörgés s a tenger szörnyű morajlása kísért, Zeusz – Prométheusz, a legbölcsebb titán közreműködésével – legyőzte Kronoszt. Most a titánokat űzte a Tartaroszba, a százkarú óriásokat rendelve őrizetükre. Így lett Zeusz az istenek királya és az emberek atyja, ő alakította ki a titánok legyőzése után a rend és az értelem világát. Neki jutott az uralom az égben, testvérei közül Poszeidónnak a tengeren és Hádésznak az alvilágban. – A titánok azonban halhatatlanok, s ezek a Tartaroszban leláncolt istenek ma is dühödten rázzák bilincseiket, hogy a napvilágra törjenek, s elpusztítsák a diadalmas értelem rendjét.

Hésziodosznál az istenharcok már nem önmagukért valók, nem öncélúak, mint a mezopotámiai mondákban, hanem azt igazolják, hogy az ősi állapotok nem emberi erői fokozatosan vereséget szenvednek, s Zeusz világában a béke, az igazságosság uralkodik.

Zeusznak végül is testvére, a “fehérkarú” Héra lett a felesége (előző felesége Uranosz és Gaia leánya, Themisz volt, a Törvényesség istennője). Zeusz azonban nem volt hűséges férj, Héra pedig féltékenyen üldözte vetélytársnőit s Zeusznak tőlük született gyermekeit (vannak köztük istenek, félistenek s halandó emberek). “Héra … szerelem nélkül maga szülte Héphaisztoszt (héfaisztosz), féltékeny versengésben urával” – mondja Hésziodosz. Héphaisztosz olyan csúf volt, hogy születése után anyja lehajította az Olümposzról; a tűz és a kovácsmesterség istene lett.

– Zeusz és Héra közös gyermeke Arész, a háború istene.

– Pallasz Athéné, a tudományok és a mesterségek istennője Zeusznak a fejéből ugrott ki “teljes harci fegyverzetben” Héphaisztosz kalapácsának az ütésére.

– Aphrodité (afrodité), a szerelem gyönyörű szép istennője – a mítosz egyik változatában – a Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született. (Hésziodosz szerint Uranosz tengerbe cseppent véréből lépett a napvilágra, ezért hívják “habszültének”; Homérosznál Zeusz és Dióné leánya.) Phoibosz Apollón (fojbosz), a jóslás és a költészet istene, és a szűzi Artemisz, a vadászat istennője, testvérek. Zeusz gyermekei ők is, de anyjuk nem Héra, hanem Létó. Az olümposzi királytól származik Hermész is, az istenek hírnöke, a furfangos tolvajisten.

Zeusz szerelmeiből (nemcsak istennőket, hanem földi leányokat is elcsábított különböző alakokban) s az istenek egymás közötti házasságából megszámlálhatatlan sokaságú isten született még. A görög istenek minden tekintetben emberszabásúak, életük hasonló a földön élőkéhez, de halhatatlanok, örökké fiatalok, és minden emberi tulajdonság a végső tökéletesség fokán van bennük. Mitikus lakhelyük az Olümposz hegy csúcsa, eledelük az ambroszia, italuk a nektár.

A görög mitikus világképben tulajdonképpen az ember önmagáról mintázta meg isteneit: először emelte a rendező emberi elme minden dolgok mércéjének rangjára önmagát.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A zsidóság helyzetének jellemzői Magyarországon 1867-1945

1. A zsidó közösség története a XIX. századig A zsidóság...

Close