Hirdetés

Az expresszionizmus

3 perc olvasás
Az expresszionizmus

Németországban indult útjára az expresszionizmus (azaz kifejezés) festészeti és irodalmi mozgalomként. Folyóiratok, évkönyvek (Die Brücke, Der blaue Reiter, Der Sturm, Die Action) szerkesztőségében csoportosuló alkotók nevezték magukat expresszionistáknak. Fénykoruk a tízes évekre esik. Központi fogalmuk: az Emberért Kiáltani. Az embert féltették, a humánum kollektív igényével léptek fel, a szubjektum, az ember jogaiért, lehetőségeiért emelték fel szavukat. Az ő verseikben az indulat, a riasztás, a lényegre törés hatékony eszközei a felkiáltójelek, a felszólító-felkiáltó modalitás, a tőmondat, az igék túlsúlya. A világháború rettenete, a szenvedő ember iszonya hangzik EHRENSTEIN látomásaiban, WERFEL szabadverseiben, BAHR, STRAMM munkáiban; SZABÓ DEZSŐ zsúfoltan izzó stílusa, BARTA SÁNDOR merész absztrakciói, FÁBRI ZOLTÁN Emberirodalom-koncepciója, RADNÓTI MIKLÓS szavalókórusai és az induló JÓZSEF ATTILA kiáltó-versei itt gyökereznek.

Hirdetés

Az expresszionista dráma (G. KAISER, W. HASENCLEVER) elvont alakjai sem követik a színházi konvenciókat. Jelképek, elvek ősképei, szinte bábbá merevítve képviselik a magatartástípusokat. BRECHT dramaturgiája, MAX REINHARDT rendezése egységesíti, fölerősíti ezek hatását. Az elidegenítő effektusok (song, narrátor, feliratok, diaképek, tárgyak stb.) Alkalmazásával racionális számvetésre, állásfoglalásra, tudatos befogadásra kényszerítik a nézőt (Kurázsi mama, Kaukázusi krétakör, Koldusopera, Állítsátok meg Arturo Uit stb.).

A hangsúlyozott vázlatosság, az erős kontúrok, a tiszta színek, a fa- és linómetszetek, a tus, az árnyalatok nem ismerése a képzőművészek eszközei. BARLACH súlyossága, KOKOSCHKA, GUTTUSO, CHAGALL, KANDINSZKIJ erős színei, az elesetteket tárgyul választó képei, MATTIS-TEUTSCH JÁNOS, TIHANYI LAJOS, UITZ BÉLA, NAGY ISTVÁN, HOLLÓ LÁSZLÓ művészete fémjelzi a mozgalom erejét, szociális érzékenységét. Az irodalom és a képzőművészet a filmre is hat. A rendezők gáttalanul alkalmazzák az élményfokozó fény-árnyék játékot, a kivételes pózokat, a groteszk mimikát, az absztrakt díszleteket (WIENE: Doktor Caligari, EIZEN-STEIN: Rettegett Iván, LAND: Dr. Mabuse, WEGENER: Gólem stb.). A zeneszerzők is új eljárásokat találnak a hang színei és árnyalatai helyett, a dodekafónia és az atonalitás jelenti az új hangzást (SCHÖNBERG, BERG, WEBERN művei).

Az expresszionisták, ha jelenüket hevesen elutasítják is, a végletek kifejezésében elődként tisztelték a romantikát, s kiindulópontul választották a húsz évvel korábbi híres képet, MUNCH Sikolyéi.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!