A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) – Anyegin elemzés

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
6741
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-04 Küldd tovább
  Letöltés

Az egyik leggazdagabb és legelőkelőbb arisztokrata család sarja. Dédapja arab származású, Nagy Péter szerecsene volt; tábornokká emelte a cár. Majd hozzáadta az egyik arisztokrata család hölgytagjához. Puskin a Sándor cár által alapított, az arisztokrata gyerekek neveltetését szolgáló líceumban tanult. (Cárszkoje Szelo = Cári Falu). Költői tehetsége hamar megnyilatkozott, s a hagyomány szerint verssel búcsúzott iskolájától, s az ünnepségen jelen volt Gyerzsavin, a kor jelentős klasszicista költője (a hagyomány szerint utódjának nevezi ki Puskint). A ’20-as évek elejétől bekapcsolódik a dekabrista mozgalomba. A mozgalmat felszámolják, vezetőit elítélik, Puskint száműzik. (Sok időt tölt a Fekete-tenger partjánál.) 1826-ban térhet vissza, s a cár személyesen látja el művei felett a cenzori feladatokat. Viszonya kettős az uralkodóhoz, egyszerre ír dicsőítő ódákat és támadja a cári rendszert. 1830-ban feleségül veszi Natalja Goncsarovát, az ünnepelt szépséget. 1837-ben D’Anthes nevű hivatásos provokatőr párbajban megöli Puskint. (Bulgakov: Puskin végnapjai)

Jelentősége: Ha nem is elődök és előzmények nélkül, de minden műfajban ő teremtette meg azt az alapot, amelyre a XIX. századi orosz irodalom, a világirodalom egyik legnagyszerűbb fejezete építkezhetett. Líra: Az anyanyelvűek számára a legfontosabb a lírikus Puskin.

Dráma: Borisz Godunov – az orosz nemzeti dráma A fukar lovag Don Juan kővendége Mozart és Salieri Epika: Prózai alkotások: Belkin elbeszélései (novella-ciklus): a kisember téma első jelentkezése A postamester Lövés A kapitány lánya Verses epika: Poémák: Ruszlán és Ludmilla; Bahcsiszeráji szökőkút; Kaukázusi fogoly; Cigányok

Verses regény:  Anyegin (1821-1823) Az egyszerű, a romantikus történetekhez képest szegényes cselekményhez rendkívül információgazdag szöveg és sokféle jelentéssík társul:

 

1. A címszereplő regénye – az Anyegin mint Jevgenyij Anyegin történetének regénye:

nagybácsi halála ( örökség ( Anyegin vidékre költözik ( megismerkedik    Lenszkijjel (18 éves; Anyegin kb. 25) (majd a Larin családdal; Olgának    Lenszkij udvarol; Tatjana beleszeret Anyeginbe ( levél; Anyegin    visszautasítja udvariasan, de pozitívan minősíti Tatjanát (Tatjana    névnapi bálja következik, Anyegint is meghívják, aki csak Olgával táncol, ezzel Lenszkijt akarja megfricskázni ( Lenszkij féltékeny lesz ( párbajra    hívja ki Anyegint; Lenszkij és Anyegin párbajsegédje Zareckij; Lenszkij a    párbaj előtt elmegy még Olgához, aki úgy viselkedik, mintha mi sem    történt volna; Lenszkij rájön, hogy már felesleges a párbaj; másnap    hajnalban a párbajban meghal Lenszkij ( Anyegin elutazik ( ezután a    figyelem Tatjanára terelődik, aki magábaroskad, majd elmegy Anyegin házához; Olga hamarosan férjhez megy; Moszkvában báli szezon van, ahol a    rokonok magukhoz fogadják Tatjanát ( Tatjana férjhez megy egy herceghez;    Néhány év múlva ismét találkoznak (most Anyegin szeret bele Tatjanába (levelet ír; a zárójelenet Tatjana házában van; zárógondolat: a    boldogságot eljátszották; majd a férj betoppanásával ér véget a történet.    A történet középpontjában a főhős önkeresése áll (a romantika fő kérdése ez).

A fölvállalt szerepek:

- a világfi, a jólöltözött dandy alakja

- az író, a művész szerepe; belátja, hogy nem tehetséges

- tudomány: tudós akar lenni, bezárkózik a könyvtárszobába (nincs elég    energiája)

- a reformer földesúr szerepe: unja, a szomszédok ellenséges viszonya,    nincs kitartása

- a világfájdalom, a spleen, életuntság lesz az uralkodó

Ebbe a világfájdalmas állapotba robban bele Tatjana szerelme: Anyegin    félti szabadságát, függetlenségét az új kapcsolattól. De később (az    utazás után) föladná a szabadságát, függetlenségét Tatjanáért. De ebbe már Tatjana nem megy bele büszkesége, világképe miatt. Puskin    értelmezésében az ember lehet boldog, csak nem tudja, ehhez mit kell    cselekedni és ezt mikor játssza el.    Anyegin – Lenszkij:    Anyegin szereti Lenszkijt, barátja, holott két véglet, különböznek, tűz    és víz a két ember. Saját fiatalkori ifjú énjét látja benne (fiatalság    bolondság – juventus ventus), a végtelen szabadság szeretőjét, az    idealizmust, azaz saját személyisége ellentétét. Anyegin azért vállalja a    párbajt, mert a párbajmester, Zareckij kellemetlenkedéseit akarja    elkerülni (kényelemből). Párbaj csak egyenlő felek között lehet; Lenszkij    még nem felnőtt, tehát a párbaj a felnőtté avatás szertartása lehet    (egyenlő félnek tekinti Anyegin). Lenszkij halálával megmenekült a    felnőttségtől, nem kellett feladnia az ideákat; a kiábrándulástól,    csalódástól menekíti meg a párbaj; az ifjúság jelképévé válhat. (A XIX.    századi irodalomban aki meghal, annak nincs igaza, nem végigvihető    elveket vall.) Halála, fizikai megsemmisülése egyúttal Puskin bírálata,    kritikája is a romantika szélsőségével szemben, mint ahogy Anyegin    morális kiüresedése szintén végpont, büntetés, kritika. (A romantikus    műben a romantika kritikáját is megkapjuk.)

 

2. Az Anyegin mint a szerepek és irodalmi szerepek regénye, élet és irodalom kapcsolata:

Feltűnő, hogy milyen sok az irodalmi utalás a műben, minden szereplő vagy    önmagát, vagy az író a szereplőt egy irodalmi hőshöz hasonlítja, ill. az    egyes szereplők sorsának alakulását irodalmi, esztétikai, bölcseleti    művek hatása magyarázza.    Tatjana1 (Richardson és Rousseau szentimentális nőalakjait követi.    Amikor először megpillantja Anyegint, azt latolgatja, vajon melyik    megismert irodalmi alakra fog emlékeztetni. Magánya, kivonulása a    természetbe is részben irodalmi indíttatású, mint ahogy híres levelének    nagyrészét az Új Heloise-ból kölcsönzi (franciául írja a levelet).    Anyegin ezt a szerepjátszást veszi észre, s nem veszi, nem veheti észre a    szerep mögött meghúzódó harmónia teremtő nőt, a természetességet, bájt és    méltóságot.

 Tatjana ( Az irodalmi szerep helyébe az élet által felkínált szerep lép. Ezt vállalja Tatjana méltósággal. (Puskin élet és irodalom elsődlegessége    közül az életét vallja.) Tatjanával Puskin megteremti az orosz nő archetípusát, a XIX. századi orosz nőalakok ősképét. Lenszkij (Irányítói: Goethe, a szentimentális, a wertheri Goethe;

Schiller – a szabadság mámorában élő alakjai; az ideákért való vonzódás;    Kant filozófiája Lessing szentimentális Hamlet-felfogását követi.    Anyegin ( Meghatározója a Byron-i modell, szemlélet. Fiatal korában a    dandy, a világfi Byron; később a világfájdalmas, világmegvető, a spleen    hordozója, képviselője. Anyegin alakjával Puskin a XIX. századi orosz    irodalom egyik legjellegzetesebb hősét, a felesleges embert teremti meg:

a.) Történeti megközelítésben:       a korabeli kritika (Belinszkij, Dobroljubov) szerint Anyegin átlagost  meghaladó intelligenciáját, tehetségét emberi gyengesége folytán nem       tudja a közösség javára kamatoztatni, s ezért válik feleslegessé a világban.

b.) A szerepelmélet felől:       a XX. századi filozófia vizsgálta az ember és szerep viszonyát, nem szociológiai, hanem filozófiai kategóriaként. E szerint az emberi kiteljesedés az én-szerep-világ hármasságának függvénye. A személyiség kiteljesedése akkor következik be, ha az én mély lényegéből fakadó szerepigény egybeesik a világ által felkínált szereplehetőséggel. Ily módon Anyegin megítélése árnyaltabbá válik. Anyegin elutasította a       világ által felkínált szerepeket, ily módon feleslegessé válik a  világban, ugyanakkor Anyegin a XIX. századi orosz világ szűkös       szereplehetőségeiről is tanúskodik. Ezzel magyarázható például a       szereplőknek az irodalmi szerepekbe való menekülése. (“Felesleges       emberek”: Lermontov: Korunk hőse – Pecsorin; Goncsarov: Oblamov –       Oblamov; Turgenyev, Csehov hősei.)

c.) Török Endre: Világtudat és regényforma című tanulmányában különbséget tesz a felesleges ember típusai között:

 - Anyegin és Pecsorin: úton levő hősök; útjuk azonban a semmibe visz.

 - Oblamov: a semmiben leledző hős.

1. Az Anyegin mint az orosz élet enciklopédiája:    Belinszkij nevezte az Anyegint az orosz élet enciklopédiájának. Meglepő    ez a kijelentés, amennyiben csak a vékony szálú történetet figyeljük. A    fabulával áll szemben a rendkívül információgazdag szöveg, mely szinte    észrevétlenül adja a XIX. század első harmada orosz világának teljes    képét, szociográfiailag is hiteles rajzát:    nagyváros – falu    életmód, lakás, étkezés, öltözködés    oktatás helyzete    színházi élet, művészeti élet    irodalmi élet, irodalmi viták    az orosz nyelv problémája

2. Az Anyegin mint az elbeszélő regénye:    A romantikára jellemző módon közvetlenül is jelen van az elbeszélő. A    valóság és megtörténhetőség illúzióját adja azzal, hogy személyesen    ismeri Anyegint, az ő birtokába kerül Tatjana levele, ő fordítja le    franciáról előbb orosz prózára, majd verses formában adja közzé. Nem    titkolja viszonyát a szereplőkhöz. Tatjanát szereti; Lenszkijt becsüli    tisztaságáért, majd halála után rámutat a lenszkiji eszmék    életképtelenségére; Anyeginhez ambivalens viszony fűzi, az elismerés és    bírálat egyszerre van jelen. Az elbeszélő saját életének fordulataira is    utal, szomorú iróniával említi száműzetését (1/2). Az elbeszélő saját    problémáira is választ keres, a központi kérdés a szabadság kérdése, az    identitás megtalálása (1/50).

 

3. Az Anyegin mint az Anyegin című verses regény regénye:

a.) Az olvasó az Anyegint olvasva tanúja a verses regény megszületésének folyamatának, a műalkotás keletkezésének, azaz az Anyegin egyik       legfontosabb témája maga a műalkotás (1/59-60, 3/41, 4/42, 5/40).

b.) Az Anyegin töredékes mű.

Ennek oka:

- A romantika töredékkultusza.

- Cenzúra.

- Töredékességében tárja elénk a mű megalkotásának bonyolult feladatát. Tudniillik az alkotási folyamat nem lineáris, mégha Puskin ennek illúzióját is akarja kelteni. Van olyan versszak, melyet nem tud megoldani, vagy elkészült variációját nem tartja megfelelőnek.       Puskin folytatni szerette volna az Anyegint, a főhőst a tervek szerint elvezette volna a dekabristák közé, ennek elmaradása nem elsősorban       életrajzi körülményekkel vagy alkotás-lélektani okokkal magyarázható, hanem azzal, hogy az Anyegin mint verses regény belső logikája, világképe ellentmond az ilyen megoldásnak.

c.) A megalkotottság illúzióját kelti a verselés, az ún. Anyegin-strófa,  mely jambikus kilencesekből áll, a 14 sor pedig háromszor négy ill.       egyszer kettő szakaszra oszlik.

 Rímképlete:       A b A b       C C d d       E f f E       g g

 A nagybetű = nőrím: ereszkedő vagy trocheikus rím.

 A kisbetű = hímrím:       jambikus rím. A nőrímhez legalább 2-2 sorzáró szótag egybecsengése  szükséges, az utolsó előtti hosszú szótag egybecsengése különösen       fontos. A hímrímben a sorzáró szótag egybecsengése is elégséges.

Magyar Anyegin:    Bérczy Károly    Áprily Lajos    Galgóczy Árpád Műfaj: verses regény. A romantika műnemi, műfaji határokat elmosó    törekvésének terméke. Byrontól veszi át Puskin a műfajt. Puskin a műve    végén másik meghatározást is ad: szabad regény; ez arra utal, hogy a    történetet nem Puskin írja, hanem a modern esztétika terminusát használva    a “regény írja önmagát” (lásd: Tolsztoj anekdotája Puskinról).

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

Bertold Brecht német író, költő, drámaesztéta. 1928-ban született, apja gyáros...

Close