Hirdetés

Ady Endre: Halál versek

6 perc olvasás
Ady Endre: Halál versek

Halál versek

Bevezetés

A Halál rokona Ady Endre Vér és Arany című kötetében jelent meg 1907-ben. Ez a vers adta Ady első halál-ciklusának -a kötet nyitóciklusa- a címét. Primitívsége, ahogy egyre azt ismétli: „szeretem…, szeretem…” és a paradoxon, amit kifejez -szeretem a halált, a betegséget- sokkoló; első olvasásra érthetetlennek tűnik. A nyugodt, magabiztos forma azonban fontos mondanivalót sejtet. Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy értelmezze a halálmotívum jelentését a versben, hogy megfejtse, mi az az élmény, hangulat, vagy tudás, amit Ady kifejez versében a halál motívumával. Az esszé feladata ugyanakkor túl is nyúlik magának a versnek az értelmezésén, a versen keresztül megvilágíthatja azt a halálérzést, ami megfigyelhető Ady más halálos verseiben, megfigyelhető Ady korának más szerzőinél, sőt, más korok más szerzőinél is jelentkezik.

Hirdetés


Jelentősége és összetettsége miatt a vers több szinten is értelmezhető: születésében közrejátszottak a költő életének személyes eseményei, tetten érhető benne a korszellem hatása, valamint jelen van benne valami koroktól független, általános igazság is. A vers összetettsége miatt az elemzés magán a vers szövegén kívül nem nélkülözheti más írók a verssel kapcsolatos észrevételeinek vizsgálatát, csakúgy, mint Ady életrajzíróinak információit a vers keletkezési körülményeiről, irodalomtudósok és művelődéstörténészek korrajzait és a témához kapcsolódó gondolatait, valamint Ady kortársainak releváns műveit.

Ady Endrének az ismételten kiújuló betegséggel, a gyakori egzisztenciális bizonytalansággal és a megsokasodó politikai támadásokkal küszködő költőnek alapélménye az elmúlás közeli lehetősége. Költészetének javarésze a halál közelségének tudatában születik.

„Földessy Gyula, – a legnagyobb Ady kutató – számba vette Ady költészetének valamennyi motívumát, kimutatja, hogy az Élet-Halál motívum a leggyakoribb és a legváltozatosabb egész életművében.”

Ady halálszemlélete költészetének alakulásával fejlődik, változik. Fiatalkorában a franciás, dekadens stílust alkalmazza: a Halál rokona ő, fáradt ember, aki lassan és készséggel süllyed a sírja felé. Azután mind gyakoribbak a vacogó rémület víziói, amikor a halál csakugyan jelzi közeledtét, betegségben és kifáradásban.

Hirdetés

Ő is, mint Vörösmarty menedéket keres és talál a szerelemben: „De ha megyek, sorsom Te vedd el / Kinek az orkán oda-adta / A te tűrő, igaz kezeddel. „ – kéri Csinszkát a De ha mégis? című versében. A késői Ady számára a halál már nem fenyegető, titkos rém, hanem „Minden halálok fejedelme/ A meghívott Halál.” Elfogadja érkezését, ” Rám hull a legszebb trónnak fénye…” – írja A Meghívott Halál című versében. Szembenéz az elkerülhetetlennel, tudomásul veszi, mint az élet többi törvényét, és megnyugszik benne.

Az utolsó kötetekben az élteti, hogy tovább fog élni „ifjú szívekben s mindig tovább”, és még egyszer vízióba örökíti hitét: „Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény / De virágzás, de Élet és örök… „ – búcsúzik Az ifjú szivekben élek című versében.

Az elmúlás iránti vágyakozás versei végigkísérik Ady egész pályáját. „Temetés a tengeren című versében a halál” megszelídítésének” költői módja az, hogy az élet folytatásának látja: „Vörös bárkánk tengerre vágtat / S futunk fehéren és halottan.”

Másik lehetőség, hogy megszépíti, vonzónak érzi, a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedékének, otthonának: „Én a Halál rokona vagyok / Szeretem a tűnő szerelmet / Szeretem megcsókolni azt, aki elmegy…” – írja A Halál rokona

című versében.

A Párisban járt az Ősz című versének különös hangzása és szinesztéziája teremti meg a közelgő halál elégikus, egyszerre tragikus és idillikus hangulatát. A szép őszi séta közben a Szajna felé a „rőzse dalok” a költő haláláról énekelnek. A nagy titok hatására, melyet az Ősz a költő fülébe súg, még „Szent Mihály útja” is beleremeg.

Hirdetés

A Három őszi könnycsepp c. verse a népdalokra emlékeztető módon, a kapcsolatok és ellentétek finom fokozásával közelít a halálhoz. Az „Óh, be nehéz / Fölnézni a csillagokra,” és „Óh, be könnyű / Sírva, sírva leborulni” sorok ellentétével, a népdalok egyszerűségével fejezi ki a tehetetlen vágyakozást.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!