A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A politikai költészet változatai (Batsányi, Petőfi, Vörösmarty, Babits, Ady)

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
2839
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-25 Küldd tovább
  Letöltés

Minden időben a költők a világban, a világgal éltek; s a külvilági események, történelmi körülmények sokszor befolyásolták gondolataikat, témát adtak kezükbe.

BATSÁNYI JÁNOS – A franciaországi változásokra

A magyar felvilágosodás forradalmár költője, epigrammában üdvözli a franciaországi változásokat.  A franciaországi változásokra (1789) egyik címzettje mindjárt a vers elején megtalálható: „Nemzete! Országok!”, s az ezt követő 4 sor a megszólított jellemzése: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelében…ö. Forradalmi indulatról vall a képhalmozás (rút, kelepce, gyászos koporsó), de a düh érzéséről adnak hírt az akusztikai elemek is, az alliterációk: kínos kötelék, rút rabság. A másik megszólítottak a felszentelt hóhérok, a megkoronázott királyok, kinek léte és uralkodása ésszerűtlen. A két megszólítás után következik a felszólítás, a csattanószerepét is betöltő zárómondat: „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,/ Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” Az egész epigramma egyetlen körmondat? A mellékmondatok sora késlelteti a főmondat elhangzását. A versforma a klasszikustól eltérően nem disztihon, hanem páros rímmel (aabb) ellátott négyütemű 12-es (3/3/3/3).

 

PETŐFI SÁNDOR- Nemzeti dal

A XIX. században PETŐFI SÁNDOR gyakran felszólalt a nép nevében az aktuális politikai körülmények ellen. Nemzeti dal (1848) című költeménye kevert műfajú: a dal és az óda jellemzőit is felmutatja. Dalszerűségét a kétütemű felező 8-as adja. Nem dalszerű ugyanakkor a vers emelkedett hangja, ünnepélyessége és a verset indító megszólítás, sőt a téma sem. Mindezek inkább az óda műfajára emlékeztetnek. A Nemzeti dal kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez. Az első szakaszban a megszólított a magyar nemzet, a megszólítás pedig egyben mozgósító felszólítás is: „Talpra magyar, hí a haza!/ Itt az idő, most vagy soha!/” A megszólítás után feltett kérdés: „Rabok legyűnk vagy szabadok?” tulajdonképpen a választ is tartalmazza. Az első 4 sor felszólításaira és kérdéseire a refrén adja meg a választ, de míg a kérdést egyetlen hang teszi fel, a választ a T/1-ű igékkel egy közösség, a tömeg, az egész nemzet harsogja: „A magyarok istenére/ Esküszünk/ Esküszünk, hogy rabok tovább/ Nem leszünk!”. Petőfi ódájában is fontos szerephez jut az idősíkok váltakozása. A beszélő a múlt, jelen és jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni.

 

VÖRÖSMARTY MIHÁLY – Szózat

A verset nyílt szakításnak szánta a bécsi udvar számára. A költő vállalja szerepét: a nemzet közösségi érdekeit szolgálni, felelősségteljes munka, s az ezt vállaló költő a nemzet költője. Szónoki beszédre jellemző szerkezete van: a felhívás lényege a mű kezdetén megjelenik („Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!”), egyre erőteljesebbé válik ( a múlt, jelen, jövő szemszögéből is igazolva), mintegy paranccsá erősödve a költemény végére, ahol ismét elhangzik A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen értelmet adó kerete. Az igazságtalan Sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be., figyelmeztet, hogy a jelen folytatása a múltnak. A múltból áthajlik a jövőbe, a népek hazájához szólva („Népek hazája: nagyvilág”), fellebbez a történelmi igazságszolgáltatásért. Tiltakozásának nincsenek igazán érvei, hanem inkább indulattal szól indulatai: a versszakok kezdetén makacsul megismételt “Az nem lehet” tagadja csupán a múlt és a jelen küzdelmeinek értelmetlenségét. A kezdőszakaszok megismétlődnek a vers végén, ám már többet mondva: hiszen paranccsá erősödött s magéba sűríti az eddigi érzelmeket, gondolatokat.

A vers nyelvezetére jellemző az alliterációk gyakorisága, a múlt idejű igealakok használata, mely ünnepélyességet, komolyságot kölcsönöz a stílusnak. A Sors szeszélyes és kiszámíthatatlan, indokolatlanul, erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld vagy ver, nem a Végzetet elfogadva, hanem vele szembeszállva kell élnie és halnia az embernek kiegészíti az ezeréves múlt történelmi eseményeivel, tanulságaival. A Szózat történelemszemléletében már nem csupán “régi dicsőség“, csodált és elérni kívánt eszményképe jelenik meg, mely az elkorcsosult, tehetetlen korral, a jelennel áll szemben, hanem a nemzeti létért, a szabadságért folytatott küzdelemsorozat, bátor szembefordulása ként is. A jelen tehát nem szemben áll a múlttal, hanem annak egyenes folytatása. Egy másik idősík, a jövő is szerepet kap a költeményben, a múlt és a jelen ezentúl már csak egy-két utalásban szerepel. A bukásaiból feltámadó nemzet küzdelmes múltja, ezredévi szenvedése jogán a népek hazájához, a „nagy világhoz” fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért. A “Még jőni kell, még jőni fog” ismétlése és sorrendje ugyan még az előző versszakokban kiküzdött hitet és reményt fejezi ki, de a “jobb kor” nem képes megindítani. A Szózat nemzethalála azonban nem a lassú elkorcsosodásnak a következménye, hanem a múlt történelmi tapasztalataival összhangban a kiszámíthatatlan, igazságtalan végzettel szembeszálló, a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus, de egyben elismerést is kiváltó elbukása.

 

BABITS MIHÁLY – Jónás könyve

A XX. században írja meg a Jónás könyvét. Az emberiségre váró kínok gyötörték, hiszen egy újabb háború réme kezdett derengeni, s a költő egész Európát s hazáját féltette a pusztulástól. A régi kérdés új erővel tört fel: mit tehet a művész a barbár erők ellen? „ A próféta sorsa, a szellem sorsa a világ hatalmaival szemben: lehet-e izgatóbb tárgy a mai költőnek?

Az elbeszélő költeményben Babits a bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajzát. Kívülről szemléli önmagát, önarcképét Jónás személyében festette meg, de nem azonosította magát mindenben a bibliai szereplővel. Jónás kezdetben gyáva, komikus és szánalmas figura, aki fokozatosan felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól: „mert aki éltét hazugságba veszti,/ a boldogságtól magát elrekeszti.”. A próféta azonban gúnyt és közönyt talál, nem fogadják meg intő szavát, tovább élik elkorcsosodott életüket, de mindennek ellenére az Úr megkönyörül rajtuk és nem pusztítja el Ninivét. Mindez remény lehet az emberiség számára, hogy alkotásai, maradandó értékei túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Nem az ítélkezés a költő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, még akkor is ha ez komikusnak és eredménytelennek látszik: „gyönge fegyver szózat és igazság”.

 

ADY ENDRE – Rohanunk a forradalomba

Elszántsága, a népbe vetett hite megerősödött. Rohanunk a forradalomba című költeményének legfőbb mondanivalója az új, győztes forradalom (1912) bizonyossága, az a meggyőződés, hogy a véres megtorlás ellenére minden készen áll az újrakezdésre. “S ha most támadunk, le nem vernek” – kiáltotta a néppel azonosult költő többes szám első személyben az első versszak utolsó mondatában. Mindenütt “isteni robbantó kedv” érezhető, “Budapestnek futós utcáin/ S falvak csöndjén dühök remegnek“. A döbbent csönd új földrengést ígér. A hosszú vers végén összegeződik a részletekből levonható tanulság: „Csönd van, mintha nem is rezzennénk,/ S rohanunk a forradalomba.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A hódító háborúk hatása és a római köztársaság válsága

Bevezetés Róma a Kr. e. III-II. század folyamán a punok...

Close