A kubizmus

Az alapformákra redukált ábrázolás alapeleme, a kocka (cubus) BRAQUE képein jelenik meg először. Sőt, a mértani forma a tárgyak állandóságának jelzésére már CÉZANNE-nál föltűnik – ezért vallják őt elődjüknek a kubisták. De BRAQUE lemond a színekről is. „A tájat, az emberi testeket egyaránt kubusokra redukálja”, írja le a szót először nyilvánosan a Gil Blas című lap kritikusa 1908-ban. Az irányzat első botrányos műveként PICASSO Avignoni kisasszonyok című képét tartják számon (1906-7). A különböző indulás viszonylag egységes folytatást vezet be. Elfogadták azt a szabályt, hogy a világ teljessége kifejezhető néhány egyszerű tárggyal, hiszen bármi hordozhatja az egyetemes összefüggések matematikailag értelmezhető rendjét. Ezért eleveníti föl a kubizmus az egyiptomi „legnagyobb felületek” elvét, ezért alkalmazza a szimultanizmust, ezért a visszafogott színvilág. APOLLIANAIRE tudományos, fizikai és orfikus kubizmusról beszélt esszéjében.

A művészettörténet a tízes évek eleji szakaszt analitikusnak nevezi: „a tárgyakat mintegy széttördelve kiterítették a síkra” (Németh Lajos). Jellegzetes párhuzam, hogy FREUD pszichoanalitikai munkái ekkor kezdenek feltűnést kelteni, s a RUTHERFORD-féle atommodell is 1911-ben keletkezik. „Boncolják a lelket s az atommagot” (ERICH KÁSTNER). A széttartást a 13-14-es évek szintézise váltja föl, jellé absztrahált tárgyak vetítődnek a síkra.

A háború szétzilálja a csoportokat, de PICASSO egész életművében él e korszaka tanulságaival (Guernica), JÜAN GRIS, LÉGÉR, BRANCUSI, DUCHAMP, KMETTY JÁNOS, BERÉNY RÓBERT úgyszintén. A papiers collés BRAQUE-fölfedezte módszere, azaz a kollázs az op- és pop-art máig kedvelt technikája. De az egyszerű formákból építkezés ötlete őrződik a széria-blokkházak (LE CORBUSIER) építésénél is. A Bauhaus-mozgalomban pedig a belsőépítészet és a tárgykultúra formáiban jelentkezett a kubizmus termékenyítő hatása.

Az irodalomban a művek képi világában, a metaforák, hasonlatok valóságanyagában jelent meg csupán, s a konstruktivizmus közvetítésével, a nyomdatechnika jelentéses alkalmazásának divatjában.

Bővebben

Az első évtized végén a francia művészetben született egy nagyjelentőségű, a kép térproblémájával foglalkozó irányzat. Kezdeményezői abból a tapasztalati tényből indultak ki, hogy minden tömegformának vonzástere van, a tömeg szinte teremti maga körül a teret. A tömegformát geometrikus jellegű, elemi alkotórészekre bontották, s ezeket az elemi tömegegységeket összerakva szerkesztettek olyan sajátos képi teret, amely a valós térrel egyenértékű, anélkül, hogy azt a perspektíva hagyományos törvényei szerint ábrázolná. A képi tér építőelemeiről, a kis mértani testekről – kubusokról – elnevezett irányzat a kubizmus. A szó eredete: ‘cubus’ (latin) = kocka. Központja: Franciaország

Korszakai

1907–09: plasztikus kubizmus

• a cézanne-i tanítás jegyében a tárgyakat mértanias formákra egyszerűsítve ábrázolták
• a tárgyak állandó tulajdonságait hangsúlyozták
• a témaválasztásuk szűk körű: csendélet, fa, ház, palack, poharak, hangszerek
  • a színek leegyszerűsödtek barnákra és szürkékre, monokróm (egyszínű) festés

1910–12: analitikus kubizmus

• a formát elemeire bontják
• egyszerre több nézetet egyesítenek, egy alakot több nézetből is ábrázolnak egy képen
  • kollázsokkal érzékeltetik a tárgy tulajdonságait

1913–14: szintetikus kubizmus

• megszűnik a térbeliség, a kitalált plasztikus jelekből új valóság jön létre
• absztrakt formákkal kísérlik meg a valóságos tárgyak benyomását kelteni
• a vászonra tapétafelületeket, újságpapírt vagy más anyagdarabkákat ragasztanak, amely független a formától és eredeti jelentésétől
• a színezés erőteljesebb

Eszközeik

• végsőkig leegyszerűsített geometrikus formaelemek használata
• szimultán perspektíva: egyidejűleg több nézőpontból történő többsíkú ábrázolás – látványtöredékekből épülő képek
• gyakran előforduló korlátozott színvilág (pl. csak alapszínek használata)
• kollázs technika: több anyagfajta – pl. festék, papír, textil stb. kombinálása egy képben

Legnevesebb képviselői: Pablo Picasso, Georges Braque, Fernand Léger, Juan Gris, Robert Delaunay.

A kubizmus nemcsak rombol, hanem az érvényét veszítette klasszikus térszemlélet, perspektíva és képszerkesztés helyébe új megoldást is próbál állítani, mégpedig olyant, amely megfelel a természettudomány modern forradalma következtében módosult természetértelmezésnek, a relativitás tér és idő koncepciójának is. A kubizmus első próbálgatása az 1906-1907-es években figyelhető meg, Pablo Picasso „Avignoni kisasszonyok” c. képe a határkő. Afrikai maszkokra emlékeztető stílusát 1908-ban a Braque-kal közösen kidolgozott új modor, az analitikus kubizmus váltotta fel, amely szakított a perspektíva hagyományaival, és az illúziókeltés céljával. Képeik a tárgyak több nézetét ábrázolták egyszerre, felbontották és átértelmezték a tárgyak térbeli helyzetét, fényt, árnyékot és színeket.Picasso okkert, barnát és szürkét alkalmazott és főleg zenészeket és hangszereket ábrázolt, síkszerű képeken. Picasso szakít a klasszikus kép alapvető koncepciójával, s ennek megfelelően tagadja az egy nézőponttól meghatározott, perspektivikus teret. A téranalízisnek megfelelően több nézőpontot vezet be, ezért alakjai a klasszikus értelemben torzzá, szervetlenné válnak, milyenségüket nem a látványhoz való hasonlóság, hanem egészen más belső esztétikai szükségszerűség szabja meg. Tördelt síkok, geometrikus metszetek jellemzik e periódus képeit.