A felvilágosult abszolutizmus és a magyar felvilágosodás

A felvilágosodás Angliában született meg és hozzájárult a polgári forradalom győzelméhez. Franciaországban teljesedett ki és előkészítője volt a nagy francia forradalomnak. Európa többi országában viszont a polgárság még gyenge volt a feudalizmussal szemben. De több uralkodó – II. Frigyes, II. Katalin, II. József – magáévá tette a felvilágosodás egyes(eszméit és maguk is a ratio uralmát akarták megvalósítani, s ezzel országukat gazdaggá és boldoggá tenni. II. József elfogadta a társadalmi szerződés tanát, de úgy, hogy a nép abban az uralkodóra ruházta a hatalmat, annak gyakorlásába tehát nincs többé beleszólása. Ez is oka annak, hogy rendekkel kormányzott. Ezek többsége jobban szolgálta a haladást, mint amennyire a rendi országgyűlés törvényeitől remélhető lett volna. De végeredményben csak olyan hasznos reformok voltak, amelyek kielégítették a még erőtlen polgárság igényeit, alkalmasak voltak az antifeudális erők leszerelésére, de végső soron a feudális társadalmi rendet, a feudális abszolutizmust igyekezték konzerválni és megerősíteni.

Kétségtelen pozitívumai miatt hű támogatókra talált éppen a legtanultabb, a haladás szolgálatára leginkább kész magyarok közt. Ezek azonban egyre inkább túlléptek a felvilágosult abszolutizmuson – s erre a lehetőséget az maga adta meg azzal, hogy terjedhettek a felvilágosodás eszméi – és ez eszmék hatására eljutottak a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség követeléséig. Erre az időre az erdélyi nagyfejedelemség felállításával befejeződött az ország széttagolása, melyet a belső vámhatárok is súlyosbítottak. Ez egyik biztosítéka volt a Habsburg-abszolutizmusnak és a gyarmati kizsákmányolás a nyugati piacokon nem versenyképes osztrák ipar fejlődését kívánta szolgálni. Ennek az élesedő németesítési törekvéseknek mind az anyagi, mind a szellemi kultúra alakulására igen nagy hatással volt.

Magyarország lakossága a század utolsó harmadára megkétszereződött. A munkaerő tehát jelentősen szaporodott a mezőgazdaságban. Ezért a földek szabad foglalása és a vadváltógazdálkodás helyébe a két majd háromnyomásos rendszer lépett. Az állattenyésztésben továbbra is a legfontosabb a szarvasmarha-tartás. A legelőterület fogyatkozásával át kellett térni a belterjesebb állattartásra. A közlekedés elmaradottsága, a kereskedelem fejletlensége miatt nem bontakozott ki megfelelő árucsere. Mind a falu, mind a város lényegében önellátásra rendezkedett be. A céhes kötöttségek akadályozták a fejlődést. A fő akadály azonban a tőkehiány és a gyarmati helyzet. A tőke hiánya miatt a bányászat primitív módszerekkel folyt.

Az ország társadalmában nagy a differenciálódás. Megnőtt a főnemesek száma. A régi és új főnemesség versengett az udvar kegyeiért. A hivatalt vállaló elszegényedett nemesség hűségesen szolgálta kenyéradóját. Akik viszont értelmiségi pályára mentek vagy iparosok lettek, egyre inkább magukévá tették a felvilágosodás gondolatait és a társadalmi átalakulás híveivé váltak. A legszegényebb nemesek kicsi földjeiken vagy éppen jobbágytelken szinte parasztként éltek.

A parasztság földesúri terhein az Urbárium(1767) könnyített. Röghözkötöttségét II. József rendeletei megszüntették. A jobbágytelkek felaprózódtak, a zsellérkedés tömegessé vált. A szellemi kultúrában is hasonló következményekkel járt a felvilágosodott abszolutizmus több rendelkezése, különösen a Habsburgok vallás és oktatáspolitikájával és németesítő törekvéseivel kapcsolatos intézkedések. Mária Terézia és József is vallásos volt. De éppen a vallási kérdésekben sokszor kemény vitáik voltak. Mária Terézia minden eszközzel igyekezett visszaszorítani a protestantizmust. A jezsuita rend eltörlése jelentős előrelépés volt(1773). A rend vagyonából tanulmányi alapot létesített az uralkodó.

II. József mindezen messze túlhaladt türelmi rendeletével (1781). E szerint a nem katolikusok minden hivatalt betölthetnek, nem lehetett tőlük meggyőződésükkel ellenkező esküt követelni. Templomot építhettek, papot tarthattak. A szerzetesrendeket – a tanító és betegápoló rendek kivételével – eltörlő rendeletei a kulturális fejlődésre is nagy hatással voltak. Mária Terézia olyan oktatást akart, amely hasznos állampolgárokat nevel egységesen, az összbirodalom érdekeinek megfelelően. 1769-ben az orvosi kar felállításával megtörtént az első lépés, hogy az egyetemet állami irányítás alá vonják. 1777-ben adta ki az oktatásügyet rendező Ratio Educationis-t. A közoktatásügy ezzel állami irányítás alá került. Az országot kilenc főigazgatóságra osztották. A tankerületi főigazgatók székhelyén működő ún. normális iskolák egyben tanárképzők is. Az elemi oktatás eltérő volt a falun és városon. A hangsúly az állampolgári és a vallásos nevelésen volt.