A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Mikszáth élete, pályaképe

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
2740
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-20 Küldd tovább
  Letöltés

1. Mikszáth élete, pályaképe, első korszakának elbeszélései (Az a fekete folt)

Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán, dzsentri család sarjaként. A középiskola alsó hat osztályát a rimaszombati református gimnáziumban végezte. Selmecbányai református líceumban érettségizett. Tevékeny tagja volt az iskolai önképzőkörnek. A pesti egyetemen négy évig jogot tanult, de diplomát nem szerzett. Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett esküdtként helyezkedett el. Mauks házában megismerkedett főnöke idősebbik lányával, Ilonával. 72-ben megkérte a kezét, de a szülők nem engedték; féltették a magyar írók szegényes sorsától. Ügyvédsegéd lett Balassagyarmaton (visszautasította a megyei aljegyzőséget). Mintegy megszöktette Ilonát, és Pesten a szülők beleegyezése nélkül 73-ban összeházasodtak. Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett. Saját költségén kiadott kétkötetnyi novellagyűjteménye nem hozta meg a kívánt sikert; Kálmán fiuk születése másnapján már meghalt: elváltak. Két és fél évig a Szegedi Napló szerkesztője, majd 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. A Tót atyafiak (81) és A jó palócok (82) című kötetek meghozták a régen várt elismerést. 82-ben Moháron újra elvette Ilonát (később 3 fiuk született). A Petőfi Társaság, Kisfaludi Társaság, MTA tagja. Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja. Az eladó birtok (93), Szent Péter esernyője (95), A két koldusdiák (85), A beszélő köntös (89), A kis prímás (91). 82-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentet meg (ironikus hangnem). Egyre inkább kiábrándul kora politikájából, itt ennek ad hangot. A gavallérok (97), Beszterce ostroma (94), Új Zrínyiász (98), Két választás Magyarországon (96-97), A Noszty fiú esete a Tóth Marival (08), Mikor a mécs már csak pislog (03;novelláskötet), Különös házasság (1900), A fekete város (10). Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910. május 16-án a pesti Vigadóban ünnepelték a negyvenedik írói évfordulóját, de két hét múlva, 1910. május 28-án váratlanul meghalt.

Műveiben a korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta: az úri svihák (csirkefogó) és az úri Don Quijote (illúzióvilágban élő, nemes eszmékért reménytelen harcot vívó egyén) alakjában. A Tót Atyafiak 4 terjedelmes elbeszélést tartalmaz. Mind tragikus; különleges, zárt világban játszódnak, ahová a civilizáció még alig jutott be.

Ilyen az Az a fekete folt című elbeszélés is. A hős értékei megjelennek a mű elején (17.). A herceg alkalmazottja (bérjuhász). “Híres”: mintha ő lenne a földesúr; “méretlen hús”: amivel nem számol el. Ez feudális előjoga, ezt jelzi a füst (mint herceget a zászló). Olejről népdal szól: népmesei világ (selyem, arany). Ezer juha van: meseszám. Kutya többet ér, mint az ember (18.): természeti világ jelenik meg. Olej is beleillik a természeti világba. A természeti világ a legnagyobb érték. Sajátos, természetben élő ember világa. Báránynál és embernél ua. a megszólítás: azonosítás. Tejfölt vacsorál (29.): természeti világban nagyon értékes, soha nem látott kincsekkel (arany, ezüst) egy szinten jelenik meg. Beszűkültség bemutatása. Mítikus alakok formájában jelenik meg a történelem (22.). A természeti ember nem tud hazudni. Tulajdonképpen szerelmi történet. Szerelmi háromszög. Matyi és Anika szerelme: egymásnak vannak teremtve, hiszen ők az egyetlen fiú és az egyetlen lány a környéken. A herceg módos lenne parasztlegénynek is, Matyi csak az egyetlen elérhető fiú. Olejnek a herceg társadalmi osztály, Anikának minden, ami túl van az ő világán. (Minden, ami túl van Anika világán az már számára mesevilág.)

Herceg negatív: nem illik bele a világba, még Anikát is kiragadja. Az értékelő mozzanatok alapján Anika szerelme nagyon pozitív. A herceg selymes szobák hőse (29.): hősként ironikusan jelenik meg. Hevesebben kezd dobogni a szíve: ez számára csak kaland. Mikor meg akarja vásárolni a lányt, akkor az érzelmeire hivatkozik (33.). Azért látják az ólomban Matyit, mert ő az egyetlen a környéken. Ez tulajdonképpen kényszer. Ezzel szemben mondja a herceg az igazi érzelmeket. A lány eladása erkölcsi vétség (34.). A herceg ajánlatában az tetszett Olejnek, hogy mindent megkapna, ami számára érték (33.). A mesevilágot ígéri neki. Itt is a saját világához illő luxus jelenik meg (továbbra is maradna juhász). Ő csak a mese világában tudja meghosszabbítani a saját világát. Ezért a mesevilágért eladja a lányát is; megadja a használati utasítást is, hogy hogyan csinálja. Fejlett pszichológiai jellemzés. Eddig ebben a világban nem volt hazugság. Most már Olej saját magának és az egész világnak is hazudik. Azt mutatja be, hogy a természeti világ mennyire gyenge, mennyire sebezhető a valós világ erkölcstelenségével szemben. Maguk az értékek teszik naivvá ezt a világot. (XIX. században naiv: természetközeli; pozitív.) Naiv világ törékenysége: hőseinél elérhető, hogy saját értékeikkel ellenkezőt tegyenek. Ezért itt élni tragédia. A hős tragikus hős lesz. Nyelvi megformálásában az idilli kép érzékletessége és a tragédia végzetessége van kihangsúlyozva. A zárlat sejtelmes: a balladákra játszik rá. Nem zárja le időben; időbeli tágítás. Fekete folt: szimbolikusság. Mikszáth gyakran ritmizálja meg a prózát: első mondat kétütemű nyolcas (4/4). Ez is a balladai hatást erősíti. A kötetben a szereplők visszatérnek: egyik novellában mellékszereplő, a másikban főszereplő (itt Lapaj Istók). Természeti világot teljességgel akarja bemutatni, visszatérnek a helyszínek is.

 

2. Mikszáth: Beszterce ostroma

Mikszáth a regényt először a Pesti Hírlapban közölte folytatásokban (1894), kötetben 1895 novemberében jelent meg. Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent annyira negatívan ábrázolja. Ez egy anekdotikus történet. Nevetséges, mulatságos, mégis tragikus regény. Mikszáth az anekdota főhősében látott valamit, amitől az tragikus hőssé válhatott. Pongrácznak van saját lengyele: Lengyelországot akarja visszaállítani (126 évig nem létezett). Megjegyzések, kitérők, anekdotikus részek mind ironikusak. A dicsőséges múlt (értékes, élményekben gazdag) szemben áll a nevetséges jelennel (eszmény nélküli, sivár). Jellemző a jelenre: “több egy oldal szalonna, mint egy ember”. Mikszáth még a szabadságharc eszméit is ironizálja: “akasszanak fel 13 osztrákot, akkor lesz paritás” (paritás: Mo, Au egyforma mértékben viseljék az adókat).

Két előtörténet van (I. fejezet: Pongrácz; II. fejezet: Apolka). Apolka előtörténetét nagyon gazdagon mutatja be, messziről indul. Mintha nem is lenne összefüggés a két történet között. Két szál, két különböző világ. Pongrácz világa: álomvilág, arisztokrácia világa; nemesi Magyarország világa (parasztjai vannak, vagy cselédjei); alvilága a Behenczyek világa. Apolka világa: polgári világ, alvilága a nyomor; dickensi színek, dickensi helyszínrajz. A nemesi és a polgári világ külön ábrázolása. A két szál összekapcsolódik, majd a regény végén újra szétválik. Pongrácz különc (8-9. o.): nem bolond, hanem megkésett hős; későn jött, egy dicsőbb múlttal szemben elsivárult jelenben van. Az ő életelve, hogy megteremt magának egy álomvilágot (a múltat), és nem engedi be a jelent. Múltba menekülés. Pongrácz becsületes, lovagias. Apolka sorsa hányattatás az épeszűek között, míg a bolondnál lovagias bánásmód. Bolondsága lovagiasságként, nemességként jelenik meg. A fantáziavilág tiszteletreméltó. Barbárság, pallósjog is megjelenik Pongráczban (16.o.). Nem érdekli Pongráczot Estella mint nő. Az ő képzeletében egy hősnő él. Ez a kiindulópontja a nőkkel való kapcsolatának (110.o.). Mikor először megpillantja Apolkát, akkor egy angyalhoz hasonlítja. “A káprázatok között ez volt az első valóság.” Apolka különbözik minden nőtől, mert egyszerre a jelen valósága és a múlt álomképe. Mikor Szlimák Apolkával táncol, akkor lecsukatja, pedig ő az álomvilághoz tartozik (Csák Máté korabeli vitéz), tehát jogosan viszi Apolkát táncba. De ekkor már látja, hogy Szlimák egy hamisított álomvilág része. Az író itt kommentál (nem megváltoztatja az értelmezést, csak más irányba is elvisz minket): a “kanári” a gazdának kedves dolog. “ütésre emelte a kezét, de csak megsimogatta” (141.o.) párhuzam: az elején egy kislánnyal történt ez. Estellát ütötte is. Az érzelmeit hasonlítja össze. Megszelídül Pongrácz durvasága. (143.o.): érzelmi függés. (147.o.): itt Apolka még nem veszi észre, hogy feleségül akarja venni; féltékeny, tehát szerelmes.

Újabb párhuzam: mikor börtönbe zárja, akkor ugyanoda kerül, ahova Estellát csukta (ahonnan Estella kiszabadította a szerelmét). Pongrácz zokog, amikor Apolkát el akarják vinni. Érzései egyre inkább megváltoznak, szerelmes lesz. Ezt szégyelli. Maga (és mások) előtt is gyámleányi kapcsolatnak akarja álcázni. Meg kell különböztetni Estellától, hiszen az csak díszlet volt. Szégyelli maga előtt is, hiszen ő Zrínyi Ilonát szereti. De ez a szerelem valójában ugyanolyan elérhetetlen, mintha Zrínyi Ilonáról lenne szó. Apolkát nem szeretőnek akarja, feleségül akarja venni. Apolka csak úgy szereti, mint a jótevőjét. Apolka egy ifjúba szerelmes, aki az ő korában él. Pongrácz arra törekszik, hogy visszaforgassa az időt. Az Apolka-szerelem kudarca döbbenti rá, hogy a valóságot nem lehet a képzeletünk szerint alakítani. Párhuzam: a XIX. sz-ból nem lehet a XVI. sz-ba visszatérni, ugyanilyen őrültség az, hogy egy 50 éves ember 19 éves lányt vegyen feleségül. A környezet átalakítása a magánéletben lehetetlen. Pongrácz törekvése a dzsentrik törekvése, ennyiben tipizálás. Behenczyek Pongrácz tükörképei: a dzsentrik léhább, értéktelenebb részét mutatják be. Pongrácz világában tipikus hősök jelennek meg összetetten ábrázolva: realizmus. Másik világ a polgári világ, itt nagyon egysíkú ábrázolás; Apolka egyszer szegény, egyszer gazdag; váratlan fordulatok: romantika. Mikszáth Pongrácz személyében megteremtette a magyar Don Quijote-ot. Az úri Don Quijote alakja egyébként a korabeli dzsentrik egyik részének tipizálásaként rendszeresen visszatérő szereplője Mikszáth műveinek.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Jókai Mór – Az arany ember

1. Jókai Mór élete, pályaképe (Sárga rózsa) 1825. február 18-án...

Close