A légitársasági rendszerek kapcsolatai
A légitársasági informatikai rendszerekre a széleskörű kapcsolattartás jellemző. Az 1. ábrán látható az egyes rendszerek közötti kapcsolat modellje, az utasközeli rendszereket sötétebb árnyalat jelöli. Az ábra egy légitársaság rendszereit emeli ki, de természetesen ezek mellé a részrendszerek mellé mindig oda kell képzelni a többi légitársaság saját rendszereit illetve a globális egyközpontú rendszereket, hiszen a kapcsolat nemcsak az ábra síkjában van meg, hanem többdimenzióban is. Például a különböző helyfoglalási illetve DCS rendszerek egymással kapcsolatban állnak.
Az alapadatokat tároló menetrend szinte kivétel nélkül minden más részrendszerrel kapcsolatban áll, a teljes menetrendi periódusra vonatkozó SSM (Standard Schedule Message) és az eseti ASM (Adhoc Schedule Message) üzenetek révén. A helyfoglalás, a jegytarifálás és a jegykiadás rendszere általában egy adatállományból dolgozik, így a felhasználó számára egységesen átjárhatóak.
A DCS rendszer a helyfoglalási rendszertől kapja az utaslistát (PNL – Passenger Name List), illetve ennek mindenkori aktualizálását (ADL – Additional Name List). A DCS a végső utaseladási listával (PFS – Passenger Final Sales) zár vissza a helyfoglalási rendszer felé, és információkat küld a célállomás felé is. Ezen listákból készített statisztikák alapján állítható be a későbbi túlkönyvelés mértéke a Yield Management rendszerben. A DCS rendszer a célállomás felé adatot szolgáltat a különleges utaskezelésről, pl. VIP (PSM – Passenger Service Message), az átszálló utasokról (PTM – Passenger Transfer Message) illetve a repülőgép terheléséről (LDM – Load Message).
A FIDS kapcsolatban áll a helyfoglalási és az utasfelvételi rendszerekkel. A TELETEXT kapcsolat révén jut el az aktuális járatinformáció a TV-nézőkhöz is.
A CARGO rendszer a terhelési és a manifesztációs adatokat küldi a FIDS illetve a DCS részére (Load Manifest), ezáltal az optimális berakodást segíti. A CARGO rendszernek, hasonlóan a helyfoglalási rendszerhez, széleskörű kapcsolata van más nem légitársasági ügynökségi rendszerekkel (CCS – Cargo Community System). A Bevétel-elszámolási rendszerek szoros kapcsolatban állnak az alapadatokat szolgáltató rendszerekkel.
A CUTE (Common Use Terminal Equipment) használatával az adott légitársaság a külföldi repülőtereken is a saját rendszereivel tudja utasait kiszolgálni. A rendszer lényege, hogy ugyanaz a munkaállomás több host-ot is képes access-álni, így időben elkülönítve mindig más és más légitársaság utasait tudja kiszolgálni. A CRS/GDS (Computer Reservation System / Global Distribution System) az egyes helyfoglalási rendszerek közötti kommunikációt segíti. A repülési tervek elkészítésében az egységesítési törekvések egy közös EUROCONTROLL rendszerben jelennek meg.
A rendszerek közti üzenetcserét a SITA hálózat könnyíti meg. Megoldható az üzenetek kezelésének automatikussá tétele, vagyis az érkező és a rendszer által felismert message-ek automatikusan karbantartják az adatállományok megfelelő részét, illetve automatikusan generálódnak a kimenő üzenetek.
A rendszereknek egymással összhangban kell működni, és ez az összhang csakis megfelelő kapcsolatok révén valósítható meg. Hiszen ha egy adott járaton valamely ok miatt géptipuscsere történik (pl. Fokker-ről Boeing-re), akkor ez a csere érinti az összes többi alrendszert, melyeket el kell látni a változtatás okozta aktuális információkkal.
Könnyen lehet, hogy új személyzetet kell találni, megváltozik az új géptipus repülési ideje, hiszen a lecserélt repülőgép más műszaki adottságokkal rendelkezik. Ráadásul a helyzet akkor a legbonyolultabb, ha a géptípuscsere miatt más gépeket is át kell rotálni, mivel azokra a gépekre is meg kell oldani az összes változtatást. Ezen példán keresztül is könnyen látszik, hogy a helyzet nem egyszerű, főként ha figyelembe vesszük, hogy itt globális rendszerekről van szó, amelyek az egész világot átszövik.
