A könyvtár fogalma és típusai

A könyvtár fogalma és típusai

Hagyományos:
A könyvtár könyveket (és más ismerethordozókat) gyűjtő, azokat rendező és a használóknak közrebocsátó intézmény, továbbá dokumentumok gyűjteménye, melyeket célszerűen válogattak, a használatra alkalmassá tesznek, a közönség igénybevételére szánnak.
A könyvtárnak sok típusa van:
•nemzeti,
•közművelődési,
•szakkönyvtár,
•felsőoktatási,
•iskolai.

A nemzeti könyvtár
Alapvető feladata minden (a mi esetünkben) magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. Magyar vonatkozásúnak tekintünk minden hazai nyomdaterméket, sőt a külföldön megjelent magyar nyelvű vagy Magyarországról szóló, azzal kapcsolatos művet is. Hagyományos elnevezésük: hungarikum.
Itt őrzik a nemzeti kultúra felbecsülhetetlen értékeit. Külön rendelkezés biztosítja, hogy a nemzeti könyvtár minden Magyarországon sokszorosított műből részesüljön (köteles példány). A nemzeti könyvtár egyéb országos jelentőségű, ún. központi szolgáltatásokat is fenntart:
•központi katalógust vezet, ennek segítségével szervezi a könyvtárak közti kölcsönzést (könyvtárközi kölcsönzés),
•nyilvántartja a külföldről származó könyvtári anyagokat,
•szervezi a nemzetközi kiadványcserét.

A közművelődési könyvtár
Feladatuk, hogy szolgáltatásaikkal minden állampolgár számára biztosítsák a művelődés, a tájékozódás lehetőségét. Alapozó jellegű szolgáltatást nyújtanak a lakosság széles rétegeinek.
A közművelődési könyvtárnak hazánkban 3 fajtája van:
•önkormányzati,
•szakszervezeti,
•egyéb.

Az önkormáyzati könyvtárak a lakóhelyeket és azok vonzási körzetét látják el, a lakosság egészének nyújtanak nyilvános szolgáltatást. Fenntartójukból adódóan lehetnek: fővárosi-, megyei-, városi-, községi könyvtár.
A szakszervezeti könyvtárak feladata a dolgozók munkahelyi ellátása. Fenntartójuk a szakszervezet.
Az egyéb közm. könyvtárak rétegkönyvtárak:
•az egészségügyi és szociális intézmények,
•a fegyveres testületek és büntetés-végrehajtási intézetek keretében szolgálják az általános művelődést.

Az életkor szerinti igények kiszolgálását segítik nagyobb településeken a gyermekkönyvtárak. Sajátos igényt szolgálnak ki a zenei könyvtárak.

A szakkönyvtárak
Feladata a fenntartó intézmény, a vállalat szakirodalmi és tájékoztatási igényeinek kielégítése, a kutató-fejlesztő tevékenység támogatása. A szakkönyvtárak viszonylag szűk ismeretkör dokumentumait gyűjtik, de azokat mélyebben, a szükséges vagy az elérhető teljesség igényével. Feladatkörük szélessége szerint beszélünk:
•helyi,
•területi,
•országos
Feladatkörű szakkönyvtárakról.
A helyi feladatkörű szakkönyvtárak kizárólag a fenntartó intézmény szakirodalmi és tájékoztatási igényeit elégítik ki, a területi viszont ezen túl a városra, megyére, országrészre kiterjedően működnek. A szakkönyvtárakban a dokumentumszolgáltatás mellett különösen jelentős a közvetlen információszolgáltatás.

A felsőoktatási könyvtárak
Az egyetemi és a főiskolai könyvtárak taroznak ide. Alapvető feladatuk az adott oktatási intézmény oktató-nevelő- és tudományos munkájának segítése. Ezen belül feladatuk szakirodalom és tájékoztatás nyújtása az oktató- és kutatómunkához, a hallgatók tanulmányaihoz. A felsőoktatási, különösen az egyetemi könyvtárak gazdag gyűjteményükkel a megfelelő tudományterületen szakkönyvtári feladatot is betöltenek.

Az iskolai könyvtárak
Ide tartoznak az általános és a középiskolák könyvtárai. Feladatuk az ott folyó oktató-nevelő tevékenység segítése, az ehhez szükséges könyvek, folyóiratok és egyéb könyvtári anyagok biztosítása, feltárása, használatuk megszervezése. Fontos feladatuk a tanulók felkészítése az önálló könyvtárhasználatra. E könyvtárak a tantestület részére pedagógiai kézikönyvtári gyűjteményt is tartalmaz. Az újabban létrejövő oktatási-közművelődési komplex intézményekben (nevelési központok) eleve közös iskolai és közművelődési könyvtár (ún. kettős funkciójú könyvtár) működik.

Elektronikus:
A számítógépes könyvtári rendszerek elterjedésének következtében jelentősen megváltoztak a hagyományos dokumentum-feldolgozó módszerek. A dokumentumok bibliográfiai leírását új alapokra helyező szabványcsaládnak több tagja jelent meg. Ebből az egyik az ISBD/ER (International standard bibliographic description for electronic resources), mely definíciója elektronikus dokumentumnak tekinti mindazokat az anyagokat, amelyek kezeléséhez számítógép kell – beleértve azokat is, amelyekhez valamilyen perifériára van szükség – függetlenül attól, hogy interaktív módon használják-e őket vagy sem. Az elektronikus dokumentumok két típusba sorolhatók:
•adatok
•programok

Adatok azok, ahol számok, betűk, grafikák, képek vagy hangok formájában, illetve ezek bármilyen kombinációjában jelenik meg az információ.
Programok bármilyen feladat végrehajtására és működtetésére vonatkozó eljárások összessége, beleértve az adatfeldolgozást is.

Az ISBD/ER az adatok hozzáférési módjától függően két eljárásmódot különít el: más a teendő, a lokális, illetve a távoli/közvetett elérésű elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírása tekintetében (a távoli nem távolságot jelent). A lokális hozzáférésű dokumentumok fizikailag is jelen vannak, tehát azokat a felhasználó saját maga helyezi be a számítógép lejátszó egységébe. A szabvány szempontjából távoli dokumentumnak minősül mindaz, amit a felhasználó nem tud fizikai entitásként kezelni – tehát minden olyan anyag, amit csak egy input/output eszközön keresztül tud elérni – függetlenül attól, hogy az elektronikus dokumentumot valóban távoli, hálózaton keresztül elérhető számítógépes rendszerben, vagy helyben lévő merevlemezen, illetve valamilyen más eszközön tárolják.