Hirdetés

A XX. század meghatározó irányzatai

20 perc olvasás
A XX. század meghatározó irányzatai

A XX. század filozófiai irányzatai és fontos alakjai:

  • Logikai pozitivizmus, B. Russel, L. Wittgenstein, Bécsi Kör
  • Fenomenológia: E.Husserl
  • Egzisztencializmus: K. Jaspers, M. Heidegger, J. előző P. Sartre
Hirdetés

I. Logikai pozitivizmus

1. A neopozitivista filozófia kiinduló elveit Bertrand Russel és Alfred North Whitehead közösen írt „Principia Mathematica” című munkájukban fogalmazták meg.

Elindítója az analitikus filozófiának, amely a hangsúlyt a pszichológiai vizsgálatok helyett a nyelvi és logikai formák elemzésére tette. Russel egyik tanulmánya A tudományos módszer a filozófiában címmel jelent meg, amelyben abból indul ki, hogy a filozófusok kétféle indíttatásból filozofálta. Az egyik csoport (Platón, Spinoza, Hegel) vallási és erkölcsi indíttatásból, a másik csoport (Leibniz, Locke, Hume) tudományos indíttatásból filozofált. Russel állítása szerint nem az erkölcs és a vallás, hanem inkább a tudomány az, amiből a filozófiának ihletet kell merítenie. Meggyőződése, hogy nem kész eredményeket, hanem az elemző módszereket kell átvenni és alkalmazni a filozófiának. A korábbi filozófiák legtöbbje „egyetlen tömbből” volt faragva, nem lehetett használni őket, ezért minden eredeti gondolkodású filozófus elölről kezdte a munkát, s ő is faragta a saját tömbjét. Russel olyan filozófiát akar, amelynek lényege az analízis. A tudományos módszer alkalmazása a filozófiában azt jelenti, hogy nem foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek a szaktudományokra tartoznak. A fő mű a Principia Mathematca.  A matematika kristálytiszta logika, a tiszta szükségszerűség világa.

Russel és Whitehead a matematikai tudományok alapjait és felépítésének logikáját vizsgálva, kidolgozzák a logika új válfaját, a matematikai, vagy szimbolikus logikát. Russel feltételezte, hogy a matematikai logika tételei és konstrukciói abszolút érvényűek, tértől és időtől függetlenül minden dologra alkalmazhatók. Russel nagy terve, hogy a filozófiát is matematikai formulákba öltöztesse. Russel az általa elképzelt analitikus filozófiától várta, hogy az emberiség megtudja végre: „mi is tulajdonképpen a filozófia”. A matematika és a logika mellől még hiányzott egy dolog, nevezetesen a nyelv problémája, a nyelv szerkezetének és logikájának vizsgálata. Ezt megérthetjük a „tudás ismeretség és tudás leírás alapján” című dolgozatából. A tudás ismeretség alapján a személyes jelenlét, a tapasztalat által szerzett ismeret, ami tapasztalatig ellenőrizhető. A tudás leírás alapján közvetett ismeretszerzés, nincs személyes jelenlét, személyesen nem ellenőrizhető, csak elemzéssel. Az ismeret, a tudás megjelenési formája a kijelentés. A kijelentés lehet elemi kijelentés: egy név, egy szó, egy fogalom. A kijelentés lehet összetett kijelentés: egy kijelentő mondat, amely több elemi kijelentésből áll össze. Az elemek jelentése, kapcsolatuk, a mondatban elfoglalt helyük, a mondat szerkezete, stb. a mondatot „kijelentés függvénnyé” teszi.

2. Ludwig Wittgenstein: Munkássága két korszakra osztható: a „korai” időszak műve a „Logika-filozófiai értekezés”, a „kései” időszaké a „Filozófiai vizsgálódások”

Kiindulási problémája az, hogy vajon minden összetett kijelentés egyszerűbb kijelentésekre analizálható-e? így jut el az elemi kijelentés, a „ logikai atom és az egyszerű tény fogalmához”. „ a világ tények összessége… A világ tényekre esik szét”. Minden olyan mondat, amely összetett tárgyakról szól, analízisre szorul, és az analízisnek olyan mondatokhoz kell vezetnie, amelyek csupán egyszerű tárgyakra vonatkoznak. A világ a kijelentések világa lesz, a logika pedig a nyelv világa. A világ és a nyelv elvi koordinációban van egymással: „nyelvem határai világom határai is”.

A filozófia tárgya tudományosan meggondolhatatlan, ezért a filozófia tárgyát illetően némaságra van ítélve. Ha a nyelv a világ képe, akkor nem szólhat olyanról, ami nincs a világban. A filozófust foglalkoztatják az emberi lét „ végső” problémái, amelyek szerinte racionálisan megragadhatatlanok, nyelvileg kimondhatatlanok. A kimondhatatlan létezik. Az általános, a szubsztanciális keresése helyett előtérbe lép a nyelvi analízis, pontosabban a nyelvhasználat analízise. Ez az ún. „rámutatás”, ami kimondhatatlan, az megmutatható. Miután az életproblémákról nem lehet értelmes kijelentést tenni, marad az egyéni életút megformálása, így az elmondhatatlan megmutathatóvá válik. Logikailag tökéletes nyelvet akart, mely mentes lett volna a természetes nyelvek olyan fogyatékosságaitól, mint a többértelműség, a logikai pontatlanság és a paradoxonok.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!