Hirdetés

Mi a történelem?

8 perc olvasás
Mi a történelem?

1. Mi a történelem?

Az időben lejátszódó eseményeknek, esemény soroknak történetük van. Ha az emberi közösségek történései, egyedi eseményei összefüggenek egymással, ha a jelen eseményei a múltban gyökereznek és a jelen determinálólag hat a jövőre, akkor nem pusztán történetről, hanem történelemről beszélünk. Az emberi faj kialakulása és azt követő fejlődése olyan történelem, amelyben az embernek magának is aktív szerepe volt és van. A történelem mindazon folyamatok szerves összessége, amelyek a múltban az emberrel és közösségeivel, a társadalommal megtörténtek. Vannak akik a múltra vonatkozó, összefoglaló ismereteket nevezik.  Más értelmezés szerint a történelmet haladást eredményező mély folyamatok, erők képezik. A történelem itt sem a múlt totalitása, nem a teljes múlt leírására, hanem csak a lényeges folyamatok mélyén lévő objektív törvények bemutatására kell irányulnia. A lényeges elemeket tárja fel a népek múltjából.

Hirdetés

2.  A történelem iránya, hajtóerői

„ A történelemben egy általános irányt, célt kell keresnünk, a világ végcélját, nem a szubjektív szellem vagy a lélek valamilyen különös célját…” (Hegel)

Külön fejezet a dátumozás problémája: iszlám – 622 (Mohamed Mekkából Medinába költözése) ; zsidók 3760 ( a világ teremtésének feltételezett dátuma) stb. Fontos kérdés, hogy van-e fejlődés, haladás, mik mozgatják előre? Erről különböző meglátások születtek:

Kant, Hegel, Marx, Fukuyama szerint: a részfolyamatok, amelyeken keresztül előre halad, lehetnek nagyon szörnyűek és tragikusak is a benne szereplők számára, de ezek csak a történelem felszínét képezik. Az elméletek többsége a fejlődés mellett foglal állást.

Historizmus: szükséges áldozatnak fogja fel a történelmi tragédiákat, amelyek meghozatala feltétele a fejlődésnek. A történelem egy eleve adott cél irányában halad, minden történelmi esemény, lépcsőfok közelebb visz ehhez a végcélhoz, végállapothoz.

De vannak hanyatlást „látó” felfogások is. A lények az eredeti magasabb állapotokból egyre inkább az emberi, halandó és esetleges elem által meghatározott állapotokba szállnak alá. Főleg keleti vallások világképében: vaskor, káli juga szakasza, sokkal negatívabb erkölcsi állapotok.

Hirdetés

Mozgatórugóira vonatkozó teóriák:

  • a) Chardin: a történelem isten országa eljöveteléig terjedő folyamat.
  • b) Fukuyama: a mozgatóerő az emberben meglévő pszichés tényező.
  • c) Marx: a termelő erők és termelési viszonyok közötti ellentét válik hatékonnyá.

Van-e célja a történelemnek? Világnézeti állásfoglalást is igénylő kérdésfeltevés ez. Rendszerint teológiai, vallási megoldásokat, válaszokat találunk. Bergyajev szerint Isten teremtőként egyben a történelem irányítója is. „Jöjjön el a Te országod”. Ez az ország egyrészt már itt van és a világtörténelem vége már nem kétséges.  Isten országa egyrészt adomány, másrészt faladat. Isten országa eljövetelének előmozdítása emberi feladat is.

Kanti elképzelés: természettörvényekben, kizárólag emberi erőfeszítésben és az ennek nyomán kiépülő szabad, igazságos társadalomban gondolkodik.

Hegel új a történelemnek célt szabó, és azt formáló erőt keres és ezt a világszellem fogalmában találja meg. A világszellem ad értelmet a történelemnek, amerre halad ott fejlődés van, ahonnan kivonul, ott zsákutcába jutnak a mozgások. A hegeli rendszer marxi kritikája eredményeként kifejezetten és hangsúlyozottan evilági mozzanatok kerülnek előtérbe.

A történelem jövőjéről-Fukuyama: tulajdonképpen már véget ért. Hegel és Kant: majd a legtökéletesebb polgári alkotmány elérésével. Hegel a történelmet az ember haladásaként a racionalitás és a szabadság magasabb szintre való emelkedéseként határozta meg, ennek a folyamatnak a logikus vége az abszolút öntudat megvalósulása volt. Mind Hegelnél, mind Fukuyamánál a történelem az emberi közösségekből álló emberiség időbeli változásának olyan, amely egyúttal haladás is, amelynek új minőséget képviselő fejlődési fokai vannak. Nem időben való emberi létezés hanem haladás valamilyen állapot felé.

Hirdetés

Ha a jövőben sem jön létre új társadalmi minőség, akkor elértünk a történelem végére. Hegel szerint az emberek képesek megfogalmazni a legtökéletesebb alkotmányt és létrehozni a legtökéletesebb államot, azaz társadalmukat. Ha ez megtörténik, akkor már nincs további fejlődés, a történelem véget ér. Marx szerint azonban éppen, hogy ezután kezdődik az emberiség igazi történelme. Majd csak ezt követően jöhet az  idő, amikor az emberek tudatosan és folyamatosan megtervezik a jövőt, és folyamatosan megvalósítják  Ami addig volt az az emberiség „előtörténete”. Fukuyama szerint napjainkra már elkészült a tökéletes, a liberális társadalom, és azok a népek is hamarosan célba érnek, akik meg nem tartanak a fejlettségnek ezen a szintjén. Egyetért azzal, hogy a szocialista elvek szerint épített társadalmak összeomlottak, így a liberális demokráciának nincs alternatívája a jelenben, és a jövőben sem. Ezen koncepciók közös vonása, hogy egyirányúak.

Nietzsche szerint a világ egy állandó körforgás állapotában van, „nincs új a nap alatt. Spengler: a nyugat-európai kultúrkör fejlődésének leszálló ágához érkezett. Arnold Toynbee tagadja a történelmi determinizmust, ami az emberi történések menetének hamis interpretációja. Ő a vallás szerepének változását teszi meg a történelem és a társadalmi fejlődés alapjává. Ez a szabad akarat Istentől kapott és az embernek lehetősége van az Isten akaratának felismerésére és annak megvalósítására. Karl Popper tagadja a történelem célirányosságát. A történelmi folyamatok célra irányulóak, az elérendő történelmi végcél érdekében és okán olyanok amilyenek.

A történelmi fejlődés minden ponton alternatív fejlődés, ahol a választásban az  emberi tudásnak determináns szerepe van. Samuel P. Huntington szerint az emberiség történelme a civilizációk történelme. Az emberiség fejlődése kizárólag a civilizációk fogalmaival írható le. A Nyugat relatív befolyását tekintve hanyatlik: az ázsiai civilizációk növelik gazdasági, katonai és politikai erejüket; az iszlám robbanásszerű demográfiai növekedésének vagyunk tanúi. A civilizációk összecsapását tartja a legnagyobb veszélynek. A leginkább érdeklődésre számot tartó kérdés most, vajon eljut e a 3. évezredben az emberiség oda, hogy saját kezébe vegye sorsa irányítását, tud-e tervszerűséget vinni a folyamatokba, és a történelem rémülete érzés növekedése helyett, el tudja-e érni annak csökkenését.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!