Mi a filozófia? Mire utal a filozófia elnevezése?
Érdemes talán abból kiindulni, hogy mire utal a filozófia neve, aztán pedig arra reflektálni, amit így megtudtunk. Nos, a filozófia görög eredetű kifejezés, amely szó szerint annyit tesz, a ‘bölcsesség szeretete.’ Már a fogalom ilyen, pusztán szófejtő jelleggel megragadott jelentése is ráirányítja a figyelmet néhány fontos összefüggésre és problémára. Először is érdemes kihangsúlyozni, hogy a filozófia nem a bölcsesség birtoklására, hanem csak a szeretetére utal: a vonzódásra valamilyen tudáshoz, illetve megértéshez. Ez alighanem arra utal, hogy jelentheti azt, hogy a célba vett bölcsességet az ember nem veheti egészében birtokba. Olyan bölcsességről van szó, amely kimeríthetetlen, amely túlnő az egyes emberen, vagy akár az egész emberiségen.
A filozófia elnevezése szinte rögtön felveti a kérdést, hogy mi is az a bölcsesség, amiről itt szó van. A bölcsesség eléggé homályos fogalom, amit mindig némi ünnepélyességgel, de szinte sohasem egyértelműen szoktunk használni. Érdemes legalább két lehetséges jelentést világosan elkülöníteni. A bölcsesség, amit a filozófia célba vesz, vonatkozhat az emberi világ feletti, szinte felfoghatatlanul magasztos dolgokra, amelyekhez a köznapi értelem nemigen érhet fel.
A vágyott bölcsesség tehát lehet ‘szent bölcsesség’ vagy ‘isteni bölcsesség’. Ez olyan lehetőség, amely a történelem során sok filozófiai koncepció szemléletmódját meghatározta. Sok filozófiai koncepció veszi célba kifejezetten ezt a szent bölcsességet (jó példát jelentenek erre a keresztény filozófiák). Manapság is lehet jó oka valakinek, hogy azt a Szent Ágostonnal felvetődő kérdést szegezze a filozófusoknak, hogy „Isten bölcsességén kívül mi mást nevezhetnénk bölcsességnek?”.
A bölcsesség azonban jelenthet itt ‘gyakorlati bölcsességet’ is, amelynek kifejezetten evilági jellege van, mert arra teszi képessé az embert, hogy jól eligazodjon az emberi világban. Aki ezzel a bölcsességgel rendelkezik, az tudja, mire érdemes törekedni, és mire nem, tudja, hogyan kell viszonyulni másokhoz, képes bárkinek értelmes eligazítást adni. Ezt a fajta bölcsességet tulajdonítjuk annak, akiről dicséretképpen azt mondjuk, ‘bölcs öreg.’
Ez a fajta bölcsesség nem az emberfeletti dolgokról való gondolkodás. Elnyerni bősége tapasztalatok és az életvezetés során megnyilvánuló jó ítélőképesség jutalmaként lehet. Mivel a kétfajta bölcsesség elég nehezen érvényesíthető egyetlen filozófiai szemléletmód keretei között, a filozófiáknak választaniuk kell, hogy melyiket veszik célba a kettő közül. Nos, ebben a kurzusban mi inkább azokhoz a filozófiai megközelítésmódokhoz kapcsolódunk majd, amelyek az evilági bölcsességet veszik célba.
