A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Mi a filozófia?

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
1869
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-30 Küldd tovább
  Letöltés

Mi a filozófia?

1. Világkép, világnézet, filozófia

Az embert körülvevő természeti környezet szerkezetére és működésére vonatkozó ismereteket összefoglaló ismeretrendszert egyszóval világképnek nevezzük. Visszatükrözi mindazt, ahogy az ember a tőle függetlenül létező külső világot tudatosítja, leképezi magában anélkül, hogy a hozzá való viszonyát tisztázná. Amikor mindezek megválaszolásán felül már olyan kérdések is felmerülnek, hogy mi köti össze az embert az őt körülvevő világgal, hat-e ő a környezetére, illetve a környezete rá, amikor az ember magára vonatkoztatva értékeli is a világképének elemeit: mi jó, mi rossz, mi hasznos illetve haszontalan, felfedezi az önmaga és társadalmi illetve természeti környezete közötti összefüggéseket vagy különbségeket, azokat értékeli és értékeléseivel szemben elkötelezetté válik – ez  már világnézet.

A világnézet mindig tartalmaz világképet. A világképnek világnézeti következményei vannak. A világkép és a világnézet összefonódottsága sok filozófus szerint oly magas mértékű, hogy fogalmi megkülönböztetésük nem indokolt, számukra a két kifejezés egymás szinonímája.

A filozófia szűkebb fogalom a világnézetnél, logikai nyelven nevezhetnénk a világnézet fajfogalmának. Minden filozófia világnézet, világnézeti kérdésekkel és válaszokkal foglakozik.

Filozófiáról beszélhetünk akkor, amikor az ember spontánul kalakult világnézetének elemei közötti kapcsolatok és szerepük tudatosulnak és elméleti megalapozást kapva rendszereződnek. A filozófia a világnézeti ismeretek egy rendezett elméleti szintje, orientál bennünket a rajtunk kívül létező világban és saját világunkban.

A szaktudományok fejlődésével az a világkép, amelyre a tudományt tisztelő filozófiák legitim módon támaszkodhatnak, jelentősen átalakult. Ez a világkép már „varázstalanított”, demitologizált, dezantropomorfizált.

Az ember a természeti környezete megértésekor kezdetben a saját magatartásának megfigyeléséből indult ki. Az ember cselekedetei mögött szándékok, elérendő célok húzódnak meg. A természeti környezetében végbemenő történésekről is feltételezte, hogy célra, valaminek az elérésére irányulnak. De ki tűzte ki ezt a célt? Bizonyára az emberi lélekhez hasonló szellemek állnak a háttérben – gondolták. Azt a szemléletet, és világmagyarázatot, amikor a világot az ember „hasonmására” képzelik el, a természeti erőkben vagy azok mögött irányító értelmet feltételeznek, antropomorfizmusnak nevezzük. E szemléletnek a mai napig számtalan alakja fennmaradt, a mai teologikus felfogásokban is tetten érhető.

Még a mai kor embere számára is túlságosan csábító annak a feltételezése, hogy az ember értelmes célért létezik a világban, és külső értelem irányítja az életfeltételeit jelentő természetet is. Goethe Faustja mondja a tenger vad hullámainak láttán:”Ami a kétségbeesésig képes volna megfélemlíteni, az a fékezhetetlen elemek céltalan ereje.”

A tudomány eredményeiből szintetizálódó tudományos világképben a természet az  embertől függetlenül, közömbösen létezik, léte és működése nem célra orientált, a világtörténés nem finálisan determinált: azaz a tudományos világkép dezantropomorf.

A szaktudományok hatnak a filozófiákra, amelyek összhangban kívánnak maradni (kerülni) a tudományos világképpel. Ez a törekvés azonban nem minden filozófiára jellemző.

 

2. A filozófiai gondolkodás keletkezése.

Az európai filozófiai gondolkodás az i.e. VI. Évszázadban az ókori görög kultúrában keletkezett, éspedig a kor uralkodó világnézetével, a mitológiával szemben. A görögség akkor lépett a fejlődésének abba a szakaszába, amikor a mágiával és mitológiával átszőtt világkép és világnézet, már sokak számára nem volt olyan meggyőző, hogy arra alapozzák magatartásukat, életstratégiájukat és életmódjukat.

A mágia annak a felismerése, hogy az embert körülvevő környezet átalakítható, az ember számára kedvezővé tehető. Az a mód, az a cselekvéssor, amely ezt az átalakítást lehetővé tette számos felesleges, az elérendő cél szempontjából szükségtelen elemet tartalmazott. (Pl. sikeres harc vagy vadászat momentumainak megismétlése az újabb harc vagy vadászat előtt.) A sámánok mágiával gyógyítottak: de amelyik valóban gyógyított, annak eljárásában voltak valóságos gyógyító hatású elemek is.

A mítoszban gondolkodó ember már nem csak önmagát különböztette meg a környezetétől, hanem a környezetét is differenciálta. Megkülönböztette az ember számára befolyásolható részt, amelyet saját világa, az e világ részének tekintett. Mai kifejezéssel ez volt az immanens világ. Az embert körülvevő világ másik része az ember számára mindig elérhetetlen, saját eszközeivel, akaratával nem befolyásolható világ, amely ugyanakkor sorsdöntő hatással van az ember világára, és magára az emberre. A túlvilágra vonatkozó ismereteikben mindig ott volt a bizonytalanság, a titok, a misztikum.

A mítosz alkalmas volt az adott embercsoport fontos, de lényegében nem ismert sorskérdéseinek megmagyarázására. Így születtek az eredetmondák, illetve az adott népközösség történelmének, vagy mindennapi életének fontos mozzanatait megmagyarázó „mesék”, mítoszok, regék, amelyekben egymással összefonódva kaptak szerepet a valós, evilági erők és tényezők a túlvilág erőivel, isteneivel és más transzcendens szereplőkkel együtt. E mítoszok rendszere adja a mitológiát.

A mágia még nem magyarázat. A mitológiával jelenik meg a világnézet, amely a maga módján tisztázza az ember viszonyát az immanens és transzcendens világhoz egyaránt.

Az első filozófusok a mitológiánál stabilabb kapaszkodókat kerestek világnézetükhöz. Egy részük jóllehet a világ lényegét szellemi természetűnek ítélte meg, kevesebb hittel voltak az ember számára megfejthetetlen titkok iránt. Nagyobb bizalommal voltak az emberi tapasztalatok, illetve az azokon nyugvó, azokkal összhangra törekvő ismeretek iránt, amelyekre alapozva az ember cselekvőképessége, a természettel szembeni szabadsága megnő. Ilyen filozófus volt Platón, aki feltételezett egy másik, szellemileg létező világot a földi világunkon túl. Szerinte az ember születése előtt itt, az ideák világában élt, és képes arra visszaemlékezni. Ebből a visszaemlékezésből merítheti az ember a legbiztosabb ismereteit, amelyek életvezetése számára is iránymutatóak lehetnek. Ez a másvilág megközelíthetetlen az emberi érzékszervek útján. A görög filozófusok abban megegyeztek, hogy az embereknek bízniuk kell az igényes megismerés útján megszerezhető, magasabb szintű ismeretekben, bölcsességekben, sőt ezeket kell életvezetésük alapjává tenni. Jellemző módon magukat nem is bölcs embereknek, hanem bölcsesség szerető embereknek (filo- szófusoknak) tartották.

A bölcsességek a kezdeti időben  együvé tartoztak a matematikai, csillagászati, természeti és életvezetésre vonatkozó magasabb ismeretek. Ez volt a tudomány amivel helyettesíthették a mitológiát.

Annak ellenére, hogy manapság sokak a filozófia „kiürítésének” folyamatáról beszélnek, elmondhatjuk, hogy a filozófiának még mindig maradt bőséges terrénuma. Hiszen a tudatos világnézeteket adó eszmerendszerekre mindig szüksége lesz az embereknek és az önállósult filozófiai diszciplinák (etika, esztétika, stb.) sem nélkülözhetik a filozófiai megalapozottságukat.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A filozófiai megismerés sajátosságai

A filozófiai megismerés sajátosságai   A filozófia az ember világában...

Close