Francis Bacon
Londonban született elõkelõ családban. Apja I.Erzsébet fõpecsétõre, anyai nagyapja mint nyelvész és teológus VI.Edward nevelõje volt. Maga Bacon is alapos nevelésben részesült, tizenkét éves korában már Cambridgeben tanult a Trinity College-ban. 1577-tõl a párizsi angol követ mellett dolgozik, de apja halála után kénytelen volt visszatérni, s csak rokonai anyagi támogatásával tudta elvégezni a jogi tanulmányait. 1583-ban már parlamenti képviselõ, s nagy hatású beszédeivel felhívta magára a közvélemény figyelmét. Késõbb Essex grófja -I.Erzsébet kegyence- vette pártfogásába, de ez sem akadályozta meg Bacont abban, hogy karrierje érdekében még támogatóját s barátját is bevádolja. Essex elítélésével elnyerte a királynõ szimpátiáját, de igazi karrierje csak I.Jakab trónra kerülésével (1685) vette kezdetét: lovaggá ütötték, fõügyész, fõpecsétõr, lordkancellár lett, majd a grófi címet is megkapta (Verulami Bacon). Ennek ellenére egy parlamenti vizsgálóbizottság bebizonyította, hogy Bacont 28 esetben vesztegették meg, ezért néhány napra a híres börtön, a Tower foglya lett, de az uralkodó megkegyelmezett neki, s a bírság elengedésén túl még nyugdíjat is folyósítottak a számára. Miután kiszorult a politikai életbõl tudományos kutatásba kezdett. Kisérletezõ szenvedélye okozta végül a halálát: azt igyekezett bizonyítani, hogy egy hóval tömött tyúk húsa tovább eláll. Eközben meghült, majd ebbe késõbb bele is halt. Sírfelirata életének fordulatait és tudományos tevékenységét híven tükrözi: „Megoldván a természet rejtelmeinek és a polgári bölcsességnek minden feladatát, meghalt, beteljesedett rajta a természet törvénye: minden összetettnek fel kell bomlania.”
Fõbb mûvei:
- Novum Organum (Új Organon, 1620)
- A tudományok méltóságáról és elõremenetelérõl (1623)
- Esszék (1597-1625)
- Új Atlantisz (1627)
A korabeli természettudományok és a matematika fejlõdése arra a következtetésre juttatta Bacont, hogy a skolasztika addigi spekulatív rendszere helyett a filozófiában (is) új módszerre van szükség, melynek lényege az, hogy magából a természetbõl kell kiindulni, s nem abból, amit eddig a természetrõl mondtak (ld. skolasztika). Ily módon a megfigyelésnek és a kísérletezésnek kell a tudás alapját képezni. Ez az emberi nem létérdeke, mert „csak annyira vagyunk képesek, amennyit tudunk”. Bacon híres szállóigéje a tudás – hatalom: Scientia est potestas a természetnek tudás útján való legyõzését fejezi ki. Ehhez elõször is az elõítéletekkel, a ködképekkel (idolumokkal) kell leszámolnunk. Négy idolumot különböztet meg: 1. Idola tribus ( a törzs ködképe):az emberi faj természetében gyökerezõ elõítéletek, 2. Idola specus (a barlang ködképei): az egyéni természet, hajlam szerinti tévedés, 3. Idola fori (a piac küdképe): a verbális, nyelvi egyeztetés, a fogalmi tisztaság hiányából eredõ tévelygés, 4. Idola theatri (a színház ködképe): a filozófiai iskolák és a tudományok (hagyományos) dogmatikus tanai. Miután sikerült megtisztítanunk elménket a helyes ismeretszerzést gátló idolumoktól, a helyes módszer kiválasztása a soron következõ feladat. A helyes módszer meghatározása a megismerés három módjának felvázolásával történik. Az állatanalógia szemléletes eszközét alkalmazva a megismerés egyik módja Bacon szerint a „pók útja”: az ilyen bölcselõ a tiszta tapasztalatból, tények nélkülözésével hozza létre tanait. Az ilyen spekulatív filozófust nevezi egyoldalú racionalistának. A második mód: a „hangya útja”, azaz a szûk értelemben vett empiristáé, akinek tevékenysége megmaradt a tények puszta gyûjtögetésénél, s nem törekszik elméleti következtetések levonására. A helyes út a „méh útja”, hiszen ebben az esetben az egyszerû tények felhasználásával jutunk elméleti következtetésekig, amint a méhnek is sikerül a virágporból mézet formálni. Ezt az utat Bacon szerint még nem járta be senki.
Ezek után kereülhet sor a voltaképpeni módszer, a novum organum meghatározására. (A módszer „újszerûsége” utal a meghaladni kívánt régi módszerre, Arisztotelész Organon c. mûvére.) Eszerint a kutatás alapját a megfigyelés, a kísérletezés, a tények megállapítása jelenti, majd ezekbõl a tényekbõl indukció révén általános érvényû következtetéseket vonunk le. Azonban a teljes indukció helyett Bacon elégségesnek tartja a kizáró – eliminativ – jellegû indukciót, azaz nem kell minden lehetséges vizsgálati elemet bevonni az indukcióba, hanem elegendõ a vizsgált problémát igazoló jelenségeket egybevetni az azt tagadó, illetve a közömbös jelenségekkel.
A módszere mellett az Esszékben foglalt életvezetési tanácsai és az Új Atlantisz c. mûvében található utópikus elképzelései gyakoroltak maradandó hatást az utókorra. Ez utóbbi mûvében kiemeli annak fontosságát, hogy a tudós elméket egy helyen kell koncentrálni, s ezzel is az emberi hatalmat növelni. 1662-ben a Royal Society alapítói Baconre hivatkoztak, amikor felállították ezt a tudományos intézményt.
Mindezek fényében érthetetlennek tûnik az a tény, miszerint Bacon a korabeli tudományos ismereteket nem tudta elõítéletektõl mentesen kezelni. Emiatt utasította el Kopernikusz és Galilei tanait, illetve saját háziorvosának, Harvey-nak a vérkeringésre vonatkozó meglátásait. Mindemellett elévülhetetlen érdeme, hogy az újkor küszöbén az új, aktuális problémákra irányította a tudományos közélet figyelmét, s ezzel olyan filozófiai irányzatok léttrejöttét inspirálta mint az empirizmus és a racionalizmus.
