A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A vallás és vallásosság szociológiai problémái

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
1609
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-09 Küldd tovább
  Letöltés

Bevezetés

Azon gondolati rendszerek között, amelyek a társadalomnak normákat ajánlanak és a normákat alátámasztó értékeket kínálnak, a vallások a legfontosabbak. A vallásoknak az emberi társadalmakban meglévő fontossága fejeződik ki abban is, hogy a szociológiának meglehetősen elkülönült és intézményesült ága a vallásszociológia.

1. Alapfogalmak

Vallás: olyan hit és gyakorlatrendszer, amelynek segítségével valamely embercsoport az emberi élet végső kérdéseivel foglalkozik. Ilyen végső kérdések, amelyekre a vallások válaszokat adnak: Mi az ember életének értelme? Miért van szenvedés? Mi történik az emberrel halála után? Van-e az emberi életnek valamilyen nagyobb célja?

A vallásosságnak több dimenziója van. Ezek:

-          hit bizonyos vallási tételekben,

-          bizonyos rituálék gyakorlása, bennük való részvétel,

-          vallási ismeretek (pl a Biblia ismerte),

-          vallási élmények,

-          a vallás által előírt erkölcsi normák megtartása.

Az egyház: nagyobb létszámú társadalmi szervezet, a tagság nagyrészt beleszületik, elkülönült és képzett papsága van, továbbá az egyház a tanítást, az intellektuális elemeket hangsúlyozza.

A szekta: kisebb létszámú, a tagsághoz egyszeri felnőttkori csatlakozás, megtérés szükséges, többnyire nincs specializált papsága.

A felekezet: félúton van az egyház és a szekta között. A felekezet olyan egyház, amely elfogadja, hogy többvallású társadalomban él, toleráns a többi felekezettel szemben.

A kultusz: olyan formátlan vallási vagy nem vallási csoportosulást jelent, amely valamely hit vagy rituálé körül alakul ki. Ilyen például a sátánizmus és a boszorkányhit.

Új vallási mozgalmaknak nevezik a közelmúltban megjelent szekta és kultusz jellegű mozgalmakat.

Civil vallás: minden kultúrának vannak olyan elemei, amelyek vallási tartalmúak, mindenki által elfogadottak, de nem kapcsolódnak egy meghatározott egyházhoz.

Fundamentalizmus: fundamentalistának nevezik azokat a vallási mozgalmakat, csoportokat, közösségeket, amelyek erősen ragaszkodnak néhány hittételhez, és ezeket a tételeket hajlamosak ráerőszakolni a tágabb társadalmi környezetükre, a tételektől való eltérést a hitetlenség megnyilvánulásának, eretnekségnek tekintik.

2. Módszerek

A magyar népszámlálások 1949-ig kérdezték a felekezeti hovatartozást. A vallásszociológiai vizsgálatokban nem találhatunk általánosan elfogadott módszereket a vallásosság mérésére. Ennek az a fő oka, hogy a vallásosság fogalmának definíciói maguk is nagyon változatosak, illetve többdimenziósak. A legegyszerűbb módszer annak a kérdésnek a felvetése, hogy „vallásosnak mondja-e magát” a megkérdezett személy. A vallásszociológiában szokás használni a megfigyelés módszerét is egy-egy vallási közösség, például szekta vagy gyülekezet vizsgálatára.

3. Elméletek

A vallás funkciója a társadalomban:

A vallásszociológia legalapvetőbb kérdése, hogy mi a vallás szerepe a társadalomban. Párhuzamosan azzal, hogy a vallások segítenek az egyes embereknek, hogy el tudjanak tájékozódni a világban, a vallások az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára valamilyen közös értelmezési keretet nyújtanak az élet értelméről, az értékekről és a normákról. Elősegíti a társadalmi integrációt, az összetartozás érzését, közösségeket teremtenek, továbbá legitimálják a fennálló társadalmi intézményeket.

A gazdaság és a vallás összefüggései:

Nemcsak a vallásszociológiának, hanem az egész szociológiának egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése, hogy a gazdasági és a tudati viszonyok változása, ezen belül a vallás változása milyen kapcsolatban vannak egymással, melyik az ok és melyik az okozat. Közismert Marx tétele, hogy a gazdasági alap határozza meg a felépítményt, amelyhez tudati elemeket, ezen belül a vallást is sorolta, bár nem zárta ki a visszahatás lehetőségét. Marx állítja, hogy a vallás a nép ópiuma, azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a vallás és az egyház mindig a fennálló viszonyok megmaradásában érdekelt erők oldalán áll, azokat szolgálja.

Max Weber munkásságának jelentős részét alkotják vallásszociológiai művei, amelyekben a nagy vallások hatását vizsgálta a gazdaságra és társadalomra. Ezekben azt mutatta ki, hogy ezek nagyon lényegesen befolyásolták, hogy az adott társadalomban milyen gazdasági rendszer alakult ki, némely vallások hátráltatták, mások elősegítették a modern gazdaság felé irányuló fejlődést.

A szekularizáció elmélete:

A vallásszociológia másik központi elméleti kérdése a szekularizáció. Az első szekularizációs elméletek szerint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a racionális gondolkodás elterjedésével párhozamosan a vallás fokozatosan elveszíti fontosságát. Újabban a szekularizáción nem annyira a vallás és az egyház eltűnését, mint inkább változását értik. Ilyen folyamatok a következők:

1. A racionális gondolkodás elterjedése.

2. A nem sajátosan vallási feladatok (államigazgatás, oktatás, betegápolás, szegénygondozás, stb.) elvégzésének függetlenülése az egyházaktól.

3. Átalakul az egyházak szervezete, gyengül a hierarchia, erősödik a kis spontán vallási csoportok önállósága.

4. Nemzetközi tendenciák

Az utolsó évtizedek vallásszociológiai vizsgálatai a keresztény kultúrájú országokban változatos képet mutatnak. A rendszeres templomlátogatók aránya mindenütt jóval kisebb, mint az Istenben hívők aránya. A vizsgált országok közül Svédországban és Franciaországban látszik a legkisebbnek, Írországban a legnagyobbnak vallásosak aránya. A szocialista országok közül az 1980-as években Lengyelországban volt messze a legmagasabb a magukat vallásosnak mondók és a rendszeres templomlátogatók aránya.

A fejlett országokban mindenütt, de leginkább Amerikában figyelmet keltett a közelmúltban a fundamentalizmus erősödése. Még tovább mennek az úgynevezett „új vallási mozgalmak” elsősorban Amerikában, de kisebb mértékben a világ más keresztény kultúrájú társadalmaiban is. Ide szokás olyan vallási mozgalmakat sorolni, mint a Hare Krisna mozgalmat, a szcientológiát.

Az iszlám világmértékben való terjedése és különösen a fundamentalista ágának politikai hatalomra jutása egyes országokban (Irán) vagy a hatalom átvételére való törekvése (Algéria) áll nemcsak a vallásszociológusok, hanem a politika-tudósok érdeklődésének középpontjában is. Ezen a nagyon változatos tendenciák arra engednek következtetni, hogy a szekularizáció korábban széles körben elfogadott elmélete a mai társadalmak egészében semmiképpen sem felel meg a valóságnak.

Az új vallási mozgalmak látványos tevékenysége, térítései és néhány drámai végkifejlet miatt az új vallási mozgalmak egész kérdésköre a vallásszociológia érdeklődésének középpontjában áll.

5. Magyarországi helyzet

Különböző típusú adataink vannak a magyarországi vallásosságról. Az 1949. évi népszámlálás volt az utolsó, amikor a felekezeti hovatartozást kérdezték. 1930-tól 1949-ig a leglényegesebb változás az izraeliták számának nagyfokú csökkenése a II. vh. alatti holocaust és a kivándorlás miatt. Az evangélikusok számának csökkenése azzal függhet össze, hogy mind a német anyanyelvűek kitelepítése, mind a szlovákok egy részének áttelepülése Szlovákiába az evangélikusokat erősebben érintette, mint a többi felekezetet. 1949-től 1992-ig a leglényegesebb változás a felekezeteken kívüliek számának növekedése. Leginkább a magas iskolai végzettségűek között találunk felekezeten kívülieket.

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1972 óta rendszeresen feltette azt a kérdést, hogy „Vallásos ember-e Ön?”, és két válaszalternatívát adott: „igen” és „nem”. Az erre a kérdésre adott válaszok tehát a vallásosság nagyon egyszerű önbesorolásos definíción alapuló mutatóját adják. Ezen adatok szerint a magukat vallásosként definiálok aránya 1972-ben meglepően magas volt (46%), a következő években folyamatosan csökkent, 1978-ban érte el a mélypontot (36%), utána azonban lassan emelkedni kezdett, és 1990-ben már 51 %-ot ért el. 1978 után éppen a fiatalok, nagyvárosi lakosok és magas iskolai végzettségűek között kezdett a vallásosság erőteljesebben növekedni. A magas iskolai végzettségű fiatalok körében a régi passzív-befogadó-fogyasztó típusú vallásossággal szemben terjed el az aktív-kereső-alkotó típusú. Ez összefügg a papok számának csökkenésével és a papság öregedésével. A magyar társadalom felnőtt tagjainak egy viszonylag kicsi, de növekvő része vallásos abban a szigorú értelemben, hogy az egyház tanírásait követi és rendszeresen jár templomba. Az 1980. és 1990. évi adatok összehasonlítása arra enged következtetni, hogy lassú eltolódás megy végbe a vallásosság irányába.

Igen nagy veszélyekkel jár az, ha az állam politikai eszközökkel próbálja az értékek, közöttük a vallási értékek elfogadását vagy elutasítását befolyásolni. Az államnak és az egyházaknak, a vallásnak egymástól világosan eltérő funkciója, feladata van a társadalomban, ezért mind az állam, mind a vallás számára hátrányos, ha az állam bele kíván avatkozni a vallásosság alakulásába.

A szocialista korszak tapasztalatai pedig világosan bebizonyították, mennyire káros az, ha az állam próbálja a vallásosságot visszaszorítani, az ateista ideológiát terjeszteni.

A szélsőséges fundamentalizmus közelmúltbeli megnyilvánulásai külföldön és az új vallási mozgalmak megjelenése külföldön és hazánkban is igen bonyolult problémákat állít a vallási szempontból türelmes állam elé is, amikor el kell döntenie, hogy mely mozgalmak sérthetik az alapvelő emberi jogokat.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az arab világ és az iszlám

Az arab világ és az iszlám Az iszlám vallási, politikai...

Close