A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A lételmélet problémái

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
2621
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-30 Küldd tovább
  Letöltés

A lételmélet problémái

Azt a filozófiai gondolkodásnak azt a területetét, amely a léttel, a lét értelmezésével, a létezők fajtáival, felépítésük és átalakulásuk közös törvényeivel foglalkozik – ontológiának nevezzük. Az ontológia kérdéseit boncolgatta már az ókorban a preszokratikus görög filozófia is , kersvén az őselemet (archét), ami az ő felfogásukban olyan végső alapja minden létezőnek, amiből a fejlődés során minden konkrét minőségű dolog keletkezett. Az újkori filozófiában aztán a szubsztancia fogalma veszi át az arcsé szerepét. Platón szerint a földi, egymáshoz hasonló dolgok csoportjának van egy eredeti, tökéletes szellemi mása, ideája abban a másik világban, amit az ideák világának nevezett. E világ tökéletlen mása a földi világ – állította.

 

1. Szubsztancia

Az ontológiának a létezők viszonyait, sajátosságait leíró része feltételezi, hogy az egyes embertől független, objektív valóságban az ember csak szereplő, annyi aktivitással, amennyit a determináltsága megenged. Ezeknek az ontológiáknak központi kategóriája a szubsztancia, amelyet olyan önálló, végső létezőként definiálnak, amelynek lét oka önmaga. Minden más konrét létező a szubsztanciákból épül fel. Attól függően, hogy a filozófiák hány létező szubsztanciát tételeznek fel, monista, dualista és pluralista irányzatok különíthetők el.

 

2. Monizmus

A monista filozófiák feltételezik, hogy minden létezőben van valami végső, közös elem amelyekből felépülnek a konkrét dolgok. A létről szóló elméletnek le kell írnia a feltételezett szubsztancia lényegét, természetét, lényeges tulajdonságait, fel kell tárnia a konkrét képződmények keletkezésének, működésének törvényeit.

A materializmus a filozófia egyik monista irányzata, amely az anyagban véli felfedezni az általa egyetlennek tekintett szubsztanciát.

A matematikus-filozófus Bertrand Russel és a materialista Engels egyike sem kételkedett az elmétől-tudattól független anyag reális létében amely térben létezik és mozog.

A XX. századi fizika által hozott természettudományos ismeretek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az anyag nem csak tárgyi és testi, hanem folytonos mező formájában is létezhet. Sőt változtatható állapotai átalakulhatnak egymásba. A mezőkre pedig nem jellemző a koncentrált térkitöltés hanem a tér csak egy adott részében vannak jelen a különböző terek.

A szocialista világ valamikori vezetői (néha bizony teljes sikerrel) igyekeztek a filozófiát a politika szolgálólányává tenni, nagy kárt okozva ezzel a filozófia fejlődésének.Ugyanakkor nem javasolt és értelmetlen  is lenne, ha „tárgyalás nélkül” dobnánk ki az ablakon akár a marxi-engels-i dialektikus materializmust, de különösen a XX. század második felének materialista próbálkozásait. Gondolok itt az argentin Mario Bunga kritikai materializmusára ugyanúgy mint a francia Lucien Sevé megújítási törekvéseire. Ugyanis egy filozófiai nézetrendszert kritikailag kell legyőzni és semmi esetre sem érdemi kritika nélkül megbélyegezni, ami csak politikai eszköz lehet, meglehetősen távol áll azonban a kulturált filozófiai élettől. A modern materializmus alapfogalma az anyag, amit szubsztanciának tekint. Az anyagon értik mindazt a létezőt, amely az emberi tudattól függetlenül is létezik.

A materialista ontológia egy másik nagy vállalkozása a társadalom életének, determináltságának materialista értelmezése. Ennek követői arra figyelmeztetnek, hogy a történelem megismerésének kulcsa és valóságos mozgásának hajtóereje azokban a  tényezőkben rejlenek, amelyek a történelmileg cselekvő emberek indító okai mögött állnak, és végső soron amelyek az emberek anyagi életfolyamataiból erednek.

A monista felfogások másik alapvető irányzata az objektív idealizmus, amely feltételez az emberi és természeti világon túl egy önálló léttel bíró szellemi világot, mint szubsztanciát. Az objektív szellem determinálja az anyagi valóságot is, az anyagi létszférától elvitatják az öndetermináló képességet.Az anyag és az anyagi világ itt önmozgásra képtelen, önmagának nem létoka, azaz nem szubsztancia. Az egyetlen szubsztancia az objektív szellem. Az anyagi világ már a létét is ennek az objektív szellemnek köszönheti. Ebben a felfogásban az objektív szellem önálló létre képes és önmaga oka, tehát szubsztancia.

Monista irányzatként kell megemlítenünk a szubjektív idealizmust, amely abból indul ki, hogy az ember ismeretei csak az érzéki megismerésből adódhatnak. Azonban az ész sohasem a külvilággal van kapcsolatban, hanem csak saját érzeteivel. Az egyén tudatában megjelenő világ milyensége az egyén szubjektumától függ, ebben az értelemben az egyén teremti azt a látszatvilágot („jelenségvilágot”) amelyben él.

Ahhoz a feltevéshez, hogy a világon csak Én létezem, más emberek és anyagi dolgok létének bizonyosságát nem szerezhetem meg, lehet, hogy csak álmodom az egész életet. B. Russel megadólag így fogalmaz: el kell ismerni, hogy sohasem tudjuk más dolgok létezését bebizonyítani. Nincs logikai lehetetlenség abban a feltevésben, hogy az egész élet álom. De ha ez logikailag nem lehetetlen is, nincen semmiféle okunk arra sem, hogy igaznak tartsuk.

A szubjektív idealizmus nem kíván az embertől független világról,annak ontológiájáról szólni, mert azt nem tartja az emberi megismerés számára megbízhatóan megközelíthetőnek, leírhatónak. A szubjektív idealizmus a nevét onnan kapta, hogy csak az egyéni tudatot, mint szubjektív tudatot ismeri el ismeretelméleti kiindulópontnak. A dualizmus – érzékelve mind az anyagelvű, mindpedig a szellemi elvű, következetes monizmusok nehézségeit és egyes megoldásaik egyoldalúságát – két szubsztancia egyidejű feltételezésével, az anyag és a tudat szubsztanciaként való értelmezésével építi ki filozófiai világképét és világnézetét. Mindez ellentmond a szubsztancia értelmezésének, hiszen ott önállóságról, öntörvényűségről van szó és kizárja az alárendeltséget, mástól való függést. Ezért a dualista értelmezések előbb-utóbb valamelyik monista értelmezés irányában kénytelenek engedményeket tenni, és eklekticizmushoz vezetnek, legalábbis akkor, ha az anyag és a tudat egyidejű szubsztanciális létét fenn kívánják tartani.

3. Wartovsky: A test és a lélek viszonya

…Problémánk , hogy milyen kapcsolatban van az agy a szellemmel vagy az organizmus a szellemmel.Az előbbi esetben az agyat a tudat szervének tekintjük, az utóbbiban pedig úgy fejleszthetjük tovább ezt a gondolatot, hogy az agy és az idegrendszer révén az egész szervezet tudatos.

Feltehető, hogy a testi állapotokat, közvetlenül vagy közvetve, fizikai eszközökkel vizsgálhatja a tudomány. Ha azt állítjuk, hogy a szellem nem más mint ezeknek a testi állapotoknak bizonyos szerveződése, akkor a szellemi eseményeknek vagy állapotoknak fizikaiakra való leplezetlenül fizikalista redukciójával van dolgunk. A fizikalista redukció szerint a szellemi és a fizikai állapot numerikusan azonos. Ha tehát megfigyelhetnénk azt az „f” fizikai állapotot amely az introspekcióban „t” szellemi állapotként jelenik meg, akkor valójában egy más aspektusban „figyelnénk” meg a „szellemi” állapotot, vagyis „f” és „t” azonos referenciával bírna, ugyanannak a dolognak két neve volna.

Az emergentista és mentalista felfogások szerint a szellemi és a fizikai között nincs abszolút azonossági viszony, noha lehetséges a korreláció.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Egyetemes összefüggések III.

Egyetemes összefüggések III 1. RÉSZ ÉS EGÉSZ, TOTALITÁS A részeknek...

Close