A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A gyakorlati filozófia ‘struktúrája’

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
1415
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-25 Küldd tovább
  Letöltés

A gyakorlati filozófiai kérdezés jellemzőinek további tisztázását teszi lehetővé, ha mondunk valamit arról is, milyen rendbe illeszkednek a gyakorlati filozófia problémái: milyen a gyakorlati filozófia struktúrája. Efféle strukturális rendező szempontokból természetesen több is van; itt megelégszünk két szempont felvázolásával. Beszélünk tehát a gyakorlati filozófia területeiről, valamint a gyakorlati filozófiai vizsgálódások szintjeiről.

A gyakorlati filozófia struktúráját meghatározó szempontok közül a legfontosabb talán az, hogy a gyakorlati filozófia, tartalmi szempontok alapján, tárgyterületekre osztható. A ‘mit tegyek?’ kérdés ugyanis bizonyos cselekvési területeken olyan specifikus jelleget ölt, hogy az önálló gyakorlati filozófiai diszciplínákat hívott életre. Bár több ilyen területet is megnevezhetünk, mégis úgy tűnik, hogy a gyakorlati filozófusok tevékenységének túlnyomó része három kitüntetett területen összpontosul: erkölcsfilozófia, politikai filozófia és jogfilozófia.

Ezen belül is minden bizonnyal az erkölcsfilozófia tárgyterülete a legszélesebb a gyakorlati filozófián belül. A többi gyakorlati filozófiai terület problematikája ugyanis fontos pontokon visszautal az erkölcsfilozófia bizonyos problémáira. Éppen ezért az erkölcsfilozófia mindig is egyfajta vezető szerepet játszott a gyakorlati filozófia történetében. Sokan gondolják, hogy a gyakorlati ésszerűség problematikáját csak az erkölcsfilozófia keretei között lehet megfelelően tisztázni. Még ha nem is mondhatjuk, hogy minden gyakorlati igazolás erkölcsi igazolás (minden gyakorlati indok erkölcsi indok), azt biztosan elmondhatjuk, hogy az erkölcsi kérdések minden cselekvéssel kapcsolatban felvethetőek. A cselekvések nem minden vonatkozása erkölcsi, de minden cselekvés erkölcsi megítélés alá vonható.

Az erkölcs területét, éppen az erkölcsi problematika szélessége és összetettsége miatt, szinte lehetetlen pontosan körülhatárolni. Ám egy fontos támpontot talán adhatunk azzal, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az erkölcs maga is felbontható két területre. Az egyiket nevezhetjük a törekvés erkölcsének, a másikat a kötelesség erkölcsének. A törekvés erkölcse vonatkozik arra, hogy mit kezdjen az ember az életével (a képességeivel), milyen célokat érdemes kitűznie maga elé. A törekvés erkölcsének szempontjából ítéljük meg, hogy valaki erkölcsileg többé vagy kevésbé értékes életformát alakított-e ki, jól használta-e ki a képességeit és a lehetőségeit, vagy éppen azt, hogy amit elért, arra büszkének kell lennie, vagy éppen szégyenkeznie kell miatta. A kötelesség erkölcse ezzel szemben a cselekvés egy olyan dimenziójára összpontosít, amely a törekvés erkölcsében háttérbe szorul: arra, hogy az ember mit tehet meg a többi emberrel, miközben cselekszik. Hogyan korlátozza őt céljai megvalósításában az, hogy közben tekintettel kell lennie másokra is? Milyen elvárásokat támaszthat másokkal szemben, és ő maga mivel tartozik másoknak? Melyek azok a többi emberrel kapcsolatos kötelességek, amelyeket akkor is be kell tartanunk, ha ezzel éppenséggel távolabb kerülünk céljaink megvalósításától? A különbséget úgy is ki lehet fejezni, hogy a törekvés erkölcse inkább az ‘erkölcsi kiválóság,’ míg a kötelesség erkölcse inkább az ‘erkölcsi kötelesség’ fogalma körül forog.

A politikai filozófia önállóságát az alapozza meg, hogy az erkölcsi igazolás kérdéseit egy különösen érzékeny ismerettárgyra vonatkoztatja. Egy olyan ismerettárgyra, amely képes sajátos jelleget adni az erkölcsi igazolási kérdéseknek.


A politikai filozófia a politikai közösséggel, a politikai közösség intézményeivel (a politikai intézményekkel), vagy közkeletű kifejezéssel élve az állammal kapcsolatos filozófiai problémákkal foglalkozik. Tehát a politikai cselekvés elméleti problematikájával. Az erkölcsfilozófiával való szoros kapcsolatát az alapozza meg, hogy a politikai intézmények tevékenységének van egy sor olyan vonatkozása, amely erkölcsi igazolási (legitimációs) kérdéseket vet fel. A politikai intézmények ugyanis a politikai közösség tagjaira nézve kötelezettségeket állapítanak meg (törvények, közigazgatási határozatok, bírói ítéletek formájában), és döntéseiket kényszer útján is készek érvényesíteni. (Nem véletlen, hogy azokat a politikai elveket, amelyeket a politikai filozófia a politikai intézményekre vonatkoztat, gyakran foglalják össze a ‘politikai erkölcs’ fogalmával.)

A jogfilozófia a jogi gyakorlatban felvetődő cselekvési problémák filozófiai reflexiója. Mivel a jogi igazolás problematikája áll a középpontjában, különleges szerepe van benne a jogi érvelés problematikájának. Mivel a jogi gyakorlat szorosan összefonódik a politikai intézmények döntéseivel, a jogfilozófia igen szorosan kapcsolódik a politikai filozófiához.

 

Lássuk most a gyakorlati filozófia vizsgálódás érvelési szintjeit. Ezek közül az elsőt nevezhetjük a konceptuális elemzés szintjének, ahol is a cselekvési problémákat megragadó fogalmak tisztázásáról van szó. A konceptuális elemzés arra irányul, hogy feltárja, illetve kidolgozza azt a terminológiát (fogalmi készletet), amelynek segítségével értelmesen meg tudjuk beszélni a gyakorlati problémákat. Ez jelentheti azt, hogy tisztázásnak veti alá a gyakorlati diskurzusok rendelkezésre álló fogalmi készletét (például a ‘cselekvés,’ a ‘szabály’ vagy a ‘kötelesség’ fogalmait), de azt is, hogy új fogalmakat alkot, amelyek a gyakorlati problémák jellegzetességeit kifinomultabban képesek kifejezni (megalkotja például a ‘prima facie kötelesség’ fogalmát). A sikeres konceptuális vizsgálódások folytán pontosabbá és rögzítettebbé válnak a gyakorlati kategóriák határai. (Egyébiránt a jelenlegi elemzés is konceptuális.)

Amikor a gyakorlati filozófiai vizsgálódások második szintjére lépünk, akkor már arra koncentrálunk, hogy milyen fajtái és forrásai vannak azoknak a gyakorlati megfontolásoknak (indokoknak), amelyek a cselekvések értékelése, illetve megítélése (igazolhatóságának mérlegelése) szempontjából meghatározóak. Nem az egyes gyakorlati indokokat azonosítjuk, hanem azokat az átfogóbb célokat, alapvető ‘jókat’, amelyekre visszavezethetőek a rendszerint hivatkozott gyakorlati indokok. Fogalmazzunk úgy, hogy ekkor a gyakorlati elveket keressük: a gyakorlati elvek szintjén mozgunk. Ilyen gyakorlati elv lehet az, hogy ‘őrizd a szabadságot,’ ‘mozdítsd elő az egyenlőséget’, ’tiszteld a hagyományokat,’ ‘tekintsd az életet feltétlen értéknek,’ ‘soha ne sértsd meg mások emberi méltóságát’. A gyakorlati elvek átfogó cselekvési útmutatások, amelyek gyakorlati indokok tömkelegében jelennek meg, ám amelyek közvetlenül sohasem alkalmazhatóak: az egyedi cselekvési helyzetekben, illetve az egyedi cselekvések megítélésekor mindig konkretizálást követelnek.

A harmadik szintet nevezhetjük intézményelméletnek. Az intézményelméleti vizsgálódások szólnak arról, hogy melyek azok a cselekvésmódok, illetve cselekvési mechanizmusok, amelyek előmozdítják a gyakorlati elvek érvényesülését. Ennek megfelelően az intézményelmélet már előfeltételezi az állásfoglalást abban a kérdésben, hogy melyek az (adott cselekvési területen) elfogadott elvek. Amint az jól látszik, a gyakorlati filozófiai vizsgálódások szintjei abban különböznek, hogy mennyire vonatkoztatnak el az egyedi cselekvési szituációktól. A konceptuális elemzés egészen magas absztrakciós szinten mozog, a gyakorlati elvek valamivel kevésbé elvontak, az intézményelmélet pedig már egészen közel kerül a konkrét és egyedi gyakorlati döntés meghozatalához. Fontos azonban leszögezni, hogy az elvonatkoztatás az intézményelméletben is jelen van: itt sem kapunk pontos iránymutatást arról, hogy mit kell tennünk. Itt is csak azokat a cselekvési formákat (például szabályokat, együttműködési formákat) jelöljük meg, amelyek szoros kapcsolatban állnak az elfogadott gyakorlati elvekkel.

A gyakorlati filozófia vizsgálódások itt vázolt szintjei természetesen gyakorlati filozófia egyes részterületein is kirajzolódnak. Az erkölcsfilozófiának például van olyan része, amely kifejezetten konceptuális kérdésekkel foglalkozik. Ezt többnyire metaetikának nevezik. Az erkölcs elvekkel és az erkölcsi elvek érvényesüléséhez szükséges cselekvésmódok tisztázásával pedig a tartalmi erkölcsfilozófia foglalkozik

 

Érdemes ennek az áttekintésnek a fényében külön is kihangsúlyozni, hogy mi is rejlik abban a fentebb már jelzett összefüggésben, hogy a gyakorlati filozófia nem hoz cselekvési döntéseket: nem a gyakorlati ész, hanem az elméleti ész nyilvánul meg benne. Amikor megmondjuk valakinek, hogy egy konkrét helyzetben mit tegyen, már nem filozófiát művelünk, hanem cselekvéseket vezetünk. Még akkor is, ha a döntésben a gyakorlati ész igénybe veszi az elméleti ész segítségét. Annak, hogy a gyakorlati filozófiai vizsgálódás nem lehet képes konkrét gyakorlati döntéseket meghatározni, több oka is van. A legfontosabb és legnyilvánvalóbb az, hogy amikor elméleti reflexiónak vetjük alá a cselekvési problémákat, akkor általánosítható összefüggéseikre összpontosítunk. Ezáltal pedig tudatosan figyelmen kívül hagyjuk azoknak az egyedi körülményeknek a túlnyomó részét, amelyek egyébként jellemezték vagy jellemezni fogják a cselekvési szituációt. Márpedig a konkrét cselekvés mindig a körülmények nyomása alatt megy végbe, ezért az egyedi körülményeknek kulcsfontosságú szerepe van az egyedi gyakorlati döntések meghozatala során. Azt is mondhatjuk, hogy a gyakorlati filozófia azért nem képes konkrét gyakorlati döntéseket meghatározni, mert sajátos szemléletmódja miatt nem tudja úgy értékelni a cselekvés egyedi körülményeit, ahogy azok megérdemelnék.

Ezek a megfontolások talán valamivel közelebb visznek bennünket annak felismeréséhez, hogy miben rejlik a gyakorlati filozófia művelésének értelme. A gyakorlati filozófia értelme abban rejlik, hogy a tudásunkat és a tapasztalatainkat jobban tudjuk érvényesíteni a cselekvésre vonatkozó döntésekben, ha azokat rendezett keretbe illesztjük. Ha ismeretek és tapasztalatok esetleges és rendezetlen halmaza áll a rendelkezésünkre, akkor ez megzavarhatja az ítélőképességünket. A gyakorlati filozófia, mint jeleztük már, alapvetően azt teszi lehetővé, hogy világosan és áttekinthetően tudjunk kommunikálni a cselekvési problémákról, hogy, miközben a cselekvésről beszélünk, tanulni tudjunk mások tapasztalataiból, elképzeléseiből, kritikus ítéleteiből. De ennek persze csak akkor van igazi haszna, ha ezen keresztül a gyakorlati filozófia ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy a konkrét cselekvési szituációkban a szükséges gyakorlati döntés jellegét és jelentőségét megfelelően fel tudjuk mérni. A gyakorlati filozófiától remélhető eredmény nem az, hogy letehetjük a vállunkról a döntés terhét, hanem az, hogy javíthatjuk a döntésre irányuló megfontolások és a cselekvésekre vonatkozó diskurzusok minőségét. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a gyakorlati filozófia sémákat kínál a gyakorlati döntések szempontjából releváns tényezők felismeréséhez és rendezéséhez.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A gyakorlati filozófiai megközelítésmódok alapvető változatai

Bár a gyakorlati filozófia újkori történetéről és a különböző gyakorlati...

Close