A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A kommunikáció szerepe a különböző társadalmakban

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
2490
Nyomtasd
Dátum: 2008-01-02 Küldd tovább
  Letöltés

A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE A KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMAKBAN

A jelrendszerek kialakulása. A beszéd és az írásbeliség

Közösségek és kommunikáció

Az ember folyamatos kapcsolatban van környezeté¬vel, annak fizikai, biológiai elemeivel: mindez rend¬szerek egymásra hatásaként érvényesül. A fejlődésben az ember közösségei egy¬re szervezettebbek lesznek. A társadalom egyre bo¬nyolultabb rendszerré válik, és ezzel együtt növekszik az információnak a sze¬repe. Kom¬munikáció nélkül nincs emberi társadalom. Az információáramlás folyamatát vizsgálva öt nagy korszakot jelölhetünk ki az emberiség történetében:

1. A beszéd forradalma.
2. Az írásforradalma.
3. A könyvnyomtatás forradalma
4. A távközlés forradalma.
5. Az elektronikus információ-feldolgozás forradalma.

Az őskor és az ókor a fejlődés első és második szintjét hozta el. Kezdetben az emberek még nem nyelvi jelekkel érintkeztek (arcjáték, gesztus, mozdu¬lat). Csak mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kerülhetett sor a beszéd kialakulására, szoros összefüggésben a gondolkodás fejlődésével. A beszéd, a kommunikáció korábbi formáival szemben, lehetővé teszi az emberi tudás rögzítését, átadását, a tapasztalatok ki¬cserélődését. Hátránya, hogy a helyhez és időhöz kö¬tött beszéd információtartalma rögzül. Mindez a horda méreteinek, szükségleteinek szint¬jén nem okozott problémát, a neolitikum azonban je¬lentősen kitágította a teret, az ismeretek és tapaszta¬latok körét. A Nílus és Gangesz közötti hatalmas tér¬ségben lezajló városforradalom alapot teremtett a kincstárral, központi ügyintézéssel rendelkező jelentős államképződmények létrejöttéhez, amelyekben kiala¬kult az élőbeszéd rögzítésének igénye. Az írás iránti igény összekapcsolódott a városi létformával, így nem véletlen, hogy mindkettő a suméroknál született meg.

Államok, írás, írástudók az ókori Keleten

Az írás első formája képírás (piktográfia). Ez a rendszer minden nyelven olvasható, hiszen a konkrét tárgyak rajzaiból áll össze egy-egy szó vagy mondat. Később kialakul a fogalomírás (ideográfia), melyben a jelek  kezdtek elszakadni a konkrét képi magyarázattól. E folya¬mat elmélyülésével született meg a szó-, illetve szótagírás. A szótagírásban jelentés és hangalak különvált egymástól, a jelek már egy-egy hangsort képviseltek. Az ókori Kelet élenjáró régiói a felvázolt típusokat elegyítették. A kevés kivétel egyike az inkáké, akik bár fejlett társa¬dalomban éltek, csak az írás előzményének tekinthető cso¬mójeleket használtak. Ezek csak számok feljegyzé¬sére voltak alkalmasak, a zsinórok hossza, színei, a mellék¬zsinórok csoportosítása nyújtott eligazítást az olvasó szá¬mára. Az említett államok közös jellemzője a nagyfokú központosítás, a fejlett bürokrácia. Az írás mindehhez nélkülözhetetlen volt: a bejegyzések pontos és egységes érvényesülését biztosították (ural¬kodói rendeletek), máskor jövőbeni felhasználásra készültek (törvények, tudományos ismeretek), esetleg vallási szertartások lényeges elemei voltak (sírfeliratok). E bonyolult feladatok végzésére szakosodott az ír¬nokok társadalma. Ahhoz, hogy valaki e kiváltságos kaszt tagja lehessen, hosszú éveken át tanult valamelyik írnokiskolában. Ily mó¬don élesen elváltak egymástól a tudásból kirekesztet¬tek tömegei, és a jelrendszer ismerői. Ez utóbbiak nemcsak a kultúra birtokosaivá, de a hatalom része¬seivé is lettek, s nagy társadalmi megbecsülésnek ör¬vendtek. A tudás monopóliumának megőrzése mind az írno¬kok, mind az állam vezetőinek közös érdeke volt: ez¬zel is erősítették a tömegek feletti uralmat. Így az írásrendszerek a hagyományok fon¬tosságára hivatkozva masszívan ellenálltak az újításoknak, egyszerűsítéseknek. Az írnokok társadalmi helyzetét irigy¬lésre méltónak látták az egyszerű emberek, de az ural¬kodó körök magasságából nézve nem ked¬vező a kép. Kínában még a magasabb rangú hivatal¬nokok lefokozása, vagy a bambusznáddal történő ve¬rés is mindennapos dolog volt. Az írnokok tágabb értelemben vett társadalmának tagjai alkotó emberré váltak. A szűkebb műveltségű sumér vagy egyiptomi írnokokra ez kevésbé volt jel¬lemző, de a legmagasabban képzett kínai tudósok, művészek és diplomaták is voltak egyúttal.

Az írás demokratizálódása

A nagy keleti kultúrákhoz hasonló írásokat talált Arthur Evans angol régész Krétán. A sziget, mint fej¬lett kereskedelmi központ összekapcsolta Kis-Ázsiát Egyiptommal és a Földközi-tenger más régióival. Így alakulhatott ki keleties jellegíí beren¬dezkedése: a nagy palotaközpontok írnokok hadát foglalkoztathatták, akik az agyagtáblák tanúsága sze¬rint alapos könyvelési rendszert használtak. Az akhájok a görög szárazföldön hasonló úton ha¬ladtak, de náluk a papi és hivatalnoki réteg kevésbé volt fejlett. A mükénéi civilizáció bukását követő „sötét századok” az antik görög világ megszületéséig tar¬tanak. A görögök már betűírást alkalmaz¬tak. Az új írásrendszert a föníciaiaktól vették át, de már magánhangzókat is jelöl¬tek. Lényegében ezen az úton haladtak a rómaiak, akik latin ábécéjük alapjait az etruszkoktól és a dél-itáliai görög városoktól örökölték. A betűírás megjelenése óriási ugrást jelentett. Ez¬után kevés jel megtanulásával lehetett a tudás birto¬kába jutni, aminek következtében a korábbi keleti tár¬sadalmak kézműves jellegű írnokrétege eltűnt. A „tu¬dás demokratizálódása” jelentősen előrehaladt Gö¬rögországban, bár a társadalmi berendezkedéstől füg¬gően a folyamat poliszonként eltérést mutatott. Az athéni demokrácia el sem képzelhető szélesebb körű írásismeret nélkül: a Kr. e. 509-ben bevezetett osz¬trakiszmosz (cserépszavazás) intézménye maga is utal erre. Rómában hasonló a helyzet, hiszen a köztársaságban sok hivatal be¬töltésének feltétele volt az írástudás. Az írás ismereté¬nek széleskörűvé válását bizonyítja, hogy elterjedt szokássá vált írásos közleményeket intézni a néphez és magánszerződéseket kötni. A kommunikációs jelrendszer ismerete azonban egyik ókori kultúrában sem vált általánossá, mivel előnyeit elsősorban a teljes jogú polgárok élvezhet¬ték, másrészt sem a hellenisztikus, sem a római kor¬szakban nem volt állami szolgáltatás az iskolázta¬tás: az oktatás gondja és tehertétele a családokra hárult.

A tudás átörökítése
Az írásos ismeretek tárolásában fontos szerepe volt a könyvtáraknak. Mezopotámiában körülményes volt az agyagtáblák kezelése, az egyipto¬miak nílusi nádból készített papirusza alkalmasabb volt írásra és használatra. A maják és az aztékok ha¬sonlóképpen növényi rostból készítették papírjukat. II. Eumenész pergamoni király nevéhez kapcsolható az új íráshordó, a pergamen megszületése, amelyet borjú, kecske, bárány vagy birka bőréből nyertek, gon¬dos kikészítés után. A Római Birodalomban a két anyagot párhuzamosan használták, a papirusz csak a Kr. u. IV században szorult ki a könyvmásoló műhe¬lyekből. Időközben ugyanis megszületett a könyv, amely a rómaiak által „volumen”-nek nevezett tekercs¬formából a birodalom utolsó századaiban fejlődött kódexé. A megnövekedett tudásanyaggal párhuzamosan szaporodott a könyvtárak száma: a hellenisztikus korban, a nagy uralkodói központokban mindenütt feltűntek a kultúra ezen intézményei. Közülük az alexandriai volt a legjelentősebb, könyvtárosok, má¬solók hadával. Rómában bontakozott ki a könyvkereskedelem kiadók, másolást végző rabszolgák hadával és természetesen könyvesboltokkal. Azonban a görög-római világra is jellemző, hogy a kultúra áldásaiból kevesen részesültek. A Tiberis-parti városban a könyvgyűjtés inkább divat, a gazdagság másodlagos kifejezője.

Hírközlés az ókorban
Az információ áramlása szükségessé tette a hírközlés kiépítését. Különösen a nagy területű és centralizált államok fektettek nagy súlyt arra, hogy megoldják e problémát. Legkézenfekvőbb megoldás az elsődlege¬sen állami célú úthálózat kiépítése volt, ennek csúcsteljesítményeit produkálták a perzsák, a rómaiak vagy akár az inkák. A latinok a közforgalmi úthálózatot megfelelő díjazásért magánsze¬mélyek számára is elérhetővé tették. Mezopotámia és Egyiptom adottsá¬gai miatt a vízi utat részesítette előnyben. A hírek továbbításában mindenütt nagy szerepe volt a futároknak. Görögországban az olimpiák leg¬jobb hosszútávfutóit bízták meg ilyen feladatokkal. Rómában a kiváló úthálózat előnyeit kihasznál¬va lovasok vitték az információkat, parancsokat. A hírközlés másik nagyon fontos módja volt az ókorban a galambposta. Az in¬formációk továbbításának egyéb módozatait nagyfokú találé¬konyság jellemezte. Állítólag Trója elfoglalását jelzőtüzek rendszerével sikerült nagyon gyorsan az otthoniak tudomá¬sára hozni az ostromlóknak. A kor embere e próbálkozások során csak a fény és a hang ter¬jedésének természetes módoza¬taira építhetett. Így született meg a fáklyával történő táviratozás módszere. A hanggal történő üzenetküldés, hallótávolságra lévő őrszemek útján, még az előbbi módszernél is körül¬ményesebb volt.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Magyarország Egészségügyi rendszere

MAGYARORSZÁG EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZERE Az ország neve:    Magyarország Államforma:    köztársaság Terület:   ...

Close