A fogyasztói döntés elemzése
1. A fogyasztói döntés belső tényezői és külső feltételei
A fogysztói döntések mozgatórugója a termékeknek tulajdonított hasznosság. Hasznosságon értjük valamely jószág hasznos tulajdonságainak összességét, ill. azt a kielégülést, amit a fogysztó az adott jószág elfogyasztásával nyer. (kedvező tulajdonságok összessége)
A fogyasztót azonban jelentősen korlátozza a jövedelme.
2. Hasznossági függvény egy termék fogyasztása esetén
(egy terméket vizsgálunk!) A hasznosságot felírhatjuk egy függvényben. Az összhaszon (TU) folyamatosan növekszik, amíg el nem éri a telítettségi pontot.
Telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő.
A határhaszon az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó összhaszna, ha egységnyivel növeli fogysztását valamely jószágból.
Megfigyelhető, hogy a teljes haszon meghatározható az addig elfogyasztott egységek határhasznainak összeadásával és a teljes haszon akkor maximális, ha a határhaszon nulla.
A csökkenő határhaszon elve (Gossen I. törvénye) szerint az egymást kitevő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kevesebb mértékben nő. (minél több van valamiből annál kevesebbet ér)
Vannak kivételek, például a heroin, mert minél többet fogyasztasz annál többet kívánsz
3. Teljes haszon és határhaszon kapcsolata
4. Haszonmaximalizálás több termék fogyasztása esetén
Ha egy bizonyos jövedelemből több terméket kell megvenni, akkor bonyolultabb. A fogyasztó mindig azt a terméket veszi meg, aminek a hasznossága nagyobb, azonban ha ezekből többet vesz, akkor csökken a hasznosság (és az MU). Egy bizonyos idő után egy másik termék nagyobb hasznosságot fog nyujtani ezért abból fog venni (addig csinálja amíg bírja a pénztárcája). Ezt a folyamatot nevezzük előnykiegyenlítés elvének:
A fogyasztó addig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.
Gossen II. törvénye: a fogyasztó akkor költi el optimistán jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre nézve azonos.
Ha vki nem költi el minden pénzét az azért teszi, mert számára a pénznek is van hasznossága, ami szintén engedelmeskedik a hasznosság fentebb említett törvényeinek, s jószágnak tekinthető.
5. Közömbösségi térkép
A helyettesítési ráta megmutatja, hogy milyen arányban hajlandó a fogyasztó helyesttesíteni egyik terméket a másikkal azonos szükségkielégülési színvonal mellett.
Datomrakéta/Dideggáz
6. Költségvetési egyenes
A költségvetési egyenes azon jószágkosarak összessége a közönbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelméből megvásárolhat, annak teljes elköltésével rögzített piaci árak mellett. A költ. egyenes fölött elhelyezkedő kosarakat nem tudja megvásárolni, ezért az egyenes a fogyasztói döntés korlátját fejezi ki.
7. Optimális választás
Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha a jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közönbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a közönbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.
