Zárvatermők

A magkezdemények védettsége a zárvatermő növényekben fejlettebb, mint a nyitvatermőkben. A zárvatermő növények termőlevelei zárt termővé alakulnak. A termő üreges magházában így körülzárva, teljes védettségben fejlődhetnek a magkezdemények. A termő női ivarszerv, csúcsa a bibe. A porzó hím ivarszerv, ebből kerülnek a virágporszemek a bibére, ahol tömlőt hajtanak a magház belseje felé. A hímivarsejtek ezen a tömlőn keresztül érik el és termékenyítik meg a magkezdeményeket.

A zárvatermők ivarleveleit takarólevelek védik. Az ivarlevelek és a takarólevelek együtteséből alakult ki a zárvatermő fajokra jellemző virág. A virágport egyes fajoknál a szél szállítja, a többségre azonban a biztosabb eredményű rovarbeporzás jellemző. A zárvatermő virágban a megtermékenyítés után a termő magházából kialakul a termés. Már a magban megtalálható a gyökér, a hajtás és a sziklevél kezdeménye. A csírázó magban a gyököcske indul előbb fejlődésnek, és hamarosan gyökér lesz belőle. A sziklevél feletti rügyecskéből kifejlődik a hajtás, többnyire elágazó szárral és levelekkel. Az első lomblevelek megjelenéséig a csíranövényt a sziklevelek látják el táplálékkal. A lomblevelek kifejlődésével megindul a magvas növények fotoszintézise, autotróf táplálkozása.

Testfelépítésük

1. Gyökér

Rögzíti a növényt, felveszi a vizet és az oldott sókat, majd elszállítja a hajtáshoz, valamint tápanyagokat is raktározhat. A főgyökér-rendszer főgyökérből és abból elágazó oldalgyökerekből áll. A főgyökér a gyököcske továbbnövekedésével jön létre, a hajtás közvetlen folytatása. Ha a hajtásból több egyenrangú, egyforma fejlettségű mellékgyökér alakul ki, akkor mellékgyökér-rendszerről beszélünk. A legvégső, már el nem ágazó gyökereknek a csúcsán, a sejtek megnyúlnak és a talajrészecskékhez tapadnak. (szőlő 10 – 15 méter mélyre hatol, pázsitfű felszín közelében ágazik szét, tök gyökereinek hossza 20 km, sárgarépa: raktározó, orchidea: léggyökér, borostyán: kapaszkodó léggyökér)

2. Szár

A hajtás tengelyét képezi. Tartja a leveleket, belsejében szállítónyalábok szállítják a vizet és a felvett tápanyagokat a gyökérből a levelekbe és vissza (nedvkeringés). Két altípusa van:

• fás szár (fák, cserjék, pálmatörzsek)
• lágyszár (virágos növények többsége), mely lehet dudvaszár vagy szalmaszál.

Módosult szár: kaktusz raktározó pozsgás szára, szőlőn található kacs (kapaszkodás), szamóca indája, föld alatti módosult szár pl. burgonyagumó, vöröshagyma és a tulipán hagymája (raktározás).

3. Levél

Nagy mennyiségű zöld színtestet tartalmaz, melyekben lejátszódik a fotoszintézis folyamata. A növény a levélen keresztül veszi fel és adja le a gáz halmazállapotú anyagokat, ezért fontos szerepe van a légzésben és a párologtatásban. A szárból a levélbe érkező szállítónyalábok a levéllemez ereiként láthatók. A levélerek összessége az erezet. A főerezetes levelet egy középső főér és az abból kiinduló oldalerek hálózata jellemzi. A mellékerezetes levélben a középső vastagabb ér mellett jobb és bal oldalt nagyjából párhuzamosan haladnak a mellékerek.

A levelek a levélnyélen keresztül a levélalappal illeszkednek a szárhoz. Attól függően, hogy a levélnyélen egy vagy több levéllemez található, beszélhetünk egyszerű levélről (pl. szőlő) vagy összetett levélről (pl. akác). Levélmódosulások: pl. kancsóka rovarfogásra módosult levele.

4. Virág

A szaporodás szerve. A szártól eredő része a kocsány, melynek kiszélesedő része a vacok, ahol a viráglevelek találhatók. A virágleveleknek 2 csoportja van: takarólevelek és ivarlevelek. A takarólevelek körülveszik és védik az ivarleveleket, a színükkel és az illatukkal odacsalogatják a beporzást végző rovarokat. A takarólevelek együttese a virágtakaró. Ezt kívülről befelé a csészelevelekből álló csésze és a sziromlevelekből álló párta alkotja. Ha a takarólevelek nem különülnek el csészére és pártára, hanem a virágtakaró egynemű levelekből áll, azt lepelnek nevezzük.

Az ivarlevelek hím porzólevelekből és női termőlevelekből állnak. Porzó részei: porzószál és portok. Termő részei: bibe, bibeszál, magház. Ha ugyanabban a virágban megtalálható a porzó és a termő is, kétivarú a virág. Ha a virágban csak porzó vagy csak termő található, akkor a virág egyivarú (pl. tök). Ha mind a porzós, mind a termős egyivarú virágok ugyanazon az egyeden vannak, a növény egylaki (pl. kukorica). Ha viszont a porzós és a termős virágok külön-külön fejlődnek a növény kétlaki (pl. fűzfa).