Övezetek élővilága

A sarkvidék élővilága

A környezeti tényezők közül a hőmérséklet átlaga 0 és –10 Celsius fok között van. Erre az éghajlatra a hideg és a nagyon hosszú tél és a hűvös 2-3 hónapos nyár a jellemző. A csapadék 200-400 mm között hó formájában van jelen. Ez az éghajlat jellemző a tundrára. Ennél mostohább körülmények vannak az északi és déli sarkvidék területein. Az évi átlaghőmérséklet –30 Celsius fok körül van. A tundra növényzete ritkás, szórványos faállományú erdők alkotják. Fái fenyő és a nyír, aljnövényzete a törpe cserjék és lágyszárú növények. Északabbra haladva a fák és a törpe cserjék is elmaradnak, és csak virágtalan növények borítják a talajt (pl.: mohák, zuzmók,) Állatvilágára jellemző a kevés faj, de nagy egyed szám. A növényevők a rénszarvas, a rágcsálók (hörcsögök, lemmingek). A ragadozók a farkas, a róka és a bagoly.

Állandóan fagyos területeken a növényeket csak néhány moszatfaj képviseli. Az állatok jó része tengerlakó csak szaporodás idejére jönnek a szárazföldre. (fókák, pingvinek)

A hegyvidékek élővilága

A hegyvidékek emelkedő szintjén az élővilág függőleges irányú övezetessége figyelhető meg. A magassággal változik az éghajlat, elsősorban a hőmérséklet. A 100 méterenként átlag 0,5 Celsius fokos hőmérséklet – csökkenés hatással van az élővilág kialakulására.

A trópusi hegységekben felfelé haladva hasonló a növényzet mint az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva. A hegy lábánál a trópusi esőerdőket 1000 méter felett váltják fel a hegyi esőerdők, melyeknek koronaszintjük egységes. A 2000 méter felett a lombhullató és tűlevelű elegyes erdők váltják fel. A 4000 méter közelében az alhavasi törpecserjés, majd a hóhatár előtt a zsombékszerű, pázsitfűfélék és a párnás növésű kétszikűek az uralkodó növények.

A mérsékelt övi hegységekben az alacsonyabb területek lombhullató tölgyeseit és bükköseit a tűlevelű fenyőerdők követik. A 2000 méter feletti szinten a tundrához hasonló növényzet alakult ki. A 3000 méter felett az állandó havas területek birodalma.

A tűlevelű erdők élővilága

A mérsékelt öv hideg területein az északi féltekét körülölelő zónaként helyezkednek el a tűlevelű erdők. A környezeti tényezőt a hőmérséklet határozza meg. Az évnek háromnegyed részét a hideg téli időjárás jellemzi. Az évi középhőmérséklet értéke 0 Celsius fok, a leghidegebb hónap középhőmérséklete –50 Celsius fok körül a legmelegebb hónap középhőmérséklete +20 Celsius fok körül mozog. Rövid a nyár és a tavasz, ősz csak néhány hétig tart. Az évi hőingás itt a legnagyobb. A csapadék éves mennyisége kevés, de az alacsony hőmérséklet miatt ez nem párolog el. Észak felé haladva a lomberdőket kiszorítják a tűlevelű erdők fái. Eleinte elegyet alkotnak majd északabbra haladva teljesen eltűnnek a lomberdőkre jellemző fák a nyír kivételével, és fenyőkkel hatalmas tajgaerdőket alkotnak. A tajgaerdőkből hiányzik a cserjeszint sőt a gyepszint is, e helyett dús mohaszint található melynek vastagsága elérheti a fél métert is. Jellemző fogyasztóik a növényevők (szarvasok, nyulak, rágcsálok és a madarak). Ragadozói (nyérc, coboly, farkas, hiúz) és a mindenevői a különböző medvefajok. A tajga lebontó folyamatai csak lassan mennek végbe a rendkívüli hidegben. Sok helyütt jellemző a tőzegesedés, a talaj szinte az egész év folyamán fagyott.

A lomberdők élővilága

A mérsékelt öv nedvesebb területein található az összefüggő növénytakarót alkotó lomberdők zónája. A környezeti tényezők közül az 500 mm-t meghaladó csapadéknak nagy jelentősége van. A hőmérséklet minimuma a fagypont alatt van, és a legmelegebb hónap középhőmérséklete 10 Celsius fok felett van, és nagy a hőingás. A szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A lomberdőket a trópusi esőerdőkkel szemben egyetlen faj (bükk) fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek száma is kevesebb és alacsonyabb is. A felső lombkoronaszint 20-30 m között van. Alattuk a kis termetű vagy fiatal fák alkotják az alsó lombkorona szintet. A cserjeszintet az alacsony növésű fás szárú növények alkotják. A gyepszint lágyszárú növényekből áll. Fogyasztóik a növényevő emlősök (pl.: szarvasok, őzek),ragadozóik (róka, vadmacska, menyétfélék). Gazdag a lomberdők madárvilága. Ezen madarak egy része télen elköltözik, de tavasszal visszatérnek ide. A lomberdők éghajlata kedvező a szerves vegyületek lassú lebontásához. A lebontásban résztvevő férgek, gombák, és baktérium fajok humuszban és ásványi anyagokban gazdag talajt hoznak létre.