Nyitvatermők

A törzsfejlődésben a kiszáradás elleni védekezést a magvas növények kialakulása oldotta meg. Az ősharasztok kezdetben egyforma spórákat fejlesztettek. Az evolúció során az egyforma spórák helyett sok kicsi és egy nagy spóra fejlődött ki. A nagy spórát védőburok vette körül, kialakítva ezzel az ősi magkezdeményt, amelyben a petesejt fejlődött ki. A magkezdemény már nem vált le az anyanövényről, hanem a petesejtje itt termékenyült meg. A megtermékenyítést a kisebbik spórában, vagyis a virágporban kifejlődött hímivarsejtek végezték el. A megtermékenyített magkezdeményből még mindig az anyanövényen fejlődött ki a soksejtű mag. Így a megtermékenyítés folyamatához vízre már nem volt szükség. A hímivarsejtek a virágporban a szél segítségével jutottak el a petesejtekhez, ez tette lehetővé, hogy a magvas növények az egész szárazföldön elterjedtek.

A magvas növényeket két törzsbe sorolhatjuk aszerint, hogy a magkezdeményeik mennyire védettek a környezet kedvezőtlen hatásaival szemben (nyitva- illetve zárvatermők). Az ősi magvas növények a nyitvatermők törzsébe tartoznak. Porzóleveleiken jön létre a hímivarsejteket tartalmazó virágpor. Termőleveleik tövén leggyakrabban egy-egy magkezdemény fejlődik. A termőlevelek nem zárják körül a magvakat, azok szabadon, fedetlenül alakulnak ki a magkezdeményből. A nyitvatermőkön az ivarlevelektől függően porzós, illetve termős virágot különböztethetünk meg. A legtöbb ma is élő nyitvatermő a fenyők osztályába tartozik.

A fenyők többnyire tűlevelű, örökzöld fák. Leveleik általában nem egyszerre hullanak le, hanem több évig a fán maradnak és folyamatosan cserélődnek. Termőleveleik tobozt alkotnak. A fenyők közül sok az erdőalkotó faj, többségük az északi féltekén él. Hazai fenyveseink zöme telepített erdő, elsősorban erdei fenyő és lucfenyő. A fenyők közé tartoznak a Föld jelenleg leghatalmasabb fái, a mamutfenyők, melyek Kalifornia nemzeti parkjaiban találhatók. A földtörténet korábbi időszakában azonban nagy elterjedésűek voltak. Így pl. a magyarországi lignittelepek kialakulásában is jelentős szerepük volt. A fenyők távolabbi rokona az ugyancsak nyitvatermő páfrányfenyő vagy gingkó-fa. Lombhullató növény, levelei széles legyező alakúak, levélerezetük villás. A fán történő megporzás után, a magkezdemény a megtermékenyítés előtt lehullik a fáról, és a csíra csak később a földre hullott magkezdeményben fejlődik ki. A magképzés tehát átmenetet képvisel az evolúció ősibb formáitól, a nyitvatermők felé. Kétlaki növény.