Csalánozók

A csalánozók valódi szövetes állatok. Egyedfejlődésük során csak két csíralemez jelenik meg, az ektoderma és az entoderma, melyek között testüreg nem alakul ki, tehát testüreg nélküliek. Ezt a csoportot két törzs képviseli, a csalánozók és a bordás medúzák törzse.

Típusállat a zöld hidra. testfelépítése jól szemlélteti a két csíralemezes bélcsíra állapotot. Külső és belső sejtrétege között húzódik a kocsonyás középlemez, amelyben idegsejteket találunk. A zöld hidra teste megnyúlt, részei a karok, a tömlő és a talp. A szájnyílás körül 4-12 fogókar helyezkedik el. A tömlő alján található a talpkorong, mely rögzíti az állatot. A tömlő belsejében található az űrbél (ősbélüreg). Sugaras szimmetriájú.

A mozgás alapja a hámizomsejt, amely kalap formájú. A hámizomsejt sejtteste és sejtmagja a kalaprészben, összehúzékony fehérjeszálacskái a karimában helyezkednek el. Az állat ingerlékeny. Az ingereket a fedő és érzéksejtek ingerületté alakítják, melyeket az idegsejtek vesznek fel. Az idegsejtek nyúlványai kapcsolatban vannak egymással, valóságos hálózatot alkotnak. Az idegrendszernek ezt a legegyszerűbb típusát diffúz idegrendszernek nevezzük. Az állat egyetlen ingerre egész testének összehúzódásával válaszol. Nagy a regenerációs képessége. Ennek az az alapja, hogy a testét felépítő két sejtréteg között vannak olyan sejtek is, amelyek szükség esetén osztódással más sejtekké is átalakulhatnak.

Táplákozás

Ragadozó életmódot él, főleg apró rákokkal táplálkozik. Az állat csalánsejtjeivel bénítja meg áldozatát. A csalánsejt felületén érzékserték vannak. A csalánsejthez tartozik még a csalántok, melynek belsejében van a méreganyagot tartalmazó csalánfonál. Az űrbelet határoló belső sejtrétegben bekebelező, illetve mirigysejtek vannak. A mirigysejtek emésztőnedvet bocsátanak ki az űrbélbe. Ezt sejten kívüli emésztésnek nevezzük. Az így félig megemésztett táplálékot a bekebelező emésztő sejtek tovább emésztik, majd a tápanyagokat diffúzióval juttatják el a többi sejtbe. A salakanyagokat visszajuttatják az űrbélbe, ahonnan az a szájnyíláson keresztül távozik. A zöld hidrának nem alakult ki légző és kiválasztó szerve, minden sejt önállóan lélegzik és önállóan bocsátja a vízbe bomlástermékeit.

Szaporodás

Ivartalanul és ivarosan is szaporodhat. Ivartalan szaporodása a sarjadzás. A tömlő oldalán kis kidudorodás keletkezik, amely vagy leválik az anyaállatról vagy rajta marad és akkor telepet alkot.

Ivaros szaporodás: hímnős állatok, ugyanakkor az egyedek önmeddők, vagyis ivarosan kölcsönös megtermékenyítéssel szaporodnak. A hímivarsejtek a karok alatt keletkeznek. A petesejt a talpkorong közelében képződik. Megtermékenyítés után a zigóta leválik és új egyed fejlődik belőle.

Rendszerük

• Hidraállatok osztálya: egyszerű felépítésű édesvízi és tengeri fajok, pl. zöld hidra, közönséges hidra.
• Kehelyállatok osztálya: testük négyes osztottságot mutat, két fejlődési alakjuk van
  • Medúzaforma: a medúzák lebegő életmódot folytatnak, tömlőjük ernyővé alakult, helyváltoztatáskor kissé lemerül, majd ernyőjét összehúzza, az így kipréselt víz hajtóereje löki tovább az állatot (rakétaelv).
  • Polipforma: a polipok bukfencező mozgással változtatják helyüket az aljzaton.
• Virágállatok osztálya: képviselői tengerben élnek, nagy részük helyhez kötött életmódot folytat, telepeik bimbózással jönnek létre, pl. bíborrózsa, a korallok is ebbe az osztályba tartoznak, testük körül mészből álló vázat választanak ki, pl. vörös színű nemeskorall (Földközi tenger)