A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ember szaporodása. Fogamzás, az embrionális fejlődés főbb jellemzői

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4865
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

Az élővilágban minden egyed a faj- és egyedfenntartásra törekszik. Az emberi faj fenntartása és további elterjedése, mint minden fajé, a szaporodás útján történik. Mivel az ember is váltivarú faj, két nem van.

 

A férfi nemi működés

Alapvető szerepe van a here páros szervnek – kettős működésű (Leydig-féle sejt). A herezacskóban találhatók, ami két lebenyből forrt össze – forradási nyom (anatómiailag megegyezik a szeméremajakkal). A serdülőkor után működése folyamatos. A here a magzati élet során alakul ki a hasüregben, majd leszáll a herezacskóba, maga után húzva az ondóvezetéket és maga előtt tolva a hashártya burkát. A hímivarsejtek a herék belső állományát alkotó herecsatornákban termelődnek, ennek folyamatosan szaporodó diploid őssejtjeiből alakulnak ki. Az érési folyamat végén, még mindig a herecsatornában, alakulnak át spermiumokká. Ennek a feji részébe kerül a sejtmag, benne az örökítőanyaggal, míg a nyaki részben a mitokondriumok találhatók (energiatermelés). A farki rész összehúzékony fehérjerostokat tartalmaz, amelyek összehúzódása és elernyedése hozza létre a farok ostorszerű csapkodását – helyváltoztatás. A hímivarsejtek az érés során a herecsatornák üregébe nyúló sok glikogént tartalmazó tápláló sejtekből (dajkasejt) veszik fel a tápanyagot. Az érett spermiumok a herecsatornák folytatásában a mellékherében tárolódnak (ez kb. 5m feltekeredett, csőszerű). A heréből a mellékherébe aktívan jutnak a hímivarsejtek.

A mellékhere csatornahálózata az ondóvezetékben folytatódik. Ez a páros, kb. 50-60 cm hosszúságú vastag falú (simaizom – perisztaltikus mozgás) cső a medence üregében egyesül az ondóhólyag (páros szerv a húgyhólyag mögött, fruktóztartalmú váladékot termel, melyet ejakulációkor a spermához ad) kivezetőcsövével, majd a húgyhólyag alatt elhelyezkedő prosztata (dülmirigy) mirigyes, páratlan szervébe érkezik. Ennek váladéka lúgos, tartalmaz aktiváló anyagot is (hímivarsejtek számára), kocsonyásító anyagai a levegőre kerülve működnek. Innentől már ondónak nevezzük a “váladékkeveréket”. A prosztatából kilépő húgycső a hímvesszőben folytatódik, majd annak végén nyílik a külvilágba. A hímvessző (pénisz) felépítésében a barlangos testek vesznek részt. Ezek szivacsszerű üreges rendszerét főleg simaizom alkotja, dús érhálózattal. Az elülső kiszélesedő rész a makk, melynek felületét idegvégződésekben gazdag, vékony, feszes bőr borítja. A makk és a test között árok van, ezt boríthatja fityma, itt vannak faggyúmirigyek, melyeknek váladéka felhalmozódhat. Nemi izgalom hatására az artériák összenyomják a vénát és telehordják vérrel a hímvesszőt – merevedés (erekció) – ez egy gerincvelői (keresztcsonti – paraszimpatikus) reflex.

 

A női nemi működés:

Petefészek páros szervének kettős működése – két rész: kéreg – tüszők, velő – erekben gazdag kötőszöveti állomány. A petefészket a széles méhszalag (hashártya kettőzet) rögzíti a méhhez és a medencefalhoz. A petefészek őssejtjeiből képződnek a petesejtkezdemények. Kialakulásuk azonban nem az ivaréréssel kezdődik és nem folyamatos. A petefészekben ugyanis még a magzati élet első hónapjaiban az összes petesejtkezdemény (diploidok) kialakul. Sőt a meiózis is megindul, de ez csak egy rövid kezdeti szakasz és majd a serdülőkorral kezdődően átlag 28 naponként egy-egy petesejt meiózisa befejeződik. A négy haploid sejtekből csak egy lesz petesejt. Az érett petesejtet a sejtmembrán határolja, akörül pedig egy átlátszó réteg, majd egy hámsejtekből álló külső burok. Tüszőrepedéskor ilyen formában kerül ki a petefészekből. A petefészeknek nincs saját kivezetőcsöve. Ovuláció idején a méhkürt rojtjai körülfonják a petefészket, hogy a petesejt biztosan a petevezetékbe kerüljön. Ez egy redőzött nyálkahártya, felszínén csillós hengerhám van, falában izmok – perisztaltika. Folyadék van benne és ezt a csillók kifele áramoltatják. A petevezetékek a méhbe torkollanak. Ez egy körte alakú, kb. 7-8 cm-es, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő szerv. Belsejét ciklikusan változó csillós nyálkahártya építi fel. Alatta simaizom található. A méhüreg alsó elvékonyodó része a méhnyakon keresztül a hüvelybe vezet. Ez egy hosszú, izmos falú, tágulékony cső. Falát többrétegű laphám fedi. Nyálkatermelés jellemző rá – Bartholini-mirigyek (a hüvelybemenetnél). Nemi izgalom hatására fokozódik a nyálkatermelés, vérbőség alakul ki. Nyílását vékony nyálkahártyaredő, a szűzhártya szűkíti – első közösüléskor vérzés kíséretében megreped, majd nyálkahártya csomóvá zsugorodik. A szeméremrést közvetlenül a külvilágtól a kis szeméremajkak határolják el. Végükön helyezkedik el egy borsó nagyságú szerv, a csikló. Ez a hímvesszőhöz hasonlóan idegvégződésekben gazdag, barlangos felépítésű szerv. A szeméremrést kívülről a nagy szeméremajkak vastag zsírszövetű bőrredői zárják – a herezacskónak megfelelő, de nem nőtt össze.

Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek – hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka – ezek képezik az ondót. Lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalomkor a hímvessző megmerevedik, a hüvely síkos lesz. A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt és ingerli annak mechanoreceptorait. A reflexív a pénisz környékéről indul ki és a gerincvelő ágyéki szakaszára fut be (szimpatikus). Ondókilövelléskor átlag 2-3 ml-nyi ondó kb. 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül. Innen ostorozó mozgással jutnak a petevezetékbe, aminek felső szakaszában találkozhatunk az ovuláció során kiszabadult petesejttel.

A terhesség szakaszairól itt található részletes leírás.

Terhesség alatti hormonális változások:

A sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ez az ösztrogén-, és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik. A magzatburok hormonja a 2. hónapban éri el a maximumát – a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon kimutatható általa a terhesség. 

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (1)


Ezt olvastad már?
A kulturális földrajz

Alapfogalmai: kulturális földrajz: a társadalomföldrajz részterülete, amely eredetileg az emberi...

Close