A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az állatok szaporodási viselkedése

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4494
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-19 Küldd tovább
  Letöltés

Az állatok tevékenységének egyik alapvető megnyilvánulása a szaporodási viselkedés. Ez az ivarérettséget elért egyedekre jellemző és a legtöbb fajnál meghatározott időszakonként ismétlődik. A tevékenység jelentkezését általában a belső és a külső tényezők összhatása határozza meg. Belső tényező az állatok hormonális szabályozása, a külső tényező igen sokféle lehet.

A sikeres szaporodásnak azonban számos viselkedésbeli előfeltétele is van. Ezek teszik lehetővé és szabályozzák azt, hogy a különböző nemű egyedek a megfelelő időben találkozzanak. Fontos szerepük van abban, hogy az udvarlási ill. párzási hajlam egyidejűleg következzen be, ami a sikeres párzás feltétele. A szaporodás időszakában határozott késztetés, belső motiváció indítja el az állatot a másik nem felkeresésére. Ennek az időszaknak a magatartási jellemzője a párválasztás. A tevékenységet kiváltó ingerek: szag, hang, szín, mozgás (rovarok: szag, halak: szín, béka: hang, madár: hang, toll, tánc, emlősök: szag).

Miután a hím, vagy a nőstény magához vonzotta párját, vagy rögtön párosodnak vagy közbeiktatódik az udvarlás és nászjáték időszaka. E magatartásforma elemei csak az illető fajra jellemzőek, így kizárják a rokon fajok kereszteződésének lehetőségét. A hím udvarlására megfelelő módon csak az azonos fajú nőstény válaszolhat. Az udvarlási viselkedés elemei arra is alkalmasak, hogy fokozzák és összehangolják az ivari partnerek izgalmi állapotát. Ezáltal legyőzik a gátlásokat, az egyedek közti távolságtartást és így lehetővé válik a közvetlen testi érintkezés, ami a párzás előfeltétele.

A párzás során megtermékenyül a petesejt. A megtermékenyített peték lerakásával sok állatfajnál le is zárul a szaporodás viselkedéssorozata. Az alacsonyabb rendű és az ivadékot nem gondozó állatok csak a peték körültekintő elhelyezésére ügyelnek. Sok petét raknak, mert sok elpusztul közülük gondoskodás hiányában. Azok az állatok viszont, amelyek a petéből kikelő új egyedeket sajátos magatartásukkal gondozzák mindaddig, amíg az önálló életre alkalmassá nem válnak, általában kevesebb petéből is biztosítják a faj fennmaradását.

Minden olyan magatartásformát, amely az utódok védelmét és táplálását szolgálják, ivadékgondozásnak nevezünk. Ez a viselkedés természetesen nem előrelátó gondoskodás az állat részéről, hanem olyan öröklött és tanult magatartásformák sorozata, amelyet a megfelelő motivációs állapot és az utódok viselkedése vált ki.

 tigris

 

 

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (1)


Ezt olvastad már?
Az állatok létfenntartási viselkedése

A versengés során alakultak ki az állatokban a jellemző létfenntartási...

Close