A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső

Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A sejtalkotóktól a szövetig

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4743
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-18 Küldd tovább
  Letöltés

A sejt fogalma

Az élő szervezetek sejtből épülnek fel. A sejt az élő szervezetek legkisebb alaki és működési egysége, melyen minden fő életjelenség megfigyelhető.

 

A sejtplazma és a biológiai membránok

A sejtplazmában nagy mennyiségű víz található, ebben ionok, kisebb szerves molekulák vannak, például fehérjék.

A sejtben egy időben több ezer biokémiai folyamat is lejátszódhat, ezek egymástól való függetlenítésére alkalmasak a biológiai membránok, melyeknek alapja egy lipidmolekulákból, leggyakrabban foszfatidból álló kettős réteg. Kettős réteg: kifelé a poláris, hidrofil réteg, befelé a hidrofób réteg. A kettős rétegben a lipidmolekulák függőleges elmozdulása, a másik rétegbe való átkerülése igen ritkán fordul elő, de oldalirányú mozgás lehetséges – rugalmas. A biológiai membránok felépítésében fehérjék is részt vesznek. A membránfehérjék harmadlagos szerkezetüknek megfelelően helyezkednek el a kettős lipidrétegben. Apoláros részük befele, poláros részük kifele áll. Perifériás (csak a felszínen levő), belesüppedők (átmenet), csatornafehérjék (teljesen átérnek a membránon) lehetnek ezek. A membrán külső felszínén szénhidrátláncok is találhatóak – a specifitás fokozására, elősegíti a membrán felismerését.

Minden sejtplazmát a külvilág felé 5-10 nm vastagságú biológiai membrán, a sejthártya határol. Ez egy félig áteresztő (szemipermeábilis) membrán. Növényeknél, baktériumoknál és gombáknál ezt még poliszacharid sejtfal is borítja, ami áteresztő. A plazmán belül található biológiai membrán az endoplazmatikus membránrendszer – szinte az egész plazmát behálózza, lapított zsákokhoz hasonló üregek rendszere. Két altípusát különböztetjük meg, az alapján, hogy vannak-e felületén riboszómák. Ha igen, akkor durva felszínű endoplazmatikus retikulum, ha nincs, akkor sima felszínű endoplazmatikus retikulum a neve.

 

Anyagforgalom a membránon keresztül

Passzív transzport: azok az anyagok jutnak át, amik a koncentráció gradiensnek megfelelően szeretnének áramlani, tehát a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb felé.

Aktív transzport : hordozófehérjék kellenek, cukrok, ionok, aminosavak, nagyobb szerves molekulák. Energia befektetést is igényel.

 

A színtest és a mitokondrium

A színanyagok az eukarióta növényi sejtben membránok fehérjéihez kötődnek, és külön sejtszervecskét alkotnak amit színtestnek nevezünk. A magasabb rendű növények színtestjeit a sejtplazmától a külső membrán választja el. A belső teret plazmaállomány tölti ki, ezt a belső membrán lemezei hálózzák be, ez alkotja a gránumot (oszlopszerű). A fény megkötése a gránumokban történik – belsejükben felhalmozódik a hidrogénatom – koncentrációkülönbséget okoz, melynek energiája ATP-szintézisre fordítódik. A fotoszintézis további részei a színtestek plazmájában játszódnak le.

Eukarióta sejtekben a mitokondriumok biztosítanak helyet a szénhidrátok lebontásához. Baktérium méretűek. Számuk sejtenként változó, attól függően, hogy mekkora az energia igénye. A glikolízis a sejtplazmában, a citromsavciklus és a terminális oxidáció a mitokondriumban játszódik le. Külső-, belső membránja van (nagy felület), a kettő között és belül található a plazmaállomány. A mitokondriumok a sejtek energiatermelő központjai – a lebontási folyamatokból származó ATP 90%-a itt képződik.

 

A sejtmag és a sejtosztódás

Az eukarióta élőlények jellemző sejtalkotója a sejtmag. Alakja, száma változó. A sejtmagot a sejtmaghártya választja el a sejtplazmától. Pórusok találhatóak rajta, méretük 30-100 nm. A sejtmag belsejében jól elkülöníthető egységet képez a magvacska, ami rRNS-t és a hozzá kapcsolódó fehérjéket szintetizálja. A sejtmag belsejét jórészt a magplazma tölti ki, ami nukleinsavakat, fehérjék makromolekuláit és ezek építőegységeit, ionokat tartalmaz. Ebből a DNS-molekulának és a hozzájuk kapcsolódó fehérjéknek együttes állományát kromatinnak nevezzük. A kromatinállomány a sejt működésének egyes szakaszaiban jól elkülöníthető, tömör testekké, kromoszómává áll össze. Prokariótáknál nincs kromoszóma, mert a DNS-hez nem kapcsolódnak fehérjék. Az osztódó sejteknek azt a körfolyamatát, amely a sejtek DNS-szintézis előtti állapotából kiindulva, a DNS szintézisén és a sejtosztódáson keresztül visszatér a kiindulási szakaszba, sejtciklusnak nevezzük. Ennek első része egy nyugalmi szakasz – mRNS, enzimfehérjék szintézise. A második szakasz a DNS megkettőződése (hozzá tartozó fehérjék is keletkeznek), amely a sejtciklus időtartamának közel felét veszi igénybe. Eztán újabb nyugalmi szakasz következik. Végül a sejtosztódás szakasza, amely 1-2 óra hosszúságú. Ennek során ketté válnak a kromoszómák, majd kettéosztódik a sejt, a keletkezett két utódsejt nyugalmi szakaszba kerül. Ha a sejtosztódás során olyan sejtek keletkeznek, amelyekben ua. a kromoszómák száma, mint a kiindulási sejtben volt, akkor mitózisról beszélünk. A mitózis a sejtciklus befejező szakasza. A színtest és a mitokondrium is képes önálló osztódásra – van saját DNS-ük.

 

A növényi szövetek

A hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet. A növények egész életük során növekednek – osztódószövet végig megtartja osztódó képességét. Hajtás, gyökér hosszirányú növekedését segítők. A növények vastagodását a kambium idézi elő. A hajtás szártagjainak megnyúlása, a köztes növekedés is osztódószövet működésének eredménye.

A növények bőrszövete beborítja az egész hajtásos növényt. A hajtás bőrszövetének védőszerepét a sejtek szoros összekapcsolódása és a sejtek külső falára kiválasztott kutikula erősíti. A növényi szőrök párologtatáscsökkentőek, például az árvácska papillái. Hosszabb fedőszőr a hideg ellen hasznos: kökörcsin, havasi gyopár. Lehet még csalánszőr, repítőszőr (gyapot). A hajtás bőrszövetében gázcserenyílások találhatók. A gyökér bőrszövetén nincsenek gázcserenyílások, sem kutikula, de sejtjeinek nyúlványai és nagy száma megnöveli a vízfelvevő felületet.

Az anyagokat nagyobb távolságra a szállítószövetek szállítják. Két fő alkotórészből állnak: egyik a vizet és a benne oldott sókat szállító farész. Ez elhalt vízszállító sejtekből (hosszú orsó alakúak, végeik lukacsos harántfallal kapcsolódnak) és csövekből áll. Az evolúció során a harántfalak eltűnésével vízszállító csövek is kifejlődtek. Mindkét típusra jellemző, hogy szilárdságukat elfásodott sejtfalvastagodások fokozzák, ezért nem nyomódnak össze. A szállítószövetek másik jellemző alkotója a háncsrész. Itt továbbítódnak a termelt szerves vegyületek. Fő szállítóelemei a rostacsövek – több sejt egyesüléséből keletkeznek, amelyek harántfalai lukacsos rostalemezek. Kísérősejtek kapcsolódnak a rendszerhez, amik élő sejtekből állnak. Ezek a szövetek szállítónyalábokba tömörülnek, mely gyakran tartalmaz kambiumot is, így lehetővé téve a vastagodást.

A növényi test legnagyobb részét alapszövetek alkotják. A táplálékkészítő alapszövetben sok a zöld színtest. Levelek belsejében. A raktározó alapszövet fénytől elsősorban elzárva (gyökér, gumó).

  • Víztartó alapszövet – vizes nyálka, például kaktusznál.
  • Levegőztető alapszövet – vízi növények.
  • Kiválasztó alapszövet – hasznosíthatatlan anyagokat tartalmazza pld. gyantát.
  • Szilárdító alapszövet – vastag sejtfal, többnyire elhalt sejtek, hosszú szilárdító rostokat alkotnak.

 

Az állati szövetek

Az állati szervezet elsődleges védelmét a külvilágtól a hámszövetek látják el. Sejtjei szorosan egymás mellett állnak. Erek nincsenek a hámban. A szomszédos sejtek több ponton is összeérnek, ahol általában keskeny fehérjecsatornák kötik össze őket – a hám egy összefüggő, élő szövetrendszer. A fedőhámok közül a legegyszerűbbek az egyrétegű hámszövetek (lap, köb, henger). Mikrobolyhok a sejtplazma kitüremkedései – felületnövelés. Csillók: például a légcsőben. A többrétegű hám sejtjei változatos alakúak, a felső réteg egyes esetekben elszarusodik – ellenállóbb például az emlősök bőre.

A mirigyhámok váladéktermelésre kifejlődött szövetek. Végkamra és kivezető cső. A termelt váladékot a test külső vagy belső felületére ürítik., például verejtékezéskor. A belső elválasztásúak váladékaikat közvetlenül a testfolyadékba juttatják, például a hormonok a vérbe.

Az állati test különböző szerveinek összekötésében, a váz kialakításában a kötő- és támasztószövetek vesznek részt. A sejtek egymástól távol vannak, fontos a sejtközötti állomány. A rostos kötőszövet sejtjei között lazább vagy tömöttebb szerkezetű hálózatot képeznek a kötőszöveti rostok. A sejtek és a rostok közötti részt szövetnedv tölti ki. A lazarostos kötőszövet szinte minden szerv felépítésében részt vesz, hézagokat tölt ki, vékony hártyákat, válaszfalakt alkot. A tömöttrostos kötőszövet rostjai szorosan egymás mellett helyezkednek el, rendkívül szívós szövetet alkotva például inak.

A zsírszövetben a szövet fő tömegét a nagy kerek zsírsejtek adják, amelyekben a plazma és a mag kis térbe szorul, a zsír kitölti majdnem az egész sejtet. Táplálékraktározás, hővédelem a feladatuk.

A vér is kötőszövet – nagy mennyiségű sejtközötti állománya folyékony.

A támasztószövetek felépítése a kötőszövetekéhez hasonló, de szilárdak, ugyanakkor rugalmasak. Egyik alapvető típusa a porcszövet, melyben a sejtek egyesével vagy kisebb csoportokban helyezkednek el a rugalmasan szilárd sejtközötti állományban. A csontszövet szerves (csontsejtek, rostok) és szervetlen részekből áll. A csontsejtek hosszú nyúlványokkal rendelkeznek. Csatornák találhatóak, bennük vérerekkel.

Az állati test mozgatásában alapvető szerepük van az izomszöveteknek. Rövid idő alatt nagymértékű összehúzódásra képesek – hosszanti irányban ható. Az izomszövet izomsejtekből áll, amelyek sejtplazmájában összhúzékony egységek, az izomfonalak (aktin, miozin fehérjék) találhatók. Tartósabb, de kisebb erőkifejtésre alkalmas a simaizomszövet. Hosszú, orsó alakú sejtjei egy magot tartalmaznak. Az izomfonalak sűrűn helyezkednek el a sejtplazmában, a sejt hosszanti tengelyével párhuzamosan. A sejteket lazarostos kötőszövet köti össze szövetté. Gerincesek számos belső szervében (bélcsatorna), gerinctelen állatokban található.

A harántcsíkolt izomszövet hosszú, többmagvú sejtjeit izomrostoknak nevezzük. Egy izomrostban több ezer izomfonal fut egymással párhuzamosan. A rostokat vékony kötőszöveti hártya fogja egybe. Gyors és nagy erőkifejtésre alkalmasak, de fáradékonyak. Vázizmokat alkotnak. A szívizomszövet is izomrostokból épül fel, de hosszan tartó, nagy erőkifejtésre képes, nem fárad el. Rostjai elágazóak. Ez is harántcsíkolt.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A hőmérséklet, mint környezeti tényező

A bioszférában a hőmérsékleti viszonyok a Nap sugárzásától, a földfelszín...

Close