1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az Anjou Károly Róbert (1308-1342) került hatalomra.

A tartományurak leverésével megnövelte a királyi birtokállományt. Adományokkal új, személyéhez hű bárói réteget hozott létre. Az így fölemelkedő Szécsiek, Báthoriak, Lackfiak, Kanizsaiak, Bánffiak hűek voltak ahhoz a királyhoz, akinek hatalmas birtokaikat köszönhették. Erre az új nagybirtokos rétegre alapozva hozza létre Károly Róbert az új hadseregét, a banderiális. A bandériumokon kívül még fontos szerepet játszottak a várkatonák, a könnyűlovas kunok, és a zsoldos katonák.

A király a feudális anarchia idején szétzilálódott államháztartást új alapokra helyezte. Mivel a királyi magánbirtokok nagyon megfogyatkoztak, azok jövedelme nem volt elegendő a kincstár számára, ezért más bevételi források után kellett néznie.

Az új bevételi forrás a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek, a regálék voltak.

A regálék közt legjelentősebbek:

-                     Bányareform:

Mivel a földesurak korábban nem részesedhettek a birtokukon lévő ércek jövedelméből, igyekeztek bányáikat eltitkolni. Károly Róbert intézkedése nyomán (1327) a földesúri birtokon feltárt bányák jövedelméből a földbirtokos megkapta a királynak fizetendő bányapénz, az urbura harmadát. Ezáltal az uralkodó érdekeltté tette a földesurakat a lelőhelyek feltárásában.

-                     Pénzverési monopólium:

A kibányászott nemesércet kötelező volt beváltani a király által kibocsátott pénzre. A királyi kamarák súlyban annyi aranypénzt adtak, amennyit a nyersanyag nyomott, tehát az ötvözetből származott a haszon.

-                     Értékálló aranyforintot veretett.

-                     Kapuadó: Jobbágyportánként (kapunként) szedett adó volt.

-                     Harmincad vám (a behozott áruk 3,33%-a).

A gazdaság fejlődésének hatására megélénkült a külkereskedelem. Magyarországról főleg nyersanyagot és élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki. Ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni posztót, fegyvereket hoztak be.

Városfejlődés

Az árutermelés és pénzgazdálkodás hatására a jobbágyok egyre több terméket vittek a piacra. Ezekből a vásáros helyekből jöttek létre a mezővárosok.

-                     a földesúr birtokán volt, tagjai évi egy összegben fizethették az adót

-                     vásártartás joggal rendelkezett

-                     önállóan választhatták a bírót, a földesúr beleszólásával

A szabad királyi városok jellemzői:

-                     a királynak adóztak évi egy összegben

-                     rendelkeztek vásártartási- és árumegállító joggal

-                     pallosjog joggal

-                     vámmentességgel

-                     védőfalat építhettek

-                     igazságszolgáltatásukat a királyi tárnokmester látta el

Külpolitikája: igyekezett rokoni kapcsolatot kiépíteni az európai uralkodócsaláddal. A lengyel Ulászló lányát vette feleségül. Biztosította, hogy elsőszülött fia Lajos örökölje a lengyel trónt. András fia nápolyi trónra jutását házassági szerződéssel alapozta meg.

Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342-1382) követte a trónon.

Uralkodását hódító háborúk jellemezték. Költséges hadjáratai miatt növelnie kellett az adóterheket, ezért vezette be a kilencedet-terményadó (termény kilencedik tizede). A jobbágy fizette a földesúrnak. A kilenced egységesítette a jobbágyok terheit és csillapította a földesurak versengését.

Egy és ugyanazon nemesi szabadság elve: jogilag egyenlő lett volna báró és nemes.(nem tudtak ennek érvényt szerezni)

III. Kázmér halálával Lajosra szállt a lengyel trón. A két ország között perszonálunió jött létre- a király közös, a két állam minden másban önálló maradt.

1351-ben a király megújította az Aranybullát, módosítva: elvették a szabad örökítés jogát, a birtok csak apáról fiúra szállhatott. A törvényesített ősiség védte a nemesi birtok egységét és megóvta attól, hogy bárók kezére jusson. A fiúágon kihalt nemzettségek birtokai a háramlási jog révén a királyra szállt.

Jogilag egységes szabad költözésű jobbágyság alakult ki.

Első magyar egyetem alapítása 1367 Pécs.

Lajos halála után fiúörökös híján, lánya Mária és férje Luxemburgi Zsigmondra szállt a trón.

Litvánia:
határolja: Lettország, Fehéroroszország, Lengyelország, Oroszország
főváros:    Vilnius
terület: 65 300 négyzetkilométer
EU: 2004. május 1.
Pénznem: Litván litas

Domborzat:
Legnagyobb, legnépesebb balti állam
hullámos alföld jellemzi
legmagasabb pont: 292 méter
területének 30%-a tó, mocsár, erdőség
100 km hosszú partvonallal rendelkezik, 38 km-nek van közvetlen kijárata
kikötő: Klaipeda (sekély lagúna)

Vízrajz, éghajlat és környezet:
hajózható folyó:  Nemunas (+mellékfolyók)
óceáni és nedves kontinentális az éghajlata
csapadékos, mérsékelt tél és nyár jellemzi
átlaghőmérséklet 6 °C
csapadék mennyisége 900 mm évente
Borostyán lelőhelyekkel rendelkezik

Alkotmány, államforma:
államfője: köztársasági elnök akit öt évire választanak
elnök felügyeli: kül- és biztonságpolitikát
kinevezi a miniszterelnököt
parlamentnek: 141 tagja van 4 évre
államforma: köztársaság
államfő: Valdas Adamkus
miniszterelnök: Andrius Kubilius

Általános adatok és etnikai, nyelvi, vallási megoszlás:
hivatalos nyelv: litván
vallások: római katolikus, ortodox, evangélikus, muzulmán
külön férfi és női népviselet
népi öltözékekek jellemzi ruházatukat

Szociális rendszer és népesség:
sok szegénységben élő
átlagfizetés 336,8 USD havonta
2008 évi becslés     3 361 100 fő
népsűrűség: 55,1 fő/km2
autóhasználat: 34 autó 100 lakosra
mobil: 47 telefon 100 lakosra
internet: 14 %

Általános adatok és gazdaság:
Világkereskedelmi Szervezet tagja
csökkent munkanélküliség-> elvándorlás
Oroszországból: nyersanyag és energiahordozó
jelentősebb gazdaság (balti)
GDP 60,8%-a 3.szektor
Infláció: -1.1% (2003)
Egy főre jutó GDP: Az EU átlag 39%-a (1999)

Mezőgazdaság:
vezető ágazat: belterjes takarmányozó-istállózó állattenyésztés
szarvasmarha, sertés, baromfi
gabonafélék, takarmánynövények, burgonya
Legfontosabb export-termékek: finomított olajtermékek, hajók, gépkocsik

Bányászat és ipar:
nincsenek nyersanyagai és energiahordozói-> Oroszországból és Ukrajnából szállítanak
villamosenergia termelése elavult és veszélyes
atomerőmű, vízerőmű taláhatók az ország területén
feldolgozóipar: gép- és vegyipar
gépipar főbb ágai: elektronika, elektrotechnika, műszer- és szerszámgépgyártás, hajóépítés és javítás, mg.-i gépek gyártása
kőolaj-feldolgozó üzem, műanyag- és műszálipar, műtrágyagyártás
exportban: lelmiszer-, textil-, fa-, cellulóz- és papíripar
lenfeldolgozás

Közlekedés és külkereskedelem:
közlekedés-földrajzi helyzetet kedvező
fontos köz- és vasútvonalak
fő folyami kikötője Kaunas
légi összeköttetés
európai szintű autópályahálózat
Exportjának fő tételei: textíliák, mezőgazdasági termékek, gépek, vegyipari cikkek, faipari termékek-> Oroszország, Németország, Fehéroroszország, Lettország, Dánia, Olaszország
Az import fő tételei: ásványi nyersanyagok, gépek, vegyipari cikkek, élelmiszerek-> Oroszország, Németország, Lengyelország, Olaszország, Dánia, Egyesült Királyság, Svédország

Lettország
határolják: Orosz., Fehérorosz., Észt., Litván.
Európai Unió: 2004. május 1-jén
NATO tag: 2004. március 29.
főváros: Riga
terület: 64 589 km2
pénznem: Lett lat

Domborzat, vízrajz és éghajlata:
Nagy része: erdő, víz (%)     1,5%
12 000 kisebb folyó, több mint 3 000 tó,
termékeny síkság,
legmagasabb pont: Gaizinkalns (312 m).
Rigai-öböl mellett főváros
legnagyobb folyója:Daugava folyó
folyói: Gauja, Ogre, Venta, Iecava
mérsékelt óceáni éghajlat
hűvös nyarak, enyhe, csapadékos tél jellemzi

Államforma, alkotmány:
parlamenti választások
négyévente elnökválasztás
a parlament kijelöli a miniszterelnököt
Államforma: köztársaság
Államfő: Valdis Zatlers
Miniszterelnök: Ivars Godmanis
Hivatalos nyelv: lett (de sokan beszélnek oroszul)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás és népesség:
60% lett
30% orosz
10% kisebbségi népcsoportok
vallások: keresztény, katolikusok, evangélikusok, Orosz Ortodox Egyház, Dievturi
Népsűrűség: 37 fő/km2
2008 évi becslés: 2 268 600

Általános adatok:
kereskedelmi útvonalak kereszteződése
kézműipar+vasútvonalak= iparosodás->legfejlettebb ipari körzet
1998-ban a GDP magoszlása: mezőgazdaság: 8%, ipar 30%, harmadik szektor 62%.

Mezőgazdaság:
belterjes, istállózó állattenyésztés
szarvasmarha, sertés, baromfi, halászat
szálas- és szemestakarmányok, zab, burgonya, rozs, búza, len, cukorrépa,
podzol
barna erdőtalaj a jellemző országszerte

Ipar:
szegény: nyersanyagokban, energiahordozókban
bányászat: tőzeg, építőipari nyersanyagok
vízenergiakészlete van
vízerőművek: villamos áram 75%-át termelik
energiaszükséglet felét importálja
szén: Ukrajna
kőolaj: Oroszország
feldolgozóipar: gépgyártás, élelmiszeripar

Feldolgozóipar:
gépgyártás, élelmiszeripar
gépipar: villany- és dízelmotorok, személyvagonok, városi villamosok, mikrobuszok, mg.-i hűtőgépek, izzólámpák, rádiók, telefonkészülékek
könnyűipar: textiláru, bőr, cipő, faáru, papír
vegyipar –fejlődik-
összpontosul: városok: Daugavpils, Liepája, Jelgava és Ventalis.

Kereskedelem:
visszaesett  külkereskedelem
import magas ütemben bővült
exportcikkek: alapanyagok ,textil termékek és gépek, gépi berendezések
import: gépek, szállítási eszközök, ásványkincsek és alapanyagok
legnagyobb külkereskedelmi partnerei: Litvánia, Németország, Észtország, Oroszország, Svédország és Lengyelország.
Az uniós tagországokkal: teljes forgalom 75%-a.

Közlekedés:
sűrű vasút, közúthálózat
tengerparti kikötői közül télen is járható 2, mert nem fagy be, vagy csak minimálisan
fontos vasúti csomópont: Riga
3 nemzetközi repülőtérrel rendelkezik
közös üzemeltetés a balti államokkal: AirBaltic légitársaság: Észak-, Közép- és Nyugat-Európa a célja.

Szociális helyzet és infláció:
átlagkereset: 3,426 euró (évente)
Autóhasználat: 27 autó 100 lakosra
Mobiltelefon-használat: 39 telefon 100 lakosra
Internet használók aránya: 19 %
Infláció: 2.9% (2003)
Munkanélküliség aránya: 10.5%

Ipar

Energiahordozók: Az oraszágnak nincsenek jó természeti adottságai energiahordozók kitermeléséhez. Energialelőhelyek az ország területének kis részén taláhatók. A szénkészlet legnagyobb része barnakőszén és lignit, jó minőségű feketekőszén csak kis arányban fordul elő. A barnakőszén- és lignittelepek a középhegységek vonalát követik. A Bakony legnagyobb szénmedencéje az erősen karsztvizes ajkai medence. Az itt található közepes minőségű baranakőszén fűtőértéke alig haladja meg a 13000 kJ-t. Az itteni bányák elsősorban az ajkai hőerőművet látják el. A Dunántúl legfiatalabb szénmedencéje az oroszlányi medence. A szén fűtőétréke meghaladja a 13000 kJ-t. A tatabányai szénmedencének igen fontos szerepe van Budapest ellátásában. A szén átlagos fűtőértéke 17000 kJ, elsősorban a térség nagy hőerőművei égetik el. A dorogi medence a leginkább karsztvizes az országban, ez nehezíti a bányászatot. A szén fűtőértéke 17000 kJ, elsősorban a Duna mentén elhelyezkedő cement- és papíripar használja. Az Északi-középhegységben a nógrádi medence szene magas hamutartalmú, rosszul égő. A fűtőértéke 13000 kJ alatt van, a helybéli fogyasztókat és a Zagyva-völgyi ipart látja el. A borsodi medencében többségben alacsony fűtőértékű (12000 kJ) földes barnakőszenet bányásznak. Fő felhasználója a borsodi nehézipar és a háztartási fogyasztás. Lignibányászat folyik a várpalotai medencében. A nagy víztartalmú, kb. 8000 kJ fűtőértékű lignitet a helybeli hőerőművekben égetik el. Az ország legnagyobb lignitbányája a Mátraalján, Visonta térségében működik. A szén fűtőértéke alacsony, kb. 7500 kJ, felhasználása csak a helyi hőerőműben gazdaságos. Az országban feketekőszén egyedül a Mecsekben található. Itt a bányászat két nagy központja Pécs és Komló. Az itt kitermelt feketekőszén átlagos fűtőértéke 19000 kJ. Ezen kívül az importált szénnek is fontos szerepe van.
A kőolaj és földgázkészletek sem elég nagy mennyiségűek, és a jövőben a termelés visszaesésére lehet számítani, a mezők kiürülése miatt. Magyarországon kitermelésre érdemes szénhidrogénmezők Zala-megyében, a Hortobágyon és a Dél-Alföldön vannak. A legtöbbet az Algyő és Szeged között, észak-déli irányban húzódó mező termel, az ország kőolajtermelésének 60%-át, földgáztermelésének 40%-át adja. Földgázkitermelés folyik Debrecentől nyugatra a Hortobágy térségében, Hajdúszoboszlón és Nagyhegyesen. A gáz minősége jó, de a készletek kimerülőben vannak. A Dél-Zalában a mezők nagy része már kimerült. Olajat már alig adnak, csak kisebb földgáztermelés tartható fenn. Számottevő maradt az elsősorban aszfaltgyártásra alkalmas, Nagylengyel közelében (Nyugat-Zala) taláható sűrű kőolaj. A hazai termelést az Oroszországból importált kőolaj, olajfinomítványok és földgáz egészítik ki. A kőolaj és földgáz gazdaságosabb szállítására csővezeték-hálózat épült ki.
A Mecsekben, a Pécs közelében lévő Kővágószőlősön uránércbányászat is folyik. Az elsőfokú dúsítást Pécsen végzik. A további feldolgozás az országban nem gazdaságos, ezért a további dúsítást, és a fűtőelemek elkészítését Oroszországban és Ukrajnában végzik. Ezekkel működik Pakson Magyarország egyetlen atomerőműve.
Az energiatermelésre alkalmas folyók esése alacsony, vagy vízhozamuk erősen ingadozó, ezért hasznosításuk csak kisebb erőművekben, magas befektetésekkel lehetséges.
Kohászat: Magyarország kohászatának nyersanyagellátását csak kis részben lehet hazai forrásból fedezni, ezért a kohászat ellátása csak import segítségével oldható meg. Az ország egyetlen vasércbányája Rudabányán volt, 1986-ban megszüntették. A magyar vaskohók kizárólag külföldi vasércet dolgoznak fel. A vasérc nagy részét Ukrajnából importáljuk. A Dunai Vasmű kokszolója a kohókoksz 1/3-át komlói feketekőszénből képes fedezni. A kohókoksz nagyobb részét importból biztosítják.
Az acélgyártás legfontosabb ötvözőféme a mangán, amelynek ércét a Bakonyban, Úrkút közelében bányásszák. Az érc egy részét exportálják. Az acélgyártáshoz szükséges hulladékvas nagy részét belföldi források fedezik. Az acélgyárak pakurát és földgázt használnak fűtőanyagként. A mészkő iránti szükségletet a belföldi bányák korlátlanul ki tudják elégíteni.
A bauxitbányászat két nagy területre összpontosul. Az egyik a Móri-árok és a Bakony talákozása, ahol Iszkaszentgyörgy körzetében működnek kizárólag mélyművelésű bányák. A másik körzet, a Dél-Bakonyban Halimba-Nyirád-Szőc térsége, ahol mélyművelésű és külszini fejtéses bányák egyaránt találhatók. A Bakony északi részén, Fenyőfőn is folyik bauxitbányászat. Magyarországon a bauxitbányászat környezeti ártalmakat okoz. A karsztvíz a bauxitrétegekkel gyakran egy szinten van, így a biztonságos bányászat érdekében a vizet ki kell szivattyúzni, ami gyakran apasztja a térség vízforrásait.
A bauxit aluminiummá való feldolgozásának következő fázisa a timföldgyártás. A tinföldgyártásnak három telephelye van. A legnagyobb termelési kapacitás Ajkán van, ahol két gyár is működik. A bauxitot a közeli, dél-bakonyi bauxitbányák, a hőenergiát az ajkai hőerőmű hulladékgőze szolgáltatja. A víz forrása a bauxitbányászat karsztvize. Almásfüzítőn a timföldgyár a Dunát fasználja ipari víz forrásnak, a bauxitellátást nagyrészét a Fejér megyei bányák fedezik. A legkisebb timföldgyár Mosonmagyaróváron működik. A vizet itt is a Duna szolgáltatja. Melléktermékként a bauxitból vanádiumot (V2O5) állítanak elő.
A következő lépés timföldből aluminiumot előállító kohászat. Az aluminiumkohászatnak három üzeme van. A nagy villamosenergia felhasználás miatt mindegyik erőmű mellé települt. A legnagyobb kohó Várpalotán működik, a helyi lignitre települt erőmű áramát használja. A tatabányai kohó a tabányai szénmedence szenét felhasználó erőrmű energiájával működik. Ajkán a kohó az ajkai hőerőmű villamos energiáját használja. Az ajkai telepítés optimális, mert helyben van a szén, a timföld, az ipari víz, és a kombináthoz egy nagy kapacitású aluminiumöntöde is kapcsolódik. A szénnel termelt elektromos energia magas ára miatt a hazai aluminiumkohászat gazdaságtalan, Ajkán és Tatbányán már megszűnt. A bauxitot és timföldet Oroszországba és Ukrajnába exportáljuk, és az ott olcsó, vízerőművekben termelt elektromos energiával kohósított kész fémtömbök egy részét visszavásároljuk. Így, még a nagy szállítási költségek ellenére is olcsóbban jutunk aluminiumhoz.
Ez után az aluminiumból félkész terméket állítanak elő a hengerművekben. Székesfeférváron nagy kapacitású henger-, prés- és huzalmű működik, Európa aluminiumiparában számottevő méretet képvisel. Budapesten két aluminium-hengermű található: az egyik a Csepel Művek keretében, a másik Kőbányán, melynek fő terméke a fólia (élelmiszer-csomagolás számára).
Gépipar: A gépipar egyik jelentős körzete Budapest és környéke, ahol csaknem az összes hazai gépipari ágazat megtalálható. Szoros az együtműködés a vidéki üzemekkel, amelyekben főleg alkatrészeket gyártanak. A másik gépipari körzet a Kisalföld, ahol vezető ágazat a gépkocsiipar. Jelentős még a mezőgazdasági gépgyártás (Mosonmagyaróvár, Szombathely), a fémtömegcikkipar (Mosonmagyaróvár), az elektromos készülékek és alkatrészek gyártása (Pápa, Szombathely). Jelentős gépipar alakult ki északon, ahol Miskolc, Eger, Gyöngyös, Salgótarján üzemei fűtőberendezéseket, villamosgépipari tartozékokat, orvosi műszereket, elektronikai alkatrészeket, nehézipari berendezéseket gyártanak. A három nagy körzet mellett jelentős gépipari központok: Székesfehérvár (elektronika, autóbusz-, szerszámgépgyártás), Veszprém (személygépkocsialkatrész-gyártás), Kecskemét (híradástechnika, fémtömegcikkipar, szerszámgépgyártás), Debrecen (golyóscsapágy-, orvosi műszergyártás), Szeged (kábel- és fémtömegcikkipar), Nagykanizsa (izzólámpagyártás, olajbányászati gépgyártás), Vác (elektronika, konténergyártás).
Vegyipar: A vegyipar magyarország leggyorsabban fejlődő iparcsoportja. A szervetlen vegyipar csak néhány ágazatban vált jelentősebbé, ami a hozzá szükséges nyersanyagok hiányával magyarázható. A kénsavgyártás, a technológiai előnyök felhasználása miatt, a szuperfoszfátgyártással együtt települt. Kénsav- és szuperfoszfát gyár működik Szolnokon, Budapesten és Berhidán.
A mezőgazdaság korszerűsítése a nitrogénipar gyors fejlesztését követelte meg. A nitrogénipar bázisa az ammóniagyártás (NH3), melynek nitrogénforrása a levegő, a hidrogént pedig földgáz bontásával nyerik. Nitrogénműtrágyagyár működik Várpalotán (Péti Nitrogénművek). A földgázt az Alföldről kapja csővezetéken. Egymáshoz közel települt Borsodban két nitrogénüzem, amelyek integrálva működnek. Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) működik, a Sajó mentén. Az alapanyag itt is az alföldi földgáz. A Sajó nem tudja az üzem vízigényét fedezni, ezért mesterséges víztárolókat építettek. Tiszaújvárosban a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) részben importált földgázt dolgoz fel.
A klóralkáli ipar korábban kevésbé volt fejlett, két ok miatt: az országban nincsen hozzá nyersanyag (kősó), az iparág sok villamosenergiát igényel. A Budapesten működő klóralkáli üzemben klórt (sósavat) és marónátront (NaOH) gyártanak. Hasonló termékeket állítanak elő Balatofűzfőn is. A marónátron nagy mennyiségben szükséges a timföldgyártáshoz, ezért Kazincbarcikán a BVK keretében nagy kapacitású klóralkáli üzem épült, ahol a PVC-gyártásnak nagy mennyiségű klórra van szüksége, amit importált kősóból állítanak elő, a kelekező nátriumból pedig marónátron készül. Ezek a gyárak az ország timföldgyártásának marónátron-szükségletét teljesen fedezik, sőt kivitelre is jut.
A mezőgazdasági vegyszerek gyártása nagy mértékben hozzájárul a mezőgazdaság fejlődéséhez. A mezőgazdasági vegyszereket nem önálló üzemekben, hanem valamelyik vegyi kombinátba vagy gyógyszergyárba integrálva gyártják, például: Balatonfűzfőn, Budapesten, Dorogon, Tiszavasváriban.
Kőolaj-finomító működik Százhalombattán, amely a kőolajat a Barátság csővezetéken kapja. Elsősorban Budapest ellátására épült, de egyúttal az azonos telephelyen működő hőerőmű pakuraellátásáról is gondoskodik. Az ágazat másik üzeme a tiszaújvárosi kőolaj-finomító, amely elsősorban a TVK olefinműjének szállít alacsony oktánszámú benzint. A Duna melletti, almásfüzítői kőolajfinomító benzint és gépkocsi-motorolajakat állít elő. Kisebb olajfinomító működik Várpalotán, melyhez magasnyomású vegyi üzem is tartozik, ami a szintetikus mosószerek gyártásához nélkülözhetetlen anyagot, a zsíralkoholt állítja elő. A nagylengyeli magas bitumentartalmú olajat a zalaegerszegi olajfinomítóban finomítják, amelynek egyik fő terméke az aszfalt.
Magyarországon a természetes nyersanyagok hiánya miatt különösen fontos a műanyagok széleskörű felhasználása. Az olefinipar bázisüzemei a TVK-ban találhatók. A telephelyet indokolta, hogy itt már korábban is létesült vegyipari üzem, ide fut be az Oroszországból érkező Barátság II. olajvezeték (amelyre az olajfinomító és a hőerőmű is épült) és a Testvériség gázvezeték, és egy villamos távvezeték is. Az ipari víz forrása a Tisza. A TVK gyártja az olefin alapanyagokat, a polietilént és a polipropilént, ezenkívül az ország legnagyobb műanyag-késztermékgyártó kapacitása is itt van. A BVK Kazincbarcikán a TVK-tól csővezetéken szállított etilénből, és saját klóralkáli üzemében előállított klórból készíti a PVC-t, amelynek egy részéből készterméketet (főleg csöveket) gyártanak.
A gumiipar szinte kizárólag importált nyersanyogot használ fel. A legnagyobb gumiipari üzemek Budapestre (gépkocsiabroncs-gyártás), Szegedre (műszaki gumiáruk), Nyíregyházára (gépkocsibelsők, mezőgazdasági gumiabroncsok, campingcikkek) épültek.
A magyar gazdaság világviszonylatban legjelentősebb iparága a gyógyszeripar. A termelés 2/3 részét exportálják. A gyógyszeripar alapanyagait a vegyipar különböző ágazataiból, a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból szerzi be. A hazai források mellet szükség van alapanyagok és félkész termékek importjára is. Az iparág nagyrészben Budapestre koncentrálódik, ahol több vállalat is működik, pl.: Chinoin, Richter Gedeon, Egis. A vidéki gyógyszergyárak közül a legfontosabb a Tiszavasváriban működő Alkaloida gyógyszergyár, amelynek fő terméke a mákgubóból kivont morfium, és egyéb növényi alapanyagú gyógyszerek. Debrecenben antibiotikumok gyártása folyik.
Építőanyag-ipar: A építőanyag-ipar Magyarország egyetlen olyan iparágazata, amelynek nyersanyagai nagyrészt hazai forrásból származnak. Az üledékes és a vulkáni kőzetek gyakori előfordulása miatt az építőanyag-ipar területi elhelyezkedése viszonylag egyenletes. A legtöbb termékből ki tudja elégíteni a hazai szükségleteket. A tégla- és cserépipar legjelentősebb központjai: Budapest és környéke (főleg a Duna jobb partja), Békéscsaba és a Délkelet-Alföld.
A cementipar alapanyaga a mészkő és az agyag. Korábban a cementgyártás kizárólag szenet használt fűtőanyagként, így a szénmedencék közelében lévő legjobb nyersanyaglelő-helyekre települtek az üzemek, például Lábatlanban, Bélapátfalván. Később megkezdődött a cementipar átállása a szénhidrogénekre. Az új cementgyárak már mind fűtőolajat vagy földgázt használnak. Új cementgyárak épültek Miskolcon, Bélapátfalván, Beremenden, Vácon. A cementhez adalékanyagként gipszet adnak. Az országban jelentős gipszlelőhely a Bódva völgyében található, amelyet részben cementipari célokra, részben talajjavításra használnak. A hazai termelés mellett importra is szükég van gipszből.
A mészipar területileg szorosan kapcsolódik a cementiparhoz, ugyanis a cementgyárak többsége nagy kapacitású mészégetőkkel is rendelkezik, amelyek a termelés nagyobb részét adják. Ezenkívül a mészkőhegységekben a cementgyáraktól független mészégető üzemek is működnek.
Az üveggyártás alapvető sajátossága a magas hőenergia-felhasználás, a tüzelőanyag súlya többszörösét teszi ki az összes többi nyersanyagénak. Ezért a korábbi telepítésű üveggyárak a szénmedencékben találhatóak, például Ajka, Tokod, Salgótarján, Miskolc. A korábban szénbázisú üveggyárakat átalkították földgáztüzelésűre. A földgázra való átállás újabb telephelyeket kínált, a zalai földgázmezőkre épült a nagykanizsai, az alföldire a karcagi és az orosházi üveggyár.
Könnyűipar: A magyar könnyűipar földrajzi elhelyezkedése – a többi iparághz viszonyítva – kiegyenlített. Ennek ellenére kialakult néhány olyan körzet, ahová a könnyűipar számos ágazata tömörült. A legjelentősebb körzet Budapest és környéke, ahol különösen kiemelkedő a textil-, a bőr-, a bútor-, a papír-, a papíráru- és a nyomdaipar. Budapest közelében még jelentős könnyűipari központok: Szentendre, Budakalász, Vác, Kerepestarcsa.
A könnyűipar második nagy körzete a Kisalföld, melynek központja Győr. A körzetben a pamut-, a gyapjú-, a selyem-, a lenipar mellett a cipő- és a bútoripar jelentős (Pápa, Mosonmagyarovár, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Szentgotthárd).
A Dél-Alföldön is számottevő könnyűipar van. Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye könnyűiparában kiemelkedő a pamutfonás és -szövés, a kender-, textilruházati, a fa- és bútoripar. A fontosabb központok: Szeged, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely, Kiskunhalas és Kecskemét.
Az Észak-Alföldön különösen a textil-, a fa-, a cipő-, a ruházati-, és a papíripar jelentős. Központok: Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Újfehértó, Mátészalka.
Az északi megyékben a könnyűipar nem jelentős. Egyedül Borsod-Abaúj-Zemplém megyében vált jelentőssé a ruházati- és textilipar.

A X-XI. században elterjedt a szenteknek, az ereklyéknek tisztelete. Zarándokutak épültek. Az embereknek nem felelt meg az elvilágiasodott egyház, reformmozgalom indult Clunyi bencés kolostorából.

A pápaság a reformok élén

A XI. században került sor a világi papság reformjára. Felléptek a szimónia ellen a papai nőtlenség követelésével. A római pápa a XI. század végére megszerezte a nyugati kereszténység vezetését, kivívta a világi hatalomtól való függetlenségét. Az 1059-es lateráni zsinat megtiltotta a világi invesztitúrát. Kimondták, hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell megválasztaniuk. VII. Gergely politikai követeléseket is megfogalmazott, kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római katolikus egyházon belül, felsőbbséget a világi hatalommal szemben.

A német-római császárság a XI. században

A Németrómai Birodalom Európa legnagyobb és legerősebb állama volt. A császárok meg tudták őrizni a központi hatalom tekintélyét. Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet érintették, a császárság támogatta. Az invesztitúra jelentős hatalom volt. A császár elutasította a pápaság követeléseit.

Az összecsapások első szakasza (1075-1122)

IV. Henrik 1076-ban megfosztotta méltóságától a pápát. VII. Gergely kiátkozta IV. Henriket. A császár 1077 telén Canossa várának kapujában könyörgött bocsánatáért a

pápától. Henrik először leszámolt németországi ellenfeleivel, majd haddal indult Itáliába a pápa ellen. A császár sem győzött, IV. Henrik, a pápával Wormsban konkordátumot kötött. Különválasztotta az invesztitúrában az egyházi és világi méltóságban való beiktatást.

A második nagy összecsapás

I. Frigyes elrendelte a gazdag itáliai városok adóztatását, s beleszólt a pápaválasztásba is. III. Sándor pápa és a lombardiai városok 1176-ban Legnanonál legyőzte a császár lovagjait. I. Frigyes kénytelen volt elismerni a lombardiai városok függetlenségét.

A pápaság kísérlete az európai hegemóniára

III. Ince uralkodása idején a pápaság hatalma kiteljesedett. II. Frigyes Szicíliában mintaállamot hozott létre. A német területeken szabad kezet adott nagyhűbéreseinek, s halála után a Német-római Birodalom teljes anarchiába süllyedt.

A keresztes háborúk okai

II. Orbán a clermonti zsinaton meghirdette a harcot a Szentföld felszabadításáért.

Az első keresztes hadjárat (1096-1099)

1096-ban indultak a nemesi seregek, vezére Bouillon Gottfried serege átvágta magát Kis Ázsián. Sikereit páncélos hadviselésnek köszönhették. 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet.

A keresztes államok

A keresztesek hűbéri államokat hoztak létre, elismerték a jeruzsálemi király főségét. Az államok állandó veszélyben éltek, ezért védelmükre lovagrendek szerveződtek.

Szaladin előretörése

Szaladin szultán csapatai az összevont lovasseregre vereséget mértek, ezután Szaladin elfoglalta a fontosabb városokat, Jeruzsálemmel együtt.

A kereskedővárosok részvétele

Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak levantei kereskedelem révén. A velencei dózse Bizáncot foglalta el.

A keresztes háborúk vége

Még néhány hadjárat indult Egyiptomba, Tuniszba, de sikertelenül, sorra estek el a még megmaradt városok, utolsónak 1291-ben Akkon. A gazdag kelet átalakította az életmódot, a vagyonos rétegek körében terjedni kezdett a keleti fényűzés és pompaszeretet. A fejlett arab tudomány közvetítette Európának az antik hagyományokat.

A mezőgazdaság fellendülése

A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, amely technikai és módszerbeli újításokat hozott, a XI-XII. században kiteljesedett a jobban táplálkozó emberek szervezete, könnyebben ellenállt a betegségeknek. Európa lakossága az ezredfordulótól a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Az eddig lakatlan területeket vették birtokba, tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé.

A városi önkormányzat

A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, mindez elősegítette a városok kialakulását. A polgár megkötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával. A városi önkormányzat fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés, saját igazgatás és szabad plébános választás. E jogokat pénzzel és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni a város birtokosától. Közösségük megszervezését a távolsági kereskedők kezdték. Kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A városokat rendszerint fallal vették körül, az utcák szűk sikátorokká váltak, nem volt csatornázás, a népesség ki volt téve a járványoknak. A város vezetését, így a főbírói, vagy a polgármesteri tisztet a patríciusok tartották kezükben. Vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, érdekvédelmi szerveződések voltak. Biztosították a piac szabályozását, korlátozták a piacűzők számát, a kontárokat üldözték. A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, alkalmi munkából élt.

Az ipar fellendülése

Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést indított el. A vízimalmot számtalan területen sikeresen alkalmazták. A gabona őrlését, a fák fűrészelését, hajtották a kovácsok fújtatóik, kalapácsait, a posztó tömörítését. A XIII. századra az araboktól átvett szélmalom terjedt el. Magjelent a textiliparban a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka.

Kereskedelmi útvonalak

A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem luxuscikkek szállítását bonyolította, elsősorban vízi úton. Kelet fűszereit és iparcikkeit szállítottál Nyugat-Európába, ahonnan nemesfémet szállítottak cserébe. Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében. Keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról iparcikkeket szállítottak. E kereskedelmi útvonalat az északnémet és flandriai városok uralták, szövetséget hoztak létre, melyből a XIII. században a Hanza szövetség fejlődött. A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki Champagne városain.

Széttagolt Franciaország – út az egység felé

Capeting királyok hatalma Párizs környékére terjedt ki. A nagyhűbéresek, s az angol királyok franciaországi hatalmát II. Fülöp Ágost törte meg. A kishűbéresekre, az egyházra és az erősödő városokra támaszkodott. A francia királyok az ország jelentős részén tényleges hatalmat gyakoroltak.

Anglia a XI-XIII. században

Az egykori Britannia angolszász királyságát Vilmos 1066-ban hódította meg. Az angolszász előkelők elvesztették birtokaikat. A normann lovagság rátelepült az őslakosságra. I. Vilmos erős hűbéri államot épített ki, minden vazallus közvetlenül a királynak fogadott hűséget. I. Vilmos utódai megőrizték az erős központi hatalmat, kiépült az államszervezet. II. Henrik növelte a királyi hatalmat. A helyi bíróságok helyett minden szabad ember fordulhatott a királyi bíróságokhoz is. A hűbéresektől

katonai szolgálat helyett birtokaik arányában pénzbeli juttatást követelt.

Az angol rendiség kialakulása

A XIII. századra a gazdasági fejlődés a főnemesség mellett a polgárok és a lovagok számára is lehetővé tette, hogy hallassa szavát a politikában. Kétségbe vonták az uralkodók hatalmának korlátlanságát. Az új felfogás szerint az országlakosok: a grófok, a főpapok, majd a lovagok és a polgárok képviselik az országot. Földnélküli János idején megingott a királyi hatalom tekintélye. 1215-ben a főnemesség a Magna Charta Libertatum kiadására kényszeríttette, a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. Összehívták az országlakosok „megbeszélését” parlamentjét. I. Edward 1295-ben hasonló módon hívta össze a parlamentet, ami ettől kezdve rendszeresen működött. A kialakuló új rendszer a rendiség. Az angol parlament kétkamrás volt.

A francia rendiség kialakulása

IV. Fülöp meg akarta szerezni Flandriát, a posztóipar révén fejlett tartományt, azonban Courtrai mellett tönkreverték Fülöp lovagi seregét. A háború miatt és a pápaság elleni támogatás ellenében IV. Fülöp 1302-ben összehívta a rendi gyűlést. A rendi gyűlés a király mögé állt. A király Flandriában megszerezte Lille-t.

A gyarmatosítás az új kor történelmében az a folyamat, amelynek során a nagyhatalmak területeket szereznek, az adott területet gazdasági és katonai függésbe vonják, félgyarmati sorba süllyesztik.

A gyarmatosítás célpontjává a sűrűn lakott birodalmak (pl. Kína) vagy a nagyhatalmaktól leszakadó meggyöngült területek lettek.

Típusai, kialakításuk menete:

• az adott teület politikai, katonai, gazdasági függés alá vonása

• az adott teület anyaországának közigazgatási rendszerének meghonosítása

• egyes területek fölött protektátus (a nemzeti piac védelmére szolgáló kiviteli és behozatali korlátozás)

• helyi uralkodó belső hatalma megmarad

• az adott területek kizárólag gazdasági, pénzügyi, egyoldalú és igazságtalan szerződésekkel

félgyarmati sorba süllyesztése (pl. koncessziókkal /engedélyek/ csatorna és vasútépítés)

Célja: • a terület stratégiai biztosítása

• a terület természeti kincseinek megszerzése

• olcsó munkaerő

• piacszerzés

Lényege: az elmaradott népek civilizációja és felemelése (megvalósítás ellentmondásos

Gyarmattartó országok: Anglia India Franciaország

Afrika fölosztása: Afrika gyarmatosításában az angolok (északról-dél felé) és a franciák (nyugatról-keletre) jártak az élen. Összefüggő gyarmatbirodalamt kívántak létrehozni.

Az Angol – Búr háború (1899-1902) már a világ felosztásáért folyt. (Búr vereség)

Elő- és Közép-Ázsia

Közép-Ázsiában a cári Oroszo. olyan ütemben terjeszkedett, hogy már-már India kapujáig jutott. Amikor 1885-ben az orosz hadsereg Afganisztán területére lépett, majdnem háborút okozott Angliával, de Oroszo. nem kívánta kenyértörésre vinni a dolgot.

Délkelet-Ázsia

Oroszo. és Japán tartott igényt ezekre a területekre.

Japán 1894-ben hadüzenet nélkül megtámadta Kínát. Megerősítette helyzetét Koreában, annektálta (magához csatolta) Tajvant, és igényt tartott Mandzsúriára.

1899-ben az USA meghirdette a nyitott kapuk elvét, s ezzel megvétózta az európai országok Kínával kapcsolatos kizárólagos jogait.

Amerika

Számára terhes Spanyolo. politikai jelenléte. 1898-ban Havannában ferobbant egy Am. hadihajó ® Madrid hadüzenetet kap. Az amerikai–spanyol háború gyors amerikai sikert hozott.

A Kr.e. 5. századra az ókori Hellász több poliszában demokratikus rendszer alakult ki

Ez jelentősen különbözött napjaink liberális demokráciáitól, ám mégis előzményüknek tekintik

Az ókori poliszdemokráciák közül a legismertebb az athéni.

Kiindulópont:

- A Kr.e. 8. századra a görög poliszok túlnépesedtek
- a felesleges lakosságot a Földközi- és Fekete-tenger környékén alapított gyarmatvárosokba telepítették
- A Kr.e. 8.-6. század között zajló gyarmatosítás következtében fellendült a tengerkereskedelem és a hajózás az anyavárosok és távoli telepeik között
- Az árucsere lebonyolítására vertpénzeket kezdtek használni
- Átalakult a harcászat is
- Korábban a harci kocsisalakulatok alkották a hadseregek fő ütőerejét
- bben a korban azonban elterjedt a hoplita (nehézgyalogos) harcmodor
- Valamint megnőtt a tengeri flották szerepe.
- Ezek a változások jelentősen átrendezték a poliszok társadalmi viszonyait
- A vezető réteg, a kiváltságos arisztokrácia társadalmi súlya csökkent
- a démosz (köznép, foglalkozásuk szerint: iparosok, kereskedők, parasztok) jelentősége viszont növekedett
- hiszen az utóbbiak működtették a gazdaságot és ők szolgáltak nagyobb számban poliszuk hadseregében
- A démosz gazdagabb iparos és kereskedő csoportjai részt kívántak venni a polisz ügyeinek intézésében, részesedni akartak a hatalomból à szembekerültek az arisztokráciával, amely kizárólagos politikai vezető szerepének megőrzésére törekedett
- Athénban a polgárok jogait és kötelességeit a származásuk alapján állapították meg
- Athéni polgárnak számított az, aki valamelyik helyi nemzetség tagja volt és földtulajdonnal rendelkezett
- Évente kilenc arkhónt (főtisztviselőt) választottak – az arisztokraták közül – a városállam ügyeinek intézésére
- Hivatali idejük lejárata után a politika ellenőrzésével és bíráskodással foglalkozó Areioszpagosz tagjai lettek

Drakón arkhón intézkedései:

- Kr.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket is alkotott
- Ezek rendkívül szigorú rendelkezések
- Az arisztokrácia érdekeit védték, de a törvényesség kialakítása fontos lépés volt a törvénykezésben szerepet még nem kapó démosz számára
- A társadalmat vagyoni alapon osztotta fel, a politikai jogokat nem a származástól, hanem az földbirtok nagyságától függően biztosította
- Ez is a jelentős földvagyonnal rendelkező arisztokráciának kedvezett
- A démosz problémái nem oldódtak meg: a gazdagabbak nem viselhettek tisztségeket (Drakón ugyanis nem a jövedelmet vette alapul, hanem a vagyont)
- a parasztokat továbbra is fenyegette az adósrabszolgaság
- Az elégedetlenség csaknem polgárháborúhoz vezetett, amit csak újabb reformok árán kerültek el

Szólon arkhón reformjai:

- Kr.e. 594-ben Szolónt választották arkhónná
- Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot (az adósoknak nem kellett visszafizetniük tartozásaikat)
- Eltörölte az adósrabszolgaságot
- Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt tartozásaiért
- A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is
- Szolón a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be
- A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel rendelkezők alkották az első osztályt (ötszázmérősök)
- A második osztályt lovasoknak nevezték, valószínűleg azért, mert évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat tartani
- Az ökörfogatosoknak nevezett harmadik csoportba 200-300 mérősök, a szegénynapszámosok negyedik osztályába a 200 mérőnél kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak
- E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai jogok is
- Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában
- De a tisztségeket csak a három felső osztály tagjai tölthettek be
- Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők ellenőrzésével bízta meg
- Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált s, amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat
- Kibővítette a polgárjogot, ugyanis egyik határozata nyomán athéni polgárnak tekintettek mindenkit, akinek a szülei is azok voltak, tehát a földtulajdon nem számított többé a politikai jogok feltételének
- Lehetővé tette, hogy az Athénban letelepedett idegenek (metoikoszok) a népgyűlés engedélyével polgárjogot kaphassanak
- Reformjaival Szolón megalapozta a később kialakuló demokratikus rendszert

A türannisz kora:

- Peiszisztratosz, Kr.e. 560-ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén feletti hatalmat
- Rendszerét, törvénytelen uralmát türannisznak (zsarnokságnak), őt magát türannosznak (zsarnoknak) nevezték
- A türannisz olyan politikai rendszer, amelyet törvénytelen eszközökkel hoz létre és tart fenn egy politikus
- Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott
- A tengeri kereskedelmet fejlesztette
- piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön
- Nagy építkezéseket kezdeményezett, amelyeken munkához jutottak a kézművesek
- Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették
- A gazdaság fejlődése oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy számára szükségtelen, sőt akadályozó tényezővé váltak a türannoszok
- Peisztratosz fiának Hippiásznak és Hipparkhosznak már növekvő belső elégedetlenséggel kellett számolniuk. Hipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére se tudta a hatalmát sokáig megtartani.
- Kr.e. 510-ben elűzték Athénból, s Perzsiába menekült

Kleiszthenész arkhón (Kr.e. 508) reformjai:

- Mind az arisztokratikus állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta akadályozni
- A lakosságot a területi elv alapján osztotta fel
- Athén városállam területét három sávra osztotta: tengerpartra, belső mezőgazdasági területekre és a városra
- Minden sávban tíz-tíz harmadot szervezett
- Mindhárom sávból kisorsoltak egy harmadot, s ezek a véletlenszerűen összesorsolt harmadok alkottak egy phülét, azaz politikai, katonai, közigazgatási egységet
- A phülé-rendszer jelentősége: A társadalmat területi alapon osztja fel, csökken a vérségi-rokonsági rendszer jelentősége, amely korábban az arisztokraták uralmát biztosította
- Mivel a tengerparton és a városban a démosz kézművesei és kereskedői éltek nagy számban, az arisztokraták legfeljebb a mezőgazdasági vidéken szerehettek politikai befolyást, s így a démosz minda tíz phülében túlsúlba került
- A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt
- Munkájában minden 20. életévét betöltött polgár részt vehetett
- Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről
- A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egy-egy, összesen tíz sztratégoszt választottak
- Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra lehetett őket választani.
- Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is
- A türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével lépett fel
- Kleiszthenész megteremtette a demokrácia intézményeit, de a rendszer csak kevesek egyenlőségét biztosította
- Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai, jogot, a kilencven százalékot kitevő nők, betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem.

Az athéni demokráci fénykora, Kr.e V. század közepén, Periklész kora:

- A Kr.e.5. század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt
- Élete során húsz alkalommal – tizenöt éven át megszakítás nélkül – választották sztratégosszá
- Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben
- A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak
- Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak
- ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek
- A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították
- A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték

Összegezve:

- Az ókori athéni demokrácia csak kevesekre vonatkozott
- A nép nagy része nem részesedett a jogokból, ellenben a modern demokráciákban a politikai jog (választójog) minden felnőtt emberre érvényes
- Az ókorban közvetlen demokrácia működött, vagyis az arra jogosultak személyesen vehettek részt a döntéshozatalban.
- Ma azonban képviseleti demokráciák állnak fenn, a polgárok képviselőiken keresztül részesei a hatalomnak, nem közvetlenül.
- Az ókorban a többségi döntések után nem vették figyelembe a kisebbség véleményét, érdekeit, céljait, napjainkban azonban elvileg érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat is.

Az első hadjáratot a perzsák Kr.e. 492-ben inditották el, de a thrák törzsektől vereséget szenvedtek, flottájukat pedig az Athosz-hegyfoknál szétszórta egy vihar, de Thrákiát és Makedóniát elfoglalták. Ez a támadás még nem érte el Görögországot.

Kr.e. 490-ben újabb támadást inditottak Athén ellen. A sereget Peiszisztratosz fia, az 510-ben elűzött Hippiasz vezette, akit Dareiosz újra hatalomra akart segiteni. A perzsák 25000-es lovas és gyalogos sereget állitottak fel, ráadásul a harcterep a lovasság számára volt kedvező. Az athéniak 10000 athéni 1000 szövetséges hoplitát tudtak felállitani. A görög sereg falanxban nyomult előre, ők a közelharcban biztak, mig a perzsák, mint általában, nyilzáporral akarták eldönteni a harcot. Az összecsapásra az Attikai félszigeten, Marathónnál került sor, ahol a görögök Miltiádész vezetésével legyőzték a perzsákat. Ugyanis a görögöknek sikerült harcmodorukat rákényszeriteni a perzsákra és lerohanták őket. Miután a perzsákat visszaszoritották a tengerik, megtámadták a hajóikat. Hérodótosz szerint az athéniek közül 192-en, a perzsák közül 6400-an estek el.

A Kr.e. 486-ban elhunyt I.Dareioszt fia, Xerxész követte a trónon.

Athén tudta, hogy a perzsák ismét támadni fognak, ezért el kellett dönteni, hogy a szárazföldi vagy a tengeri erőket erősitik. A marathóni győzelem a szárazföldi erők erősitése mellett szólt, de az athénieknek legnagyobb tapasztalatuk a tengeren volt. A szárazföldi erők erősitése mellett álltak az arisztokraták és a parasztok, akik háborúban földjeik védelmét, békében politikai befolyásuk növekedését várták. Vezetőjük Ariszteidész volt. A flotta megerősitése melletta kereskedő és kézműves rétegek álltak, akik etől a kereskedelem fellenditését várták. Vezetőjük Themisztokész, egy marathóni sztratégosz volt.

A vitát Themisztokész nyerte, Ariszteidészt cserépszavazással száműzték. Nemsokára Athén egy 200 hajóból álló flottát tudott felállitani, amely négyszer-ötször meghaladta a nagyságra másodikat, a korinthoszit.

Xerxész Kr.e.480-ban újabb támadást inditott, 200 000-es sereggel és 650 hajóval közeledett Athén felé. Miközben a perzsa sereg vonult, több görög polisz behódolt. A két sereg először a Thermopülai-szoronál küzdött meg egymással, de a Spártaiak Leonidász király vezetésével vesztettek. Az isztmosz-földszorosig vonultak vissza, feladtál Attikát és Biótiát. Attika lakosságát Themisztoklész Szalamisz szigetére vitette át, igy a perzsák az üres Athént pusztitották el. Ezután a görögök Szalamisznál tengeren döntő győzelmet arattak a perzsák felett. Igy Xerxész nem vonulhatott vissza tengeren, ezért visszatért Ázsiába, de jelentős erőket hagyott Hellászban, és az ott maradt katonáknak nem volt esélyük a győzelemre, és Kr.e. 479-ben a spártai fővezér. Pauszaniasz győzelmet aratott Plataia-nál. Még ebben az évben Milétosz mellett, a Mükalé-hegyfoknál a görög flotta is győzedelmeskedett, ezzel biztositva a görögök égei-tengeri fölényét.

Athén és a szigetvilág poliszai folytatni akarták a háborút, de nyugat felé kereskedő és szárazföldi jellegű városállamok ezt ellenezték, köztük Spárta is. 478-ban Ariszteidész javaslatára a háború folytatása mellett álló poliszok létrehozták a déloszi szövetséget.A legnagyobb flottát Athén adta, igy övé volt a döntő szó. A szövetségesek hajókkal és pénzzel támogatták a háborút. Miltiádész fia, Kimón Kis-Ázsia mellett tönkreverte a főniciai flottát, Athén pedig támogatta az egyiptomi perzsaellenes felkelést, de súlyos vereséget szenvedett, majd Kr.e. 449-ben Kimón újra legyőzte a Perzsákat a ciprusi Szalamisznál.

Mivel a két fél nem birt egymással, békét kötöttek. A perzsák lemondtakaz égei-tengeri jelenlétről, a tengerszorosokról és a ión városokról, Athén pedig a további terjeszkedésről.

I. Alapfogalmai:

- Világgazdaság: egyes nemzetgazdaságok közti kapcsolatok összessége
- Válság: a gazdaság és társadalom valamely területén fellépő egyensúly hiány (válság ált. szakaszai: válság pangás felélénkülés fellendülés

II. Okai:

- Kapitalizmus alapvető ellentmondásai
- Termelés – fogyasztás közti aránytalanság
- Pénzügyi spekulációk:
- 1920-as évek második fele: gazd-i konjunktúra köszönhetően az USA sokmilliárdos kölcsöneinek és hatalmas fogyasztópiacának
- Az USA gazd-i változásai világméretű következményekkel jártak
- A New York-i tőzsdén 1928-29-ben az értékpapír árfolyam megkétszereződött a kereslet miatt egyes részvények árfolyama sokszorosan meghaladta a cég tényleges jövedelmezőségét

III. A válság kibontakozása

- Az ipari válság összekapcs. a mezőgazdasággal 1929 második felében túltermelési válság: csökkent az USA-ban az építkezések száma és a tartós fogy. cikkek eladása
- értékesítési gondokkal küzdött a mezőgazdaság
- az árukészletek felhalmozódtak, eladhatatlanná váltak
- áraik zuhanni kezdtek
- a részvények árfolyama megingott, majd áruk zuhanni kezdett
- mindenki el akarta adni értékpapírjait
- a kínálat rohamosan felülmúlta a keresletet
- 1929. okt. 29. (fekete kedd) New York-i tőzsde: 16 millió részvényt adtak el, 40 %-os árfolyamesés (okt. 24., fekete csütörtök)
- bankok fizetésképtelenné váltak, mert a betétesek egyszerre akarták kivenni pénzüket
- hitelrendszer összeomlott
- bel- és külkereskedelem működésképtelenné vált
- vállalatok leálltak, a felesleges munkaerőt elküldték munkanélküliség nőtt, vásárlóképesség csökkent (pl.: USA 1929-33 között 1,5 millió 12,8 millió)
- összeomlott a pénzügyi és a kereskedelmi világ

IV. A válság terjedése

- 1929: USA => Dél-Amerika => Ausztrália
- 1931: Európa
- megszűnt a tőkeexport az USA-ból
- az amerikai bankok felmondták, az európai hiteleket
- különösen súlyossá vált az osztrák és német pénzügyi helyzet
- a világon mintegy 30 millióan maradtak munka nélkül, 1929-35 között a világkereskedelem 65%-kal esett vissza

V. A válság hatása

- Társadalmi következmények:
- A kis- és középüzemek tönkrementek, további tőke koncentráció
- Munkanélküliség, létbizonytalanság tovább súlyosbította a válságot ált. elégedetlenség alakult ki

- Politikai hatások:

- Szélsőséges politikai irányzatok felerősödése: szélsőjobb: fasizmus; szélsőbal: kommunizmus
- Megváltozott az állam gazd-i szerepe, a hatalom gyakorlásának módja, Keynes-i (angol közgazdász) növekedés elmélete:
~ Az állam gazdaságirányító és koordináló szerepét növelnie kell
~ Az államnak meg kell teremtenie a konjungtúrához szükséges keresletet
~ Olyan munkaalkalmakat kell teremteni, ami

> 1. megélhetést nyújt a dolgozóknak

> 2. bővíti a keresletet

> 3. de nem növeli túlzottan az árukínálatot

~ infrastrukturális beruházás, szociális intézmények fegyverkezés
~ az állam közvetlenül részt vesz a termelésben részvények felvásárlásával, egyes vállalatok, ill. iparágak támogatásával közvetlenül is részt vesz a termelésben és a forgalomban
~ az állam befolyásolja a pénz- és hitelforgalmat, a külkereskedelmet, ellenőrzi az árak és bérek alakulását, állami tervek kidolgozásába beleszól a gazd-i folyamatokba.

VI. A kibontakozás útja – A New Deal

- A válság igen súlyosan érintette az USA-t
- 1932-ben – a válság mélypontján – lett elnök a demokrata párti Franklin Delano Roosevelt
- a kongresszus elnökségének első 99 napja alatt 15 tv-t fogadtak el
- ez volt a New Deal (Új egyezség) = agytröszt, (a programok egy gazd-i szakemberekből álló csapat dolgozta ki), lényege:
- közvetlen állam: beavatkozás a gazdaságba
- új banktörvények: az elnök közvetlenül beavatkozik a pénzügyi- és a bankpolitikába, értékpapír kibocsátás, dollár leértékelése
- ipari vállalkozások szabályozása: iparügyi kormánybizottság, fejlesztési törvény
- közmunkák szervezése a munkanélküliség felszámolására, a Közmunkaügyi Hivatal irányításával: utak, lakótelepek, iskolák, korházak
- szociális intézkedések: társadalombiztosítás rendszere; bérek alsó határának megszabása; gyerekmunka betiltása; a munkahelyi egészségvédelem állami feladat lett; kollektív szerződések
- mezőgazdasági termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtése; farmerek támogatása; állami felvásárlás; rögzített árak
- külpolitikában nyitás a szovjetek felé: 1933: diplomáciai kapcsolat a Szovjetunióval
- ellenzői: konzervatívok, nagyvállalkozók => New Deal lelassul
- támogatói: munkásság, fekete bőrűek, etnikai csoportok, liberális értelmiség

Fasizmus

- 1920-as években kialakult politikai irányzat
- a latin fasces = vesszőnyaláb szóból származik
- jelenti:
- Benito Mussolini Olaszországi mozgalmát

> Szlovákia: Néppárt

> Horváto.: Usztasa

> Románia: Vasgárda

> Spanyolo.: Falanx
Gyűjtőfogalomként magában foglalja a rokon pártokat, mozgalmakat:

> Olaszo.: Nemzeti Fasiszta Párt

> Németo.: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

> Magyaro.: Nyilaskeresztes Párt

> Ausztria: Heimwehr (Honvédők)

- a fasiszta mozgalmak közös jellemzői:
- társadalmi bázisuk: középréteg, kispolgárság, munkásság, frontról hazatérők
- kialakulásuk oka: munkanélküliség, létbizonytalanság, lesüllyedéstől való félelem
- ideológiájuk: más népek gyűlöletén alapuló nacionalizmus; állam teljhatalmát hirdető etatizmus; faji elven nyugvó népközösség
- szervezetük: élén a Vezér teljhatalom; katonai hierarchia
- eszközeik: terror, propaganda
- kommunista és fasiszta mozgalmak közötti hasonlóság:
- központosított vezetéssel működő párt, amely kizárólagos hatalommal bír
- különbség:
- a kommunisták hatalomra jutását mindenhol gátolta az uralkodó elit
- a fasiszta pártok hatalomra jutását segítette az uralkodó réteg

Olaszország

I. Olaszország az 1920-as évek elején

- A háború gazd-i válságot, éhinséget, nélkülözést hozott
- Az olaszok kifosztottnak érezték magukat a Párizs környéki békével a területgyarapodás elmaradt a várttól.
- É-Itália: gyárfoglalások, szociális követelések; D-Itália: parasztság földfoglalása
- A pártok nem képesek tartós kormányalakításra

II. Mussolini útja a hatalomig

- Eredetileg szocialista beállítottságú újságíró
- Vezetésével szélsőjobboldali szocialista pártok: 1919 Hadviseltek Szövetsége, 1921: felveszi a Nemzeti Fasiszta Párt nevet
- Fegyver alakulatai: feketeingesek => hadjárat a baloldali szervezetek ellen (1921. megalakul a Kommunista Párt)
- 1922. október: Marcia su Roma – 30.000 fő fasiszta menetelt Róma elfoglalására => ostromállapot
- 1922. okt. 29. III. Victor Emanuel kinevezi Mussolinit miniszterelnöknek

III. 1922-25: Koalíciós kormányzás

- a teljhatalmú Mussolini még nem elég erős
- 1922-25 koalíciós kormányzás, működtek az ellenzéki pártok és a demokratikus intézmények
- 1924. Mussolini meggyilkoltatja Giacomo Matteotti szocialista képviselőt
- politikai feszültség; Mussolini megszünteti a kormány parlamenttel szembeni felelősségét

IV. A fasiszta rendszer teljes kiépítése

- 1925-től a teljes végrehajtó hatalom Mussolini kezében van:
- M. csak a királynak volt felelős
- Önállóan rendelkezett tv. kibocsátási joggal
- 1926-ban betiltották az ellenzéki pártokat, feloszlatták a parlamentet fasiszta nagytanács; M. felvette a Duce nevet
- 1927-től létrejön a korporatív (hivatásrendi) államismeret
- dolgozók és munkáltatók közös érdekképviseleti szervezetei (szindikátus) fasiszta pártszervezet irányításával.
- Minden egyéb szakszervezeti tömörülés tilos volt

V. Fasiszta külpolitika

- Cél: Római Bir. újraélesztése; Földközi tenger, DK- Európa és É-Afrika megszerzése
- 1923. Fiume, 1932. Albánia elfoglalása, 1935-36: Abesszínia elleni háború

VI. Az olasz fasizmus jellemzői:

- Túlfűtött nacionalizmus, nagy és erős Olasz Bir. ábrándja
- A rend helyreállítása, akár erőszakkal is
- Bázis: kispolgárok, katonák, …………., tőkések, értelmiségiek
- Látványos politikai különbségek, propaganda, történelmi múlt felhasználása
- Marinetti féle fasizmus: a múlt rom – le kell rombolni => újat építeni

Kubában is a mezőgazdaság dominál, mégis állandó az élelmiszerhiány, s szinte minden termékre bevezették már a jegyrendszert. Az ország fő terménye a cukornád. Legismertebb terménye a dohány, melyből kubai szivarok készülnek, s a kubai rum is világszerte ismert.
A koka a kokain alapanyaga, s termesztésében a Bolívia-Kolumbia-Peru kokainháromszög jeleskedik.

Az iparosításban a latin-amerikai országok főleg külföldi tőkére támaszkodnak. Az állam a közlekedés és a nehézipar fejlesztésében vállal szerepet. Az idegen cégek profitjuk négyötödét kiviszik az országból, s csak keveset fordítanak új beruházásokra. A nehézipar csak néhány nagyobb ország nagyobb városaiban fejlődött ki, Buenos Airesban, Mexikóvárosban, Sao Paulóban.
Latin-Amerika mezőgazdasági termékeket és ásványi nyersanyagokat exportál. A legtöbb ország fő kereskedelmi partnere az USA. Argentína és Uruguay kevésbé kapcsolódik az USA külkereskedelmi érdekkörébe, mert hagyományos exportcikkeinek, a húsnak és a nyersbőrnek legfőbb felvevő piaca az Európai Közösség.