TÖRTÉNELEM
Jellemezze a pápaság történetét a kezdetektől napjainkig, koncentráljon különösen, de nem kizárólagosan a szociális, politikai, gazdasági, vallási és filozófiai hatásán Európára, Ázsiára és Afrikára. Legyen tömör, velős, egyedi.

ORVOSTUDOMÁNY
Az asztalon talál egy borotvapengét, egy csomag gézt és egy üveg skót whiskyt. Vegye ki az egyik veséjét majd cserélje ki a másikkal. Ne varrja össze, amíg a munkáját ki nem értékelik. 15 perce van.

RETORIKA
2500 lázadó, őrült bennszülött tombol a szomszédos teremben. Nyugtassa meg őket. Bármely ősi nyelvet használhat, kivéve a latint és a görögöt.

BIOLÓGIA
Hozzon létre szilícium alapú életet. Becsülje meg az eltéréseket az elkövetkező emberi kultúrákban, ha ez az életforma 500 millió évvel ezelőtt kifejlődhetett volna. Állításait tényadatokkal bizonyítsa is.

ZENE
Írjon zongorakonchertót. Hangszerelje, majd adja elő furulyán és dobon. Segítségképpen a széke alatt talál egy zongorát.

PSZICHOLÓGIA
Munkásságukról szerzett tudása alapján értékelje az érzelmi stabilitást, az alkalmazkodóképesség fokát és az elfojtott frusztrációkat a következő személyeknél: Nagy Sándor, II. Ramszesz, Hammurabi. Az alanyoktól vett idézetekkel támassza alá értékelését, a megfelelő hivatkozásokkal. A fordítás nem kötelező.

SZEXUÁLPSZICHOLÓGIA
Mutassa be a nemi eltévelyedéseket és az enyhébb betegségek tüneteit. Szégyellje magát.

KATONAI SZAKÉRTELEM
Egy nagy kaliberű lőfegyver darabjait találja az asztalán. Mellettük fekszik egy nyomtatott használati utasítás bantu nyelven. Tíz perc múlva egy éhes bengáli tigris csatlakozik Önhöz.
Tegye meg az Ön által szükségesnek ítélt lépéseket. Legyen kész utólag felülvizsgálni döntéseit.

ESZTÉTIKA
Érveljen a tudományág fontossága mellett.

ATOMFIZIKA
Létesítsen láncreakciót vagy atommáglyát, tetszés szerint. Vázolja egy magfúziós erőmű tervét.

KÉMIA
Szubtrópusi körülmények között állítson elő szupravezetőt. Állítson elő kénessavat. Vágja ketté majd illessze össze újra. Mit lát?

MATEMATIKA
Alkosson hiperkomlex számokból konkáv halmazt, amely a recipriverexkluzív (önmagán kívül bármely más számmal egyenlő) számok halmazának részhalmaza. Ábrázolja 5 dimenziós koordináta-rendszerben
Kösse össze a pontokat úgy, hogy a kialakuló geometriai alakzat a szögfelezőivel együtt Tapsi Hapsi képét adja ki.

FÖLDRAJZ
A kőolaj és a kőszén keletkezésének folyamata, mérföldkövei – összehasonlítás. Mutasson példákat (saját gyűjtés), játssza le a folyamatokat. Kőzet- és anyagfelismerés: U236, ózon, deutérium, kurcsatóvium, neodézium. Mutassa be, elemezze.

PARAPSZICHOLÓGIA
Ragassza a következő tárgyakat a testére: pogácsa, bélyeg, működő hosugárzó, tojáshéj. Egyéb feladatok: távolbalátás, távgyógyítás, elrejtett tárgyak megtalálása, mozgatása, levitáció, asztrálutazás. Teleportálja magát a Jupiterre, az ott készült polaroidképekkel igazolja magát.

PEDAGÓGIA
Oktassa ki vizsgáztatóit.

ALKALMAZOTT MÉRNÖKI TUDOMÁNYOK
Kössön sorba 1 izzót. (Pluszpontért ugyanezen izzót párhuzamosan is kötheti)

ISMERETELMÉLET
Foglaljon állást az igazság mellett vagy ellen. Bizonyítsa állásfoglalását.

FIZIKA
Magyarázza az anyag természetét. Hozzon létre egy zongorányi antianyagot, egyesítse az anyaggal (zongora). Írja le a látottakat.

FILOZÓFIA
Vázolja az emberi gondolkodás fejlődését. Mérje fel ennek jelentőségét. Hasonlítsa össze valamely más gondolkodás fejlődésével. Térjen ki a lét tarthatatlanságát igazoló elméletekre. Adjon kézzelfogható megoldást (ne kövessen el öngyilkosságot a vizsga végéig).

JOG
Írja meg Hitler védőbeszédét. A védelmet építse a Berlin-Sztálingrád útvonalon elkövetett közlekedési kihágásokra, kérje a helyszíni bírság utólagos kiszabását.

CSILLAGÁSZAT
Bizonyítsa be az Ön által ismert elméletek segítségével hogy a pulzáló világegyetem konvex.
Válaszát 4 dimenziós rajzokkal illusztrálja. Modellezze egy kvazár működését a fiókban található protonok és fotonok segítségével. Egyéb segédeszközök (quarkok, logarléc, építokocka, stb.) nem használhatók.

VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS
Abakusz segítségével határozza meg min. 99.24167 %-os konfidenciaszint mellett a jövő heti
lottószámokat.

IRODALOM-VILÁGIRODALOM
Elemezzen egy szabadonválasztott X-XI. századi amerikai verset.

MAGYAR
Ady optimista világfilozófiája. Kép, forma és jellem szintézise a kortárs alföldi irodalom kifejezésvilágában.

KÉPZŐMŰVÉSZET
Hozza létre a Parlament épületének 1:1 arányú modelljét a fiókban található 3 csomag gyurma segítségével. Ügyeljen az épület belső részeinek kidolgozottságára.

KÖZGAZDASÁGTAN
Készítsen realisztikus tervet a következő problémák globális megoldására: elszegényedés, túlnépesedés, adósságproblematika, fenntartható növekedés, munkanélküliség, infláció. Válaszában szintetizálja a neoklasszikus, keynesi, monetarista elméleteket. Mutassa meg a szintetizált elmélet hiányosságait. És végül jellemezzen egy olyan elfekvő eszközt, mely a fennálló tőkéből kifolyó hasznot élvezi.

SZÁMÍTÁSTECHNIKA
Írjon BASIC nyelven egy grafikus alapú multitask operációs rendszert, amely kivédi a Windows 98 potenciális hibáit.

NYELVTUDOMÁNYOK
Az összehasonlító nyelvészet eredményeinek felhasználásával mutasson ki fonetikai hasonlatosságokat az óegyiptomi és szanszkrit nyelv köznapi beszélt változataiban.

SZOCIOLÓGIA
Becsülje meg a szociológiai problémákat, amik a világ végén felmerülhetnek. Tervezzen kísérletet elmélete igazolására.

FILMMŰVÉSZET
Írjon forgatókönyvet az Anjou-ház életéről majd forgasson ebből rajz- vagy rövidfilmet (max. 351 kocka).

Az atomok és az űr

• Abból a feltételezésből indul ki, hogy a világ létalapját az űr mint üres tér és az atomok mint oszthatatlan parányi testecskék megszámlálhatatlan sokasága alkotja. Mind az űr, mind az atomok az emberi érzékszervek számára hozzáférhetetlenek, teoretikus létezők, amelyeket a tapasztalati jelenségek magyarázatára vezetünk be.
• Az atomok változatlanok és egymástól tulajdonképpen olyan meghatározottságaikban különböznek, mint az alak, a nagyság és a súly. Ugyanabból az anyagból állnak és minden tapasztalati dolog ezek találkozásából áll elő. A hasonló atomok társulnak egymással és látható dolgokat hoznak létre.
• A dolgokban benne rejlő szükségszerűségek folytán mennek végbe. Semmi sem történik véletlenül, minden ok szerint és szükségszerűen történik.
• Csak olyan meghatározottságaik valóságok, mint súly, sűrűség, keménység. Ezek az elsődleges tulajdonságok.
• Másodlagos tulajdonságok: színek, szagok, hangok, ízek… érzékszerveink szubjektív kivetülései.
• A megismerés két fokozata:
  • Homályos és megbízhatatlan érzékszervi tapasztalat.
  • A valóság mélyebb és finomabb rétegeibe behatolni tudó gondolkodás, amely a tulajdonképpeni tudás forrása.
• Képelmélet: A dolgokról kis képek válnak le, és hatolnak be érzékszerveinkbe.

Társadalmi és etikai nézetei

• Az emberi lelket finom tűzatomokból állónak és halandónak tartotta, az embert pedig történeti fejlődés eredményének. Tanultak saját tapasztalataikból, a természettől, még az állatoktól is utánzás révén.
• Sürgeti a társadalmi egyetértést.
• Úgy vélte, hogy miként az orvostudomány megszabadítja a testet a betegségektől, hasonlóan a bölcsesség a lelket a szenvedélyektől.
• Az emberi élet célja a gyönyör, az élet mértékletes élvezése.
• A szellemi javakat az anyagiak fölé helyezi.
• Nem vetette el az istenek létezését, de a vallást emberi alkotásnak tekintette.

Epikurosz

Atomelmélete

• Elfogadta Démokritosz atomelméletét: A világ végső összetevői az atomok és az űr. A dolgok az atomok ütközése folytán jönnek létre.
• Démokritosszal szemben: feltételezték, hogy az atomok spontán eltérésekre is képesek megszabott pályájukon.
• Az emberi szabadságnak is ezek a véletlenek a végső okai.
• Ő az ókori hedonizmus legismertebb képviselője.

Egyéb elméletei

• Számára a nők és férfiak egyenjogúak.
• Az igazság első és legfőbb kritériuma az érzékelés, melynek során a tárgyak képei behatolnak érzékszerveinkbe. A második kritériuma a világos fogalom, amely általános kép az emlékezetben, és a megfelelő szó hallatára jelenik meg. A harmadik igazságkritérium az élvezet, azt kell választanunk, ami élvezetet vált ki, kerüljük a fájdalmat.
• Szerette volna megszabadítani az embereket az istenektől, és a haláltól való félelemtől.
• Nem tagadja az isteneket, de azok élik saját életüket, nem foglalkoznak az emberekkel.
• Az élet célját az élvezetben látta. Az igazi boldogsághoz testi egészség és lelki béke szükséges.
• Vállalnunk kell a fájdalmat, ha az később nagyobb élvezet elérését teszi lehetővé, és kerülnünk a gyönyört, ha később fájdalommal jár.
• Erkölcsi eszményként nem az élvezetek habzsolását, hanem a szükségletek és vágyak visszafogását javasolja.

• A Nagy Sándor alapította birodalom az uralkodó halála részekre szakadt. A közigazgatás és az oktatás görög maradt. A görög kultúra széles körben elterjedt, vett át a keleti kultúrából is. Az így kialakult kultúra a hellenizmus.
• Az athéni városállam elveszítette függetlenségét, de szellemi központ jellegét még sokáig megtartotta, főleg a filozófia terén.
• Új hatalmi centrumok alakultak ki: Róma és Karthágó. Harcukból Róma került ki győztesen.
• Róma ugyan leigázta Görögországot, de kezdetét vette a görög kultúra behatolása Rómába.

Görög

Sztoicizmus

• Megalapítója Zénón.
• Elnevezés:Sztoé Poikilé (Színes Oszlopcsarnok).
• Khrüszipposz:
  • Ő rendszerezte elsőként a sztoikus tanítást.
  • A kijelentés-logika megalapítója.
  • A logikát dialektikára és retorikára osztották.
• Vizsgálódásuk középpontjában nem a fogalmak, hanem a kijelentések állnak.
• Elismerték a feltételes kijelentés azon tulajdonságát, hogy ez csak akkor hamis, ha az előtag igaz, az utótag hamis.
• Minden ismeretet az érzékszervi tapasztalatból eredeztették. Nem vetették azonban el az ész szerepét, és úgy vélték, hogy a tapasztalatból fejlődik ki az ember 40 éves korára.
• Az igazság ismérvei: a világos észlelés teszi lehetővé az igazság felismerését és késztet egyetértésre. Fontos azonban, hogy az észlelés ne legyen érzéki csalódás.
• A valóságot mint egészet egy passzív elv (anyag) és egy aktív elv (értelem, istenség) segítségével értelmezték, amelyek olyasfélén egészítik ki egymást, mint a test és a lélek.
• Felfogásuk valójában materialista, mivel az értelmet világlélekként értelmezték.
• A világ lélek tartalmazza az aktív formákat, amelyeknek a konkrét dolgok a tulajdonképpeni létüket köszönik.
• Az istenséghez a tűz van legközelebb, amely levegővé alakul, aztán vízzé, a víz pedig földdé.
• Minden újonnan keletkező dolog hasonlít a régebbihez mint előzetes létezőhöz.
• A szabadságot a szükségszerűség követésében látták, melyet végzetnek (fátumnak) neveztek.
• Optimisztikusan tekintettek a világra. A rossz létezését azonban nem tagadták.
• A rossz mintegy a jó árnyéka és az istenség kiegészítője.
• Azt hirdették, hogy nincs önmagában rossz cselekedet, csak az emberi szándék teszi azzá (gyilkolás háborúban vagy szándékos gyilkolás).
• Az erkölcs kritériuma a világrendhez való igazodás.
• Az az érv, hogy van a világban erkölcsi rossz, nem érv az isteni gondviselés ellen.
• A sztoikus filozófia etikai nézeteivel hatott a későbbi gondolkodásra.

Epikureizmus

• Epikurosz elfogadta Démokritosz atomelméletét: A világ végső összetevői az atomok és az űr. A dolgok az atomok ütközése folytán jönnek létre.
• Démokritosszal szemben: feltételezték, hogy az atomok spontán eltérésekre is képesek megszabott pályájukon.
• Az emberi szabadságnak is ezek a véletlenek a végső okai.
• Ő az ókori hedonizmus legismertebb képviselője.
• Számára a nők és férfiak egyenjogúak.
• Az igazság első és legfőbb kritériuma az érzékelés, melynek során a tárgyak képei behatolnak érzékszerveinkbe. A második kritériuma a világos fogalom, amely általános kép az emlékezetben, és a megfelelő szó hallatára jelenik meg. A harmadik igazságkritérium az élvezet, azt kell választanunk, ami élvezetet vált ki, kerüljük a fájdalmat.
• Szerette volna megszabadítani az embereket az istenektől, és a haláltól való félelemtől
• Nem tagadja az isteneket, de azok élik saját életüket, nem foglalkoznak az emberekkel.
• Az élet célját az élvezetben látta. Az igazi boldogsághoz testi egészség és lelki béke szükséges.
• Vállalnunk kell a fájdalmat, ha az később nagyobb élvezet elérését teszi lehetővé, és kerülnünk a gyönyört, ha később fájdalommal jár.
• Erkölcsi eszményként nem az élvezetek habzsolását, hanem a szükségletek és vágyak visszafogását javasolja.

Szkepticizmus

• Alapítója: Timón.
• Azt hirdeti, hogy az emberi ész nem képes a dolgok lényegéig hatolni. Csak azt tudjuk, hogy a dolgok milyennek látszanak, és ugyanez a dolog különböző emberek számára különbözőnek látszhat. Gyakran az egymásnak ellentmondó állítások is lehetnek uo. jól megalapozottak. Ezért a bölcs ember nem állít semmit sem biztosan, és visszatartja ítéletét. Ahelyett, hogy azt mondaná: Ez így van, az mondja: Lehet, hogy így van.
• Küzd a sztoicizmus dogmatizmusa ellen. Abban sem lehetünk biztosak, hogy tudjuk, hogy tudjuk, nem tudunk semmit.
• Mindenfajta tudás lehetetlen, és az igazságnak nincsenek kritériumai.
• Bírálta a sztoikusok szenzualizmusát is – lehetetlen különbséget tenni hiteles és hamis észleletek között, és az értelem sem lehet döntőbíró.
• Kizárja a logikai bizonyítás lehetőségét, szerinte a bizonyítékot is bizonyítani kell.
• Szerintük a sztoikusok istenbizonyítékainak nincs bizonyító erejük.
• Elutasítja az istenek gondviselő szerepétű.
• Az igazság nem bizonyítható, mert megismerhetetlen.
• Semmiben sem lehetünk biztosak önmaga révén, semmiben sem lehetünk biztosak valami más révén.

Római

Késői sztoicizmus
Az értelmiség felsőbb rétegeire hatással volt a sztoicizmus, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világnézeti kérdésekre a vallással összeegyeztethető választ adjon.

Seneca

• A filozófia gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, főleg az erények gyakorlásával
• Elméletileg elfogadta a régi sztoicizmus materializmusát, de közeledett a lélek transzcendenciájához
• Az anyagi javak megvetését hirdette, bár ő maga gazdag volt
• Csakis az ember akaratán múlik, hogy az erény útjára lépjen. Fontos, hogy legyőzzük szenvedélyeinket.

Epiktétosz

• Csak olyasmivel kell foglalkoznunk, ami hatalmunkban áll.
• Összes bajunk abból származik, hogy a tőlünk függő dolgokat függetlennek, a függetleneket pedig függőnek tartjuk.
• Ne törekedjen az ember semmi olyanra, ami nem tőle függ (hírnév, gazdagság…).
• Magunkkal szemben elsődleges kötelességünk a testi tisztaság. Aki hajlik a testi tisztaságra, nem áll messze tőle az erkölcsi tisztaság sem.
• Dicséri az igazmondást és a törvénytiszteletet.
• Elítéli az ateizmust.
• Az általános emberszeretetet a hazaszeretet fölé helyezi.

Marcus Aurelius

• Eszméje a jogegyenlőségre felépített állam.
• Uralkodása a birodalom felbomlásához vezet.
• Tudatosítsd magadban, hogy a világ-egészének része vagy, ne tégy olyat, ami káros az egészre.
• Az emberek egymásért vannak.
• A közösség megszállottja volt.

Neoplatonizmus

• A legjelentősebb hellenisztikus irányzat.
• A Római Birodalom válsága a vallásos szükségletek erősödéséhez vezetett. Ez megnyilvánult a vallástól való elfordulásban, a szemlélődés magasabbrendűségének hirdetésében.

Plótinosz

• Nemcsak tanított Rómában, hanem lelki vezetőként is működött. Aszketikus életmódot folytatott, de háza nyitva állt mindazok előtt, akik segítségért vagy tanácsért hozzá fordultak.
• Isten teljesen transzcendens lény: Ő az Egy, aki túl van minden gondolaton és létezőn, kimondhatatlan és felfoghatatlan. Nem az egyedi dolgok összessége, hanem azok forrása.
• Az Isten egy, mindenféle megosztottság vagy sokféleség nélkül. Ő nem egyszerűen jó, hanem a Jó.
• A világot Isten nem hozhatta létre, hiszen idegen tőle mindenfajta aktivitás. Ezt úgy képzeli, hogy közben Isten változatlan marad, miként az eredeti tárgy sem változik meg, ha visszatükröződve megduplázódik.
• Istenből először a Nusz (Gondolat, Szellem) áramlik ki, ebből ered a Lélek (maga a Szépség).
• Az emberi lélek a testtel való egyesülés során mintegy megfertőződik. Végső célját, az Eggyel való egyesülést csak úgy érheti el, ha megtisztul az anyaggal való érintkezésből eredő szennytől.
• Tana számos közös vonást mutat az kereszténységgel:
• Az Istenség hármas tagozódása a legszembetűnőbb (Egy, Nusz, Lélek  Atya, Fiú, Szentlélek).
• A kereszténység szellemi riválisaként lépett fel.

Az alább felsorolt országokban kiadott, középfokú végzettséget tanúsító külföldi bizonyítványokat automatikusan egyenértékûnek kell tekinteni a magyar érettségi bizonyítvánnyal:
Albánia, Ausztrália, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Csehszlovákia, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, India, Írország, Izland, Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Kazahsztán, Kína, Kirgízia, Laosz, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Málta, Moldova, Norvégia, Németország, Olaszország, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szentszék (Vatikán), Szerbia és Montenegró, Szíria, Szlovákia, Szlovénia, Szovjetunió, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán.

Jogszabály mondja ki továbbá az International Baccalaureate Organization (IBO) és a Deutsche Schule által kiadott bizonyítványoknak a magyar érettségi bizonyítvánnyal való egyenértékûségét.

Ha a bizonyítványt nem a fent felsorolt országok vagy intézmények valamelyike adta ki, akkor a továbbtanulási céllal történõ elismerési eljárás lefolytatásakor a felsõoktatási intézmény az alábbi döntéseket hozhatja:
- megállapítja, hogy a külföldi bizonyítvány Magyarországon felsõoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosítóként elfogadható, vagy
- megállapítja, hogy a bizonyítvány Magyarországon felsõoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosítóként nem fogadható el, ezért az elismerést megtagadja.

A külföldi bizonyítvány eredményeit, amennyiben a bizonyítvánnyal a magyar érettségi bizonyítvánnyal egyenértékûként továbbtanulásra jogosítóként elismerhetõ, a felvételi szempontjából az a magyar felsõoktatási intézmény minõsíti, amelybe a pályázó jelentkezési lapját benyújtja. Az eljárás során a felsõoktatási intézmény a felvételi tantárgyakból megállapítja az egyes tantárgyak vizsgaszintjét és százalékos eredményét.

Balkán-félsziget déli része, Égei-tenger szigetvilága, Kis-Ázsia nyugati partvidéke; ércekben és építőanyagban gazdag, azonban termőföldben szegény; öntözéses földművelésre nincs lehetőség, mert nincsenek nagyobb folyók és völgyek; a tenger fontos szerepet játszik életükben; főleg állattenyésztéssel foglalkoznak; az első kultúrák szigeteken alakultak ki.

Nem egységes ország, hanem városállamok: poliszok alakulnak; tagjai földdel és polgárjoggal rendelkeznek; érdekeltté válnak a termelésben; kezdetben király irányítja a független poliszokat, majd a földbirtokosok veszik kezükbe a hatalmat, létrejön az arisztokratikus köztársaság; a kézművesek, parasztok alkották a démoszt.

Gyarmatosítás

A nagyobb városállamokban túlnépesedés lépett fel, megkezdődött a görög gyarmatosítás (Kr. e. 8-7. sz.). Hatásai: a beáramló jó minőségű gabona miatt a polisz földművesei a rossz minőségű gabona termesztéséről átálltak a bor, olajbogyó és zöldség termelésre; csökkent a gabonatermesztő arisztokrácia hatalma, a kézműveseké viszont nőtt; fejlődött a hajógyártás; a fejlődő kereskedelem megkövetelte a pénzgazdálkodás megjelenését; kezdetben ezüst és rézpénzek kerültek forgalomba, később az arany is.

Az arisztokrácia és a démosz küzdelme

A gyarmatosítás következtében az arisztokrácia fokozatosan veszített gazdasági befolyásából, az iparosok, kereskedők és a parasztok egy része egyre gazdagabb lett. A szegényebb parasztokkal együtt közös ellenfelükké váltak az arisztokraták. A démosz, főleg a módosabb rétege harcot indított a hatalom megszerzéséért. A királyságot folyamatosan felváltotta az arisztokratikus köztársaság, melynek legfontosabb hivatala az arkhóni méltóság volt. Az arkhónok tanácsa az Areioszpagosz. Kezdetben egy, három, a végén kilenc arkhón intézkedett. A hivatalban maradásuk idejét tekintve először életük végéig, később tíz évre, végül egy évre választották őket. Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket, ezzel gátat szabva a szokásjog önkényes alkalmazásának. Átalakította a harcmodort: a lovas, harci szekeres fegyvernem helyett a nehézgyalogos hoplita és a flotta vált meghatározóvá. A politikai jogokat nem származási, hanem vagyoni alapon osztotta ki. Az adósrabszolgaságot megtartotta. Kr. e. 594-ben Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot és elengedte az adósságokat, így sok paraszt földhöz juthatott. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, így ez a réteg is beleszólhatott a polisz életébe. A lakosságot jövedelmi alapon osztotta fel (500, 300, 200 mérősök).

Türannisz

A gazdasági fejlődés hatására az arisztokrácia gazdasági hatalma tovább csökkent, azonban politikai hatalma jelentős maradt. A démosz gazdaságilag megerősödött ugyan, de a politikát még mindig az arisztokrácia határozta meg. Egyes arisztokrata politikusok, felrúgva a törvényeket, egyeduralmat, azaz türanniszt vezettek be. Ők maguk voltak a türannoszok. Athén türannosza Peiszisztratosz volt, aki a szegényebb rétegekre támaszkodott. Az ellenálló arisztokraták földjeit kiosztotta a földnélküliek között. Kiszálló bíróságokat hozott létre, melyek lehetővé tették a lakosoknak a lakóhelyükön való ügyintézést. Jelentős építkezések, melyek saját dicsőségét növelték, támogatókat szerzett. A türannoszok támogatták a démoszt az arisztokráciával szemben. A gazdasági növekedés megnövelte a démosz hatalmát és számukra akadályozó tényezővé vált a türannisz intézménye. Emiatt elúzték a türannoszokat és Kleisztenésztől várták a megoldást. Kleisztenész Kr. e. 508-ban a társadalmat területi alapon osztotta föl: város, tengerpart és belső területek. A három egység további tíz részre oszlott. Mindhárom területről egy-egy rész alkotott egy phülét. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, melynek munkájában minden polgár részt vehetett. A népgyűlés sűrűn ülésezett, de nem folyamatosan, ezért Kleisztenész megtartotta a bulét, a phülék által küldött 50-50 emberből összeálló tanácsadó testület (ötszázak tanácsa). Átszervezte a hadsereget, élére a sztratégoszok kerültek, akik Athénban tényleges állami vezetők voltak. A sztratégoszokat az egy év után újra lehetett választani. A zsarnokság visszatérését a cserépszavazással kívánta megakadályozni. Ha valakit veszélyesnek találtak, felírták a nevét cserépdarabokra és aki a legtöbb szavazatot kapta száműzték tíz évre, de a vagyonát nem vették el. Akkor volt érvényes, ha legalább hatezren szavaztak.

A görög társadalom
Thézeusz Kre. 13. sz-ban élt, és ő egyesítette és szervezte erős állammá Athént. Kre. 8-6. sz-ig az ipar és a kereskedelem (Athén központi fekvése miatt) fejlődött, és az árutermelés és pénzhasználat kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont megnehezítette a parasztság helyzetét:
az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok már nem győzte az arisztokrata nagybirtokokkal a versenyt és egyre jobban eladósodott. Ám az arisztokraták –bekapcsolódva az árutermelésbe- mohón növelni akarták birtokaikat és biztosítani a megművelésükhöz szükséges munkaerőt. Ezért a fizetni nem tudó adósaiknak nemcsak a földjét foglalták le, hanem az adóst is rabszolgájukká tették-> adósrabszolgaság. Akinek a földjét elvették, elvesztette polgárjogát is. Az eladósodás nagy mértékű volt és így a föld nélkül maradtak tömege kénytelen volt kivándorolni. Így létrejöttek telepek a – Fekete- és Égei-tenger partvidékén
- Szicíliában
- Dél-Itáliában
Ez a mozgalom volt a görög gyarmatosítás (8-6) melynek során a kitelepülők megint földhöz és polgárjoghoz jutottak.

Ez az arisztokráciának jó volt, mert megszabadult a nincstelen tömegektől. Ám a gyarmatosítás fejlesztette az ipart és a kereskedelmet. Így mivel a politikai hatalom az arisztokrácia kezében volt, összefogtak az iparosok és kereskedők a parasztsággal az arisztokrácia ellen: ez a része a társadalomnak a démosz. Az egyre erősebbé váló démosz (mind gazdasági mind katonai szempontból) a politikai egyenjogúságért küzdött az arisztokráciával szemben.

Athén
Kre. a 7. sz-ban az örökletes királyságot felváltja az arisztokratikus köztársaság.
9 arkhont, azaz tisztviselőt választottak az állam élére akik a politikai, gazdasági és vallási ügyeket intézték, és foglalkoztak a hadüggyel, és az igazságüggyel is. Évente váltották őket. Őket ellenőrizte és melletük állt az Areiospagos nevű testület ami volt arkhónokból állt. A politikai hatalmat itt is az arisztokrácia tartja kézben.
Kre. 621 – Drákón (arkh)törvényei: a démosz nyomására törvényeket alkot: végre leírják a szokásjogokat. Ezek a törvények szigorúak voltak és főként az arisztokrácia érdekeit szolgálták, de némileg korlátozta is az arisztokrata bíróságok önkényét. Az adós rabszolgaságot nem törölte el, így a társadalmi harcok egyre élesedtek.
Kre. 594 – Szolón (7 bölcs 1ike,arkh.) : eltörölte az adós rabszolgaságot
: elengedték az adósságokat (földet visszakapták az eladósodottak, akiktől azt elvették)
: a külföldre eladott rabszolgákat visszavásárolta
: politikai jogokat kiterjeszti a legszegényebbekre
: a lakosságot vagyonbecslés alapján 4 osztályba sorolta-> 500 mérősök (leggazdagabbak)
->300 mérősök (lovagok)
->200 mérősök (zeugitészek/örökfogatosok)
->thészek (béresek és napszámosok)
A vagyoni beosztással Szolón a démosz gazdagabb rétegeinek érdekeit szolgálta.
: családvédelmi rendelkezéseket hozott …
: az esküdtbírósághoz lehetett fellebbezni(cserép)
Ez teremtette meg a demokrácia alapjait.

A türannisz
Ezek után kialakult egy egyensúlyi helyzet:
Arisztokrácia: birtokolja a földet és a politikai hatalmat
Démosz: birtokolja a gazdasági hatalmat-> ipar és kereskedelem.
Az arisztokrácia már nem tudta a politikai hatalmat a kezében tartani, míg a démosz még nem volt olyan erős, hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni azt. Ekkor jöttek létre a türannisz rendszerek:
Ezt az egyensúlyi helyzetet kihasználva, egyes arisztokraták (akik érdekeltek voltak az ipar és kereskedelem fejlődésében) a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. A rendszer élén álló személy a türannosz.

Athénban Szolón halála után a kialakult egyensúlyi helyzetet kihasználva Peiszisztratosz (Kre. 560-527) teremtette meg a türanniszt.
♦ véget vetett a belső harcoknak és ezzel a gazdasági élet felvirágzását segítette.
♦ munkalehetőséget biztosított a szegényeknek, iparosoknak: építkezések
♦ támogatja a kereskedelmet (Fekete-tenger)
♦ külpolitikájának köszönhetően Athén sok polisszal jó viszonyt alakított ki
♦ vallás-> első drámák a Dionüszosz-ünnepek alatt

Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább fejlődhessen, szüksége volt a politikai hatalomra is. A türannoszok azonban nem akarták átadni a hatalmukat, így a démosz fejlődésének útjában álltak. A türannisz rendszernek el kellett ezért buknia. Peiszisztratosz utódjai alatt egyre nagyobb lesz a feszültség, és végül az athéniak Kre. 510-ben elűzték a türannoszokat.

Kre. 508-ban Kleisztenész szervezte újjá az államot.
● Attika lakosságát területi alapon 10 phülébe (kerület) osztotta. Minden phülé 3 részből állt : városi
: szárazföldi
: tengerparti
Így mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember jelen volt.
● Minden phülé 50-50 tagot küldött az 500ak tanácsába:
-> a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat megvitatják, és gondoskodnak a népgyűlés (eklézia) döntéseinek végrehajtásáról is.
-> 1 évig voltak hivatalban a tanács tagjai és a tisztségviselők (kaptak fizut)

A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez : hozta a törvényeket
: választotta a tiszviselőket
: döntött háború és béke kérdésében
Az athéni nép tehát önmagát kormányozta, és polgárai nemcsak szabadok, de lényegében egyenjogúak is voltak, habár Kleisztenész hagyta, hogy az Areiospagos a politikai ügyekben bíráskodjék és ellenőrizze a tisztviselőket. Megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.

A görög-perzsa háborúk (Kre. 492-449)
Kre. 7-6.sz-ban a Perzsa Birodalom nyugati irányú terjeszkedésében elérte Kis-Ázsiát, és a célja a gazdasági szempontból jelentós Égei-medence vagyis a göröt föld meghódítása volt. Ürügyet szolgáltatott, hogy Athén segítette a iónok perzsaellenes felkelését felbátorodva azon, hogy a perzsák nem tudták legyőzni a Kszítákat.
Kre. 490- ben az athéniek a perzsa harcmodort jól ismerő Miltiadész vezetésével Marathón mellett legyőzték a túlerőben lévő perzsa sereget (Dareiosz).
Ekkor két eltérő vélemény létezett
1. legyen Athén szárazföldi hatalom: arisztokrácia és parasztság-> Ariszteidész
2. legyen Athén tengeri hatalom: kereskedők, iparosok és a legszegényebbek (hajón szolg.) Themisztoklész
A 2. verzió valósul meg, óriási flotta épül.
Kre. 480-ban Leónidász spártai király a Thermopülai szorosnál 300 katonájával együtt hősi halált hal.(megcselekedtük amit megkövetelt a haza)
Kre. 480-ban a szalimiszi csata során a görögök leverik a perzsákat, majd 1 év múlva szárazföldön is megverik őket.

Déloszi szövetség Kre. 478
Spárta kivált a háborúból mert gazdasági érdekei nem kívántak terjeszkedést, míg Athén azonban az iparra és kereskedelemre fektette a hangsúlyt, így kellett a domináns pozíció az Égei-medencében. Ezért egy perzsaellenes védelmi szövetséget hívott létre: tagjai közösen védekeztek a perzsák ellen, ám 1 idő után a védelmet Athén oldotta meg a tagok pedig adóztak neki.

Athén és Spárta közt feszültség kerekedett, és mikor az arisztokrácia Spárta-barát politikája kudarcot vallott Athénban, a demokrácia hívei új reformokat vezettek be-> megszüntették az Areioszpagosznak azt a jogát, h a tisztviselőket ellenőrizze. A demokratikus irányzat élén Periklész állt. Ezzel a reformmal a népgyűlés lett a legfőbb hatalom Athénban: demokrácia 100%-ig.

Az első hadjáratot a perzsák Kr.e. 492-ben inditották el, de a thrák törzsektől vereséget szenvedtek, flottájukat pedig az Athosz-hegyfoknál szétszórta egy vihar, de Thrákiát és Makedóniát elfoglalták. Ez a támadás még nem érte el Görögországot.

Kr.e. 490-ben újabb támadást inditottak Athén ellen. A sereget Peiszisztratosz fia, az 510-ben elűzött Hippiasz vezette, akit Dareiosz újra hatalomra akart segiteni. A perzsák 25000-es lovas és gyalogos sereget állitottak fel, ráadásul a harcterep a lovasság számára volt kedvező. Az athéniak 10000 athéni 1000 szövetséges hoplitát tudtak felállitani. A görög sereg falanxban nyomult előre, ők a közelharcban biztak, mig a perzsák, mint általában, nyilzáporral akarták eldönteni a harcot. Az összecsapásra az Attikai félszigeten, Marathónnál került sor, ahol a görögök Miltiádész vezetésével legyőzték a perzsákat. Ugyanis a görögöknek sikerült harcmodorukat rákényszeriteni a perzsákra és lerohanták őket. Miután a perzsákat visszaszoritották a tengerik, megtámadták a hajóikat. Hérodótosz szerint az athéniek közül 192-en, a perzsák közül 6400-an estek el.

A Kr.e. 486-ban elhunyt I.Dareioszt fia, Xerxész követte a trónon.

Athén tudta, hogy a perzsák ismét támadni fognak, ezért el kellett dönteni, hogy a szárazföldi vagy a tengeri erőket erősitik. A marathóni győzelem a szárazföldi erők erősitése mellett szólt, de az athénieknek legnagyobb tapasztalatuk a tengeren volt. A szárazföldi erők erősitése mellett álltak az arisztokraták és a parasztok, akik háborúban földjeik védelmét, békében politikai befolyásuk növekedését várták. Vezetőjük Ariszteidész volt. A flotta megerősitése melletta kereskedő és kézműves rétegek álltak, akik etől a kereskedelem fellenditését várták. Vezetőjük Themisztokész, egy marathóni sztratégosz volt.

A vitát Themisztokész nyerte, Ariszteidészt cserépszavazással száműzték. Nemsokára Athén egy 200 hajóból álló flottát tudott felállitani, amely négyszer-ötször meghaladta a nagyságra másodikat, a korinthoszit.

Xerxész Kr.e.480-ban újabb támadást inditott, 200 000-es sereggel és 650 hajóval közeledett Athén felé. Miközben a perzsa sereg vonult, több görög polisz behódolt. A két sereg először a Thermopülai-szoronál küzdött meg egymással, de a Spártaiak Leonidász király vezetésével vesztettek. Az isztmosz-földszorosig vonultak vissza, feladtál Attikát és Biótiát. Attika lakosságát Themisztoklész Szalamisz szigetére vitette át, igy a perzsák az üres Athént pusztitották el. Ezután a görögök Szalamisznál tengeren döntő győzelmet arattak a perzsák felett. Igy Xerxész nem vonulhatott vissza tengeren, ezért visszatért Ázsiába, de jelentős erőket hagyott Hellászban, és az ott maradt katonáknak nem volt esélyük a győzelemre, és Kr.e. 479-ben a spártai fővezér. Pauszaniasz győzelmet aratott Plataia-nál. Még ebben az évben Milétosz mellett, a Mükalé-hegyfoknál a görög flotta is győzedelmeskedett, ezzel biztositva a görögök égei-tengeri fölényét.

Athén és a szigetvilág poliszai folytatni akarták a háborút, de nyugat felé kereskedő és szárazföldi jellegű városállamok ezt ellenezték, köztük Spárta is. 478-ban Ariszteidész javaslatára a háború folytatása mellett álló poliszok létrehozták a déloszi szövetséget.A legnagyobb flottát Athén adta, igy övé volt a döntő szó. A szövetségesek hajókkal és pénzzel támogatták a háborút. Miltiádész fia, Kimón Kis-Ázsia mellett tönkreverte a főniciai flottát, Athén pedig támogatta az egyiptomi perzsaellenes felkelést, de súlyos vereséget szenvedett, majd Kr.e. 449-ben Kimón újra legyőzte a Perzsákat a ciprusi Szalamisznál.

Mivel a két fél nem birt egymással, békét kötöttek. A perzsák lemondtakaz égei-tengeri jelenlétről, a tengerszorosokról és a ión városokról, Athén pedig a további terjeszkedésről.

A köztársaság válsága, a Principátus kialakulása:

I. Hódítások:

Róma az ie. V. századtól folyamatosan háborúkkal növelte területét. Először leszámolt a város környékén élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén. Az elbizakodott római sereg ie. 387-ben vereséget szenvedett a galloktól, de ezt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat. Ie. 343-290-ig harcban álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. A háború alatt rengeteg rabszolgát szereztek, így nem volt szükség az adósrabszolgákra, ezért ezt az intézményt Ie. 326-ban eltörölték. Ie. 280 – 272-ig háborúban álltak a D-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították. A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás során ütköztek össze a Földközi-t. másik nagyhatalmával, Karthágóval. Ezért került sor az I. pun háborúra (ie. 264-241). Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a D-itáliai görög poliszok közreműködése hozta, ugyanis fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból.

A II. pun háború kirobbantó oka a pun reváns volt. (ie 218-201) Ez is Róma győzelmével zárult. Érdemes megemlíteni a két fővezér p: Hannibál és r: Scipio nevét.

A III. pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (ie. 149-146). Ez szintén Róma győzelmével ért véget.

II. A válság típusai és azok okai:

1. Politikai és államszervezeti válság:

A városállam egyre gyorsuló ütemben fejlődött világbirodalommá, ugyanakkor az állami hivatalok és intézmények lényegében egy városállam szervei maradtak. A hivatalnokokat és tisztviselőket egy évre választották. Ez jól bevált egy város irányításánál, de nem a hatalmas kiterjedésű birodalomban. Állandó szervezetekre és vezetőkre lett volna szükség. Mire az adott tisztviselő beleszokott hivatalába, már le is váltották.

2. Gazdasági válság:

A mezőgazdasági kisüzemek jelentős része tönkrement vagy a háborús pusztítások, vagy gazdasági okok miatt, ugyanis a kisparaszti birtokok nem bírták a versenyt a nagybirtokok nagy mennyiségű termésével szemben, főleg úgy, hogy a parasztok jelentős része katonáskodott. Nem volt, aki művelje a földet, míg a nagybirtokokon rabszolgák szárai dolgoztak. A birodalmon belül Itália súlya csökkent, ugyanis az olcsó provinciai árúval szemben még a nagybirtokok sem bírták a versenyt. A fenti folyamatnak az lett a végeredménye, hogy a parasztok eladósodtak, elvesztették földjüket és beáramlottak a városba. Rómát ellepték a proletárok, akik szavazati joguk árulásából éltek. Ez okozta a hadkiegészítési válságot is.

2. Hadkiegészítési válság:

A válság fő oka a parasztok eladósodása volt, ugyanis a törvények értelmében, aki nem rendelkezik földel, az nem is hívható be katonának. A katonák gyors fogyása nagy problémát jelentett, ugyanis egyre több katonára volt szükség a megnövekedett birodalom rendjének fenntartására és a további hódításokhoz. Ugyancsak katonákat igényelt a megnövekedett számú rabszolgaság kordában tartása is. A meglévő sereg sem volt megfelelő, ugyanis az alkalmanként katonáskodó parasztság helyett jólképzett állandó zsoldosseregre lett volna szükség. Problémát jelentett még ezen felül a birodalom lakosainak eltérő jogállása is. Csak a római polgárjoggal rendelkezők voltak teljes jogúak (szavazat, házasság, kereskedés, fellebbezés, tisztségviselési, tulajdonhoz való jog, katonáskodási jog). Szűkebb volt a latin joggal rendelkezők rétege, mégkisebb a szövetséges joggal rendelkezőké. Leghátrányosabb helyzetben a provinciák lakosai voltak.

III. Megoldási kísérletek:

1. Tiberius Gracchus: Katonaként tapasztalta a hadsereg válságát, de a paraszti birtokok elsorvadása is érzékeny érintették. Célja: a nincstelen parasztok földhöz juttatása volt. Ie. 133-ban néptribunus lett. Szorgalmazta a Licinius -féle földtörvény (ie. 367) felújítását. (Állami földekből max. 500jugerumot lehet bérelni 1 személynek) Ez az elképzelés a szenátori rend számos tagját súlyosam érintette, ezért amikor Tibetius Gracchus a szokással ellentétben másodszor is néptribunusnak jelöltette magát, számos párthívével együtt az utcán legyilkolták.

2. Gaius Gracchus: (ie. 123). Ő a problémát földosztással próbálta enyhíteni. Nem csak Itáliában, hanem a provinciákban akart földet osztani. Khartágót választotta ki alkalmas területként. Ezen intézkedéseivel megnyerte a proletariátus nagy részét. Politikai jogokat adott a lovagrend tagjainak. Ezen túl ők bíráskodhattak zsarolási ügyekben. Felvetette a szövetségesek egyenjogúsítását is. Ezzel kiváltotta a szenátus ellenszenvét. Távollétében néptribunustársa összeállt a szenátussal és Itáliában kínált sokkal előnyösebb feltételekkel földet. Gaius Gracchust a haza ellenségének nyilvánították, és parancsot adtak a kivégzésére. Ő nem várta meg, míg ellenségei végeznek vele, hanem öngyilkos lett. A Gracchusok hatása: kb. 60. 000 ember jutott földhöz és a Néppárt növelte befolyását az Optimatákkal szemben.

3. A hadsereg megreformálása: Mint már láthattuk, a földkérdéssel szorosan összefügg a hadsereg válsága is. A katonák fogyatkozó létszáma okozott nagy gondot. A kis létszámú parasztseregek nem akartak olyan háborúban részt venni, ami nem függ össze a haza védelmével. Szakszerű zsoldosseregre volt szükség. Ezt a kérdést Marius consul oldotta meg. A germánok elleni háború miatt 5 évig töltötte be folyamatosan a consuli címet. Hivatali évei alatt alapvető reformokat hajtott végre a seregben. Nincstelen proletárokat sorozott be, akik zsoldot kaptak, és bármely csatatéren hosszabb ideig is fel lehetett használni őket. Szolgálati idejük leteltével veteránként földet osztott nekik. Reformjai megteremtették az állandó, jól képzett sereget. Marius intézkedései szintén a néppártot erősítették. Újra napirendre került a földosztás.

4. Ennek az irányzatnak a fő képviselője Livius Drusus volt, aki fölújította a földosztást. Javasolta továbbá a szövetségesek egyenjogúsítását (ie. 91) A szenátus meggyilkoltatta Livius Drusust, ami a szövetségesek háborújához (ie. 90-88) vezetett. Róma a megbékélőknek megadta a polgárjogot, a maradék lázadókat pedig kegyetlenül leverte. A Néppárt megerősödését az Optimaták nem nézhették tétlenül. Céljaik megvalósítására a hadsereget használták. Sulla a seregével Rómába vonult, hogy megerősítse a szenátusi pártot. Feketelistát állított össze 2000 fő nevével és azokat kíméletlenül legyilkoltatta. (proscriptio) Ie. 82-ben diktátori hatalmat vívott ki magának. Felszabadított 10 000 rabszolgát, akik feltétlen hívei lettek. Ezután jelentősen korlátozta a néppárti politikusok jogkörét. Ie 74-ben kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, amit nagy erőfeszítések árán sikerült csak leverni Crassusnak. A helyzet rendezésére nem volt más lehetőség, mint az egyeduralmi rendszer bevezetése. Ezt a tényt Julius Caesar fedezte fel. Célja a néppárt hatalmának helyreállítása volt. Egyedül képtelen volt megoldani a válságot, ezért szövetkezett Crassussal és Pompeiussal. Ie. 60-ban létrehozták az I. triumvirátust. A megállapodásuk értelmében Caesar ie 59-ben consul lett. Tisztségének köszönhetően nagymértékű földosztást hajtott végre. Megbízatása lejártával proconsulként megkapta Galliát. Helytartóságát hódításokra használta, közben létrehozta a kor legjobb hadseregét. Így készült fel a visszatérésre. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Crassus meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal. Caesart felszólították, hogy seregét hátrahagyva térjen vissza Rómába és adjon számot munkájáról. Ő viszont seregével együtt indult el. Ie 49-ben átlépte a Rubico folyót. Pompeius meghátrált. Kettejük között a döntő ütközetre ie. 48-ban Pharsalos mellett került sor. A csatát Caesar nyerte, a menekülő Pompeiust Egyiptomban megölték.
Caesar politikája: leszámolt a köztársasággal, minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Nyílt egyeduralmat gyakorolt. Minden tisztséget betöltött, kivétel a cenzor, de annak jogkörét is gyakorolta. A szenátus létszámát 900 főre emelte és híveivel töltötte fel. Földet osztott a proletároknak és a veteránoknak. Naptárreformot hajtott végre. Kiadta az első római értékálló aranydénárt. Megreformálta az adózást is. Fellépett a korrupció és a zsarolás ellen. Intézkedései a szenátusi pártot sértették, ezért ie. 44. márc. 15.-én meggyilkolták. Ie. 43-ban létrejött a II. triumvirátus, melynek eredeti célja Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Tagjai: Augustus, Lepidus, Antonius. Ie. 42-ben a philippi csatában legyőzték a gyilkos Brutust és Cassiust. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Lepidus lemondott, Augustus és Antonius pedig szembe kerültek egymással. Ie. 31-ben csaptak össze Actium mellett. Itt Augustus győzött Antonius és Kleopátra hadai felett.

A principátus kora: (ie. I- isz. III. sz.)

Ie. 27- isz. 14-ig Augustus egyeduralkodó volt. Visszatért Rómába, és a híveivel feltöltött szenátus előtt letette a fegyvert. A testület viszont nem fogadta el lemondását, hanem megbízta az állam ügyeinek intézésével. Augustus tanult Caesar példájából. Nem gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása volt. Augustus lett a birodalom 1. számú polgára (princepsz). Ő szavazott először, ezzel megadta híveinek az irányelvet. A hadseregre támaszkodott. Felszámolta a rablóbandákat. Átszervezte a bíróságokat. Erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott. A kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból. “Cirkuszt és kenyeret a népnek!”

A császári közigazgatás kiépítése: Két csoportra osztotta a provinciákat. 1: régi, békés – ezeket a szenátusra bízta. 2: új, lázongó- ez a császár fennhatósága alá került. Egyiptom a saját tulajdona lett, ugyanis innen származott a legtöbb jövedelem.

I.e. VII-VI. században a Perzsa Birodalom nyugati terjeszkedése következtében elérte Kis-Ázsia partjait. Leigázta az ott élő ión városokat, akik Kis-Ázsia nyugati partjain élő görögök voltak. Perzsák célja, az Égei -medence, a görög föld meghódítása volt, hogy ezzel gazdasági hatalmát növelje, hiszen ez a térség gazdasági és kereskedelmi szempontból óriási jelentősséggel bírt. A közvetlen támadásra ürügyként szolgált, hogy Athén segítette az iónokat a perzsák ellen harcukban. Így I. Dareiosz i.e. 492-ben hajóhadat küldött Athén ellen, amit egy tengeri vihar elpusztított. Rá két évre újabb hajók indultak Attika felé, a sereggel együtt érkezett a haddal Peiszisztratos egyik fia, akit a hatalomától megfosztottak Athénba, s aki most uralomra akart törni.

A harcok kibontakozása

Athénnak külső segítség nélkül kellett szembeszállnia a perzsa túlerővel, Marathón mellett, i.e. 490-ben. Miltiadész vezetésével. A csata görög győzelemmel végződik, ami Miltiadész sztratégosz újszerű haditechnikájának köszönhettek. Az athéni hoplitákat futólépésben indította el a perzsa sereg ellen ( ” A két sereg közt mintegy nyolc stadion volt a távolság.” – Herodotosz), hogy aláfussonak a nyílzápornak és meglepetés szerűen lerohanják a perzsákat. A győzelem után Pheidippidész vitte a győzelmi hírt Athénba, a 42 km-es távolságot a hírnök futva tette meg, s miután közölte a győzelem hírét holtan rogyott össze. A monda szerint Pheidippidész útja során találkozott Pan – a pásztorok és nyájak istene – istennel, aki arról panaszkodott, hogy az athéniek nem törődnek vele. A 2000 fős spártai segítség csak ezután érkezett meg Athénba.

Társadalmi harcok Athénban

A perzsa veszély elmúltával kiéleződött az arisztokrácia és a demokrácia követőinek az ellentéte. Két irányzat állt egymással szemben:

• arisztokrácia és a parasztság fogott össze, hogy Athén szárazföldi hatalom legyen. Így kívánták megerősíteni birtokaik védelmét, az esetleges támadások ellen, illetve a politikai ellenfeleik így nem tudtak előnyre szert tenni ellenük. Vezetőjök Ariszteidész volt.
• ide tartozott a kereskedők és az iparosok rétege, ők Athént tengeri hatalommá akarták tenni, hiszen azt sürgették az árutermelés igényei is. Így lehetett fellendíteni a tengeri kereskedelmet, ellenállni az idegen támadásoknak. A hajók építése, karbantartása számos kézművesnek adott munkát, s a szegényebb rétegből származók szolgálatott teljesítettek a hajókon, megnőtt a katonai jelentőségük, szolgálataikért pedig zsoldot kaptak. Az irányzat élén Themisztoklész állt, céljait sikerült érvényesítenie, s így az akkor föltárt laurioni ezüstbányák hasznából Athén nagy flottát épített. A hajóhad 200 hárpm evezősoros hajóból állt.

A háborúk további szakaszai

Xerxész, I.Dareiosz fia, i.e. 480-ban szárazon és vízen egyaránt hatalmas haddal indított támadást a görög poliszok ellen. Ott ahol az arisztoktraták voltak hatalmon behódoltak a perzsáknak. Ezzel szemben Athén és Spárta a szabadság védelmében ellenállást tanúsított. A perzsák Thrákia felől délre vették az irányt, ahol először a Thermopülai szorosnál kerültek szembe a görögökkel. A szorost Leonidász spártai király 300 katonájával védte, a perzsákat hősi haláluk árán is csak kis ideig tudták feltartóztatni. Utána már a perzsák előtt szabad volt az út Athénba. Themisztoklész Athén lakosságát a közeli Szalamisz szigetére vitte át, s Athént egyenlőre átengedte az ellenségnek. A görög hajóhadat a szűk szalamiszi szorosba irányította át, hogy ott ötközzenek meg a perzsa túlerővel. Az ütközet eldöntötte a háború további menetét, i.e. 480-ban a szalamiszi tengeri ütközetben a perzsák megsemmisítő vereséget szenvedtek. A következő évben a görögök szárazföldön is győzelmet arattak a perzsák felett, majd hamarosan áttették a háború színterét Kis-Ázsiába.

Következmények

A háborús sikerek után Spárta kivált a háborúból, gazdasági érdekeit nem szolgálta a terjeszkedés. Athén gazdasága az elmúl évek során jelentős mértékben az iparra és a kereskedelemre épült. Kereskedelmi kapcsolatai voltak a Fekete-tenger partvidékével, élelmezését az innen származó gabonával oldotta meg. Így létérdeke volt uralni az Égei-medencét. Ezért, hogy vezető szerepét megtarthassa egy perzsa ellenes védelmi szövetséget keltett életre i.e. 478-ban. A szövetség pénztára a Délosz szigetén volt, ezért nevét a szigetről kapta – Déloszi szövetségnek hívták; tagjai közösen kívántak a perzsa támadások ellen védekezni, azonban a védelem terhét fokozatosan Athén vette át, s így a többi szövetséges neki adót volt köteles fizetni.

Az i.e. 460-as évek végétől a demokrácia terjedése és Athén gyarapodása Spárta érdekeit sértette és köztük háborúhoz vezetett. Athén mögött ott volt a déloszi szövetség, mely által egyre erősebb lett. Ennek kiegyensúlyozására Spárta az i.e. VI. sz-ban létrehozta a peloponészoszi szövetséget.

A perzsa háborúk miatt egy ideig újra az arisztokrácia politikai befolyása erősödött, de mivel a Spárta – barát politikája megbukott, a demokrácia hívei újabb reformokat vihettek végbe. Megszüntették az Areioszpagosznak azt a jogát, hogy ellenőrizhesse a tisztviselőket- i.e. 462-ben. Ezzel lett a népgyűlés a legfőbb hatalom Athénban, a demokrácia élére Periklész állt, s ekkor élte Athén a demokrácia virágkorát.

A perzsa háborúk vége

Spárta kiválása után Athén a déloszi szövetség élén egyedül harcolt a perzsák ellen. A hosszasan elhúzódó harcok végül görög győzelemhez vezetett.

I.e. 449-ben a Kalliász-béke véget vet a harcoknak. Az athéni Kalliász által az attikai-déloszi szövetség és I. “Hosszúkezű” Artaxerxész perzsa király között közvetített békeszerződés előirányozta a ki-ázsiai görög városok autonómiáját. Korlátozta a perzsa érdekszférát ás megszabta Athén számára, hogy lemond a Perzsa elleni támadásokról.

Tehát a perzsa király lemondott az égei-tengeri igényeiről.

3-as egység: Egy színhely van – más színhelyekről csak mesélnek -, a mű egy nap alatt játszódik le – a múltra a párbeszédekben utalnak – és egy eseményről szól.
A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a sors meghatározza az emberi életet.

Témája

Az Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme.
Két értékrend összeütközéséről szól. A konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az, aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király parancsa ellenére eltemeti testvérét.
Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell Oidipusz király történetét, a thébai mondakört.

Szereplők

• Antigoné (Haimón menyasszonya)
• Iszméné (Antigoné testvére)
• Kreón (a király)
• Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)
• Teiresziász (vak jós)
• Euridiké (Kreón felesége)
• őr
• szolga
• thébai vének kara

emlegetik: • Eteoklész (védte a várost)
• Polüneikész (vársora támadt)
• Oidipusz
+ thébai mondakör szereplői

Szerkezete:

1. Expozíció, alapszituáció
Antigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye – a halottat mindenképp el kell temetni – és a királyi törvény. Kreón parancsa
az, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan.

2. Bonyodalom
Antigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik.

3. Válság, cselekmény kibontakozása
Több késleltető elemmel.
Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközben
megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja.

4. Sorsfordulat, tetőpont
Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz, és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet.

5. Végkifejlet, katasztrófa
Bár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani, minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik,
bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.

Fő konfliktusok

Antigoné ↔ Kreón

A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.
Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”

Antigoné ↔ Iszméné

Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett.

Kisebb konfliktusok: – Haimón ↔ Kreón
– Teiresziász ↔ Kreón
– Iszméné ↔ Kreón

Néhány szereplő jellemzése

Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. CSaládszerető, fontosak számára a szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.

Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni, tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze.

Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest a családszeretetére, és becsületességére vall.

Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.
Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki.

Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a „legtisztábban”, a külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes tudás birtokában van.

Kar: Az agg thébaiak kara.
Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd megpróbálják befolyásolni, végül elmarasztalják.

A megoldás

Igazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit, de már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos. A bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos.