• áramvezetés: elektromos áram hatására a delokalizált kötő elektronok (elektronsereg) egy irányba mozdulnak el. Szilárd fémeknél nagyobb az áramvezetés, mint az olvadé-koknál;
• hővezetés: a rácspontokban lévő atomok rezgőmozgása és a delokalizált elektronok segítségével történik;
• fémes fény és szín: a delokalizált elektronok a minden irányból jövő fény egy részét elnyelik, másik részét visszaverik, ezért szürkék;
• olvadás- és forráspont: függnek a fém atom tömegétől, atomátmérőtől, a közöttük lévő kötési energia és a koordinációs nagyságától, fémenként nagy az eltérés, mert a d alhéj elektronjai is részt vesznek a kovalens kötésben;
• sűrűség: az atom tömegétől függ;
• szívósság, rugalmasság: maradandó alakváltozás részleteit lásd a fizikában;
• ötvözetek: ha a fémeket más fémekkel összeolvasztjuk ötvözetet kapunk. A fém olva-dékában más fémek feloldódnak és együtt kristályosodnak, tulajdonságuk nagyon megváltozik;

Kémiai tulajdonságok:

A fémek a kémiai reakciók során mindig oxidálódnak, mert kicsi az ionizációs energiájuk és az elektronegativitásuk.
Ebből következik, hogy vegyületeikből a fémek csak költséges redukciós folyamattal vagy eljárással állíthatók elő:

• kémiai korrózió: a korróziót oxidációs folyamat okozza, aminek az az oka, hogy külső elektronjukat könnyen leadják, ilyenkor gázokkal és nem elektrolit olvadékokkal reak-cióba lépnek. Néhány fém felületén összefüggő oxidréteg alakul ki, pl. az alumínium felületén az alumíniumoxid, más fémeknél az oxidréteg porózus, és alatta az oxidáció tovább folytatódik, ilyen, pl. a vas felületén a vasoxid, a rozsda. Ez kivédhető a fém passzivitásával, pl. a vasat rövid időre tömény salétromsavba mártjuk, majd sósavol-datba. Az arany és a platina nem korrodálódik.
• elektrokémiai korrózió: a kémiai energia elektromos energiává alakul át a folyamatban, ezt gyorsítja a nedvesség, különösen, ha van a levegőben széndioxid (CO2) vagy kéndioxid (SO2), a párában ezek feloldódnak, és savas elektrolitok keletkeznek. To-vább gyorsul a folyamat, ha a vashoz rezet kötnek, de lassul, ha cinket kötünk (a mai autógyártásban az autók karosszériáját cinkfürdőbe mártják, és így érik el a 20 éves át-rozsdásodás elleni védelmet).

Egy atom vagy molekula által kisugárzott fény színképe.

Kötött elektronok felszabadítása fénysugarak hatására. Külső fotóeffektus esetében a megvilágított testből a felületén át elektronok lépnek ki. A jelenséget 1888-ban Hallwachs és Sztoletov magyarázta meg. Lenard vizsgálatai szerint a kilépő elektronok száma egyenesem arányos a megvilágító fény erősségével és a megvilágítás idejével. Az elektronok kilépése a megvilágítás pillanatában megindul, és a kilépő elektronok energiája függ a beeső fény frekvenciájától. A jelenség magyarázata Einsteinnek sikerült. qU=1/2 mv2+Wki. Külső fotóeffektus esetében a fény által felszabadított elektronok energiája nem elegendő a test elhagyására; csak a testen belül vezetési sávban mozognak szabadon. Következménye, hogy a fény hatására egyes anyagok elektromos ellenállása lényegesen csökken. Ezt a hatást először a szelénen vették észre.

Az R1 és R2 rést az R-ből kiinduló fényhullámok azonos fázisban érik el. A résekből újabb azonos fázisú fényhullámok indulnak ki. A hullámok az ernyőt elérve erősítik v. gyengítik ill. kioltják egymást. Interferenciát csak olyan fényhullámoknál észlelünk, ahol a megvilágított felület pontjaiban a hullámok időben állandó fáziskülönbséggel találkoznak. Ezeket a hullámokat koherens hullámoknak nevezzük. Nem észlelünk interferenciát, ha két különböző fényforrásból indulnak ki a fényhullámok v. ha egy fényforrás két v. több pontjából érkeznek.

Valamely anyag által egy folytonos színképű fényforrás sugárzásából elnyelt hullámhosszok összessége. A spektrumban az elnyelt frekvenciák helyén fekete vonalak jelennek meg, melyek különálló vonalakat vagy sávokat képeznek, és helyük az illető anyagra jellemző. A jelenség magyarázata az, hogy a gázatomok és molekulák diszkrét energianívókkal rendelkeznek, ezért csak meghatározott energiájú fényt tudnak elnyelni. Fraunhofer vette észre, hogy a Napot körülvevő gáz a Nap fényéből bizonyos frekvenciájú sugarakat abszorbeál. Ezeket a Nap spektrumában lévő sötét vonalakat Fraunhofer- vonalaknak nevezzük. Ha az abszorbeáló gáz hőmérsékletét a fényforrás hőmérsékletére emeljük, akkor az abszorpciós vonalak eltűnnek.

A fotoszintetizáló élőlények egy redukciós ciklus enzimreakciói során végzik a légköri CO2 megkötését és beépítését. A körfolyamat első szubsztrátja egy pentózdifoszfát, ez veszi fel közvetlenül a CO2-t. Átmeneti hatszénatomos molekula keletkezik, majd rövid időn belül két glicerinsav-foszfát, ekkor kapcsolódnak be a NADPH-molekulák és ATP felhasználásával glicerinaldehid-foszfáttá redukálják. Innen két út lehetséges. Az egyik során pentóz-foszfáttá, majd pentózdifoszfáttá alakul a glicerinaldehid-foszfát-molekula és kezdődhet a folyamat előlről. A másik lehetőség az, hogy hat szénatomos glükóz-foszfát keletkezik, amely a glükóz, keményítő, cellulóz kiindulási anyaga. Ehhez szükséges energiát az ATP- és NADPH-molekulák szolgáltatják. Az első szakasszal szemben ezek a reakciók sötétben is lejátszódnak.

A fényviszonyokat a közvetlen és a szórt fény aránya, a megvilágítás erőssége és időtartama határozza meg. Ez függ a napszaktól és az évszaktól, az Egyenlítőtől való távolságtól, magasságtól és mélységtől, a felhőzettől, a domborzattól és a növénytakarótól.

A növények alkalmazkodása a fényhez:

- A megvilágítás erőssége szerint

- Fénykedvelők: A szavannai-, füvespusztai-, sivatagi- és a havasi növények.

- Fény és árnyékkedvelők: Virágzásukhoz nélkülözhetetlen a fény.

- Árnyékkedvelők: Az erdők aljnövényzete.

- A megvilágítás időtartama szerint:

- Hosszúnappalos: 12 óránál több megvilágítást igényel

- Rövidnappalos: 12 óránál kevesebb megvilágítást igényel

A hőmérséklet viszonylag kis határok között változik a földön. Az üvegházhatás miatt van besugárzás, kisugárzás és visszasugárzás is a Földön. A talaj közvetlenül a besugárzás által melegszik, a levegő pedig közvetve a hőátadás, hőáramlás és a visszasugárzás által melegszik. Az üvegházhatás az átlaghőmérsékletet 30 fokkal növeli és a hőingadozást 150 fokkal csökkenti.

A felszínt elérő fénysugárzás közvetlen fényből és szórt fényből áll. A fénysugárzás nem egyenletesen oszlik el a bioszférában. Az egy területre jellemző fényviszonyokat a közvetlen és a szórt fény aránya, a fény erőssége és a megvilágítás ideje együttesen alakítja ki. Ezek változnak a földrajzi szélesség mentén és változnak a tengerszinttől mért magasság szerint is.

Az egyenlítő mentén déltájban merőlegesen érkező napsugárzás erős közvetlen fényt eredményez. Az egyenlítőtől távolodva a napsugarak beesési szöge egyre kisebb lesz, a mind vastagabb levegőrétegen keresztülhaladó sugárzás egyre nagyobb mértékben szóródik és nyelődik el, így a közvetlen fény aránya csökken. A földrajzi szélesség szerint változik a megvilágítás időtartama is. A tengerszinttől távolodva az egyre vékonyabb légréteg több és több napsugárzást enged át. Így nő a közvetlenül érkező fénysugarak és az ultraibolya sugárzás aránya is. Az azonos fekvésű földrajzi területek eltérő fényviszonyait a terület feletti felhősödés és a domborzati viszonyok, valamint az ott élő növények együttese is befolyásolja.

Derült időben magasabb a közvetlen fény aránya, mint felhősödés esetén. A napsütésnek jobban kitett déli lejtőket hosszabb ideig éri a megvilágítás, mint az északiakat. Egy zárt erdőállományban a talajfelszín kevesebb fényt kap, mint nyílt területeken.

Az élőlények fényigénye eltérő. A zöld növények számára a fény alapvető energiaforrás. A fénykedvelő növények fejlődéséhez sok napfény szükséges. A fény- és árnyéktűrő növények csak a virágzáshoz igénylik a teljes megvilágítást, egyéb időszakokban az árnyékolást is jól viselik. Az árnyéktűrő növények nem viselik el az erős fényt, csak árnyékos helyeken fordulnak elő. A megvilágítás időtartama hatással van a növények virágképzésére. A rövidnappalos növényeknél (trópusi növények) csak akkor indul meg a virágképződés, ha a nappalok rövidek. A mérsékelt égöv hosszúnappalos növényei ellenben csak akkor hoznak virágot, ha legalább 12 órás megvilágítás éri őket (rozs, búza stb.). A fény az állatok életét is befolyásolja. Egyes állatfajok nappal, mások csak alkonyatkor vagy éjjel tevékenykednek. Az állandóan sötétben élő állatok számára a fény káros.