Franciaországban a XI – XII. században nem volt erős királyi hatalom. Az ország legnagyobb részét a nagy hűbéresek birtokolták.  Franciaországot a Karoling – ház kihalása óta a Capeting – uralkodók vezették. Bár hagyományosan majdnem vallási tisztelet övezte személyüket, tényleges politikai hatalmuk sokáig csak a Párizs és Orléans közötti családi birtokokra terjedt ki. A XIII. század végére azonban az egymást követő királyok lényegesen megnövelték hatalmi befolyásuk körzetét. A királyi hatalom növelésének az eszköze volt a családi birtokok gyarapítása, a házassági politika, a hercegek és a grófok hűbéri esküre kényszerítése. II. Fülöp Ágost háborúval vette el az angol király franciaországi birtokait. Ő és utódai az albigens eretnekség elleni keresztes hadjárat ürügyén Dél-Franciaországot is fennhatóságuk alá vonták. A királyok a polgárság adójára is támaszkodtak, cserébe sokféle kiváltsággal segítették a városok fejlődését. Az árutermelés és a  megélénkülő kereskedelem szorosabbra fűzte az ország területei között az  egységet.

A királyi vezetés alá került területek megnagyobbodása új hatalmi szervezetek és új politikai rendszer kialakítását tette szükségessé. A királyok tartományaikat egyre inkább fizetett királyi hivatalnokok révén irányították, a háborúkban pedig egyre nagyobb szerepet kaptak a zsoldosok. A királyi közigazgatás a hűbéri kapcsolatok helyébe lépett, a földesúri bíráskodás ítéleteivel szemben pedig a királyi bírósághoz lehetett fellebbezni.

A jogi érvelés szerint a király  “császár a királyságban”, tehát minden világi, sőt pápai befolyástól mentes. IV. Fülöp (1285 – 1314) éppen VIII. Bonifác pápával szembeni harcai idején hívott össze először rendi gyűlést 1302 – ben Párizsban. Ezután egyre inkább gyakorlattá vált, hogy a fontos államügyek megvitatására az uralkodó meghívta az azonos jogállású, öröklődő kiváltságokkal bíró csoportokat : a rendeket, illetve azok képviselőit. A rendi gyűléseknek kezdetben nem volt kialakult ügymenete, és a meghívottak köre is megváltozott a napirendben szereplő kérdésektől függően. A gyűlések megtartása a XIV. század során egyre gyakoribbá vált a sűrűsödő gondok miatt (háborúk, a királyi jövedelmek szűkössége, parasztfelkelések).

A régi feudális állam helyébe, ahol a királyból, a főurakból és a főpapokból álló királyi tanács hozta a döntéseket, új típusú állam lépett : a rendi monarchia. Az uralkodó döntéseiben figyelembe vette a rendek érdekeit, kívánságait. A király és a rendek között viszonylagos hatalmi egyensúly alakult ki. A rendektől igényelt segítség anyagi támogatás fejében a király és főtisztviselői bizonyos reformokat, engedményeket helyezhettek kilátásba.

A rendi gyűlések Franciaországban :

  A parlament kialakulása Angliában :

II. Anglia helyzete

            Anglia  a normann hódítás óta a korabeli Európa egyik legszilárdabb állama volt. A királyok nagyobb hatáskörrel rendelkeztek, mint a kortárs Capetingek. Minden szabad ember hűbéresük volt, s a királyi bíróság alá tartozott. Nagyok voltak a királyi jövedelmek is. Jelentős tartományaik voltak Franciaországban is. Ezeket Földnélküli János veszítette el a Fülöp Ágosttal vívott harcban. Az ezt követő zavaros helyzetben az önkényesen uralkodó király ellen szervezkedő bárók 1215-ben elfogadták a nagy szabadságlevelet (Magna Charta Libertatum).

Lényeges pontjai : a király új adókat nem szed, szabad embert bírói ítélet nélkül el nem foghat, a városok kiváltságait tiszteletben tartja, s a báróknak joguk van a Charta pontjait erőszakkal is betartatni a királlyal.

            Az 1215 utáni hosszú belháborúban a III. Henrik királyt legyőző Simon de Montfort báró a kisebb birtokosok képviseletében 1265 – ben olyan gyűlést hívott össze, amelyen a városok és a lovagok is képviseltették magukat. I. Edward fegyverrel állította helyre az angol királyi hatalmat, de uralmát ő is széles rendi alapokon megszervezett gyűlésekkel

kívánta biztosítani. Az általa összehívott 1295-ös gyűlés lett a későbbi angol parlamentek mintája, amelyek ettől fogva rendszeresen üléseztek. A király ezentúl csak az ő meghallgatásukkal hozhatott döntéseket. A parlament a rendek: a bárók, a szegényebb nemesség és a jómódú polgárok résztvételét biztosította Anglia kormányzásában.

III. Parasztfelkelések és a  “százéves háború”

            A XIV. század elején háború tört ki Anglia és Franciaország  között a fejlett gyapjúfeldolgozó ipara miatt nagy jövedelmet biztosító Flandria birtoklásáért. A háború kisebb megszakításokkal több mint száz évig tartott, és mérhetetlen szenvedést okozott mindkét ország népének.

            A nagy nyomor és a magas adók késztette előbb a párizsi polgárokat 1306-ban, majd a francia parasztokat 1358-ban, hogy fegyvert fogjanak az urak ellen. Ellenségük közös volt, de a polgárság gazdagabb vezetői mégsem akartak szövetségre lépni a felkelő parasztokkal. Féltek a szegénység esetleges megerősödésétől, hiszen az ellenük fordíthatta volna a városok kizsákmányolt lakosságát is. Így az ellentéteiket most félretevő francia és angol lovagok le tudták győzni a parasztok kezdetben sikeres harcát, és véres kegyetlenséggel álltak bosszút.

            Az elkeseredés Angliában is fegyvert adott a polgárság kezébe. A angol polgárok és parasztok az uralkodó osztály elleni küzdelmüket vallási nézetekkel is igazolták.

            A felkelést Angliában is a polgárság kezdte 1381-ben és vezette is tovább, a parasztság pedig csatlakozott hozzá. London szegény polgárai elérték azt, hogy a felkelők bevonulhattak a városba, és ott folytathatták tárgyalásaikat a királlyal. A látszatra beleegyezett követeléseik teljesítésébe. A felkelők vezérét Wat Tylert azonban London polgármestere orvul meggyilkolta, és így sikerült az uralkodó osztálynak a vezér nélkül maradt felkelést levernie és véresen megtorolnia.

            A felkelés kudarca ellenére is javult az angol parasztság sorsa. Mind többen válthatták meg pénzzel jobbágyi terheiket, és így függetlenebbé válhattak a földesuraiktól. A francia parasztság helyzete csak később, a gazdasági élet erőteljesebb fejlődése következtében javult.

IV. A központosítás

 A háború súlyos erőpróba volt mindkét népnek: egyre világosabbá vált, hogy az uralkodó osztály csak akkor tud a külső ellenséggel szemben helytállni, és tudja a kizsákmányoltakat továbbra is elnyomni, ha a rendek közötti belső, hatalmi harcok helyett megerősíti az egységes irányításra képes királyi hatalmat. a királyok arra törekedtek,

hogy ne kelljen az országgyűléstől függővé tenni az adó megajánlását, hanem úgy akarták fokozni jövedelmüket (adók, vámok), hogy azokból teljék állandó zsoldoshadsereg fenntartására. A királyi hatalom megerősítését szolgálta az is, ha a nagybirtokosok helyett jogilag képzett királyi tisztviselők kezébe került az ország kormányzása , akik a királytól függtek, tőle kapták a fizetést. Mindenhez az egyre fejlettebb mezőgazdasági és kézműipari árutermelés adta az anyagi alapot.

- A jobbágyság a múlté. A parasztok kisebb része földjének tulajdonosa, többsége bérlője vagy bérmunkás. A parasztság osztálya fokozatosan megszűnik. A gazdag emberek földbirtokot vesznek vagy bérelnek. A nemesi birtokosok és a szabadparasztság is bekapcsolódik az árutermelésbe. Az árutermelésre áttért nemesi birtokosok és a polgárság között érdekazonosság van.

Az abszolutizmus befuccsol
- I. Jakab (1603-1625), a Stuart-ház tagja (mely a Tudor-ház skót rokona) kerül a trónra. Célja az anglikán egyházra támaszkodva az abszolutizmus kiépítése.
- Felborítja a Tudorok által felállított egyensúlyt a régi és új osztályok között.
- A polgárság és az újnemesség a parlamentre támaszkodik, azonban az uralkodó 1629-től össze sem hívja azt, és korlátlan önkényuralmat gyakorol
A mozgalmak nem tetszenek a királynak.
- Az angol polgárságnak még nincs saját eszmerendszere, ezért mozgalmai a reformáció radikálisabb irányzatával, a kálvinizmussal összefonódnak. A puritán mozgalmakat I. Károly kegyetlenül üldözi.
Puritánok (purus=tiszta), ill. presbiteriánusok: Legyen teljes személyi és vagyonbiztonság Söpörjenek ki a templomokból minden, a katolicizmusra emlékeztető külsőséget Töröljék el az arisztokratákhoz húzó püspökök hatalmát Az egyházat választott testület, a presbiterek irányítják

Indepedensek (függetlenek) még durvábbak a puritánoknál: Minden egyházközség legyen önálló Semmilyen emberi előírást nem fogadnak el, ha az szerintük ellentmond, az isteni törvényeknek

A skótok sem tetszenek a királynak: Skócia a gazdasági fejlődésben elmaradott, és még radikálisabban reformáció-párti. Kálvini egyházszervezetüket a királytól független, választott testület irányítja. Ezt a skótok nemesi demokráciaként értelmezik. Ez I. Károlynak nem tetszik, meg akarja szüntetni a skótok önállóságát. Ezért a skótok fegyvert ragadnak és szétkergetik I. Károly kirendelt csapatait. Végső elkeseredésében a király összehívja a parlamentet, 1640 tavaszán (12 év szünet után!).

A parlament felépítése: Felsőház: az abszolutizmust támogatjákàArisztokraták és püspökök Alsóház:  az abszolutizmus ellen vannakàAz újnemesség képviselői
- Rövid parlament: Mivel nem tud pénzt szerezni a parlamenttől, a király feloszlatja három hét múlva.
- Hosszú parlament: A skótok betörnek az országba, úgyhogy újra összehívja a parlamentet, amely 1640 novemberétől 1653-ig együtt marad. Csak saját határozata alapján lehet föloszlatni  Adót szedni a parlament felhatalmazása nélkül tilos A miniszterek és a hadsereg ellenőrzése

A polgárháború -

- Összecsapnak a puritánok (kerekfejűek) a királyhű nemesekkel (gavallérok). A puritánok felfegyverzett parasztokkal erősítik magukat. A király Nottinghambe menekül (1642. január 10.).
- A parlament tábora az erősebb és gazdagabb (támogatják az iparilag fejlett déli, délkeleti országrészek és a hajóhad). A király tábora a gyengébb (támogatják a nyugati és északi területek nemessége, a meggyöngült anglikán egyház és a franciák)
- A parlament egysége megbomlik. A presbiteriánusok megegyezést keresnek a királlyal.
- Hadvezéreik kudarcot vallanak, a király Londont fenyegeti. Ezért az independensek (középrétegek, parasztok) magukhoz ragadják a kezdeményést. Cromwell megszervezi az „új mintájú hadsereg”-et.
- (A skótok mindvégig amellett harcolnak, aki jobban áll. Először parlament, később a király oldalán.)
- Cromwell hadserege minden döntő ütközetet megnyer, a királyt fogságba ejtik. Ez azonban tovább élezi az ellentétet a presbiteriánusok és az independensek között, és egyre erősebb a levellerek kistulajdonosi irányzata, akik polgári köztársaságot akarnak.
- Cromwell összefog a levellerekkel és bevonul Londonba (1648. december 2.), ahol a parlamentből eltávolítják a presbiteriánusokat, és feloszlatják a felsőházat.
- Stuart Károlyt kivégzik. Anglia (1649) köztársaság.

A köztársaság, és ami mögötte van.
- Cromwell felszámolja a levellereket. A polgári köztársaság támogatóinak száma ezzel megfogyatkozik.
- Cromwell az írek ellen fordul. Véres háborúban a sziget nagyrészt angol gyarmattá teszi. A skótokat is lerohanja. Létrejön Anglia, Skócia és Írország politikai egysége.
- Hajózási törvény: csak olyan hajó jöhet be, ami vagy a mienk, vagy olyan áru jön rajta amit ott állítanak elő. Ez sorozatos tengeri háborúkhoz vezet a hollandokkal.
- Utolsó éveiben katonai diktatúra.

Restauráció
- Cromwell halála után összeomlik a katonai diktatúra, mert nincs tömegbázisa.
- II. Károlyt (I. fia) koronázzák meg, mert megígéri, hogy vallásszabadság lesz, és hogy nem veszik vissza az arisztokrácia által 1642-től eladott földeket. Az ő utódja II. Jakab.
- Aztán persze megint ugyanaz a nóta: a parlamentet kikapcsolják a kormányzásból. A pénz XIV. Lajostól jön, ezzel azonban ki lesz szolgáltatva Franciaországnak.
- A franciák nyíltan katolizálnak, ezért a parlament meghívja Orániai Vilmost (Hollandia kormányzóját) a trónra II. Jakabot elűzik és fiát mellőzik – győz a népfelség elve.

Alkotmányos monarchia
- Elfogadják a Jognyilatkozatot (1689).
o A törvényeket a választott parlament hozza
o A hadügyet és a pénzügyet is ők intézik
o A kormány tagjait a király nevezi ki, de a parlamentnek tartoznak felelősséggel
o Kiépülnek a független bíróságok -

Ebből a francia felvilágosodás képviselői is merítenek ihletet.

Ipari forradalom a neve annak az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változásnak, amely kb. 1740 és 1850 között először Nagy-Britanniában, majd egész Európában zajlott le. A XVIII. századi Angliában kiépült az alkotmányos monarchia rendszere, kialakultak a pártok, a miniszterelnöki hivatal. A rendszer biztosította a gazdaság gyors ütemű fejlődését. A brit külpolitika homlokterében a gazdaság növekedését biztosító gyarmatpolitika állt. Európában a kontinentális hatalmak egymást foglalták le, így Anglia előretörhetett a gyarmatokon.

A XVIII. században a brit mezőgazdaság gyorsan fejlődött, belterjessége terjedt. A Hollandiában már korábban kifejlesztett módszerek Angliában széles körben terjedtek el(talajjavítás, csatornázás, trágyázás, vetésforgó). Újabb eszközök (aratógép, jobb ekék) és a fajtanemesítés is megjelent. Bekövetkezett az agrárforradalom. Megjelent a vetésforgó (àaz ugar kiiktatásával, a teljes megművelhető területre kiterjedő földművelési eljárás. Az ugar helyére takarmánynövényeket vagy kapásnövényeket vetnek. Lehetséges az istállózó állattartás, így a trágya biztosítja a föld termőerejének megújítását.), az agrotechnika fejlődése. A birtokosok felosztották a közös földeket, a tagosított földeket pedig belterjesen művelték. A mezőgazdaság fejlődése során nőtt az élelemtermelés, így a népesség száma is. A gépesítés miatt kevesebb földművelés több munkát tudott elvégezni, így egyre több embert tudott ellátni élelemmel. A vidék népessége a városokba áramlott, mivel vidéken nem volt már szükség a munkájukra. Számuk a városokban biztosította a fellendülő ipar munkaerő szükségletét.

A gyarmatokkal folytatott kereskedelem legfőbb kiviteli cikke a textília lett. A termelés fokozása érdekében újabb eszközöket találtak fel, a piac nőtt. A mesteremberek és vállalkozók találmányai egyszerű mechanikus szerkezetek voltak. A vízi energia által keltett forgómozgást- vízi kerék-, majd a gőzgépet használták. A gőz ereje már az ókor óta ismert, de James Watt csak 1769-ben tökéletesítette az erőátvitelt, mellyel termelékenyebb gőzgépet épített. 1781-ben a gőzgépet a tengely hajtására is alkalmassá tette. A gőzgép széles körben elterjedt, alkalmazták a fonó- és szövőgépekben, fúrók, fűrészek, esztergák meghajtására.

Az újítások versenyképessé tették az angol textíliákat a világpiacon, ami ösztönözte a további fejlődést. A megnőtt népesség ruházati igénye is megnőtt. A textílipar két ága, a fonás és a szövés egymást húzva fejlődött. A gyapjú mellett egyre inkább teret hódított a gyarmatokról behozott gyapot alapú pamut. A gépesítés hatására az iparág a kereskedelmi tőke révén bérmunkásokat foglalkoztató gyáriparrá fejlődött. John Kay 1733-ban találta fel a Repülő vetélőt, mely a szövőszék egy alkatrésze, amely szövéskor a keresztszálakat vezeti (egy zsinór meghúzásával mechanikusan repült át a vetüléken). 1764-ben Hargreaves fedezte fel a „Fonó Jenny”-t, a világ első mechanikus gyapjúfonó gépét, mely forradalmasította a fonást, s alkalmassá tette a vízikerék alkalmazására ( 8 orsó).Arkwright 1768-ban alkotta meg a fonógépet. A francia Jacquard 1805-ben fedezte fel a szövőgépet ( az ő nevéhez fűződik a lyukkártya megalkotása is).

A nehéziparban a gőzgépek megjelenése és elterjedése megsokszorozta a felhasznált vas mennyiségét, gépeket készítettek (vaseke). Abraham Darby 1735-ben rátalált a kokszosításra, a faszénnel egyenrangú kokszot állított elő. Így az angolok vasipara gyors fellendülésnek indult. A faiparban használatos szerszámokat vasból állították elő(gyalu, fúró). Ezeket már gőzgép hajtotta. A szén és vas iránti igény növekedett a gyors ütemű vasútépítés során. A szerszámipart a mozdonyok, sínek nagyipari előállítása, a textilipari és mezőgazdasági gépgyártás is forradalmasította, a fejlődés kikényszerítette a gyárak között a szabványosítást.

A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása volt. Eddig mindezt a vízen -többek között csatornák segítségével- tudták fejleszteni, így a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták, Fulton 1807-ben alkotta meg a gőzhajót. Ez az eddigi vitorláshajókhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a széljárás kiszámíthatatlanságához képest sokkal megbízhatóbb. Lehetővé vált az interkontinentális szállítás.

A gőz a szárazföldön is hasznosnak tűnt. 1814-ben George Stephenson megalkotta az első klasszikus gőzmozdonyt, a Blücher-t, majd 1825-ben Rocket nevű gőzmozdonya  megnyerte a Stockton és Darlington közötti versenyt (40-48 km/h-val ment), ezzel bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. A vasút előnye a szekérrel és a postakocsival szemben nem volt kétséges. Angliában teret hódított a vasútépítés, ami hamarosan a kontinensen is hatalmas lendületet vett. A közlekedés gyorsabbá vált, nagy tömegű árut is lehetett a szárazföldön szállítani. Az első pálya Liverpool és Manchester között épült ki, szükségessé váltak a hidak és alagutak építése (1842-ben alagút épült Angliában, a Temze alatt. 1843-ban az angol Adam Clark tervei alapján elkezdték építeni a Lánchidat.). Kontinenseket átszelő vasútvonalak is megjelentek. Az Orient Expressz 1888-tól a Calais – Párizs – Isztambul vonalon közlekedett. A következő lépés a városi közlekedés megjelenése volt (Omnibusz).

A hírközlési rendszer fejlődését is jelentette a gazdaság élénkülése. Az amerikai Morse 1832-es találmányával kábelen továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítették a korábbi nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Megalkotta a távíró ábécét, tökéletesítette a távírást. A találmány gyorsan elterjedt, hamarosan kábel kötötte össze Nagy Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat.

Más egyéb találmány is az I. ipari forradalom idején született meg. 1845-ben kezdték el gyártani az amerikai Samuel Colt hatlövetű forgódobos revolverét, megalapult a Colt Művek. A fényképezés pedig a Daguerre fivérek nevéhez kötődik.

1534-ben VIII. Henrik szakított Rómával, létrehozva az anglikán egyházat, aminek a feje a mindenkori angol király. Az angol abszolutizmus I. Erzsébet uralkodása alatt élte fénykorát (1558-1603). Az Erzsébet alatti abszolutizmus érdekszövetségben állt a társadalom vállalkozói rétegével. A monarchia részt vállalt és részt kért a polgárosodás hasznából.

Jakab uralkodása alatt már élesen kirajzolódtak a politikai frontok. Egyik oldalon: királyság, születési és pénzarisztokrácia (az udvaroncok hada), az anglikán egyház. Másik oldalon a parlament alsó háza által reprezentált, ellenzéki hangokat hallató társadalom.

Az abszolutizmussal való szembenállás vallási formában, a puritanizmusban is kifejeződött (a puritanizmus a kálvinizmusból kinövő vallási irányzat).

A puritanizmus a XVI. sz. 60-as éveiben tűnt fel Angliában, s támadása a felemás anglikán reformáció ellen irányult. Meg akarta tisztítani a vallást minden katolikus maradványtól: a püspöki egyháztól éppúgy mint a katolikus rítusoktól. A puritanizmus vallási és az alsóház politikai ellenzékisége egyre inkább egymásba fonódott.

Az 1628-ban összehívott parlament megfogalmazta a Jogok kérvényét. Követelte az önkényes bebörtönzések és adók eltörlését, a békebírák szerepének visszaállítását a helyi közigazgatásban, s annak megtiltását, hogy a király parlamenttől független hadsereget tarthasson fent. 1629-ben a király feloszlatta a parlamentet ( a forradalomig nem is hívta össze).

A forradalom kirobbanásának konkrét oka Skócia.

Már I. Jakab megpróbálta létrehozni Anglia és Skócia perszonálunióját.

I. Károly a kálvinista Skóciára akarta erőszakolni az anglikán egyházat, a skótok fellázadtak.

A király 1640-ben összehívta a parlamentet, hogy pénzt kérjen a háború költségeire. Az ún. rövid parlament csak 3 hétig ülésezett.

Novemberben kezdődött a hosszú parlament, amely több mint 10 évig ülésezett. Hangadói John Hampden és John Pym voltak A parlamenttel szemben a király fegyverletételre kényszerült.

Kimondták: a parlamentet saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. Ezek után a parlament szövetséget kötött a király ellen fellázadt Skóciával.

1642. januárjában a király elmenekült Londonból. A forradalom győzött. A forradalmi tábor egysége azonban felbomlott.

A parlament jobb számyát a presbiteriánusok alkották, akik a püspöki szervezet ellenségei voltak. A kapitalizálódó nemest, a nagypolgárt, nagykereskedőt – a gazdagokat képviselte. Tőlük balra álltak az independensek, akik sem a püspöki egyházat, sem a presbiteri rendszert nem fogadták el. A vallásszabadság hívei voltak. Tömegbázisukat a közép- és kispolgárság jelentette.

A hadsereg erejét az independensek alkották, de 1644-ig a presbiteriánusok elképzelései jutottak érvényre: 1643 végén szövetség jött létre a skót presbiteriánusokkal, eltörölték a püspöki szervezetet, de nem ismerték el a presbiteriánus szervezettől elszakadó egyházat. Ezen a ponton befejezettnek tekintették a király, az anglikán egyház és a király nemesi hívei (a gavallérok) elleni forradalmat. Tárgyalásokat kezdtek a királlyal.

Ekkor Oliver Cromwell újjászervezte az independensekből álló hadsereget és 1644 nyarán Marston Moore-nál megverte a királyt („vasbordájúak” – új mintájú hadsereg, jelszavuk: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport”). 1645. Nasbey: Cromwell ismét legyőzte a királyt, aki Skóciába menekült.

A győzelmek a presbiteriánusok és independensek ellentétét tovább élezték. Nehezítette Cromwell helyzetét, hogy egyre erőteljesebben jelentkezett a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata, amely teljes jogegyenlőséget és polgári köztársaságot akart. Szószólójuk John Lilburne volt.

Az independensek két tűz közé kerültek. Cromwell ekkor összefogott a levellerekkel, lezárta a hadműveleteket és a győztes forradalmi hadsereggel bevonult Londonba (1648. dec. 2.).

A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben csak 100 independens képviselő maradt („csonka parlament”).

A felsőházat feloszlatták. Stuart Károlyt, „a zsarnokot, az árulót, a gyilkost és a haza ellenségét”, halálra ítélték és 1649. január 30-án kivégezték.

A csonka parlament Angliát köztársasággá nyilvánította és 41 tagú államtanácsot állított fel.

A levellerek katonai felkelést szerveztek, általános választójogot követeltek. Lilburne Cromwellt zsarnoksággal vádolta. Sőt, megjelentek a politikai porondon a kommunisztikus tanokat hirdető diggerek (ásók) is. Földosztást követeltek (Cromwell leverte a diggereket). A királypártiak az európai uralkodó segítségét kérték (hiába), Írországban és Skóciában királlyá kiáltották ki Károly fiát (Károly).

1651-ben a worcesteri csatában Skócia elvesztette függetlenségét. Nem sokkal később Anglia jelentős sikert ért el. A Hollandia tengeri fölényét terhesnek érző parlament 1651-ben hajózási törvényt adott ki. Eszerint idegen hajók nem hozhatnak Angliába Európán kívül beszerzett árut, és Európából is csak a termelő ország szállíthat Angliába. A távolsági kereskedelmet veszélyeztetve érző Hollandia kirobbantotta a háborút, amit holland győzelmek után Anglia nyert.

1654-ben Hollandia elismerte a hajózási törvényt.

A kívül diadalmas állam azonban belül nem tudott konszolidálódni.

A királypártiakkal, presbiteriánusokkal, leveIlerekkel, írekkel, skótokkal leszámoló Cromwell 1653 áprilisában Ieszámolt a csonka parlamenttel is. 1653 nyarára alkotmányozó gyűlést hívott össze, a „szentek parlamentjét”. Ez kimondta az állam és egyház szétválasztását, eltörölte a tizedet, kimondta a progresszív adózás tervét, a szegények állami segélyezését. Munkáját azonban nem fejezte be. Végső célja a vallásszabadság és a feudális rendszer felszámolása volt.

Cromwell 1653-ban egyedül vette kezébe a hatalmat, Lord Protektorrá kiáltották ki.

Cromwell a katonákból álló államtanáccsal együtt gyakorolta a hatalmat, bár létezett vagyoni cenzus alapján megválasztott parlament is. Cromwell katonai diktatúrája alatt működésbe hozták a közigazgatást, átvették a helyi rendőri parancsnokságot, a vallási türelmet képviselték. A protektorátus alatt fejeződött be a holland háború, és ekkor csatolták formálisan Angliához Írországot és Skóciát. Létrejött a későbbi Nagy-Britannia. Cromwellnek felajánlotta a parlament a koronát, de ő visszautasította azt, majd feloszlatta a parlamentet. 1658-ban Cromwell meghalt. Halála után összeomlott a katonai diktatúra.

1660. április 25-én a Monoch tábornok (a skóciai hadsereg parancsnoka) védnöksége alatt összeült parlament elfogadta II. Károlynak (1660-1685), a kivégzett király fiának bredai nyilatkozatát. Ebben a király – visszatérése esetére – amnesztiát, a földbirtokviszonyokban történt változások elismerését és vallási türelmet ígért. Május 25-én Angliának ismét volt királya (restauráció).

II. Károly és különösen utódja, II Jakab (1685-1688) semmit sem tanultak elődjük végzetéből. A földbirtokviszonyokat ugyan nem merték megbolygatni, de a parlamentet fokozatosan kikapcsolták a kormányzásból. Ekkor formálódtak ki a később párttá váló irányzatok: a toryk és a whigek. Ebben az időben azonban még mindkettő a társadalmat képviselte az abszolutizmussal szemben.

Anglia (elégedetlen a királlyal) 1688-ban Orániai Vilmost, Hollandia kormányzóját, II. Jakab vejét hívta meg a trónra (1689-1702). Ezt az államcsínyt nevezzük dicsőséges forradalomnak. Az általa létrehozott rendszer pedig az Európában mintát adó alkotmányos monarchia („a király uralkodik, de nem kormányoz”). A törvényhozás joga a parlamentté, a király által kinevezett kormány a parlamentnek felelős, a bírói hatalom pedig mind a törvényhozó; mind a végrehajtó hatalomtól el van választva. A királyi hatalom háttérbe szorításával lehetővé vált, hogy az állam a gazdagok érdekeit kifejező pártok harcának színterévé váljon. Ezzel Anglia a kontinens elé került, ahol az állam még mindenütt a kiváltságosok és a királyság tulajdona volt.

Az USA létrejötte

Az 1774-83. között zajló függetlenségi háború során jött létre. Területe Angliától, Franciaországtól, Spanyolországtól, Oroszországtól, Mexikótól átengedett, átadott, vásárolt, vagy háborúval szerzett föld. Az 1830-ban kötött Missouri-egyezmény értelmében a 36. szélességi foktól délre engedélyezik a rabszolgatartást.

Észak és Dél eltérő fejlődése

Az Egyesült Államok atlanti partvid­ékén, Angliával szinte egyidőben, végbement az ipari forra­dalom. 1860-ra – a világtermelés 15%-ával – az USA már a negyedik ipari hatalom. A hajóépítés és a könnyűipar mellett kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág. Északon ugyanis a fejlődés egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt. Amerika gyors fejlődését legjobban a vasútvonalak hosszának növekedése szemlélteti. A vasút kapcsolta be a távoli földeket a világpiac vérkeringésébe. A vasút civilizálta a „vadnyugatot”, a vasút hozta a kivándorlók tömegeit. A lefektetett sínek hossza 1870-ben elérte az 50 ezer mérföldet. Ez nagyjából annyi, mint Európa összes országának vasútja. Az amerikai Délen az ültetvényes gazdálkodás vált uralkodóvá. Az ültetvényeken Afrikából behurcolt néger rabszolgák dolgoztak. A megtermelt nyersanyag – első helyen a gyapot állt – főként az európai gazdaságot táplálta.

A társadalom szerkezete – szemben Észak demokratikus hagyományaival – rendkívül ellentmondásos volt. A törvény egyenlőnek mondta a gazdagot és a szegényt, és a rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. „szegény fehérek” milliói nem vonhatták kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól pedig a legelemibb személyiségi jogokat is megtagadták.

Az újkori rabszolgaságot a spanyol és a portugál gyarmatosítók honosították meg Észak- és Dél-Amerikában, de az élelemtermelő rabszolgaültetvény a XVIII-XIX. század fordulóján már nem volt kifizetődő. A lassú elhalás Iett volna a sorsa az Egyesült Államokban is. Erre számítottak az „alapító atyák”, az amerikai alkotmány alkotói, amikor a rabszolgaságot végül – a nemzeti egység megőrzése érdekében – nem törölték el. Egy váratlan fordulat, az ipari forradalom által keltett gyapotéhség azonban új lendületet adott a rabszolgamunkára alapozott ültetvényes gazdálkodásnak.

A szabad munkaerő és a szabad föld az iparosodott északon, más-más okból, de munkásnak, tőkésnek egyaránt érdekében állt. (Az USA-ban nagy volt a munkaerőhiány.) A déliek viszont, akik rablógazdálkodást folytattak, arra törekedtek, hogy a rabszolgatartást mind újabb területekre kiterjesszék, és kimerült földjeikről a rabszolgákat oda telepítsék.

Az ültetvények a tőkés világpiacra termeltek – de nem a nemzeti piacra. szabadkereskedelem hívei voltak, míg az északiak vámokkal akarták iparukat a brit versenytől megvédeni. Észak erős államhatalmat akart, hogy a Csendes-óc­eánon megnyíló gazdasági és hatalmi lehetőségeket kiaknázhassa. Az ültet­vényesek azt szerették volna, ha az egyes államok függetlensége nő.

Észak és Dél ellentétének kiéleződése

A politikai szenvedélye­ket egy-egy államnak az Unióba való fölvétele kavarta föl: enge­délyezzék-e az új államban a rabszolgaságot vagy sem. Kansas fölvételekor (1854) az ellentétek már fegyveres harccá fajultak. A déli államok, tudván, hogy a bevándorlás Északot erősíti, az Unióból való kilépést fontolgatták. Az ellentétek a pártviszonyokat is meghatározták. A hagyom­ányos két párt közül a Demokrata párt – miután a radikális elemek kiváltak – a déli érdekek szószólója lett. A liberális párt romjain létrejött Köztársasági párt viszont a farmerek és a gyár­iparosok gyűjtőmedencéjévé vált. Programjába vette a rabszolga­ság korlátozását, és a telepesek ingyen földhöz juttatását. A köztársaságiak demokrata szárnya már ekkor a rabszolga­ság eltörlését követelte. Ezért harcolt számos egyházi és világi szervezet, emberbarát és forradalmár. A rabszolgaság eltörléséért folytatott harc legendás hőse és mártírja volt John Brown, aki már a kansasi polgárháborúban kitűnt. Néhány elszánt emberrel fölkelést akart kirobbantani, de vereséget szenvedett, és halálra ítélték (1859). Másfél év múlva farmerek és munkások ezrei a „John Brown testé”-t énekelve mentek a harctérre.

A polgárháború (1861-65)

1860-ban a köztársaságpárti Lincolnt választot­ták az Egyesült Államok elnökévé. Válaszul 11 déli állam kilépett az Unióból, és új konföderációt (laza államszövetséget) alakítottak­. Lincoln az elszakadt államokat lázadóknak nyilvánította. Kitört a polgárháború. A gazdasági és a népességi túlsúly az északiak oldalán volt. 22 millió lakos, csaknem valamennyi ipari üzem, szemben a Dél kb. 9,5 millió lakosával (ebből 3,5 millió néger). A háború mégis látványos déli sikerekkel kezdődött Lee tábornok vezetésével. Régóta készültek a háborúra, és a hivatásos tisztikar nagyrészt az ültetvényes arisz­tokrácia fiaiból került ki. Az északiaknak harc közben kellett megszervezniük a hadsereget. Jelentős szerepet játszottak az európai származású, a 48-as forradalmakban iskolázott tisztek. Legalább 1500 volt 48-49-es magyar honvéd harcolt például, többnyire rangban, az Unió hadseregében. Fél tucat lett tábornok. Asbóth Sándor honvéd alezredes (Kossuth hadsegéde) és Stahel-Számvald Gyula honvéd hadnagy altábornagyi rendfokozatot ért el. A háborúban akkor következett be fordulat, mikor mind a politikában, mind a harcászatban radikális elveket érvényesítettek. ­1863-ban Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását a lázadó államok területén. Törvénybe iktatták, hogy a farmerek (115 holdig) ingyen földet igényelhetnek a megnyitott nyugati területeken. Munkás- és farmerezredek alakultak, amelyek maguk válasz­tották parancsnokaikat. Új, tehetséges vezérek tűntek föl, mint Grant és Sherman tábornokok. A négerek északra szöktek, és tömegesen a hadseregbe léptek. A déliek sorozatos vereségek után letették a fegyvert. Öt nappal később a rabszolgatartók gyilkosa halálra sebezte Lincolnt.

Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött. Ez a forradalom fölszámolta a rabszolgatartást (most már az Egyesült Államok egész területén). Mivel a déli vezető réteg vagyona – voltaképpen tőkéje – nagyrészt rabszolgákból állt, a rabszolgák fölszabadítása a tulajdon kisajátításával volt egyenlő.

A mezőgazdaságban uralkodóvá lett a szabad farmergazdaság. Egymással vetélkedő ellenséges államok helyett hatalmas, egységes nemzeti piac született, mely a vállalkozói gazdaság minden addiginál hatalmasabb növekedésének nyitott utat.

A résztvevő 4 millió emberből 1,5 millió halt meg, vagy vált nyomorékká. Végül megmarad az USA egysége, egységes nemzeti piac fejlődik ki, délen is elterjedtek a tőkés viszonyok. A polgárháború után megszilárdul a parlamenti demokrácia és az USA a 20. századra politikailag is nagyhatalommá válik.

Azonban mégsincs minden rendben: a győztes északiak töltik be a déli hivatalokat, a feketéket kiszorítják a választójogból, 1867-ben megjelenik a Ku-Klux-Klán, melynek célja a négerek megfélemlítése; délen 8 milliós „fekete zóna” alakul ki.

A gyarmatosítás az új kor történelmében az a folyamat, amelynek során a nagyhatalmak területeket szereznek, az adott területet gazdasági és katonai függésbe vonják, félgyarmati sorba süllyesztik.

A gyarmatosítás célpontjává a sűrűn lakott birodalmak (pl. Kína) vagy a nagyhatalmaktól leszakadó meggyöngült területek lettek.

Típusai, kialakításuk menete:

• az adott teület politikai, katonai, gazdasági függés alá vonása

• az adott teület anyaországának közigazgatási rendszerének meghonosítása

• egyes területek fölött protektátus (a nemzeti piac védelmére szolgáló kiviteli és behozatali korlátozás)

• helyi uralkodó belső hatalma megmarad

• az adott területek kizárólag gazdasági, pénzügyi, egyoldalú és igazságtalan szerződésekkel

félgyarmati sorba süllyesztése (pl. koncessziókkal /engedélyek/ csatorna és vasútépítés)

Célja: • a terület stratégiai biztosítása

• a terület természeti kincseinek megszerzése

• olcsó munkaerő

• piacszerzés

Lényege: az elmaradott népek civilizációja és felemelése (megvalósítás ellentmondásos

Gyarmattartó országok: Anglia India Franciaország

Afrika fölosztása: Afrika gyarmatosításában az angolok (északról-dél felé) és a franciák (nyugatról-keletre) jártak az élen. Összefüggő gyarmatbirodalamt kívántak létrehozni.

Az Angol – Búr háború (1899-1902) már a világ felosztásáért folyt. (Búr vereség)

Elő- és Közép-Ázsia

Közép-Ázsiában a cári Oroszo. olyan ütemben terjeszkedett, hogy már-már India kapujáig jutott. Amikor 1885-ben az orosz hadsereg Afganisztán területére lépett, majdnem háborút okozott Angliával, de Oroszo. nem kívánta kenyértörésre vinni a dolgot.

Délkelet-Ázsia

Oroszo. és Japán tartott igényt ezekre a területekre.

Japán 1894-ben hadüzenet nélkül megtámadta Kínát. Megerősítette helyzetét Koreában, annektálta (magához csatolta) Tajvant, és igényt tartott Mandzsúriára.

1899-ben az USA meghirdette a nyitott kapuk elvét, s ezzel megvétózta az európai országok Kínával kapcsolatos kizárólagos jogait.

Amerika

Számára terhes Spanyolo. politikai jelenléte. 1898-ban Havannában ferobbant egy Am. hadihajó ® Madrid hadüzenetet kap. Az amerikai–spanyol háború gyors amerikai sikert hozott.

Kiindulópont
- A világ nagy része a XVIII. században Európa gyarmata lett
- Közép- és Dél-Amerikában változatlanul a spanyolok, portugálok voltak az urak.
- A hollandok gyarmatbirodalma pedig az Indonéz-szigetvilág lett.
- A franciákkal vívott hétéves gyarmati háborúból (1756-1763) Anglia került ki győztesen, övé lett India és az észak-amerikai kontinens.

Az észak-amerikai gyarmatok
- A XVIII. Századra Észak-Amerikában 13 angol gyarmat jött létre.
- A déli gyarmatok
- királyi vagy magántulajdonban voltak
- néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el.
- A föld birtoklásáért földbért kellett fizetni.

Az északiak
- önkormányzattal rendelkező kolóniák.
- Ide az Angliában üldözött puritánok költöztek, akik magukkal hozták az önigazgatás és a szabad véleménynyilvánítás igényét.
- farmergazdaságok voltak: A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett.

-A XVIII. században a gyarmatoknak külön-külön szorosabb volt a kapcsolatuk az anyaországgal, mint egymással.
↕
-Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása.
↓
-Mindez, és az északról, Kanadából fenyegető francia veszély szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Első kezdeményezője Benjamin Franklin volt.

Anglia és a gyarmatok viszonya
- Amerika a XVIII. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott.
- Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette.
- A 7 éves háború költségeinek fianszírozására használta fel a gyarmatokat
- Meg akarta akadályozni, hogy az amerikai gazdaság saját lábra álljon.

- Megtiltották, hogy az amerikaiak az Allegheny (eligeni)-hegységtől nyugatra fekvő vidékre települjenek
- Vámokkal sújtották a nyugat-indiai területekre irányuló kereskedelmet
- Törvénytelennek nyilvánították a papírpénz kibocsátást
- Bélyegtörvény: minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetett ki
↓
- Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették.
- bojkottálták az angol árukat
- az adók illetékek fizetését pedig megtagadták.
↓
- A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat
- de fönntartotta az angol parlament adókivetési jogát→teavám
↓
- Az amerikaiak válaszul a tengerbe szórták három hajó rakományát. („Bostoni teadélután” 1773.)
↓
- A fegyveres összecsapások állandósultak.
- 1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa.
- 1775. április 19-én Lexingtonnál eldördült az első sortűz, még ezen a napon Concordnál a fegyveres farmerek megfutamították az angol katonaságot. Kitört a függetlenségi háború.
↓
- 1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Megszületett az új, független állam, az Amerikai Egyesült Államok.
- A Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát Thomas Jefferson készítette
- Elvetette a rabszolgaságot, és ezt is az angolok bűnei közé sorolta
- Megszületett az új, független állam
- Demokrácia, fő hatalom: nép
- Nép joga a rendszer megválasztása
- 13 tartomány egyesülése

Függetlenségi háború győzelme
- Erőviszonyok:

Angolok
- Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek
- Jól felszerelt hadseregük, hadiflotta
- korlátlan pénzügyi hitel

Amerikaiak
- az angolokat támogató ún. loyalistákkal is meg kellett küzdeniü
- nagy erkölcsi fölény
- Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját.
- A lakosságra mindenütt számíthattak.
- Jó helyismeret
- Önkéntes hadsereg + német zsoldosok
- Vezető: George Washington
- Az amerikai csapatokat azonban kezdetben kudarcok érték: az angolok bevették New Yorkot.
- Az első jelentős győzelem 1777-ben volt, Saratogánál fegyverletételre kényszerítették a Kanadából előrenyomuló Burgoyne(bögöjn) csapatait.
- A saratogai győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Állomokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is.
- Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre.
- 1781-ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette, és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget.
- 1783-ban a Versailles-ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét, Kanadát azonban megtarthatta Anglia

Összegzés
- Az amerikai gyarmatok sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és függetlenségi háború
- A függetlenség elnyerése után nyitva maradt a kérdés: kialakul-e az egységes amerikai nemzet?
- 1787-ben összeült a szövetségi (alkotmányozó) gyűlés, és megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát.
- A világ első és legrégebbi alkotmánya, mely a hatalom megosztás elvére épül és egyben modern köztársasági alkotmány.

- Az unió felel:
o Honvédelemért
o Külpolitikáért
o Pénzügyekért
o Külkereskedelemért
o (többi az államok hatásköre)

- unió élén az elnök áll:
o prezidentális rendszer
o az elnök a külpolitika irányítója
o minisztereket, bírákat, nagyköveteket nevezhet ki, válthat le
o 4 évre választják az elektorok
o végrehajtó hatalom a kezében összpontosul

- A törvényhozó hatalom
o a képviselőházat és a szenátust(együttesen: kongresszus) illette.
o Törvény csak elnöki jóváhagyással!

- Bírói hatalom
o Élén: legfelső bíróság, vezetőjét az elnök nevezi ki
o Tagállamok: saját törvényhozás, kormányzat a nem központi súlyú kérdések kivételével

- Számos biztosíték gondoskodott a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztásáról.

- A kiegészítések 1791 megteremtették a gyülekezés-, a szólás-, a sajtó szabadságát és az egyháznak az államtól való elválasztását.

A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerűen összekap-csolódott. A pénzügyi központ New York (tőzsde) lett. 1929 októberében az úgynevezett fekete péntekeken, csütörtökökön összeomlott a tőzsde (tőzsdekrach). Ezeken a napokon ugyanis mindenki eladni szeretett volna, ami növelte a kínálatot, vagyis az árak zuhantak. Ez a termelésben, mint tőkekivonás jelent meg. A termelést a rendelkezésre álló tőkének meg-felelően szűkítették. Ez a munkások elbocsátását jelentette, ami tovább szűkítette a belső piacot. A kereslet hiánya miatt tovább kellett szűkíteni a termelést. A pénzügyi összeomlás tehát az iparra és a mezőgazdaságra is kiterjedt. A válság túlélésére a külföldre kihelye-zett amerikai tőkét visszavonták, és ezzel az európai gazdaságokban lett tőkehiány, és szűkítették miatta a termelést. A válság világméretűvé vált. Kísérőjelensége a munkanél-küliség és az infláció. Kialakulásának több magyarázata is van:
– Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA gazdasága a világ-háborúban, majd a ’20-as években dinamikusan fejlődött. E gazdaság pótolta a kieső európai termelést. Az európai gazdaságok ’27-re elérték a háború előtti szintet, de ez-zel párhuzamosan az USA gazdasági növekedése nem ált le.
– E gazdasági válság a kapitalizmusra jellemző ciklikus válságok egyike. Kondratyev szerint minden gazdasági ágazatban 5 – 10 évente vannak visszaesések. Egy ágazat visszaesését azonban a többi ellensúlyozza. Kb. 50 – 60 évenként a válság minden ágazatban egyszerre jelentkezik. Ez történt ’29-ben, ez eredményeként általá-nos válság bontakozott ki (társadalmi, pénzügyi, gazdasági, politikai).
Következmények: a társadalom először vagyoni alapon polarizálódik, ezt követi a politi-kai polarizáció, a szélsőséges pártok ugyanis konszenzusra képtelenek, így egyértelmű és azonnali megoldást kínálnak, pl. így kerülhetett Hitler hatalomra Németországban. A politikai rendszerek bizonytalanná válnak.
Megszületett a válság kezelésének közgazdasági elmélete is, az angol Keynes szerint a piac nem tölti be szabályzó szerepét, ezért az államnak indirekt eszközök segítségével be kell avatkozni a gazdaság működésébe (állammonopolista kapitalizmus). Indirekt eszközök:
– Átmenti infláció gerjesztéssel, állami megrendeléseket kell adni, hogy a munkanél-küliség csökkenjen és a belső piac megélénküljön.
– Az árfolyampolitikával változtatni lehet a fizetőeszköz reálértékét, s ezzel szabá-lyozható a belső fogyasztás ill. az export-import aránya.
– A kamatpolitika segítségével szabályozható a beruházás és megtakarítás.
Az állami garanciájú munkanélküli segélyezés és nyugdíjbiztosítás rendszerét minden országban a gazdasági világválság hatására dolgozták ki.

-XV.sz.: gazdasági és népesedési megtorpanás után lassú fejlődés indult meg (ipar, mg.), és -a népesség is elkezdett növekedni
-Ny-Európa sokkal sűrűbben lakott K-EurópánálÝNy-Európa már nem tudta élelemmel ellátni a népességét á Többet importált (Közép és K-Európából)
-a kereskedelem fő útvonala a Ny-Európai országokba induló kereskedelem lett
(atlanti part menti hajózás)
-A Távol-K-i cikkeket egyre nehezebben lehetett Európába behozni, mivel a Törökök lezárják az utat kelet felé. Lefölözték a földközi-tengeri kereskedelem hasznát.
- 1453 Konstantinápoly elfoglalása
-aranyéhség:a növekvő pénzkiáramlás pótlását az európai kimerülő bányák nem tudják pótolni

tudomány, technika

-A Távol-Keleti országok mesés kincseiről szóló legendák új utak keresésére ösztönözték az Atlanti-óceán partjainál fekvő országok hajósait.
A hajózást segítette: çfeltaláltak egy új hajótípust, Ababa az időben az volt a legtökéletesebb: Caravella
-iránytű felfedezése
-térképek készítése
-elfogadták Ptolemaiosz elméletét: A Föld gömb alakú
-Toscanelli világkép: India Európától Ny-ra az Atlanti-óceán tulsó partján van

felfedezők

1.Diaz: /portugál hajós/
útja: (1471-1487) Afrika Ny-I partjainál hajózva eljut Afrika D-I csúcsáig az Egyenlítőn át
/Délre; a hagyományos partmenti hajózással/

2.Vasco Da Gama (1498)
útja: körülhajózta Afrikát, India Ny-ipartjáig jut
(a Szuezi csatorna építéséig ez volt a fő kereskedelmi útvonal)
Az újvilág felfedezése

3.Kolumbusz
1.útja: 1492 augusztus 3.-án indult, és október 12.-én lépett partra, abban a hiszemben, hogy Indiában vanÜ
ÜAmerika felfedezése
következő útjai: már haszonszerzés céljából, ezek az utak nagyon eredményesek voltak.
-hipotézise, hogy a Föld gömbölyű

4.Fernando Magellán
1519 Sevillából indult, célja a Föld megkerülése=bizonyítja, hogy a Föld gömbölyű

Következményei

gazdasági / társadalmi

-16. sz. eleje: -népességnövekedés (nincsenek háborúk, járványok)
-rengeteg nemesfém megjelenéseŮinfláció (a pénz anyaga arany / ezüst. Sok van, ezért értéke csökken)
-NY-Európában a mezőgazdaság ipari nyersanyagtermelésre áll át
-egyre több élelmiszerre van szükség, és az erre való kereslet is nő.(a sok nemesfém miatt a tőke is elég rá) ß
élelmiszerárrobbanás
-Ny-Európa egy idő után �kiürűl�K-Európának kell segítenie.(Lengyel o., Cseh o.)= a második jobbágyság rendszere
-Magyarország lemarad a fejlődésben ekkor a törökök miatt
-Céh keretei már nem mérvadóak (többet kell termelni)
ĺaz emberek bérmunkássá válnak: çtömeges előállítás, szakképzetlen munkaerő
-felgyorsult munka, rosszabb minőség
-munkamegosztás (részmunkák végzése)
az új termelési üzem neve: manufaktúra

-Anglia: juhtermelés miatt kell a földÜelveszik a parasztoktól (a szabad bérlőkkel a bérleti szerződést nem újítják meg)
bekerítés: elsajátítják a földet és felhasználják
Ř/Erzsébet királynő véres törvényei: keményen bünteti azokat a földnélküli parasztokat, akik elkezdenek lopni, koldulni�= rákényszerítik öket a manufaktúrában való termelésre/
-a tőkés módon gazdálkodó nemes megjelenése (gentry)
ˇipari nyersanyagot termel
ˇbérmunkást alkalmaz
-bérmunkások megjelenése: a földüktől megvont parasztok eladják a munkaerejüket
-megteremtődnek a tőkés termelés gazdasági és társadalmi feltételei
Řúj nyersanyaglelőhely, új piacÜaz ebből bejövő pénz felhalmozódikŢtőke(=olyan pénz, mely befektetve értéktöbbletet eredményez)
pénz – áru – pénz + értéktöbblet
ĺeredeti tőkefelhalmozás ˇa termelőeszközétől megfosztott munkaerő felhalmozása
ˇa termelőeszközök, ill. a pénz tőkeként való befektetése
-világpiaccá szélesedik az európai kereskedelem, kp.: Antwerpen

politikai

ABSZOLUT MONARCHIA kialakulása
/Anglia: VIII. Henrik, I. Erzsébet
Franciaország: XVI. Lajos
Oroszország: IV. Iván
Spanyolország: V. Károly, II. Fülöp/

Anglia

-Rózsák háborúja: YorkÖLancesterÄ› Tudor ház
VIII. Henrik (1509-1547)
-ő kezdi el az Angol abszolutizmus kiépítését
-egyházreform: 1. feleség dinasztikus érdekekből Aragóniai Katalin, a pápa nem akarta szétválasztani őket Ü nem ismeri el a pápa hatalmátŢAnglikán egyház:
ˇprotestáns katolikus vallás
ˇfeje a mindenkori Angol király
-gazdaság: /akkori iparágak: bányászat, fémfeldolgozás, hajóépítés, üveggyártás, szappangyártás, papírgyártás, puskaporgyártás/
Řkülkereskedelem fellendülése
-a XVI. sz.-i. fejlődés megváltoztatta az angol társadalmat:
-a földbirtok árucikk lettÝa városokban felhalmozódott tőke beáramlott a falvakbaÝbekerítésÝbérmunkások
ĺgazdasági fellendülés

I.Erzsébet (1558-1603)
-Anglia az ő idején politikai és gazdasági téren is jelentőssé vált:
-Anglia tengeri nagyhatalommá vált
-1688-ig a spanyolok voltak, de az Angolok az Atlanti-óceánon leverik a Spanyol hajóhadatÝ
-Anglia tengeri hatalmának felvirágzása
-K-Indiai társaság (1600)
-feladata: India partjainál állomások sorának kiépítése, ezek lesznek a későbbi Angol gyarmatok bázisai polgárság, király együttműködése
-gazdagodópolgárság Ţ királyi hatalom védelme (a parlament mindig megszavazta a szükséges adókat)
-adók: ˇadókat vet ki a polgárságra, de ennek fejében hagyja dolgozni, fejlődni őket
-áruforgalom megcsapolása: vámok, illetékek, monopóliumok

Abszolutizmus kialakulása
-átmeneti periódusban jött létre: régi feudális rendek hanyatlása-polgárság átalakulásaŢ
-polgárság erősödése gazdaságilag
-nincs politikai súlya, de megnő az igény rá
-a feudális rendek (arisztokrácia) már nem olyan erősek, hogy csak rájuk támaszkodjon a király
-az uralkodó a feudális rétegre támaszkodik, de élvezte a fejlődő burzsoázia támogatását is
(a polgárságnak még nincs elég hatalma ahhoz, hogy politikai hatalma legyen, az arisztokrácia meg még nem elég erős ahhoz.)

Franciaország

-XV. sz. végén Franciaországban az ipar és a kereskedelem fejlődésének tempója lassabb volt, mint Angliában, mert később kapcsolódtak be a gyarmatosításba a Francia abszolutizmus kiépítésének kezdete IV. (Burbon) Henrik (1589-1610) nevéhez fűződik
-helyreállította a belső rendet:
-hugenották védelme: ˇhugenották hit-, és vallásszabadságot kaptak
-D-en, és Ny-on számos várat és várost bocsátott a rendelkezésükre
-leengedi a vámokat
-mezőgazdaság fejlesztése: ˇadók csökkentése, kedvezményekÝjobb termelési körülményekŢ
-elősegítette az ipar és a mezögazdaság fejlődését (gazdasági fellendülés)
-földesurak jogainak csökkentése a parasztok védelmének érdekében
-parasztságot érdekeltté teszi a termelésben
-erdöhasználati, és halászati jog visszaállítása

ipar felvirágoztatása: ˇszabályozta a munkabéreket, a munka rendjét
-támogatta a külföldiek, és a hazai vállalkozók manufaktúra építését
-fejlődött a kereskedelem is

XIII.Lajos (1610-43)
-az ő idejében erősödött meg még jobban a királyi hatalom
-támogatta a gyarmatosítást, ezzel erősítette az ipar és a kereskedelem fejlődését
-Richelieu bíboros (állami hivatalnok) segítette munkáját
-Az abszolutizmus kiépítésének eszközei:
-megtörte a nagyhatalmú arisztokraták próbálkozásait a központi hatalom ellen
-átszervezte a közigazgatást
-tartományok élére polgári hivatalnokokat állított, akik a királyt képviselték
-adókból, gyarmati hódításokból, ipar, kereskedelem bevételeibőlŢ
-felállótott egye rősen központosított közigazgatást
-felállított egy csak tőle függő központi hadsereget
-kizárja a rendeket a kormányzásból
-a király az erősödő polgári rétegre támaszkodik (ezt a társadalmi csoportot segíti, az arisztokráciához már ß nem sok köze van)
-egyeduralom a polgáriasodásra támaszkodva

ideológiai

Németország a 16. sz. elején, a reformáció kezdete

társadalom, társadalom ellentétei
-a fejedelmek függetlenítették magukat, és a saját területükön központosításra, összbirodalmi szinten viszont ennek ellenkezőjére törekedtek
-a papság telhetetlen volt: az evilági szenvedésekkel megváltott túlvilági jólétet prédikálták, ők mégis fényűzően éltek, házasodtak
-köznemesek jelentős része kezdett polgárosodni, egyre többen vállaltak hivatalt
-differenciálódott a parasztság: ˇaz ország társadalmának 80%-át tette ki a parasztság
-a többség helyzete rosszabbodott: çföldesurak kisajátították a parasztok földjeit
-növelték a fizetési, és a munkaköte- lezettségeiket
-robotmunkára kényszerítették őket

-a legszegényebb réteget a plebejusok alkották ß
-a középpolgárok elégedetlenek voltak a fejedelmek, és az egyház uralmával, és fényűzésével
-a reformázió közvetlen kiváltó oka a búcsúcédulákkal űzött visszaélések súlyosbodása volt
(X. Leó pápa rendeletére árusították)

a reformáció harcai
-1517 október 31 (Wittenberg): Luther Márton a templom kapujára szegezte 95 pontból álló tételsorát
-legfőbb pontjai: ˇa bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, a pápa csak hírdetheti a bűnbocsánatot
-elvetette a pápai hatalom elvét
-egyedül a hit által üdvözül az ember
-helyeselte a gyónás és a szerzetesség eltörlését
-minden társadalmi réteg megtalálta benne a neki szólót Ţ rengetegen álltak mellette
-1521 wormsi gyűlésen V. Károly meghallgatta Luther érveit DE nem értett egyet vele, eretneknek nyilvánította ß
-Bölcs Frigyes adott neki menedéket wartburg várában, ahol németre fordította a bibliát
-1529-es birodalmi gyűlésen kimondták, hogy akik átvették a protestáns vallást megtarthatják vallásukat, DE hitüket nem terjeszthetik
-1530 V. Károly a katolikusok és a protestánsok kibékítésének érdekében összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést
-1531 a protestáns fejedelmek szövetséget hoznak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásaival szemben
-1547 V. Károly győzedelmeskedett fölöttük, DE kénytelen volt végül engedniŢ
-1555 augsburgi vallásbéke: ˇprotestánsok és a katolikusok kötelesek békében élni
-protestánsok megtarthatták azokat a földeket, amelyeket elfoglaltak
-akié a föld, azé a vallás elv elismerése

A reformáció irányzatai

1. Anabaptisták (újrakeresztelők)
vezető: Münzer Tamás
-elvetették a csecsemőkeresztséget, mivel a közösségbe csak felnőtt fejjel lehet belépni, ha a gyerek felnő, akkor kell megválasztania a vallását.Ţa gyermekkorukbn megkereszteltelteket újrakeresztelték
-eszméik: ça mennyországot itt a földön kell megvalósítani
-olyan társadalmat kellene létrehozni, ahol nincs magántulajdon, és nincs önálló államhatalom
-1524-26 parasztháború
-Svábországban tört ki, de aztán elterjedt más vidékekre is
-nem volt egységes irányítású
-követeléseik: ˇpapi tized eltörlése
-papi földek szétosztása
-feudális rendszer ellen irányul
-(Luther nem áll ki mellette, mert ő nem az állam ellen, hanem az egyház reformjáért küzdött)
-a fejedelmek győztek, hatalmuk még jobban megerősödött, így még súlyosabbá vált a politikai széttagoltság az országban

2. svájci reformáció
-szellemi szülőatyja: Ulrich Zwingli
-vezető: Kálvin János
-eszméik:çIsten korlátlan ura a világmindenségnek
-eleve elrendelés�tana: az embernek már születése előtt meg van írva a sorsa (predesztináció)
-a kálvinizmus (=református) a polgárság legaktívabb rétegének vallása lett több országban is
-(Franciaország, Magyarország, Némtalföld, Skócia, Anglia)

3. Antitrinitáriusok = szentháromságtagadók
-vezető: Servet Mihály
-(követői: unitáriusok)
-a reformáció legszélsőségesebb irányzata

Az ellenreformáció
-a katolicizmus több helyen továbbra is uralkodó vallás maradtŮ így akatolikus egyház újjászervezhette erőit, hogy ellenállhasson a protestánsoknak
-ellenreformáció
-a folyamat elindítója a Tridenti zsinat (1545-1563) volt
-sikerét az 1540-ben létrehozott Jézus Társasága, azaz a Jezsuita rend mozdította előre
-(megalapítója: Loyolai Szt. Ignác)

Évszámok

1471: Diaz
1487: Diaz elérte Afrika D-I csúcsát
1498: Vasco da Gama
1492: Kolumbusz
1519: Magellán
1509-1547: VIII. Henrik
1534: Anglikán egyház
1558-1603: I. Erzsébet
1600: K-Indiai társaság
1589-1610: IV. (Burbon) Henrik
1610-1643 XIII. Lajos
1517 október 31.:Luther tanai
1521: Wormsi gyűlés
1529: Protestáns vallás megtartásának engedélyezése, DE nem lehetett hírdetni
1530: augsburgi birodalmi gyűlés
1531: protestáns fejedelmi szövetség létrehozása
1547: IV.Károly győzelme a protestánsokkal szemben
1555: augsburgi vallásbéke
1524-26: németországi parasztfelkelés
1545-1563: Tridenti zsinat
1540: Jezsuita rend

- Az angol nemes polgárosodott, ellentétben a franciával, beszállt a termelésbe
- Bekerítések
- Vállalkozások- vállalkozó nemes = dzsentri
- Földesurak növelik a majorság területét elűzik a parasztokat azok beáramlanak a városba és a manufaktúrákban dolgoznak
- Tőkés parasztok is vállalkoznak (yoeman)
- Az állami bevételekben egyre fontosabbak a vámok
- Angol reformáció

Ezeket a változásokat I. Erzsébetnek köszönhette Anglia, ugyanis az ő abszolutista uralkodása során erősödött meg a szigetország gazdasága. Fellendült a termelés, húzóágazattá vált a textilipar, ami világszínvonalon termelt. Vállalkozástámogató tevékenysége miatt azonban annyira megerősödött az egész társadalom, hogy nem volt szüksége az uralkodók gyámkodására. Ez akkor fogalmazódott meg az angol társadalomban, amikor I. Károly (1625-49) került trónra, ugyanis ő fényűző, drága udvart tartott, korrupt hivatalnokszervezetet működtetett, valamint bevezette az uralkodói monopóliumot, miszerint bármely termékre bármikor monopóliumot vethetett ki. Ezen felül korlátozta a földterületek szabad adás-vételét. Ezek az intézkedések szembefordították a királlyal a társadalmat.

Az elégedetlenség először vallási formában jelentkezett, ugyanis problémát okozott a felemás angol reformáció is. Az 1560-as években tűnt fel először a puritanizmus, mely meg akarta szűntetni az anglikán egyház különös helyzetét. Lényegében megmaradt a katolikus egyházszervezet és a püspöki alá- fölérendelés, megmaradtak a pompás szertartások is, csak a pápa fennhatóságát nem ismerték el. Az egyház feje az uralkodó volt.

A puritánok legfontosabb követelése volt a felemás egyház megreformálása. Meghatározó irányzata volt a presbiteriánus irány Ők a püspökségek felszámolását követelték. Ez viszonylag mérsékelt irányzat volt. Tömegbázisát adta a nagypolgárság, kereskedőréteg és a dzsentri. A püspökségek helyett presbitériumokat akartak létrehozni, melyet egy lelkészekből és világiakból álló testület irányít. Legfőbb kérdésekben a zsinat döntését tekintették érvényesnek, mely a presbitériumok követeiből állt. Céljuk volt az alkotmányos monarchia bevezetése, tehát nem akartak megválni az uralkodótól, csak jogkörét kívánták korlátozni.

Másik fontos irányzat volt az independensek mozgalma. Ez volt a radikális irányzat. Független egyházközösségeket kívántak, még a zsinatot is elvetették. Társadalmi bázisát a kis- és középpolgárság adta. Szerintük nincs szükség királyra, vagyis köztársaságot akartak bevezetni. Nekik két irányzatuk volt, a levellerek és a diggerek. Az előbbiek a Lordok Házának és a király hatalmának megszűntetését, általános választójogot és törvény előtti egyenlőséget követeltek, addig a diggerek kommunisztikus törekvésekkel léptek fel.

1628-ban I. Jakab összehívta a parlamentet, az pedig elfogadtatta vele a �Petition of Rights� -ot (Jogok Kérvénye), miszerint csak a parlament által jóváhagyott adó szedhető be. Csak bírói ítélet alapján szabad bebörtönözni valakit, megtiltották a hadsereg beszállásolását. Ezután a király 1640-ig nem hívott össze parlamentet, megpróbált áttérni a kontinentális abszolutizmusra.

1637-ben kitört a skót felkelés, melynek oka az volt, hogy rá akarták kényszeríteni az angol szertartásokat a katolikus skótikra. Az uralkodó önerőből nem tudta őket leverni, ezért 1640-ben összehívta ismét a parlamentet. A nemzetgyűlés támogatás helyett jogokat követel. Meg akarták szűntetni az abszolutizmust és szabad vallásgyakorlatot követeltek. A felháborodott király három hét múlva feloszlatta a gyűlést (név: rövid parlament)

Ekkor tört ki az angol polgári forradalom. I. SZAKASZ: 1640-42: A rövid parlament bezárása után Londonban zavargások törtek ki. Amíg a főváros lázongott, a skótok újabb győzelmeket arattak, de az uralkodónak még mindig nem volt pénze, így kénytelen volt 1640. őszén még egy parlamentet összehívni. Az új nemzetgyűlés első ülésén kimondta, hogy saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. (név. Hosszú parlament 1640-53) Következő lépésként kivégezték a király kegyenceit. Felszámolták a tanácsadó testületeket, megszűntették a Csillagkamarát. A minisztereket és a hadsereget a parlament ellenőrzése alá vonták.

Két alapvető párt alakult ki. A király hívei voltak a gavallérok, a parlamenté a kerekfejűek (rövid hajukról van a név) I. Károly ki akar végeztetni öt puritán képviselőt, de a parlament nem adta ki őket, sőt a londoni nép is az uralkodó ellen fordult. 1642. január 10-én I. Károly Nottinghambe távozott, hogy sereget toborozzon.

II. SZAKASZ: 1642-49: A polgárháború kora. Megkezdődött a fegyveres harc, 1642-43-ban a gavallérok arattak győzelmeket, mert sokkal nagyobb katonai tapasztalattal rendelkeztek. 1644-ben megerősödött a parlament independens szárnya, akik megbízzák Oliver Cromwellwe -t, hogy verje vissza a királyt. Ő megszervezte a vasbordájúaknak nevetett lovas sereget, akik sorra megverték a gavallérokat. (Jelmondatuk: �Bízzál Istenben és tartsd a szárazon a puskaport!� 1644-ben Marston Moore, 1645-ben Naseby mellett értek el sikert.

1646-ban a király megadta magát a skótoknak, akik 400.000Ł-ért kiadták Cromwelle csapatainak. Ekkor kezdett megerősödni a John Lillburne által vezetett leveller irányzat. (1647-ben kiadták �A nép szerződése� c. röpiratot, melyben közölték követeléseiket.). A levellerek és a presbiterek támogatták Cromwelle -t, mert a királlyal való tárgyalást várták tőle. Időközben a skótok is a király oldalára álltak. 1648-ban Preston mellett Cromwelle őket is leverte.

A presbiteriánusokból álló parlament királyhűsége miatt elrendelte a hadsereg feloszlatását és a béke megkötését. Cromwelle válaszul 1648. dec.02-án bevonul Londonba. Első intézkedései közé tartozott a parlament megtisztítása a presbiterektől. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg hivatalában, ezért ezt a parlamentet csonka parlamentnek (1649-53) nevezték. Feloszlatta a felsőházat is. Bíróságot hozott létre, mely halálra ítélte a királyt, akit 1649. jan. 30-án kivégeztek. Ezzel az intézkedéssel Angliában megszűnt a királyság. A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett, a végrehajtást egy 41 tagú tanács intézte, melynek tagjait a parlament választotta saját soraiból. Államfőt nem választottak.

III. SZAKASZ: (1649-60): Az események hatására egyre jobban megerősödött a diggerek hangja. Kommunisztikus törekvésekkel léptek fel: földosztást és gazdasági egyenlőséget követeltek. 1649-ben kitört az ír felkelés, melyet Cromwelle kemény kézzel és véresen levert. Ugyancsak felkelés tört ki Skóciában, melyet Károly (II. Károly fia) vezetett. Viszont ők sem tudták 1651-nél tovább tartani magukat. Cromwelle Írországot és Skóciát is Angliához csatolta.

1651-ben kiadták a hajózási törvényt (Navigation Act), miszerint Európán kívüli árut csak angol hajó szállíthat be a szigetországba, valamint az európai országok csak saját hajóval exportálhatnak Angliába. Ezen intézkedésekkel a holland kereskedelmi fölényt akarták letörni.

1652-54-ben kitört az angol-holland háború, mely az utóbbi vereségével zárult és ezután ők is elfogadták a hajózási törvényt. A háború után Cromwelle feloszlatta 1653-ban a csonka parlamentet, helyette összehívta a szentek parlamentjét, mely a presbitériumok képviselőiből állt. Határozatot hoztak az egyház és az állam szétválasztásáról. Bevezették a törvény előtti egyenlőséget és különböző szociális törvényeket hoztak. Cromwelle viszont ezt is feloszlatta és kinevezte magát lordprotektornak, vagyis katonai diktatúrát vezetett be. Ezt a címet 1658-as haláláig viselte. 1658-60-ig fia Richárd viselte a címet, de ő 1660-ban lemondott.

IV. SZAKASZ: (1660-88). A restauráció kora: A parlament meghívta a trónra I. Károly fiát II. Károlyt (1660-58). Ő és utódja II. Jakab (1658-88) megígérik, hogy nem fognak bosszút állni és elismerik a változásokat, de ez nem így történt. �Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek.� Tizenegy királygyilkost kivégeztek és erőszakos módon akarták visszaállítani a katolikus vallást. Ennek hatására a parlament meghívta a trónra Orániai Vilmost (II. Jakab veje). 1688-ban hatalmas sereggel meg is érkezett, II. Jakab pedig elmenekült, így vér nélkül átvehette a hatalmat, ezért nevezik dicsőséges forradalomnak.

Ő 1689-ben elfogadta a Jognyilatkozatot, melyben lefektették az alkotmányos monarchia alapjait. Ezután a király uralkodott, nem pedig kormányzott. A törvényhozó hatalom a parlament lett. A kormányt a király nevezi ki a parlamentbe bejutott győztes párt képviselőiből. A kabinet a parlamentnek felelős. A király döntései csak miniszteri ellenjegyzés mellett érvényesek. A politikában három alapelv érvényesült: – politikai egyöntetűség (miniszterek 1 pártból vannak); – parlamentnek felelős kormány; – kormányon belüli véleményazonosság.