A stílus #2

A stílus:

A szó maga görög eredetű, latin jelentése az az eszköz, ami a mai radírnak felel meg. Értékesebbé tették vele a szöveget. Ma ugyanez.
A nyelvhasználat jellegzetes módja. Azt fejezi ki, hogy a szöveg nyelvi elemei milyen viszonyban vannak a kifejezendő tartalommal és milyen hatást gyakorolnak a hallgatóra vagy olvasóra. Valamely tartalmat különböző nyelvi formában fejezhetünk ki.
A stílus tehát mindig választás eredménye. Fontos, hogy a kiválasztott nyelvi elemeket hogyan rendezzük el.
A stílus a közlés gazdagítása többlettartalommal: – gondolati,
- érzelmi,
- hangulati többlet lehet.
Cél: A beszélő a szándékolt hatást tegye a hallgatóra.
Befolyásolja: – beszélő egyénisége,
- alkalmi szándéka,
- pillanatnyi lelkiállapota.
Stíluselem: Minden nyelvi elem, amely a közlést többlettartalommal képes ellátni.
Stílusérték: valamely nyelvi elem sajátos jelentéstöbbletét stílusértéknek nevezzük. Alapja a megszokott használattól való eltérés.
- állandósult: mindig érvényesül,
- alkalmi: csak az adott szövegkörnyezetben érvényesül.
Stílusértékük nem csak az egyes szavaknak lehet, hanem minden nyelvi elemnek (pl. -ve,-ve/-ván,-vén).
A stílus expresszivitása függ:
- a másodlagos jelentés intenzitásától,
- attól, hogy mennyire közvetíti a beszélő érzelmeit és mennyire hat a befogadó érzelmeire.
Az expresszivitás növelését összefoglalóan erősítésnek nevezzük. Változatai:
- nagyítás, túlzás,
- gúnyos kicsinyítés,
- kedveskedő kicsinyítés.
Az erősítés nyelvi eszközei:
Zenei eszközök:
- kifejező hangváltozások,
- nagyobb szünet,
- tempó.
A rokon értelmű kifejezések közül expresszív érzelmi tartalmú szavak választása:
- archaizmus,
- neologizmus,
- idegen szó,
- szakszavak, szakkifejezések,
- szókép,
- szólás,
- rokon és ellentétes értelmű szavak.
Magasabb szintű nyelvi elemek:
Főleg ismétlések: – egyszerű,
- halmozás,
- felsorolás,
- fokozás,
- szerkezetek ismétlése.