Petőfi Sándor: Az apostol I. elemzés

Az apostol I.

A mű egy forradalmár életét dolgozza fel születése napjától haláláig. Pontosabban kivégeztetéséig. 19 fejezetéhez egy 20. is járul az utókór megtiszteltetésérol.

Életszemléletének eddigi deruje megingott, lelkiállapota olykor a Felhok kiábrándulását, világgyulöletét súrolja. Az apostolban a világ fekete „mint a kibérltet lelkiismeret”; a nyomor és az erény – testvérek; a pár hónappal korábbi családi idillt a kétségbeejto családi nincstelenség uzi el itt: férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbento leírásban tárul elénk.
A kitett gyermek romantikus, gyakran feldolgozott története itt a társadalmon kívüliség motívuma miatt fontos. Szilveszter ugyanis „magafaragta” ember, aki kétes származás, és halmozottan hátrányos gyermekkór után saját erejébol, tehetsége révén lesz gondoskodó elme, mi több, „APOSTOL”, azaz a természetes egyenloség és szabadság önfeláldozó harcosa.
Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletezo leírásában: „Lopott, koldult, szolgált”- ennyibol állt gyermekkora, de a részeges tolvaj, az elhízott koldusasszony és a gogös, pökhendi úrfi rajza kituno jellemkép.
A tragédia abban rejlik, hogy magára marad: népfelvilágosító tevékenysége nem elégséges ahhoz, hogy megtörje a zsarnokság és a szolgaság évszázadok alatt kialakult, egymást feltételezo és erosíto rendszerét. Ezt a buvös kört csak eroszakkal lehet megszakítani: az évtizedes börtönbüntetést szenvedett, családját vesztett forradalmár végso elhatározása jut. A sikertelen után életét vérpadon végzi, sírja jeltelen marad. A nép megváltója csak a következo nemzedékhez, a jövohöz fellebbezhet.

1848 Június 15-én volt a Petofi számára kudarccal végzodött – szabadszállási választás. Ez a keletkezéstörténetnek a lehetséges legkorábbi dátuma. Még a szavazás napján megfogalmazott, 176 választópolgár által hitelesített petíciót a költo vezette küldöttség vitte el Deák Ferenc igazságügy-minisztériumába. Szintén június 15-én elkészült egy beszámolólevél, melyet Petofi minden hírlap szerkesztoségébe eljuttatott. Bár július 5-én megnyílt a népképviseleti országgyulés ülésszaka, mely Nagy Károlyt igazolta, Petofi mégis az országgyulés karzatára szorult. A szabadszállási választás nem múlt el nyomtalanul benne: csalódásai lényeges változásokat indítottak meg politikai világszemléletében. Életszemléletének eddigi deruje megingott, lelkiállapota olykor kiábrándultságát, világgyulöletét sugallja. Az apostolban a világ fekete, mivel költészetében uralomra jut a politika… Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hos: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is. Az eposzi hagyományokat követo „in medias res” kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke elfedi gondjait, s az emberiség és az emberiség felszabadításához kér erot Istentol:
„Adj, isten, adj fényt és erot nekem,
Hogy munkálhassak embertársaimért!”

A túlzott eszményítést beárnyékolja az, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tehetetlen. Szilveszter életébe a költo olykor saját életének, sorsának egy-egy fordulatával (pl.: szilveszteri születésnappal), eszméivel pedig teljes mértékben azonosul. Átértékelodött a korábbi népvezér -, lángoszlop-szerep: a költoapostolnak nem a népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a valósággal. A kétségbeesést az önvigasztalás oldja, ezért kettos erovel fog érte küzdeni.
Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatása miatt. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, s szerzojének megbüntetését követelték. Szilvesztert az utcán tartozatták le, s úgy vitték el, hogy még a családjától sem búcsúzhatott el. 10 év börtön után mikor kikerült, meglepve tapasztalta, hogy a világ semmit nem haladt célja felé, sot az emberiség visszafejlodött. Szilveszter a maga elé tuzött célnak megfeleloen egyedül vállalja a forradalmi tettet (rálo a királyra). Az apostolt ugyanúgy megrugdalják, leköpködik, mint annak idején Jézus Krisztust. (S halálát hasonlóképpen követelik.)
Bár Az apostol epikai költemény, mégis a lírai elemek válnak uralkodóvá benne. Ezt a jellegét erosíti a cselekmény fo vonalának eseménytelensége és epikai elhanyagoltsága.
Versformája jambikus lejtésu. Rímek nélküli szabad szótagszámú sorok alkotják.
A befejezés azzal zárja a költeményt, hogy a késo századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekrol, akik szolgaságban is szabadok voltak.