Móricz Zsigmond: Tragédia elemzés II.

Tragédia (1909)

- címe műfajt, illetve esztétikai minőséget jelent
- Kis János teljesen ösztönlény, célja mégis a társadalom hierarchiája elleni
- története csattanóval végződik, de ezt érzelmes-didaktikus kiegészítés követi
- az emberi lét képtelenül szűkös lehetőségeit jelzi, hogy még ezek a kisszerű vágyak sem teljesíthetőek
- az értelmetlen halál csak még nyilvánvalóbbá teszi az élet értelmetlenségét
- a főszereplő csöppet sem rokonszenves, a végén mégis megsajnáljuk őt, mert emberhez méltatlan élet és halál jutott neki osztályrészül
- aprólékos pontossággal kigondolt tervét nem képes végrehajtani
- eltorzult bosszújában csupán önmagát pusztította el
- célja kisszerű és nevetséges, az érte folytatott küzdelme groteszkké teszi a küzdelmet
- felesleges ember, egy az élet és társadalom kitaszítottjai, betegei közül
- az író és olvasó sajnálja, meg van rendülve, fel van háborodva
- a cél elérésének nekifeszülő akarat a tragédiák hőseit idézi
- Kis Jánosnak még vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála éppoly észrevétlen és kisszerű, mint élete
- az éhség szimbólum (éhség egy jobb életre, egy értelmes életre, egy igazságos életre)
- a mű idillikus képpel indít, hogy minél hatásosabb legyen Kis János sorsa
- primitív, ellenszenves, de a körülmények teszik ilyenné
- élete keserűségét legjobban agresszív cselekedetei érzékeltetik
- Kis János az értelmetlen élet szimbóluma
- egyetlen ember életén keresztül mutatja be a parasztság életét
- tragédia: az ellenség helyett a hős pusztul el
- a cím önmagában nagyon negatív, rossz előérzetet kelt (értékvesztésre utal)
- a végén átértékelődik
- ironikus felhangot kap: katarzisról szó sincs, a halálával nem történik értékvesztés, senki se veszi észre
- rá lehet húzni a drámai szerkezetet erre a novellára
- expozíció: helyszín, időpont
másnap lakodalom lesz
bemutatja Kis Jánost, fiát
- bonyodalom: meghívják a lakodalomra
elhatározza, hogy „kieszi a vagyonából”
- kibontakozás: helyszín a lakodalom
- tetőpont: félrenyel
- megoldás: meghal
- a novella mint állapotváltozás
- figurák: – Kis János
- Sarudy (gazda), az evés szempontjából van szerepe
- feleség, ő is enni ad
- fazék (feketére van égve, össze van drótozva), villa (törött, csontból)
a szegénységet szimbolizálják
- apa-fia kapcsolat: elette az ételt az apja elől, a saját fiának nem ad ennivalót
(örök körforgás, generációról generációra öröklődik a szegénység, az éhség)
- az evés ( a leírás terjedelme arányos az étel mennyiségével, minőségével)
- a hős lelkiállapota: szűk keresztmetszet
ösztönök szintjén az evés, az érzelmi világára a düh, elkeseredettség és bosszúvágy
jellemző (lelkivilága is ugyanolyan szegény)
- Móricz nem ítélkezik csak leír
- Az menti fel a hőst ,hogy ugyanezt kapta ő is kiskorában
- Móricz naturalizmusa : leírások, az ember három oldalról magyarázható (körülmények, öröklődés, ösztönvilág)
- már cím is súlyos, lényeget kifejező
- Móricz célja a valóság lehető legkíméletlenebb és legexpresszívebb kifejezése
- Kis János hangsúlyozottan átlagember (név)
- Születésénél fogva predesztinált egy szokványos, tartalmatlan, monoton életre, s lehetősége sincs rá, hogy kitörjön belőle
- állati szintre lealacsonyodott létének egyetlen mozgatórugója az éhség
- környezetéhez fűződő viszonya már-már az állatokénál is primitívebb (feleségét veri, fiának nem hagy ennivalót)
- groteszk és barbárságára félelmetes példa az egyetlen vidám emléke életéből (apja halála)
- Bosszúvágya: éhségénél erősebben átérzi – hacsak a saját primitív módján is- emberi mivoltának teljes megcsonkítását, azt, hogy nap mint nap igavonó baromként dolgoztatják, megnyomorítják, állati sorba taszítják
- Arra hívja fel a figyelmet, hogy sok ember ilyen állati sorban tengődik, s az emberiség regresszióját jelzi, hogy a 20. sz. elején ilyen társadalmi rétegek is kialakulhatnak, melyek sorsának jobbításáért a civilizált társadalom nem akar felelősséget vállalni