Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma szereplők jellemzés

Jellemek:

Pongrácz: az Úri Don Quiote alakja, nyugodtan éli a maga külön, rögeszmés életét. Hóbortjait kímélik, valósággal megbecsülik, cinkosa az egész vármegye. Mikszáth tudatosan bizonytalanságban tartja olvasóit abban a tekintetben, őrült-e Pongrácz, vagy nem. A valódi Don Quiote és Pongrácz is megfeledkeztek az időről, s egy rég letűnt világ ideáljaihoz ragaszkodnak csökönyösen, már-már tébolyult elszántsággal. De a két regényhőst lényeges különbségek el is távolítják egymástól. Pongrácz István sok tekintetben becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, és egész lényében van valami lovagi finomság, tisztaság. Hiányzik belőle az önző törtetés, a mohó élvezetvágy s mindenekelőtt a hazug képmutatás.

Behenczy: Behenczy báró személyében Mikszáth megteremtette az egyéni tulajdonságaiban is elaljasodott, erkölcsileg lezüllött, a polgári fejlődés során elszegényedett és élősködővé vált, de a régi úri életmód látszatához ragaszkodni akaró dzsentri típusát, az „úri svihákot”.

Emil: ifjú álmodozó fiatal

Trnowszky: meggazdagodott, keményen dolgozik, ridegek a rokonai iránt. Az önzés, a kapzsi falánkság ütközik ki különcködésükben.

Klivényi József: kishivatalnok, mindenben üzletet szimatol, később elzüllött és erkölcstelen lesz.

Apolka: egy Jókai-regényből lépett elő: gyönyörű, nyúlánk teremtés, hosszú haja olvasztott arany, erélyes, ártatlan, őszinte.

Az irodalomban nem egyedül álló Pongrácz alakja: rokonai: öreg Toldi (estélyében), Egy régi udvarház utolsó gazdája (Radnóthy Elek)

Mikszáth ábrázolásmódja:
- köznapi, élvezetes, homár már-már az iróniába hajlik, hangnemek keveredése

Műfaja: regény