Madách Imre: Az ember tragédiája elemzés

Az ember tragédiája:

Az ember tragédiája Madách Imre legfontosabb és legismertebb műve. 1859. február 17-én kezdte írni és 1860. március 26-án fejezte be. Arany János javaslatára és segítségével 1860-61-ben javításokat eszközölt művén. Nyomtatásban először 1862. január 12-én jelent meg. Színpadi bemutatására 1863-ban került sor.

Keletkezése:

Madách: “Kezdtem 1859 február 17.-én, végeztem 1860 március 26.-án”
-1857 körül kezdett foglalkozni a témával.
-1859. február 17. – 1860. március 26.
-Elsõként Szontágh Pálnak olvasta el.
-történeti hitelesség szempontjából néhány jelentõs változtatást javasolt.
Madách elfogadta.
-Szontágh javaslatára 1861 elején átadta a kéziratot Arany Jánosnak:
- Arany elõször nem is akarta elolvasni, gyenge Faust utánzatnak vélte, majd 1861. szeptember 12-én levelet ír Madáchnak, néhány stiláris javítást javasol Ù õmiatta kerûlt a mû végére: “Küzdj és bízva bízz”
-1861. október 31-én a Kisfaludy Társaságnak bemutatja a mûvet.
-1862. január 12-én jelent meg kiadásban elõször.
-1863. – második, javított kiadás. Ez a végleges

Keletkezésének családi okai:
-felesége elhagyta
-öccse meghalt
-nõvére családját meggyilkolták

Társadalmi, politikai okok:
-az 1848-as szabadságharc bukása utáni általános kiábrándultság
a mûnek minden kor számára van érvényes mondanivalója, nem csak Madách korát veszi alapul. Ugyanis elsõsorban inkább kérdez, mint kijelent, s ezek a nyugtalanító kérdések, melyekkel a mûben foglalkozik sohasem idejemúltak
-a tragédia nem a Mo.-i nemzeti problémákról szól, az egész emberiség nevében nyilatkozik

Az idõpont, a téma és a mûfaj összefüggése

Tíz év telt el a szabadságharc bukása óta; elegendõ idõ, hogy már rálátással tudja a magyar értelmiség értékelni jelentõségét és a bukás okait; elegendõ idõ ahhoz, hogy a megírást kiváltó konkrét történelmi esemény tanulságai általános emberi szintre kivetítve jelenjenek meg. Ebbõl fakad a mû szinte kivételes jelentõsége és sajátossága a magyar irodalomban: nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felõl közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintrõl próbál választ adni a nemzeti problémákra is. Ez a törekvés tükrözõdik a mûfaj kiválasztásában is.

Mûfaj
a. Drámai költemény vagy lírai dráma:
b. Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométheusz címû mûvébõl ered, s a szintagma egyszerre utal a romantika esztétikájának mûfaji határokat lebontó törekvésére, valamint arra, hogy nem a külsõdleges drámai akció a fontos, hanem a szereplõkben lejátszódó gondolatok ki vetítése, azaz a mûfajban minden a szereplõkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve.
c. Világdráma, emberiségköltemény:
d. A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvetõ kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva.
e. Emberiségköltemények:
Milton: Az elveszett paradicsom
f. Calderon: Az élet álom
g. Goethe: Faust
h. Byron: Manfred; Káin
i. Shelley: A megszabadított Prométheusz
j. Ibsen: Peer Gynt
k. Wilder: A mi kis városunk
l. Sütõ András: Káin és Ábel
m. Könyvdráma:
n. Mûfaji jellemzõinek megfelelõen hatását elsõsorban olvasmányként fejti ki. E téves nézet sokáig meghatározta a mû megítélését, s elsõsorban a magyar színjátszás tehetetlenségébõl fakadt, mert az 1960-as évekig nem volt képes megfelelõ módon elõadni Madách remekmûvét. Dramaturgiai elemzésekkel azonban már akkor is bizonyítható volt, hogy ellentétben a Goethei Faust-tal a Tragédia nagyon is színpadi mû. Olyannyira az, hogy valódi mélyrétegeinek megfejtése csakis a színházi szakamberektõl és nem a száraz irodalmároktól várható.